Születésemtől fogva ugyanabban a házban élek. A házunk Budapest egyik perem kerületében van. Két emeletes, körfolyosós. Itt az emberek hosszu ideje ismerik egymást. Mindenki viszonylag normális keretek között él. Néhányan még dolgoznak, de a nagy többség már nyugdijas. Évek óta nem történik itt semmi. A lakók nyugalmát alig zavarja meg valami. Én 18 éves vagyok, gimnáziumba járok és tovább szeretnék majd tanulni. A barátaim a környező házakban élnek. 3 lány és 2 fiu. A lány barátaim, név szerint Magdi, Évi és Erzsike. A fiuk: Gábor és Béci. Jol ismerjük egymás szüleit, sőt a szülők is ismerik egymást. Az ovodától kezdve szinte mindennap együtt vagyunk a szabadidőnkbe és a szünidőkben is. Fogocskázunk, bujócskázunk, bicikli fogocskázunk vagy csak egyszerüen beszélgetünk. Az utcánk vége egy bokrokkal, fákkal benött terület, ahol nyaranként lehet indiánosat játszani. Aztán pár évvel később papás-mamásat is játszunk időnként. Gyerekként nem csinálunk belöle ügyet, ha a feleségünknek meg kell mutatnunk a fütyinket, ők is megmutatják a nunijukat. Aztán eljön az az idő, amikor már erre nem nagyon hajlandók. Hamar megkapjuk tőlük azt a mondatot, hogy: – Nem akarom megmutatni. Fogok szólni az anyukámnak vagy az apukámnak. Ez a mondat eléggé lehüti a kedélyünket. Mulnak a hónapok. A lányok már nem játszanak velünk, állandóan sugdoloznak és vihognak szinte mindenen. Mi, fiuk inkább az autók fényképeit nézegetjük, azon kevés ujságokból, ami akkor megjelent Magyarországon. Apropó, autók. Abban az időben még nagyon kevés embernek volt autója. Státusz szimbólum volt, ha valaki 5-6 éves várakozás után beülhetett a saját Moszkvich-ába, Skodájába. A Wartburg is viszonylag keresett modell volt. Viszont ha valakinek egy Zsigulija volt, már szinte felsőbbrendű embernek érezhette magát. Nyugati autó még kevesebb volt. Ilyen márkákat a környékünkön alig láttunk. Ügyvédek, igazgatók, hiresebb emberek, focisták birtokolták ezeket. És persze voltak még Volgák, Csajkák is, de ezek inkább az uralkodó párt tagjait hordozták, vállalati autóként. „Szexpuceráj budapesten” bővebben
Címke: xxx
GayGruppen a villában
Reggel amikor megébredtem éreztem hogy Jácint férfiassága a fenekemhez ér, izmos erős karja pedig szorosan magához ölel, ránéztem az órára már hét óra volt nem szerettem volna ádámot felébreszteni mert nagyon jó érzés volt a jelenlétében lenni de tudtam hogy dolgoznia kell menni ezért óvatosan elkezdtem simogatni az engem ölelő izmos karját aztán feléje fordultam és elkezdtem szólítani.
– Jácint ébresztő !
– mi van mennyi az idő? Kérdezte álmosan kócos hajjal és kisfiús mosollyal
-7:00 óra, feleltem
– basszus megint elkések. ugrott ki az ágyból meztelenül ,
-hova tettem a ruháimat ?
felkapta a földön heverő alsó nadrágját ,aztán kapkodva felhúzta a nadrágját is.
– ezt nem hiszem el, megint elkésem a héten már harmadjára .
Félmeztelenül bement fürdőszobába mosdani.
– az alsó polcon találsz új fogkefét, kiabáltam neki a konyhából.
– kávét kérsz vagy valamit reggelire?
– igen kávét köszi két cukorral és tejjel, reggelire nincs időm, így is késésben vagyok. Válaszolta Jácint.
-Rendben, kitöltöttem neki a kávét, elkészítettem úgy ahogy kérte, gyorsan csináltam neki két szendvicset is, megitta a kávét, és felkapta a szendvicset majd elindult a lakásból kifelé.
– mindent köszönök nagyon klassz volt az éjszaka.
– Jácint várj , szóltam utána, – nagyon jól nézel ki így, és biztos tetsszenél az utasoknak is, de szerintem vedd föl a felsőt is.
Jácint visszalépett felkapta az ingjét, nevetett aztán még egyszer megköszönt mindent.
– köszönök mindent ,a csodás éjszakát, a szállást, a kaját, hamarosan hívlak újra ha nem gond.
-nem gond, sőt,már alig várom, mondtam nevetve ,miközben néztem ahogy beszáll az autójába és elindult. Jácint alig hogy elment ,máris Karcsi érkezett meg, kiszállt az autóból, csengetett ajtót nyitottam
-Szia
-Szia Karcsi ,gyere be.
„GayGruppen a villában” bővebben
Pornót néztem, meleg orgia lett a vége
Egy este sörözni voltam a haverokkal. Igyekeznem kellett, hogy az utolsó metrót még elérjem, mert különben mehettem volna haza taxival. Szerencsém volt, még arra is telt az időmből, hogy a peron végéig elballaghattam. Befutott a szerelvény, melynek utolsó kocsijából, ahova épp beszállni készültem, egy zajos, fiúkból és lányokból álló hat fős társaság szállt ki. Beszálltam. A kocsiban teljesen egyedül voltam. Leültem. Ekkor észrevettem, hogy a velem szembeni padsor előtt egy kicsi reklámtasak van. Valami gyógyszertár reklámját olvastam rajta. Biztosan ez a társaság dobhatta el. Lehet, hogy épp óvszert vásároltak, a tasak pedig már nem kellett nekik, ezért jó magyar szokás szerint, hanyag eleganciával eldobták – méláztam el a dolgon. Aztán hirtelen a kocsi erősebben megbillent, és úgy láttam, hogy a tasakban megmozdult valami. Ekkor már kíváncsi lettem, odamentem, és felvettem. Tényleg nem volt üres. Három CD lemez volt benne külön tokokban. Valami gyerekes ákombákommal ráírt szöveget is láttam a legfelsőn, de nem volt időm elolvasni, mert a szerelvény már fékezett, így gyorsan eltettem a táskámba. Otthon aztán megnéztem. Három, vélhetően filmcím volt a lemezekre írva alkoholos filccel: A ZOMBIK ÉJSZAKÁJA, – MENEKÜLJ AZ ÉLETEDÉRT, – VAKÁCIÓ RHODOSON – volt rájuk írva, eléggé gyerekes módon odavetve. Úgy gondoltam, hogy elteszem, és majd egyszer, ha sok időm lesz, megnézem őket.
Aztán úgy kb. két hét múlva a feleségem, és a kislányom elutaztak vidékre az anyósékhoz. Én nem mehettem (nem mintha nagyon bánkódtam volna miatta) velük, mert másnap dolgoznom kellett, így kivittem őket kocsival a pályaudvarra, aztán amikor felszálltak a buszra, integettem nekik, és hazamentem. Na, gondoltam magamban most lesz rengeteg időm, így megnézhetem a három talált filmet. Vásároltam magamnak egy karton sört, három tasak pattogatott kukoricát, és már indulhatott is a házimozizás.
Az első film egy viszonylag jó horror volt. Ezt nem dobom ki – gondoltam. Aztán jött a következő, az egy egészen jó akciófilm volt, így annál is a megtartás mellett döntöttem. Végül jött a harmadik. Attól vártam a legkevesebbet, a címe alapján ítélve, ugyanis én nem szeretem az érzelgős, szerelmes szirup filmeket. Gondoltam azért mégis belenézek, aztán, ha másképp nem, hát kicsit felgyorsítom, hogy el tudjam dönteni, megtartom-e a feleségemnek, vagy azonnal kidobom a szemétbe.
Körülbelül úgy kezdődött a film, ahogy azt gondoltam. Egy kimondottan bombázó csaj csevegett telefonon a barátnőjével angolul. Na, ez nem szinkronizált – gondoltam. – Még egy érv a kidobás mellett! – Azért tovább néztem, mert elég sokat megértek belőle, köszönhetően a pár évi tanulásnak, na meg azért is néznem kellett, mert a nő igazán szexis, izgató volt. – Aztán felszállt a repülőgépre, ott dumálgatott a mellette ülő fiatal sráccal. – (Mindkettőjüket velem kb. egy korúnak, 23-25 évesnek saccoltam.) Aztán leszálltak, elváltak útjaik. Pálmafák, tenger, gyönyörű rhodosi tájak következtek. A csaj bejelentkezett a szállodába. Aztán a srác is megérkezett, és kérte a lefoglalt kétágyas szobáját. A csaj a másodikon, a srác a legfelső emeleten lakott. Vélhetően nem tudtak egymásról, mert nagy volt a meglepődés mindkettőjüknél, amikor este összefutottak a koktélbárban.
A kép változott – másnap a csaj és a srác már együtt mentek a tengerpartra napozni, fürödni. – Már kezdődik a szirup – gondoltam. Összeszerelmesednek, aztán jön az ágyba döntő első csók. Nem sokat tévedtem. Hamarosan a srác szobájában voltak, és koktélt szürcsöltek, majd jött az a bizonyos csók a kanapén. Azonban még nem bújtak ágyba. – A kép váltott: egy másik hasonló korú fiatalember ült egy számítógép előtt, és igen dolgozott. Megcsörrent a telefonja. Felvette, ekkor a kép ismét változott, és átlósan kettéválva mutatta a hívó felet is, aki nem volt más, mint a Rhodos-on becsajozott srác. A dumából kivettem, hogy barátok, és azt tudakolja éppen a hívó, hogy mikor érkezel már te is, mert én már becsajoztam. A számítógépes srác közölte, hogy csak a jövő hét szerdai gépre kapott repülőjegyet. – Kimegyek eléd a reptérre, mert béreltem egy autót. – Valami ilyen párbeszéd zajlott közöttük. Aztán a kép megint változott: most a csaj kopogott be a srác szobájának az ajtaján, és azt mutatta, hogy milyen szexis rucit vásárolt magának. A fiút láthatóan felizgatta a szexis ruha, mert éhesen vetkőztető szemekkel bámult a csajra. Aztán megint csók csattant, és ahogy gondoltam, a vetkőztetés következett, na meg aztán az én nagy meglepődésem is, ugyanis a vetkőztetés nem állt meg szolidan, mindent eltakarva, hanem folytatódott. Először a csaj mellei lettek szabadon, aztán még a bugyi is lekerült róla. Ekkor a lány elkezdte kigombolni a srác nadrágját, közben az kibújt a pólójából, és már félmeztelen volt. A lány kihalászta a srác fütyijét, és a szájába vette. Később a srác is levetett magáról mindent, és kezdődött a szopás, nyalás, baszás, elölről, hátulról, seggbe, és végül a szájba, ahol a fiú el is élvezett természetesen úgy, hogy a lány arcán, szájában, nyelvén csorgott a geci. – Nos tehát akkor ez egy kemény pornó film. Természetesen így már eszem ágában sem volt kidobni. Fokozott figyelemmel vártam a folytatást. – Hamarosan megérkezett a másik fiú, aki elé kiment a párocska a reptérre. Másnap már hármasban napozgattak, aztán ismét a szobában kötöttek ki. Pezsgőzés után ismét a csókváltások következtek, majd a vetkőzés, de itt már beszállt a frissen jött barát is.
Ekkorra már az én dákóm is teljesen bemerevedett, és már tudtam, hogy menet közben, vagy a film vége felé ki fogom verni a farkamat, így hát nekiálltam levetkőzni, miközben tovább néztem a filmet. – Most már a két srác (az elsőnek érkezett szőke volt, a másodjára érkező barna), egyszerre kényeztették a csajt. Jobbról is, és balról is kínálták a szája elé a farkukat. Hol egyikét, hol másikét szopta, miközben a fiúk a csaj melleivel voltak elfoglalva.
Aztán változtak a pózok, és elkövetkezett az én második hatalmas meglepetésem is. A következő jelenetben ugyanis a barna fiú hanyatt feküdt, a lány rábukott a péniszére, és elkezdte azt intenzíven szopni, és ekkor döbbentem meg, amikor is a szőke fiú odatérdelt a barna srác szájához, és az egyből elkezdte szopni annak farkát. A pózok változtak. Mindhárman szopták és nyalták mindhármukat. Aztán a szőke elkezdte dugni a lány punciját, majd a barna srác ezt nézte egy darabig, aztán a baszó barátja mögé ment, és ő pedig a fiú seggébe dugta bele a farkát. Pár rosszul sikerült lökés után a szőke fiú leállt a mozgással, és csak a középen levő barna fiú mozgott. Ahogy a farka ki-be, ki-be mozgott a lányban, vele egy időben be-ki, be-kimozgott a seggében barátja farka. – És ez így ment a film végéig. Annyira felizgatott ez az egész, hogy már alig bírtam türtőztetni, hogy még el ne élvezzek. Magam is meglepődtem azon, hogy a látvány nem hogy taszított volna, hanem iszonyatosan felizgatott.
Folyt tovább a tömény hármas szexek tömkelege, a legváltozatosabb pozitúrákban, persze a filmben ez több napon keresztül tartott, a legváltozatosabb helyeken, szobákban, erdőben, eldugott tengerparti részen, autóban, a kirándulás közben. Mindhárom segg meg lett baszva, mindhárom szájba került jócskán geci, amit a fiúk ugyanúgy nyeltek, mint a lány. A film vége felé természetesen megérkezett a csaj szintén nagyon dögös barátnője, így az utolsó nagy szex orgia már négyesben zajlott. A srácok dugták, szopatták a csajokat, majd egymást is. Külön a két lány is akciózott egymással, és a két srác is. Az orgia vége az lett, hogy a két bombázó egymás mellé ült a kanapéra, a srácok jobbról, balról felálltak melléjük, és elkezdték kiverni a farkukat a lányok arcára. Mikor elélveztek, a lányok szopni kezdték a frissen elsült, még gecitől csöpögő faszokat, miközben a két fiú a fejük felett heves csókot váltott.
Az utolsó jelenet következett, mikor már a repülőn ülnek. A két lány egymás mellett, mögöttük a két srác. A stewardess plédeket oszt ki nekik. Elhalványul a fény, a pilóta jó pihenést kíván az utasoknak. A két lány ekkor csókolózni kezd, majd láthatólag egymás punciját keresik a pléd alatt. Ezt észreveszi az egyik fiú, aki mondani akart valamit a lányoknak, aztán meglátván, hogy már zavar, visszaült a helyére. Vélhetőleg a látottakat megsúgja a barátjának, aki ezen elmosolyodik, aztán ők is csókot váltanak, majd látszik, ahogy a jobb és a bal kezük már keresztezi egymást, és intenzíven emelkedik, és süllyed mindkettőjük takarója. Sajnos azt már nem láthattam meg, amint el is élveznek egymás keze munkájától, mert közben megjelent a THE END felirat.
Visszaléptettem a cd-t a film utolsó harmadáig, aztán egy-egy jobb jelenetnél elidőzgetve én is magamhoz nyúltam. Nem kellett sokáig gyötörnöm a bráneremet. Olyan hatalmasat élveztem, hogy csuda. Az egész mellkasomat, hasamat befröcskölte a spermám.
Meg kellett állapítanom, hogy isteni volt a film, és isteni volt az élvezésem is. Hát ezt a CD-t el kell rejtenem nagyon gondosan gondoltam. Még csak az kellene, hogy a feleségem megnézze. De ha eldugom valahova, és véletlenül a kezébe akad, megtalálja, az a legrosszabb. Ittam megint egy sört, és törtem a fejem. Aztán bekapcsoltam a számítógépemet. Felmásoltam egy rövid oktatófilmet a gépem könyvtárából automata gépsorokról, és elnevezésként ráírtam, hogy első rész, majd egy másik fájlba második részként jelölve ezt a biszex filmet, majd ráírtam alkoholos filccel a lemezre, hogy AUTOMATA, ÉS FÉLAUTOMATA GÉPSOROK 2. rész. Majd a lemezt az íróasztalfiókomba tettem, egyáltalán nem elrejtve. Így már biztos lehettem benne, hogy akkor sem teszi be ezt a CD-t a gépbe, ha a kezébe fogja is, de ha betenné, még akkor sem történne semmi, mert biztosan azonnal kivenné ezt a számára unalmas kifejezetten szakmai anyagot, ha belenézne az első részbe.
Tehát jártam dolgozni, esténként pedig megnézegettem az új pornófilmemet, és jókat rejszoltam rá. Természetesen a talált CD-t összetörtem, és le is vittem a szeméttel. Aztán hazajöttek a feleségemék is. Teltek a napok, hetek, mikor egyszer hivatott az irodájába a főnököm engem, meg az egyik új kollégámat, aki csak pár hónapja dolgozik nálunk.
– Nos, fiúk! – kezdte – a cégünk elvállalta egy automata gépsor összeszerelését, üzembeállítását, szervizelését. Arra gondoltam, hogy rátok bíznám ezt a munkát. Egy 28 méter hosszú ragasztógépről van szó. Az összeszerelésére, és üzembe helyezésére van durván másfél hónap, napi nyolc órás műszakokkal számolva. Ezt ketten meg tudjátok oldani, több embert nem tudok hozzá adni. A dolognak csak egy kis szépséghibája van. Mégpedig az, hogy ez a meló Szeged határában, egy ipari parkban van.
– Jaj, főnök! – ne basszál már ki velünk. Másfél hónapra menjünk le Szegedre? – Te jó ég! Az marha hosszú idő, és hát mind a ketten házasok vagyunk, a Tibinek három gyereke van és nekem is egy – mondtam. Hát hogy lesz ez?
– Az az igazság, hogy nem szeretnék mást küldeni, mert ez egy igen komoly meló, tehát nem bízhatom rá akárkire. Akik pedig egyáltalán szóba jöhetnének még, azok olyan munkákban vannak benne, amit nem hagyathatok velük abba. Mind határidős, azt pedig nem csinálom meg, hogy más fejezze be helyettük, mert az olyan öszvér dolog sohasem szül jót. – Nem olyan rettenetesen hosszú az a másfél hónap, és hát haza is jöhettek közben hétvégeken, csak ne menjen a határidő túlzott rovására. Aztán pedig a próbaüzemnél valószínű, hogy már egy fő is elég lesz. És ne felejtsétek el, hogy Szeged, az egy nagyon szép város!
Mondok azonban sokkal csábítóbb dolgokat is: természetesen fizetjük az üzemanyagot, saját gépkocsi használati díjat, szállást kaptok, természetesen napidíjat is, és még a leglényegesebbet nem is mondtam. Ha elkészültök a gépsorral határidőre, akkor fejenként nyolcvan-nyolcvan ezer forint célprémiumot ígért meg az igazgató úr. A gépkocsikon pedig tudtok spórolni, ha nem mentek külön autókkal, hiszen az arra járó költségeket mindketten megkapjátok. A második autóra kifizetett költségtérítést pedig elosztjátok egymás között, így a célprémium máris jóval meghaladja a 100-100 ezer forintot is, de még megsúgom, hogy ha nem jöttök haza minden hétvégén, akkor minden megspórolt hazajövetellel további tízezreket tudtok nyerni.
– Na így már azért valamivel szebben hangzik a dolog – mondtam. – És mikor kezdődne ez a meló?
– Tudtommal a gép faládákba csomagolva megérkezett már Svájcból. A cég most intézi a szállásotokat. Hogy az milyen lesz, olcsóbb szálloda, vagy mi, azt még senki sem tudja. Amit ilyen hirtelen tudnak szerezni. Hiltonra azért ne számítsatok. Amint ideszólnak, hogy megvan a szállás, másnap kellene indulnotok. Ezért már most, és a holnapi egész napra elengedlek benneteket, hogy legyen időtök felkészülni az útra. Természetesen úgy falézolok, mint ha dolgoztatok volna.
– Kösz főnök! – mondtuk szinte egyszerre.
– Na és a szerszámokkal, meg gépekkel a szereléshez, gépkönyv, stb., stb. azokkal mi lesz? – kérdeztem.
– Mindent biztosít a cég, nektek csak a mechatronikai szaktudásotokat kell vinni, nekik ugyanis nincs erre kiképzett szakemberük, csupán néhány gépszerelő szakmájú TMK-s. Kaptok villástargoncát, hozzá alkalmanként targoncakezelőt is.
– Az nem kell, én szakképzett targoncavezető is vagyok. – szólalt meg Tibi kollégám.
– Nos, az nagyszerű. Szóval kaptok a munka teljes idejére egy segédmunkást, minden gépet, két komplett guruló szerelőszekrényt, már a gurulós híddaru is ott van, és ami a melóhoz még kellhet, természetesen magyarra fordított gépkönyveket is mellékelt a svéd cég az angol nyelvű teljes leírások, és műszaki rajzok mellé. Szóval minden meg van, illetve lesz, mire kell.
Így tehát tizenegy órakor elmentünk fürödni, átöltözni, aztán megbeszéltük, hogy beülünk a közelbe egy sörre, és ott összeirkáljuk nagyjából, hogy miket is kell vinnünk, és megbeszéljük az utazást, meg ami még eszünkbe jut ezzel kapcsolatban. Ezt meghallotta a főnökünk is, és mondta, hogy velünk tart arra a sörre. Így hármasban indultunk a söröző felé. Összedugtuk a fejünket, és hamarosan hosszú listát írtunk, miközben az egy sörből nemsokára már négy lett fejenként. Nagyon kitett magáért Bálint, a főnök, mert az egész cehhet kifizette helyettünk, így már aztán egész boldogan vigyorogtunk, és gondoltunk a szegedi kirándulásra.
A másnapi, fél napom a pakolással telt el. Aztán délután egy óra körül hívott a Bálint, hogy most telefonáltak Szegedről, hogy béreltek nekünk egy bútorozott, teljesen felszerelt garzonlakást. Tibit is felhívtam, és megbeszéltük, hogy másnap hatra ott vagyok érte kocsival, aztán irány Szeged.
Nagyon kedvesen fogadott minket a gyárban az igazgatóhelyettes. Mindjárt szólt a TMK művezetőjének, hogy mutasson meg nekünk mindent, és kísérjen el a szállásunkra. Közel két órát töltöttünk a gyárban. Mindent átnéztünk. Tényleg elég jól előkészítettek számunkra mindent. Mindössze egy pár apróbb dolgot kértünk még, de ígérte, hogy másnap reggelre az is meg lesz.
A lakásunk kb. tizenöt-húszpercnyi autóútra volt az ipari parktól, de szerencsére nem volt bonyolult az útvonal. A művezető feljött velünk az első emeleti lakásba, megmutogatott mindent, aztán átadva a kulcsokat hamarosan el is ment. A lakás felszereltsége tényleg nagyon komplett volt. Nem hiányzott belőle semmi lényeges dolog. Volt TV, videó, a konyhában hűtő, tűzhely, mikró sütő, és sok sütő-főző edény, és konyhai segédeszköz. A szobához kis erkély is tartozott. A két egyszemélyes heverő a szoba közepén volt, egymás mellé tolva, mellette jobbról, és balról a két kis éjjeliszekrény, a szemben lévő falon szép modern szekrénysor, középen dohányzóasztal, két fotellel.
– Na, ez az összetolt ágymegoldás így nem lesz jó, mert még éjjel azt hiszem, hogy a feleségem fekszik mellettem, aztán véletlenül megfogom a seggedet – mondta Tibi. – Ezen aztán jót nevettünk, és az ágyakat széjjeltoltuk annyira, hogy az ő éjjeliszekrényét a két ágy közé tettük. Berendezkedtünk, aztán elmentünk megkeresni a TESCO-t, ott bevásároltunk egy csomó mindent, kaját, piát a hűtőbe.
Estére egész otthonosan be voltuk rendezkedve. Akkor felkerekedtünk, hogy gyalogosan felderítsük lakásunk környékét. Találtunk a közelben több éttermet is, valamint boltokat sörözőt, gyakorlatilag mindent, ami a napi életünkhöz kellett. Másnap hatkor keltünk, megreggeliztünk, és indultunk a gyárba. A segédmunkásunk is hamarosan megérkezett, és aztán álltunk neki a melónak. Némi villanyszerelés után elkezdtük szétbontani az első ládát. Svéd precizitással volt benne csomagolva minden. Szépen haladtunk. Aztán másnap, harmad nap, és így tovább. Napi tíz órákat is dolgoztunk, hogy minél előbb készen lehessünk, és mehessünk minél előbb haza. Így a hétvégét is melóval töltöttük.
Aztán a hatodik napon beütött a gebasz. Elkezdtük keresni a soron következő ládát, de az nem volt sehol. Akkor aztán végigleltároztuk az egész ládakészletet, és a leírás szerint még másik két láda is hiányzott. Azonnal elküldtük a segédmunkásunkat, hogy kerítse elő a TMK művezetőjét. Elmondtuk neki a retteneteset, miszerint három láda egyszerűen nincs meg. Húsz perc sem telt el, de már akkor ott toporgott az igazgató, és az igazgatóhelyettes is.
– Hát ez meg hogyan fordulhatott elő? Két-három köbméteres ládákat nem lehet csak úgy ellopni, meg kinek kellene egy gépsor három huszada? Teljesen tanácstalanok voltunk, de sajnos így nem tudtuk a munkát folytatni. Arra az elhatározásra jutottunk, hogy a szállító cégnél kellene kezdeni a nyomozást. Mi megígértük, hogy nem utazunk vissza Pestre, ők pedig, hogy azonnal értesítenek telefonon, ha előkerültek a ládák.
Így tehát beültünk az autómba, és ideiglenes szállásunk felé vettük az irányt. A lakásban aztán levetettük a melós ruhát, és bontottunk egy-egy hideg sört. Leültünk a fotelekbe és kényelmesen iszogattuk a sörünket. Hamarosan, ahogyan az férfiak között lenni szokott a szex témánál kötöttünk ki. Nyilván ehhez az is hozzájárult, hogy közel egy hete már, hogy eljöttünk otthonról. Szóval pár jó csaj felemlegetése után a feleségeinkre terelődött a szó. Nem a részleteket beszéltük meg, hogy az ágyban mit és hogyan teszünk, csak úgy felületesen érintve a dolgokat.
Elmondta, hogy az ő felesége milyen nehezen akart ráállni még az egyszerű orális dolgokra is. Az már működik, még ha nem is olyan gyakran, mint ő szeretné. Hat éve vette feleségül, hét éve élnek szexuális életet, de ez alatt alig változott náluk valamicskét a szex, pedig ő szeretné, ha sokkal változatosabb lenne.
– Az anális megy nálatok? – kérdeztem.
– Egy nagy francokat megy. A hét év alatt összesen, talán, ha háromszor tudtam megdugni a seggét. Nem engedi, pedig én marhára szeretném azt is. Meg hát nagyon szeretném hármasban is kipróbálni, de még csak hallani sem akar róla. Egyenesen elküldött a büdös francba, hogy hogyan találok én ki ilyen baromságokat. Én nagyon szeretem a punciját, de nem akarja megérteni, hogy attól azért jóval több kellene nekem, mint egy sima dugás.
– És melyik hármast próbálnád ki szívesen? – kérdeztem, mert egyből igen kezdett érdekelni a téma.
– Hát természetesen mind a kettőt. A két nő és egy fiú ugyanúgy érdekelne, mint az egy nő két fiú felállás is. Szerintem mind a kettő igen izgalmas lehet. Szívesen nézném, ahogy két csaj kényezteti egymást előttem, és én is besegítenék hol egyiknél, hol a másiknál valamelyik lyukba. A két fiús bizarrabbnak tűnik, de szerintem azt is ki kellene próbálni. Szerintem az is ugyanolyan jó lehet.
– Én már kezdem azt érezni, mint ha a te feleséged, és az enyém ikertestvérek lennének. Nálunk szinte dettó ugyanígy van minden. Végig, még meséltél úgy éreztem, mint ha az én feleségemről beszélnénk. – Úgy az orális, az anális dolgokat tekintve, aztán a hármas, netán négyes szex tekintetében szintén. Nálunk sem lehet semmi változatosság, pedig hasonlóan hozzád, én is marhára szeretném, de hát, ahogy mondják: ez van, ezt kell szeretni.
– Hát igen. Ez van. Én sem ugrálhatok, hiszen ott vannak az iker fiaim, meg a lányom, és hát neked is ott van a kislányod. Ilyenkor már nehéz bármit is lépni. Marad a belenyugvás, hogy ez már ilyen marad életünk végéig.
Közben megint hozott két sört, aztán a szex témát lezártuk azzal, hogy változtatni úgysem tudunk a dolgokon.
– Még csak délelőtt fél tizenegy van. Mit kezdjünk a rengeteg szabadidőnkkel? – kérdeztem Tibitől.
– Mióta itt vagyunk, egyszer ettünk meleg ételt vacsorára. Én azt javaslom, hogy menjünk el boltba, vegyünk húst, meg a hozzávalókat, aztán főzök egy nagyon finom pörköltet tésztával.
– Te tudsz főzni? – kérdeztem elámulva.
– Hát csak olyan férfias kajákat tudok, de azt többek szerint nagyon jól.
– És mégis mik azok a férfias kaják?
– Hát elsősorban húsok. Főképp a halászlék, pörköltek, tokányok, töltött káposzta, brassói, sült húsok, meg effélék. Az ilyen levesek, főzelékek, sütikék, az a feleségem reszortja. Én nem is igen szeretem azokat az ételeket. – Te nem tudsz főzni? – kérdezte.
– Én nem tudok, de ha te ma tényleg csinálsz egy jó pörköltet, akkor a holnapi ebéd, vagy vacsora elkészítését azért vállalom. Mert szerintem holnap még biztosan nem megyünk dolgozni.
– Szerintem sem. – És hogy akarsz ebédet készíteni, ha nem tudsz egyáltalán főzni? – kérdezte.
– Az legyen az én gondom.
– Oké, megdumáltuk. Akkor menjünk fürödni, aztán húzzunk a boltba, hogy minél előbb rotyogjon az a kaja.
– Kezd te a fürdést, nekem még a fele söröm megvan. Addig szép kényelmesen megiszogatom – mondtam. – Még szinte le sem nyeltem az utolsó kortyot, már jött is ki, a dereka köré csavart törölközőben.
– Na, én a fürdéssel megvagyok. Akkor menj te is, mert én még majd vissza szeretnék menni, megborotválkozni, ugyanis reggel nem volt hozzá kedvem.
– Hát, ha téged nem zavar a meztelen látványom fürdés közben, akkor felőlem nyugodtan borotválkozhatsz. Legfeljebb megmoshatod a hátamat – mondtam nevetve. – Így hát indultam fürödni, aztán kisvártatva ő is jött, és borotválkozott. Aztán elkezdett velem évődni, hogy nekem is normálméretű a farkam, mint neki, de az övé ráadásul okos is.
– Aztán mitől olyan okos? – kérdeztem.
– Hát minden buta fasszal lehet lánygyereket gyártani, de fiúgyereket, ráadásul egyszerre kettőt csak okos, és nagyon ügyes fasszal lehet.
– Hű de nagy a pofád! – De tudod mit? – Bekaphatod a buta faszomat nagyszájú barátocskám – mondtam, miközben kiszállván a kádból, éppen azt töröltem.
Ekkor odalépett hozzám, és vigyorogva azt mondta: – Na, tessék. Itt vagyok. Akkor most mond, hogy ki a nagyszájú?
– Hát te. Most is kizárólag a nagy szádat jártatod.
– Igen? – kérdezte. Aztán leguggolt elém, és bekapta a farkamat. Kétszer-háromszor megszopta, aztán felállt vigyorogva.
– Ezt nem hiszem el…! – Ezt nem hiszem el…! – hebegtem. – Te tényleg bekaptad? – Ezt nem hiszem el…! – Csípj meg!
Erre újra leguggolt, megint a szájába vette, és most vagy ötöt, hatot szopott rajta.
– Na, most már elhiszed végre?
– Most már el. Hihetetlen, de el kell hinnem. Másé is volt már a szádban? – kérdeztem.
– Ugyan már, hova gondolsz! A büdös életben még soha senkié. – De úgy látom a farkad duzzadásáról, hogy nem hagyott hidegen téged sem ez a dolog.
– Ahogy elnézem, a te törölköződ is igencsak kijjebb van dudorodva, mint az előbb. – Na és milyen volt? – kérdeztem.
– Nagyon fura, nagyon bizarr, de jó. – De tudod mit? – Próbáld ki te is! – mondta, és egy rántással lekapta magáról a törölközőt. Ott állt előttem meztelenül. A farka nem állt, de erősen meg volt duzzadva. Néztem a farkát, és a CD-m jutott az eszembe. Nem is tudtam eldönteni hirtelen, hogy vajon mit is kellene tennem. Szerettem volna én is bekapni, de nem tudtam merjem-e. Nagyon fura érzés kerített a hatalmába. Azt is éreztem, hogy élnem kellene a lehetőséggel, mert hátha a büdös életben nem lesz még egy ilyen alkalmam.
– Na, ne kéresd már magad! Látod én sem haltam bele a dologba, biztosan te sem fogsz – mondta.
Ekkor nagy bátorságot vettem, és én is elé guggoltam, majd a számba vettem a farkát. Elkezdtem én is szopni. Egy pillanat alatt olyan kőkeményre duzzadt a számban, mint ha csont lett volna benne. Na, mit mondjak én is olyan merev állapotba kerültem pontosan, mint ő. Ötször-hatszor megjárattam a farkát a számban, majd felálltam.
– Na, milyen volt? – kérdezte mosolyogva.
– Pont olyan, mint amilyennek te már leírtad. Nagyon bizarr, nagyon furcsa, de nagyon jó is egyben. Nem is tudom elhinni, hogy egy férfi farka volt a számban. Pont nekem, aki ki nem állhatom a homokosokat.
– Csak nem azt akarod mondani, hogy ettől már buzinak is kéne érezni magunkat? Mert én egy cseppet sem érzem úgy, hogy ettől megváltozott volna a nemi identitásom. Alig várom, hogy haza menjek, és jól megdugjam a nejemet.
Ez után bementünk a szobába, hogy majd felöltözünk. Aztán, ahogy szóba kerültek a feleségek, ekörül a téma körül ismét leragadtunk. Később kiment a konyhába, és hozott még két sört. Leültünk úgy meztelenül a fotelba, és közben tovább beszélgettünk.
– Most már a hármas fiús szexhez sikerült megtalálnunk egymást. A baj csak az, hogy egyikünk felesége sem hajlandó a dologra, tehát szinte ott vagyunk, ahol a part szakad, azaz most meg egy csajt kellene találnunk. Na de bízzunk benne, hogy majd csak sikerül valamelyikünknek, aztán értesítjük egymást – mondta.
Beszélgettünk, a sör is fogyott, de bizony a farkaink csak nem engedtek egy jottányit sem a keménységükből. Mindkettőnké úgy állt, mint a cövek. Meg is jegyeztem, hogy ezt a dolgot aztán jól elszúrtuk.
– Miért? – kérdezte.
– Hát csak azért barátom, mert ilyen álló farkakkal hogyan vesszük fel a szűk farmereket. Szerintem elég ciki lesz a látvány, ahogy szemmel jól láthatóan két állófarkú krapek bevásárol.
– Az az igazság, hogy ebben száz százalékig igazad van. Így nem mehetünk vásárolni, ha pedig nem vásárolunk, akkor pörkölt sem lesz. – De tudod mit? Van egy ötletem – mondta. – Gyere! Feküdj hanyatt a heverőn. – Aztán mikor elfeküdtem, betérdelt a combjaim közé.
– Ha már egyszer elkezdtük, fejezzük is be – mondta, és a szájába vette a farkamat.
Elkezdett szopni. Először csak a szájával dolgozott rajtam. Szopott, szívta a farkamat. Istenien jó érzés volt. Később a kezével is besegített, és fejő mozdulatokkal segítette a szája munkáját. Aztán egyre erőteljesebben szívott, gyorsított a tempón, mikor látta rajtam, hogy közeledek a végkifejlet felé.
Hamarosan éreztem, hogy itt az élvezés pillanata. Minden ízemben megfeszültem, és hatalmas erővel lövelltem tele a száját. Egy pillanatra megtorpant, nyelt egy nagyot, aztán megint telepumpáltam a száját. Lenyelte a nagy kortyokat anélkül, hogy egy pillanatra is kiengedte volna a farkamat a szájából. Aztán még szopott egy párat, és kiengedte a még mindig lüktető péniszemet.
Ekkor észrevette, hogy újabb geci cseppek jelennek meg rajta, így ismét a szájába vette, és addig szopta, amíg csak azt nem érezte, hogy most már teljesen kiürültem.
– Na, most már tényleg készen vagy – mondta. – Most te következel. – Azzal már feküdt is hanyatt, hogy minél előbb szophassam őt.
– Most rajtam volt a sor, aminek bevallom őszintén, hogy örömmel, és nagy várakozással fogtam neki. – Életem első szopása.
Próbáltam mindent úgy csinálni, ahogy azt én is elvártam a feleségemtől. Kínosan ügyeltem, hogy minél nagyobb gyönyört okozzak neki a számmal.
Szoptam és fejtem is egyszerre. Éreztem, hogy egyre jobban belemerül, és egyre rohamosabban közeledik a cél felé. Ekkor elkezdett hangosan bíztatni is:
– Óh de istenien csinálod! – Szopjál! – Óóóóh, ez csodálatos! – Gyönyörűűű! – Szopjál kérlek! – Szopjááál! – Élvezek!!! – Ekkor egész testében megfeszült és nagyon hangos aaaaah – aaaaah – aaaaah – nyögésekkel többször is telespriccelte a számat. Én pedig nyeltem és nyeltem a rengeteg ondót.
Aztán csillapítva a tempón szép lassan, komótosan szívtam, szoptam, és fejtem ki belőle minden cseppet jó hosszan. Minden szopásomkor újra összerándult, de aztán már semmi sem jött belőle. Egy-két csepp nyállal keveredett ondó szivárgott csak ki a számból, ami elindult a tojásai irányába, de aztán azt is lenyaltam róla.
– Hát tudod már az idejére sem emlékszem, hogy mikor élveztem utoljára ekkora észbontóan nagyot. – Ez rohadt jó volt. Óh bár csak a feleségem felére tudna így szopni, mint te. Ilyen csodálatos szájat még nem volt szerencsém ismerni.
– Hallottam, hogy mennyire jól esett, remélem azonban, hogy a szomszédok nem hallották. Ugyanis meglehetősen hangosan adtad tanújelét a gyönyörödnek.
– Az a helyzet, hogy egyszerűen nem tudtam magam türtőztetni. Ilyen istenien még soha az életben nem szopott le senki. Alig várom, hogy megismételjük.
– Szeretnéd, ha majd még egyszer leszopnálak? – kérdeztem.
– Még egyszer? – Mi az, hogy még egyszer! – Minden nap annyiszor, ahányszor csak fizikailag lehetséges a dolog, annyiszor szeretném. Ötször, tízszer, százszor!
– Már megint nagy a szád. Lehet, hogy még a három is sok lenne naponta.
– Nem tudom, de azt tudom, hogy annyiszor szeretném, ahányszor csak fel tud állni a farkam naponta.
Így lecsillapítva egymás fickósságát, felöltöztünk, és bevásároltuk a pörkölt hozzávalóit. Aztán ő megfőzte. Tényleg nagyon finom lett. Jól bevacsoráztunk, ittunk rá még két sört, aztán úgy döntöttünk, hogy tévézni fogunk. Mikor bementünk a szobába, megszólalt:
– Első nap mikor idejöttünk, nem tetszett az ágyak elhelyezése. Most azonban rá kellett jönnöm, hogy mégis úgy volt az jó, ahogyan akkor volt. Most azt akarod, hogy megint toljuk össze? – kérdeztem.
– Naná, hogy azt akarom. Szerintem összetolva sokkal jobb lesz, majd meglátod. No meg eddig alsógatyában aludtunk, most már úgy gondolom, hogy meztelenül kellene. Mit szólsz hozzá?
– Jó, én nem bánom – mondtam.
Tehát összetoltuk az ágyakat, aztán javasolta, hogy menjünk zuhanyozni.
– Együtt? – kérdeztem.
– Hát persze. Gondolom a történtek után nem sok takargatnivalónk van egymás előtt, sőt…
Így hát együtt mentünk a zuhany alá, és már ezen a napon fel sem öltöztünk. Fürdés után meztelen feküdtünk a heverőinken, és onnét néztük a tévét.
Estefelé mondta, hogy itt lenne az ideje, hogy ismét leszopjuk egymást.
– Hát meglehetősen telhetetlen vagy – mondtam, – de az igazsághoz hozzátartozik, hogy én is szívesen élveznék még ma egyet a szádba.
– Így hát megpróbáltuk először a kezeinkkel az erekciót elérni, aztán rájöttünk, hogy sokkal többre megyünk, ha segítségül hívjuk egymás száját, és nyelvét is.
Elkezdtük tehát egymást szopogatni, nyalogatni, aminek meg is lett hamar az eredménye. Dákóink szépen bekeményedtek, ismét készen állva immáron a második orális gyönyörre.
Most én kezdtem el elsőként leszopni őt. Nem kapkodtam, nem siettem feleannyira sem, mint délben. Ráérősen kényeztettem a számban a farkát. Nyalogattam puszilgattam, csókolgattam a farka hegyétől, egészen a tojásait is belevonva a játékba. Borzasztóan élvezte a szám munkáját.
Aztán később már ő kérte, hogy ne hergeljem tovább, mert szeretne most már elélvezni. Ekkor tehát nekiláttam az ütemes szopásnak, és egészen addig szoptam, amíg másodjára is tele nem spriccelte a számat sűrű ondójával. Nyeltem a sok spermát, habár ez a mennyiség azért jóval kevesebb volt, mint a déli adag, viszont szerintem sokkal finomabb. Talán azért, mert ez már egy friss, mai termésű anyag volt, vagy azért, mert egyre jobban kívántam a gecijét, nem tudom. Azt tudom, hogy nagy örömmel szívtam ki belőle az utolsó cseppeket is, miközben hatalmasakat nyögött.
– Óh, az isten is szopásra teremtette a szádat. Ez gyönyörű volt már megint. Gyere, most én kényeztetem a testedet, aztán te is rakd tele a számat a forró ondóddal! – mondta.
Ekkor nekilátott, és a nyakamtól elindulva végig nyalogatta az egész felső testemet, egészen addig, amíg le nem ért a farkamig. Aztán azt nyalogatta puszilgatta egy ideig, és csak utána állt neki a tényleges leszopásomnak. Nagyon istenien csinálta, most talán még jobban, mint délben, ugyanis nem sietett a végére érni annyira. Az eredmény természetesen most sem maradt el. A kitartó szopásnak jutalmaként megint jól telelövelltem a száját. Nyelte nagy kortyokban, aztán kiengedte a szájából a farkamat, mint ha az ondómban akarna gyönyörködni, aztán mikor kezdett volna lecsordulni a gecim a makkomról, akkor gyorsan ismét a szájába vette, és jóleső érzéssel szopta immár tisztára, és üresre a farkamat.
Hatalmasakat lihegve élveztem el. Megdicsértem az isteni munkáját. Látszott rajta, hogy nagyon örül, hogy ekkora kéjt tudott okozni. Mikor megköszöntem neki, azt mondta, hogy nagyon szívesen, akár melyik pillanatban ismét.
Így telt tehát az első kényszerpihenős napunk. Természetesen már egyikünk sem sajnálta, hogy eltűntek a ládák. Másnap már reggel éhgyomorra megtörtént az első szopásunk. Reggel, ahogy ott feküdtünk egymás mellett meztelen, nem kellett egyikünk farkát sem noszogatni. Olyan kemények voltunk mind a ketten, hogy alig vártuk a megkönnyítő áldásos kéjt.
Miután elfogyasztottuk egymás farkából az első féldecinket, elmentünk lezuhanyozni, aztán jól bereggeliztünk. Később felöltöztünk, és elmentünk megnézni Szeged belvárosát. Éppen a Dóm téren jártunk, mikor felhívtak minket a gyártól, de csak azt tudták mondani, hogy egyelőre semmi hír a ládákról. Beültünk egy sörözőbe, és ittunk fejenként két korsó jó hideg sört. Aztán tanácsoltam, hogy most már ideje indulnunk hazafelé.
– Hát szerintem is – mondta, – már itt az ideje a déli szopásnak.
– Nem is azért kell mennünk elsősorban, hanem azért, mert ma én főzöm az ebédet – mondtam.
Hazafelé menet aztán megálltunk egy közértnél, ahova csak én mentem be, és vettem készre sütött hasáb krumplit, meg egy üveg csemege uborkát, egy flakon tejszínhab sprayt, aztán bementem a henteshez, ahol állandóan sütik a grillcsirkét és a pecsenyét is. Vettem hát egy egész csirkét, meg négy szelet pecsenyét. Otthon csak fel kellett forrósítanom az egészet a mikró sütőben, és már készen is volt a finom komplett ebéd.
Már a kaja forrósítása közben elkezdett kihámozni a ruháimból. Az is nagyon izgatóra sikerült. Mikorra megterítettem, addigra már mindkettőnk farka megjárta egymás száját.
Mire az asztalhoz ültünk ebédelni, már mindketten ismét teljesen meztelenek voltunk.
Így ettük meg a finom ebédet. Tibi jókat poénkodott, hogy milyen roppant ügyes, és gyors szakács vagyok, amiért ilyen finomakat főztem.
– Desszert is lesz? – kérdezte.
– Természetesen! – válaszoltam.
– Megkérdezhetem, hogy mi lesz az?
– Igen megkérdezheted.
– Nos, mi lesz?
– Friss spermával töltött tejszínhabos broki – válaszoltam.
– Hú, ez jól hangzik – nevetett. – Aztán leesett az álla, amikor tényleg az álló faszomra nyomtan a tejszínhab rózsákat, majd oda álltam elé, és a szája elé tartottam.
– Tessék, a desszert, lehet nassolni.
Úgy állt neki a faszom lenyalogatásának, mint ha a világ legfinomabb, és legdrágább édességét fogyasztaná. Én is nyaltam az övéről egy-két adag tejszínt, aztán bementünk az ágyra, hogy immár kényelmesen elfogyaszthassuk belőle a tölteléket is.
Megint egy isteni szopás következett, így ismét egy hatalmas kéjen voltunk túl mindketten.
– Nagyon csodás volt a desszert – mondta. Ízlett a tejszín is, és a rúd, amibe be volt töltve, az még mennyeibb volt, de a csodatölteléket, azt még elnyalogattam volna egy jó darabig. Na, mindegy, hátha még lesz egy adag belőle vacsorára.
– Este aztán úgy fogyasztottuk a desszertet, hogy mindketten kivertük kézzel egymás farkát, és a gecit a hasunkra folyattuk, aztán tejszínhabbal megédesítve, megdíszítve lenyalogattuk egymásról, az utolsó cseppig.
Őrjítően szexi játék volt, és még egymás kezétől eddig nem élveztünk el. Nagyon izgató volt egymásnak rejszolni. Soha, még életemben nem vertem ki senkinek a farkát, csak a magamét. Persze, azt nagyon sokszor. Sajnos, mióta nős vagyok is, mert a ciklusok idején például a feleségem szopni sem akar, így hát marad nekem a kézimunka. Még az a szerencsém, hogy meglehetősen tökéletesre fejlesztettem a technikáimat, és nagyon változatos módszerekkel, és helyeken csinálom, úgy, hogy még nem sikerült megunnom a dolgot.
Tehát az esti rejszolós, lenyalós akciónk után még tévéztünk egyet, aztán aludtunk reggelig, mint a bunda. Aztán reggel újult erővel szoptuk ki egymás farkából, az életet adó csodanedűt. Nyeltük is örömmel, hisz ezen a napon még nem örülhettünk neki.
– Te! Ha ma sem megyünk dolgozni, akkor mit csinálunk? Kajánk még van, mert a pörkölt fele még ott van a hűtőben – mondta.
– Nagyon meleg van, szerintem menjünk el strandra. Fürdünk, és elnézegetjük a jó csajokat. Majd megkérdezzük valakitől, hogy merre van.
Úgy is tettünk. Reggeli után megkerestük a strandot. Nem volt nehéz megtalálnunk. Aztán jókat úsztunk, és bámultuk a jobbnál-jobb hamvas fiatal bigéket. Hát nem lett volna nehéz közülük válogatni.
– Látom te is azt a két pipit sasolod ott monokiniben.
– Hát igen. Megérne otthon egy két ajtócsapkodást a dolog – mondta nevetve.
– Szerintem még többet is. Az a baj, hogy ők nekünk örökre csak szép álmok maradnak.
– Most már mindegy – mondta. Ott lesz nekem majd a te valóságos kukid az ő isteni töltelékével, majd azzal kárpótolom magam helyettük. – De erről jut eszembe: nem lenne kedved ahhoz, hogy kipróbáljuk a dugást is?
– Hát az az igazság, hogy már eszembe jutott nekem is, csak nem szóltam. Tudod kb. egy hónappal ezelőtt úgy jártam, hogy találtam három filmet CD-n a metróban. Abból az egyik egy pornó biszex fim. A fiús felállásban. Ők is dugták egymást mindhárman, és mindenhol, ahol csak érték. Már akkor gondoltam rá, hogy ezt is kipróbálnám az életben legalább egyszer.
– Na, ez óriási! – De miért nem mesélted el ezt eddig?
– Talán, mert még nem volt rá ilyen alkalom, meg aztán azt sem tudtam, hogy vajon mit szólnál hozzá, és nem akartam a mostani kis játékainkat esetleg elrontani.
– Hát ez butaság volt a részedről. Most már mindegy. Ha hazamegyünk, az lesz az első, hogy kipróbáljuk, és csak utána kajálunk.
– Oké! Ezt megdumáltuk – mondtam.
– Talán akkor lassan szedelőzködhetnénk is – mondta.
– Na, annyira azért nem sürget a tatár. Előbb még ússzunk egy nagyot, aztán is ráérünk majd indulni –mondtam. Tehát úsztunk még vagy húsz percet, aztán lezuhanyoztunk, és mentünk felöltözködni, majd haza.
Már levetkőztünk meztelenre, amikor eszembe jutott, hogy van egy kis probléma, így rögtön mondtam is neki: Te figyelj Tibcsi! – Ma mégsem próbálhatjuk ki a dugást.
– Aztán miért nem? – kérdezte.
– Hát csak azért, mert nem vagyunk hátulról bejáratva, tehát mindenképpen szük-
ségünk lenne valamilyen síkosítóra.
– A rohadt életbe! Erre tényleg én sem gondoltam, de nem gond.
Azonnal leszaladok a gyógyszertárba, itt van egy kb. két ház-
tömbnyire, aztán hozok valamit.
– Tudod mit hozzál? – Fenistil gélt, amit rovarcsípésre ajánlanak. Azt olvastam, hogy síkosítónak is kiváló, mert jól csúszik, vizes bázisú, és bőrnyugtatót tartalmaz.
Úgy is történt. Hamarosan jött is haza vigyorogva, kezében a két tubus géllel. Aztán megbeszéltük, hogy valamilyen módot kell találnunk, hogy jól kimossuk a hátsóinkat, mert azért az nem lenne jó, ha csokis lenne a dákónk.
Tehát elmentünk a fürdőszobába kiokoskodni a dolgot. A lehetőséget a gégecsöves zuhanyrózsában láttam. Leguggoltam, és megpróbáltam az ujjammal felnyúlni magamnak, de az nem volt célra vezető. Aztán csak úgy egyszerűen jó szorosan odanyomtam a rózsát a seggem lyukához. Aztán egyszer csak éreztem, ahogy a jó meleg víz kezdi feltölteni a hátsómat. Mikor már azt éreztem, hogy kezd feszíteni a sok víz, elvettem a zuhanyrózsát, a víz pedig sugárban zubogott ki belőlem. Ez volt a tökéletes módszer. Ezt megismételtem még egymás után vagy négyszer-ötször. Mikor már csak kristálytiszta víz jött ki belőlem, akkor megmostam jól tusfürdős vízzel, és átengedtem a terepet Tibinek is. A módszert lefigyelve ő is hamar végzett.
Ezek után már nem volt semmi akadálya annak, hogy a hátsónkat is kedvünkre kényeztessük, hiszen patyolat tiszta volt kívül, belül. Egy kis puszilgatás, nyalogatás után fogtam a krémet, és jó vastagon nyomtam a lyukához, és az ujjaimra is a víztiszta gélből. Aztán először csak az egyik, később mindkét ujjamat feldugtam neki. Mikor már ez is könnyebben ment, akkor bekentem a péniszemet is, aztán már gyerekjáték volt a behatolás. Az elején kevésbé tetszett neki a dolog, aztán pedig annyira belejött, hogy egyre csak bíztatott, hogy basszam őt jó erősen.
Meg is tettem, aztán ő következett. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen istenien jó érzés, ha az embert megdugják. Fantasztikus volt. Ő is nagyon élvezhette a dolgot, mert nem kellett neki hosszú idő, és már hallottam is, hogy közeleg a végéhez. Elkezdett egyre hangosabbakat nyögni, majd egyszer csak kikapta belőlem a farkát, és a hátamra élvezett nagy lihegve. Aztán odaütögette, és törölte a farkát a hátsómhoz, és mondta, hogy maradjak így egy pillanatig, azonnal jön.
Jött is mindjárt, kezében a tejszínsprével. A kifolyt gecijét megdíszítette a habbal, aztán az egészet lenyalogatta rólam. Ezután mindketten egyszerre mentünk fürödni.
– Azt, hogy milyen érzés egy segget megdugni, azt nagyjából tudtam, mert kevésszer már csináltam, de hogy ilyen marha jó az is, ha az enyémet dugják meg, azt soha nem gondoltam volna – mondta. – Neked is jól esett?
– Csodálatos volt – mondtam, a tiszta igazságnak megfelelően.
– Nos, akkor most már háromféleképpen elégíthetjük ki egymást. Leszophatjuk, megdughatjuk, és kiverhetjük egymásét. Pont, mint otthon, igaz ott van punci is, és segg is, csak az nem engedélyezett…
Mikor végeztünk a fürdéssel, a mikró sütőben megmelegítettük a pörköltet és a tésztát, majd nekiláttunk az evésnek. Talán még csak az első falat volt a számban, amikor megcsörrent a mobilom.
– Ó, de mázlink volt, hogy nem akció közben csörgött ez a szar mobil. Attól nincs rosszabb, mint mikor dugás közben zavarják az embert – mondtam. – A TMK-s főnök keresett, hogy megtalálták a ládákat. Békéscsabán rakták le a kamion pótkocsijáról véletlenül egy telephelyen, ahová más árut is szállított. Itt a gyárban meg nem számolták meg őket, mert a kamionos azt mondta a targoncásnak, hogy minden ládát pakoljon le, így az nem számolta, hogy hányat rakott le, csak hordta őket egymás után. Aki pedig átvette az árut, a targoncástól csak annyit kérdezett, hogy lepakolt-e mindent? – Az közölte, hogy üres a kamion, erre emez aláírta az átvételt.
– És mikorra kerül ez ide át Szegedre? – kérdeztem.
– Már találtunk szállítót, aki holnap elhozza, de csak három-négy óra körül ér vele ide.
– Akkor még a holnapi napon sem dolgozunk. Az pedig már a negyedik nap csúszás, ami nem a mi hibánkból történt. Ezt kérem, hogy jegyzőkönyvezzék holnap, mert nem szeretném, ha a végén egy esetleges határidőcsúszásnál ezt nem vennék figyelembe. Nem biztos ugyanis, hogy ezt a négynapi kiesést be tudjuk hozni – közöltem.
– Természetesen – válaszolta. – Ők ugyan nem problémáznának a csúszásért, de ha ragaszkodunk hozzá, holnap elkészítteti a jegyzőkönyvet, és majd csatolják a szerződéshez.
– Szerintem így lenne a leghelyesebb – mondtam, és letettem a telefont, majd elmeséltem Tibinek is a hallottakat.
– Nos, akkor a holnapi napra is kellene valami jó programot terveznünk.
– Menjünk be a szobába, kényelmesen a fotelban elfogyasztjuk az ebéd utáni söreinket, és közben megbeszéljük, hogy mit is kezdjünk a holnapi napunkkal.
– Úgy kezdjük, hogy leszopjuk egymást – mondta.
– Nos, az odáig rendben is van barátom, de hát egész nap csak nem lehet ondózkodni.
– Sajnos! – Kár, hogy az ember fütyije nem bírja az egész napi ácsingózást, és elsülést, mert én szívesen csinálnám, de hát: sokat akar a szarka, de nem bírja a farka sajna. Pedig holnap bele kell húznunk, mert ha elkezdjük holnapután a melót, akkor maximum a reggeli és esti jöhet szóba. – Tehát akkor mi legyen?
– Azt javaslom, mondtam, hogy a szopás, és a reggeli után menjünk el a TESCO-ba, ugyanis a kajakészletünk is fogytán van, meg a sörkészletünk is.
– Kéne főzni előre egy pár napra, a hűtőben eláll, és esténként egy darabig lenne főtt kajánk, amit csak melegíteni kell. Egy csomó pénzt tudnánk megspórolni azzal, ha nem járnánk étterembe vacsorázni, meg hát finomabb a főtt házi kaja, mint a hideg szendrók.
– Jó, de tudod, hogy én nem vagyok egy szakács.
– Persze, de segíteni az előkészületekben csak tudsz?
– Ó hát természetesen. Ilyen kisegítő kukta szerepet otthon is vállalok, ha a feleségem egyszerre több félét főz.
– Az már nekem bőven elég – mondta. – Közben pedig néha még egy kis szex is belefér.
– Nagyon rendes tőled, hogy így vállalod a főzéssel járó munkát.
– Szeretem csinálni, és ha ott leszel velem meztelenül, akkor bármit szívesen megcsinálok.
– Egy percig sem hagylak egyedül a konyhában, ezt megígérem.
Ezután felöltözködtünk, és vagy másfél, órahosszát csak a vásárlással töltöttünk. Négy nagy szatyor cuccal tértünk haza, de még vissza kellett mennünk a kocsiba, mert a söröket, ásványvizeket már nem tudtuk felvinni. Mikor elpakoltuk a rengeteg árut, azt mondta:
– Na, akkor cseréljük át a ruhánkat a főzős viseletre.
– Az melyik? – kérdeztem.
– Olvastad a király új ruhája című mesét?
– Olvastam. Tehát meztelen – állapítottam meg.
– Bizony, bizony. – Gyere, segítek felvenni a király új ruháját – nevetett, aztán elkezdte kigombolni az ingemet.
Így kezdődött a nagy főzés. Három féle kaját főztünk egyszerre. Halászlevet, Brassói aprópecsenyét, és Sóletet. De mielőtt mindennek nekiláttunk volna, úgy gondoltuk, hogy jobb lenne előtte egyet elélvezni, mert az álló farok igen zavart volna a főzésben, tehát ott a konyhában szépen kivertük egymás farkát. Két adag ondó díszítette a konyhapultot. Gondosan lemostuk, aztán nekiláttunk a hozzávalók előkészítéséhez.
A halászlé hamar megfőtt, a Brassói alatt is elzártuk már a gázt, már csak a Sólet rotyogott a sütőben, de arra nem kellett már nagyon figyelni, tehát elmosogattuk az egy-két csetrest, ami megmaradt a végére, aztán elmentünk megfürödni.
Mire a borotválkozással, fogmosással, mindennel készen lettünk, a sólet is megsült. Átöntöttük egy nagy lábasba, és rendet raktunk a konyhában. Nem volt kedvünk vacsorázni, mert elteltünk a szagokkal, meg hát azért kóstolgattuk is a kajákat rendszeresen, így utolsó konyhai foglalatosságként mindketten jól megdugtuk egymást a konyhaasztalon.
− Ennyi gyönyörben és élvezésben nincs részem otthon egy hónap alatt, mint most ebben a négy napban veled. Ez isteni dolog.
− Milyen sűrű nálatok a dolog? – kérdeztem.
− Heti egy, maximum kettő – felelte. Ettől többre a feleségem nem hajlandó. Folyton talál valami kibúvót, menzesz idején meg semmi. Pont úgy, mint nálatok. Olyankor én is recskázom, mint ahogy te is elmesélted. Majd, ha hazamegyünk, ilyen alkalmakkor besegíthetnénk egymásnak otthon is. Aztán, ha a feleségeinkkel nem lehet, közösen mégis kellemesebb lenne, mint egyedül.
− Az biztos, de ezen még nagyon ráérünk töprengeni − feleltem. Most szerencsére itt vagyunk egymásnak, hát ezt használjuk ki, amennyire csak lehetséges. Na meg azt is ki kell majd okoskodnunk, hogy meló közben hogyan tudnánk legalább napi egy élvezést beiktatni. Az elég lenne, mert egy menet mehetne itthon, meló előtt, egy ott, és a főmenet este megint itthon. A három bőven elég lesz naponta.
− Mindenképpen megoldjuk a dolgot valahogy. Majd holnap jól szétnézünk, aztán kitalálunk valami okosat.
Úgy is volt. Másmap reggel a mobilom ébresztőjére keltünk. Kölcsönösen leszoptuk egymást, aztán zuhany, fogmosás, és irány a közért, ott kaját és üdítőket vettünk, aztán nyolcra a ragasztógépünk mellett voltunk. Ott volt már Gyuri, a segédmunkásunk is, és persze a frissen megkerült három láda.
Nagy elánnal estünk neki a munkának. Kilenc óra körül jött a TMK-s művezető is, egy fiatal kiscsajjal…
− Jó reggelt uraim! – köszöntött minket. Had mutassam be az új kiskolleginát, Ritát, ő lesz ennek a műhelynek a takarítónője. Tegnap vettük fel. Mostantól kezdve ő is az önök rendelkezésére áll nyolctól kettőig. Minden munkába befoghatják, amibe csak tud, segítsen ő is.
− Már az is nagy segítség lesz, ha mindig kihordja a rengeteg csomagoló anyagot, szemetet, hogy ne kelljen azt is kerülgetnünk – feleltem. – Rita csak vigyorgott, mint a vadalma, és igen látszott rajta, hogy Tiborról alig tudja levenni a szemét. Később mondtam is a Tibinek, hogy a csaj kiszúrta magának. Aztán ez később egyre nyilvánvalóbbá vált, mert állandóan arra sündörgött, ahol a Tibi dolgozott.
Pár nap alatt jól összerázódott a négytagú kis csapatunk. Ritát azzal hülyítettem, hogy ő is nagyon tetszene a Tibinek, csak hát az a baj, hogy a Tibor utálja, ha egy nő nadrágban van. A csaj másnap már combközépig érő munkaköpenyben jött dolgozni, aztán kérdezte tőlem, hogy így már fog tetszeni? − Hát így már sokkal jobb, feleltem. – Biztos lehetsz benne, hogy sokkal jobban fel fog rád figyelni, habár…
− Mi az a habár? – kérdezte.
Tudtam, hogy a lány nem egy IQ-bajnok, ezért tovább hülyítettem… − Látom, hogy nagyon belezúgtál – intettem a fejemmel Tibi felé.
− Tényleg belezúgtam, de mire mondtad, hogy habár? Én nem tetszem neki ugye?
− De nagyon tetszel, de sokkal jobban is tetszhetnél – feleltem.
− És hogyan?
− Úgy tudnád magadra a legjobban felhívni a figyelmét, ha nem vennél fel bugyit.
− Csak nem gondolod, hogy majd mutogatom neki a meztelen puncimat?
− Ugyan már. Szó sincs róla, hogy mutogasd magad. Én csak azt mondtam, hogy ha igazán azt akarod, hogy beléd bolonduljon, akkor ne vegyél fel bugyit, ő azt azonnal megérzi, és attól teljesen beindul. Olyan szerelmes lesz beléd, mint az ágyú.
− Á, most csak ugratsz!
− Dehogy ugratlak. Ez halál komoly.
− Aztán ugyan honnan a fenéből venné észre, hogy nincs rajtam bugyi, ha nem mutatom meg neki.
− Na, azt én nem tudom. Megérzi. Talán kiszagolja, vagy a csuda se tudja hogyan, de arra mérget vehetsz, hogy nem telik bele egy fél óra, és már tudni fogja, hogy nincs rajtad. Próbáld csak ki. Vesd le, és majd meglátod te magad.
− Persze… − Biztosan elárulnád neki, hogy levettem, akkor meg már tényleg egyszerű lesz neki rájönni.
− Nem! Hidd már el, hogy azt ő megérzi. Nem kell, hogy eláruljam. De tudod mit? Nekem se mond meg, hogy mikor veszed le, és akkor majd te is rájössz, hogy igazat mondtam.
− Na, ilyen nincs. Ezt én nem hiszem el!
− Jaj de buta vagy! – Hát, ha nem hiszed, akkor miért nem próbálod ki? Egyszer csak menj be majd az öltözőbe, és vedd le, aztán majd meglátod, hogy hamarosan utána elkezd neked udvarolni. Egy próbát megér a dolog, főleg, hogy semmibe sem kerül levetni egy bugyit, tehát csak nyerhetsz rajta.
− Lehet, hogy egyszer kipróbálom, de lehet, hogy nem. Úgyse árulom el neked.
Ebben aztán megegyeztünk. Pár perc múlva elküldtem a büfébe, hogy hozzon mind a négyünknek 1-1 kávét, aztán félrehívtam a Tibit, és elmeséltem neki az egész történetet.
− Akkorát röhögött rajta, hogy szinte beleremegtek az ablakok. − Jó, de tényleg, honnan a francból fogom tudni, hogy mikor nincs rajta bugyi?
− Ne izgulj. Már idekészítettem az overallom zsebébe a nyeles-flexibilis kistükrünket. (Azt olyan helyeken használjuk a szerelésnél, ahol nem tudunk másként odalátni.) Jó kis célszerszám az. Majd én alánézek, aztán jelzem neked, ha kezdődhet a hülyítése. Már fél kettő volt mire visszaért a kávékkal. Megittuk, aztán mondtuk is neki, hogy elmehet haza.
Másnap aztán állandóan résen voltunk, figyeltük. Aztán úgy tíz óra körül egyszer csak elment az öltözőbe. Jeleztem a Tibinek, hogy kösse le a figyelmét, amíg a nyeles tükörrel gyorsan alánézek. Tibi odahívta a gépsorhoz, és megkérte, hogy az egyik alkatrészt fogja meg egy kicsit. Ehhez jól fel kellett hasalnia a gépre. Én azonnal mögé léptem, és a tükörrel egy pillanat alatt meggyőződtem róla, hogy igen, bingó. Most vetette le a bugyiját. Elmentem tőle jó messzire, hátra a ládákhoz, közben intettem a Tibinek, hogy mehet a dolog.
Várt egy két percet, már nem kellett, hogy fogja a gépalkatrészt, amikor elkezdte a dolgot:
− Hogy te milyen szép vagy ma Rita! – kezdte. Valahogy most sokkal szebbnek látlak. Sminkeltél is? Izgató vagy és nagyon szexis. Vagy úgy is mondhatom, hogy nagyon dögös vagy. Lemerném fogadni, hogy bugyi sincs rajtad.
− De van rajtam! – mondta.
− Na, ne zsongíts engem te lány. Nem tudsz átverni, mert én azt rögtön megérzem. Reggel még volt rajtad bugyi, de most nincs.
− Honnét veszed ezt a hülyeséget? – Nem is értem… − próbálta letagadni a nyilvánvalót.
− Ez nem hülyeség szivi! Hogy honnét veszem, hát onnét, hogy amikor reggel néztelek, akkor nem kezdett még duzzadni a gyíkom. Most, hogy nézlek, most duzzad. Tehát tudom, hogy nincs rajtad bugyi, hiába is tagadod.
− De hát mondom, hogy van! – tagadott tovább.
− Jó, rendben van, de akkor bizonyítsd be. Ha tényleg van rajtad bugyi, akkor úgysem láthatok mást, csak a bugyidat. Rántsd fel a köpenyedet egy pillanatra.
− Nem rántom!
− Na, ugye! – én megmondtam, hogy nincs rajtad. Ha lenne, akkor meg mernéd mutatni, és nem kéretnéd itt magad, mint egy buta szűzlány.
− Na, tessék, itt van − mondta most már Rita is nevetve, és felrántotta a köpenyét egészen a hasáig. Jól látszott a dús, sötétebb szőke fanszőre. Aztán nevetve kiszaladt az öltözőbe.
Így aztán még egyszer alá kellett néznem, hogy most hogyan is állunk. Visszavette, vagy maradt továbbra is bugyi nélkül. – Visszavette. Jeleztem a Tibornak, hogy vigyázz, van bugyi.
− Ejnye, te lány – mondta neki. − Ezt a kis örömet is elveszed tőlem. Ha már úgysem láthatom a puncidat a köpenytől, akkor meg miért vetted vissza. Most kezdtem teljesen beléd szerelmesedni, és te meg elrontasz mindent. Hát nem akarod, hogy beléd szeressek?
− De akarom.
− Na, akkor mars vissza, és úgy legyél, mint az előbb.
Visszament. Újból alánéztem, de a bugyi csak rajta volt. Intettem a Tibinek, hogy vigyázz, át akar verni.
− Na, levetettem. Most boldog vagy? – kérdezte. – Tibi nagyokat szagolt a levegőbe, mint ha vizsgálná a dolgot, aztán tettetett szomorúsággal mondta: Látom, hogy még mindig nem hiszel nekem, hogy pontosan tudom mikor vagy meztelen alsótesttel. Most is rajtad van a bugyi, és azt hitted, hogy át tudsz verni. Az én orromat, és farkamat te nem tudod becsapni. Márpedig a farkam most teljesen puha maradt. Egyáltalán nem érzi a meztelen puncit.
− Hát tényleg megérzed! – Ez hihetetlen! – Még mindig alig akarom elhinni, pedig biz isten igaz. Teljesen el vagyok ájulva… Ilyet még a büdös életben sem hallottam soha. Ha ezt más mesélné nekem, soha el nem hinném, még ha az anyja életére esküdne is meg, de hát most egyszerűen kénytelen vagyok elhinni. Ilyen nincs is, pedig hát van, most már én is belátom.
− Az én farkam a legjobb műszer a világon kislány! – mondta Tibor nevetve. Rita visszaballagott az öltözőbe, és most már tényleg bugyi nélkül jött vissza, megnéztem. Kacsintottam a Tibinek, aki közben a zsebbe nyúlva elkezdte masszírozni a farkát. Aztán, amikor elkezdett neki egy kicsit duzzadni, odahívta a lányt.
− Gyere csak Rita! Add a kezed! Aztán odahúzta a lány kezét a duzzadt péniszéhez. – Na, most már érezheted is, hogy ezt te nem tudod becsapni. Mert most, tuti, hogy nincs rajtad bugyi. Így jelzi a farkam.
− Hát igen. – Már elhiszem a hihetetlent – mondta.
Este, mikor hazaértünk, még mindig ezen a buta libán nevettünk. Megfürödtünk, vacsoráztunk, és egy hatalmasat szeretkeztünk. Jó sokáig játszottunk egymással, a végén pedig kölcsönösen leszoptuk egymást.
Elalvás előtt újra Rita lett a téma. Megbeszéltük, hogy annyira szerelmes a Tibibe, hogy ő biztosan rá tudja majd venni, hogy benne legyen a hármas szexben is. Aztán másnap már ment is a téma kicsi adagokban adagolva. Már ezen a napon kiderült, hogy nem zárkózik el tőle a csaj teljesen, de még nem volt készen rá. Így tovább udvarolgatott a Tibi, de amikor a konkrét szexre terelődött a téma, mindig azt mondta neki, hogy a barátom nélkül nem csalom meg a feleségemet, mert ezt még otthon esküvel megfogadtuk egymásnak. Ő sem lép félre, csak ha én is ott vagyok vele, és én sem szeretkezem őnélküle. Az eskümet pedig nem szeghetem meg – mondta. Így Rita engedett egyre jobban, és jobban, mert már annyira vágyott a Tibi farkára, hogy belement mindenbe, csak már dugja meg végre.
Tehát meg is beszéltük a találkát a hét szombat délutánjára. A lány nem lakott messze, így nem kellett autóba sem beülni miatta. Aznap mi sem dolgoztunk, mert a hét közben meghajtottuk annyira a melót, hogy az ütemtervhez képest jól álltunk, és behoztuk már majdnem teljesen az elveszett ládák miatt kiesett időt is.
Vacsorát is készítettünk a Tibi vezetésével, sonkával és sajttal töltött húst csináltunk, hozzá petrezselymes krumplit. Konyakot, pezsgőt és bort is hűtöttünk be, hogy a gátlások minél jobban oldódjanak.
Mi már főzés közben melegítettünk a szexre, persze nem élveztünk el, csak puszilgattuk, nyalogattuk egymás farkát. Később egy közös fürdés következett, aztán hat óra előtt pár perccel Tibi lement a sarokra Rita elé, a megbeszélteknek megfelelően.
Pár perc múlva már jöttek is. Aztán konyakoztunk két-hárompohárnyit, majd következett a vacsora és a pezsgő. A beszélgetés témája egyre bujább, szexesebb lett, mígnem a szopás felemlegetésére is sor került. Rita közölte, hogy a szopást, azt nem csinálja. Tibi öntött még egy pohár pezsgőt, aztán egyenesen kinevette a lányt.
− Jaj, dehogynem csinálod kedvesem. Sőt te fogod kérni, hogy a szádba vehesd.
Elkezdődött hát a szobában a szex. Agyon kényeztettük, puszilgattuk a csajt, ő pedig fogdosta a farkunkat. Aztán egyre kérte a Tibit, később engem is, hogy dugjuk már be neki, de a barátom közölte vele, hogy bizony addig nem lesz megdugva, amíg mindkettőnk farkát nem szopja rendesen.
− Ne csinálj magadból hülyét szerelmem! – Nézd, a barátom fiú létére bekapja, ha én kérem rá. Vedd a szádba Miki! − Mutasd meg ennek a vidéki prűd libának, hogyan kell azt csinálni. – Na, látod, így kell. Most csináld te, vagy nem leszel megfarkalva, az biztos.
Rita már annyira kívánta a dugást, hogy egy cseppet sem késlekedett, szinte ellökött engem a Tibi farkától, és úgy szopta, mint aki világ életében mást sem csinált eddig. Annyira be volt már nedvesedve, hogy már többször is lecseppent a váladéka. Egyre csak szopta a Tibit, mint egy ma született kismalac. Cuppogott, szívta, szopta, nyalta, majd én is odatartottam az enyémet, hogy azt is kényeztesse. Ekkor már felváltva csinálta mindkettőnknek, egyre intenzívebben.
Megkönyörültem hát rajta. Miközben tovább szopta Tibort, hátulról bedugtam a farkam a puncijába, és elkezdtem megbaszni. Vonaglott, nyüszögött, annyira élvezte a dolgot, de a szopást nem hagyta abba. Én pedig lökdöstem rendesen. Minden lökésemnél jó mélyen a szájába nyomult a barátom farka. Tibor is érezte, hogy a sok szopásnak most már hamarosan meg lesz az eredménye, ezért megfogta a lány fejét, és átvéve az én ütememet, ő is ütemesen baszta a száját. Kisvártatva mind a hárman elélveztünk. A gecit nem nyelte le, de nem is csinált műsort belőle, hogy tele lett vele a szája.
Kicsit pihegtünk, aztán megfürödtünk, majd újra ittunk egy üveg pezsgőt, aztán visszamentünk a szobába, hogy Rita újra keményre varázsolhassa a farkainkat. Jó formában voltunk Tibivel még kétszer sikerült elélveznünk. A lány formás teste jó hatással volt a farkainkra. Ritának mind a három nyílása meg lett dugva, habár a popsiját az atya úr istenért sem akarta engedni, de nem volt kecmec. Tibi addig settenkedett a segglyuka körül, hogy egyszer csak sikerült beügyeskednie a szerszámát, és elkezdte ütemesen baszni.
Az első pár lökés után aztán már nem tiltakozott. Hagyta, hogy a barátom ott is jól megbassza. Hangosan sikongatott, akkorákat élvezett, közben szopta a farkamat, mégpedig nagy élvezettel. Ismét telepumpáltuk őt gecivel, aztán még egyszer az éjszaka folyamán, ahogy említettem is.
Hajnali három óra volt, amikor felöltöztünk, és remegő térdekkel ugyan, de hazáig kísértük. Közben megbeszéltük, hogy ez a kis este annyira jól sikerült, hogy a jövő szombaton megismételjük. Aztán hét közben is volt némi szex az öltözőben, mikor a Gyuri elment valahová, vagy éppen ebédelni, akkor előfordult többször is, hogy hol engem, hol a Tibit szopta le, vagy mindkettőnket egymás után.
Így reggel és este fiús szex volt, délben lányos. Nem is tudnám megmondani, hogy melyiket élveztük jobban. Szerintem egyformán mind a kettőt.
Rita már olyan rutinnal itta a gecit, mint ha anyatej helyett apatejen nőtt volna fel.
Alig vártuk a szombati napot, az újabb orgia eljövetelét. Kiélveztük mindhármunk összes lyukát. Egymást is megdugtuk, és szoptuk is a Tibivel, nem törődtünk vele, hogy Rita látja. Csodálatos módon egyáltalán nem csinált belőle ügyet, sőt még segített beigazítani is, ha kellett.
Mi is elkényeztettük őt. Dugtuk is, nyaltuk is, éppen ahogy, és ahol jól esett. Nagyon élvezte, és persze mi is.
Aztán a búcsúzásnál közölte, hogy sajnos a jövő szombaton nem ér rá. Nem is igen bánkódtunk rajta a Tibivel, hiszen már több mint három hete, hogy dolgoztunk, és még egyszer sem voltunk otthon.
Így elhatároztuk, hogy akkor kihasználjuk, hogy a szombati buli elmarad, és akkor elmegyünk haza. Elsősorban is a gyerekek miatt, mert a szex itt biztosan jobb lenne, mint amilyen otthon vár minket, de mit tehettünk. A nejeknek is kell adni némi gecit.
Így pénteken három órakor abbahagytuk a melót, hazamentünk, megfürödtünk, és irány Pest. Útközben egyszer megálltunk, és egy hipermarketben ajándékokat vásároltunk a gyerekeknek, és a feleségeinknek. Szex aznap már nem volt, nehogy otthon csődöt mondjunk ennyi idő után, mert az igencsak gyanús lett volna.
Otthon aztán meg is volt a szex, diszkréten, kétszer is egymás után. A nejem még meg is jegyezte, hogy látszik, milyen régen voltam otthon. Aztán még szombaton is volt egy laza menet, de vasárnap már nem akarta, mi pedig este indultunk vissza, hogy ott ébredjünk kipihenten hétfőn reggel.
Megbeszéltük Tiborral az otthoni szex élményeinket, aztán ő is megállapította, hogy ugyan olyan alig valamicske volt, mint szokott. Vasárnap már náluk sem volt semmi. Így lefelé menet egyszer félreálltam, és ott a kocsiban leszoptuk egymást. Ez volt ugyanis a legtisztább dolog, hiszen utána nem tudtunk volna mosakodni. Így a gecit szépen az utolsó cseppig kiszoptuk egymásból, aztán így megkönnyebbülve folytattuk az utunkat ideiglenes otthonunk felé.
Otthon aztán megkajáztunk, és a közös fürdőzés után még jól megdugtuk egymás popsiját altatóként.
Hát nem is kellett utána elringatni minket úgy aludtunk reggelig, mint a mormota. Még a reggeli szexet is kihagytuk, annyira jól esett az esti kielégülés. Délben aztán láss csodát, Rita kérte, hogy szeretne mindkettőnket leszopni. Külön-külön mentünk vele az öltözőbe, és meg is történt a szopás. Rendesen telepumpáltuk a száját a gecinkkel, ő pedig mosolygós arccal, csillogó szemmel, örömmel konstatálta, hogy sikerült neki a dolog.
Így telt a hét, aztán jött megint a szombati orgia, amit sajnos megszakított a Tibor felesége. Pont akkor telefonált, amikor ő éppen az élvezés előtti pillanatban volt. Intett, hogy vegyem már fel, aztán mondjam, hogy momentán fürdik, majd pár perc múlva visszahívja.
Kivettem a farkam Rita szájából, kimentem a konyhába, és ott vettem fel a telefont a csukott ajtó mögött, mert nem akartam, hogy Rita és Tibor kéjének a hangjai belehallatszanak a telefonba. Aztán, mikor Tibor telepumpálta ondójával Rita seggét, jött, és visszahívta a feleségét.
Hát tudja a nejem, hogy mikor kell telefonálni, az egyszer biztos!! – morgott mérgesen, mikor visszajött a szobába. Aztán segített Ritának, és ketten szopták le a farkamat. A gecimen is elosztoztak. Egy részét Rita, másik részét Tibi nyelte le. Immáron harmadik alkalommal kísértük a lányt haza. Ez volt Szegeden a negyedik hetünk.
A melóval jól álltunk. Nem kellett kapkodnunk, hiszen másfél hónap állt a rendelkezésünkre, és a teljes igazságnak megfelelően nem nagyon akarózott együnknek sem sokkal korábban hazamenni.
Olyan jól éreztük magunkat, illetve egymást, hogy nem igazán vártuk a meló végét, inkább úgy fogalmaznék, hogy sajnáltuk, hogy hamarosan vége lesz.
Ha csak lehetett, egyetlen alkalmat sem szalasztottunk el. Annyiszor élveztünk, ahányszor csak lehetett. Kiélveztük egymás testét, annak minden porcikáját, mert féltünk, hogy Pesten erre nem sok lehetőségünk adódik majd.
Azért már tervezgettük, hogy mi módon, és hol tudjuk majd ott is kivitelezni a közös kis szexünket. A végső megoldást abban láttuk, hogy mindkettőnknek volt autója, és mindketten szerettünk horgászni, tehát vagy autóval ki a városból és a természet lágy ölén, vagy horgászni menni, ahova vihetünk sátrat is. A melóhely, és a lakásaink sajnos nem igen jöhettek szóba, a szabadtéri szex pedig nagyon időjárásfüggő, a tél pedig teljesen kiesik, tehát akkor egyetlen megoldásként a jól fűtött autó jöhetett szóba.
Sajnos annyit nem kerestünk, hogy motel, vagy hasonló luxus hely gondolata is felmerülhessen. Abban bíztunk, hogy hátha beesik majd néha egy-egy vidéki meló, és azt majd csak úgy vállaljuk, ha együtt mehetünk.
Na de még volt hátra két hét. Melóztunk, és szeretkeztünk végig. Vártuk a szombati orgiát, ami egyre jobban sikerült. A negyedik, és egyben utolsó alkalommal négyszer sikerült mindkettőnknek elélveznie, a Ritának pedig sokszor. A gecit mindhárman nagyon megszerettük. Már nem okozott gondot gecivel telespriccelt szájjal csókolóznunk sem.
Csütörtöki nap volt, a hatodik héten, amikor a gépsort üzemképesen átadtuk, ledolgozva a ládaelveszési késedelmet is.
Ideiglenes otthonunkba visszatérve szomorúan álltunk neki a pakolásnak. Még utoljára szeretkeztünk egy nagyon kiadósat ketten, aztán irány Budapest.
Nem siettünk hazafelé. Több helyen is megálltunk. Már beesteledett, mikor Pest határába értünk. Úgy gondoltuk, hogy még egyszer talán le tudjuk egymást szopni. Egy erdős résznél félreálltam, és megejtettük a búcsúszopást. Jó sokáig tartott mindkettőnknél, mire nagy nehezen el tudtunk élvezni, azt is úgy, hogy igen erősen be kellett segítenünk a kezeinkkel is a dologba, de mindkettőnknek nagyon jól esett, amikor végre sikerült beleondóznunk egymás szájába.
Másnap, pénteken bementünk a melóhelyünkre tíz órakor, de csak azért, hogy beszámoljunk az elvégzett munkáról. Bálint, a művezetőnk addigra már értesült róla, hogy a gép tökéletesen működik, amit be is jelentett az igazgatónknak is, aki megigérte, hogy hétfőn délelőtt átvehetjük tőle a kitűzött célprémiumot is.
Bálint, akárcsak az elindulás előtt, most a megérkezésünk tiszteletére újra meghívott minket sörözni, ahol megbeszéltük vele, hogy szeretnénk, ha párba osztana bennünket a következő melókra, mert most Szegeden megtapasztaltuk, hogy igen hatékonyan tudunk együtt dolgozni. Ennek nagyon örült, és megigérte, hogy mostantól minden melót kettőnkre oszt ki, és ő is külön megköszönte a jó melót, mert Szegedről csak áradozva beszélnek a munkánkról, és hogy még a takarító nő is dicshimnuszokat zeng rólunk. Ezen aztán jót nevettünk.
Sajnos a további szexünk pont úgy alakult, ahogy sejtettük is. Néha, ha meg tudtuk várni, míg mindenki elment, akkor az öltözőben gyorsan leszoptuk egymást. Néha horgászás ürügyén sátorozni mentünk, néha csak autóval ki a városból. Fürdő hiányában szinte csak szoptuk egymást.
Aztán mindketten vettünk a számítógépünkhöz vebkamerát, így aztán olyan is előfordult, ha a feleségeink éppen nem voltak otthon, hogy egymást nézve a monitoron együtt rejszoltunk, majd jobb híjján ő is felnyalta a saját gecijét, és én is.
Egy alkalommal felhívtam, hogy a feleségem ismét leutazik az anyósékhoz gyerekestől, és én melóra hivatkozva nem megyek. Szívesen látnálak egy nosztalgiafőzésre, de biztosan nem érsz rá. Közölte, hogy akkor is eljön, ha döglött fókák potyognak az égből.
Nos, főzésre nem került sor, de a lakás egész területét az előszobától a konyháig, a fürdőtől a hálóig végigszexeltük.
Már az előszobában vetkőztünk, ott kezdte a farkamat szopni. Aztán jött a konyha, de nem főztünk, hanem ott is csak szoptunk, nyaltuk, csókoltuk egymást, bepótlandó a sok elmaradt szexet. Közben felemlegettük a szegedi napokat, Ritát, és hogy milyen jó volt őt minden lyukában megdugni.
Már másodjára élveztünk el, amikor pihenés képpen megnéztük a talált biszex pornómat. Közben is végig egymás farkával játszottunk. Fogdostuk, simogattuk, cirógattuk.
Nagyon tetszett neki a film. Aztán interneteztünk is egy ideig, nézegettük a szexhirdetéseket, és mi is adtunk fel, hogy harmadiknak női partnert keresünk. Természetesen sok reményt nem fűztünk a dologhoz, de hát próba cseresznye.
Közben jeges Martinit iszogattunk. Aztán hála istennek ismét sikerült felállítani a farkainkat, és búcsúképpen jól megdugtuk egymás popsiját. Megfürödtünk együtt, és egy búcsú Martini, és csók után, háromszorosan is kielégülve hazament.
Meleg Youtuberek Kalandjai 2.
Sziasztok én meg mindig Barni vagyok de most egy másik kalandot hoztam el nektek. Most Ábellel és Henryvel. Ábel egy 170 cm magas szállás barna hajú 23 éves férfi borostával. Nagyon szexi fiúcska. Henry egy 199 cm magas szőke lapos hasu sem izmos sem kövér alkatú.
Ábellel kItalaltuk hogy nagyon hiányzik a nyár mindkettőnknek ezért közösen elutazunk Thaiföldre egy hétre. Magukkal visszük Hennryt. Megvettuk a jegyeket és lefoglaltuk a szállást. Az indulás előtti estén mindannyian átjöttek hozzám a fiúk mert én lakom a legközelebb a reptérhez. Hamar megvacsoraztunk és ágyba bujtunk. Azt beszéltük meg, hogy nem időzunk el semmin hogy holnap fel tudjunk kelni korán mert a gép 5kor indult. Persze mikor befekudtem az ágyamba rögtön jött a kísértés hogy markoljak rá a lomposra. Gondoltam gyorsan kiverem és lefekszem de persze hogy nem lehet. KB már egy órája vertem amikor elélveztem. Túl hangosan nyögtem és bejott Ábel. Megkerdezte hogy jól vagyok-e mert nagnyőgest hallott. Azt válaszoltam hogy igen csak volt egy kis dolgom amit el kellet intézték. Ő csak mosolygott és kimenet. KB fél óra múlva kintről is hangos nyőgést hallotam. Aztán csönd lett. Szólt az ébresztő háromkor és mikor kimentem láttam hogy Ábel farka kint van a boxerbol nagyon izgató volt a makkja. Nagyon kellet tűrtőztetni magam hogy ne vessem rá magamat. Felkeltettem őket és úgy csináltam mint ha nem vettem volán észre a farkát Ábelnek. Kimentunk a reptérre és minden jól ment és életük a gépünket. Én szinte végig aludtam és Ábellel álmodtam. Az ő makkjával. Mikor megerkeztunk a szállásra kiderült hogy van medence is a szálláshoz. Az első este pihiztunk fürödtünk ittunk egy picit de nem sokat. Másnap elmentünk a tengerhez fürdeni meglepetésünkre nagyon sokan nudiztak de szinte csak izmos szexi fiúk voltak. Ott lehetett legeltetnina szemeket. Csak az volt a baj hogy szinte mindenkinek picike volt a farka. Este már jóval többet ittunk mint tegnap. Valaki felvetetette hogy menjünk ki fürdeni a medencébe. Persze mindenkinek tetszett az ötlet. Ledobtuk a pólót és a gatyát meg a cipőt és a zoknit és úgy egy szál boxerben fürödtünk. Elkezdtunk ugrálni és valahogy lekerült Henry boxere ez csak később tűnt fel neki is és nekünk is. Erre felbatorodva én is levettem a boxert. Ábel látva hogy már csak rajta nincs textil ő is lekapta magáról a boxert. Ahogy úgy ugraltunk egyre többször értünk egmás hímtagjához és egyre merevebb lett mindenki. Egyszer csak Ábel és Henry egymásra nézték és rámarkoltak egymás farkára és verték egymásnak. Én is be akartam csatlakozni de nem engedték. Valahogy bevergőttunk a fürdőbe és ott már én is beálltam. Henry lenyomott a földre és az arcomba nyomta a farkát. Én persze rögtön levágtam mi a szitu és elkezdtem nyalni. Ábel sem maradhatott ki a buliból ezért ő is odatolta a farkát a számhoz miután már rendesen elkezdték kurni a számát én elélveztem. Az ondóm Henry seggén csattant amit Ábel elkezdte lenyalni az ondómat a seggeről majd becsúszott a nyelve a lyukába. Nyalta nyalta a lyukat majd egyszer csak levette a tusfürdőt a polcról és a farkára nyomott egy csomót. És behatolt Henrybe. Erre én is megmerevedtem és elkezdtem ujjazni Ábelt és nyelvezni a lyukát. Miután jól kitágult benyomtam a farkam tövig a picsájába. Feksikoltott és elkezdett vérezni a segge. Kurtam a seggét és egyre jobb lett neki is és nekem is. Nemsokára mindannyian elélveztünk elmentünk aludni. Nem aludtam olyan jót már az előző kalandom óta. Másnap reggel felkeltem és ragadt a seggem meg a farkam a sok gecitől. Kimentem a konyhába egy szál fszban. Ott találtam Ábelt persze pucéran aki kávét főzött. Mindenkinek főzött kávét. Henry meg aludt ezért bementünk felkelteni. Lekaptuk róla a takarót persze meztelenül aludt. Felkeltettük és kimentünk meginni a kávét. Rendeltünk egy pizzát ebédre és amíg vártunk kimentünk fürödni napozni meg ilyenek. KB egy órát vártunk a pizzára aztán leültünk enni. Szoba hoztam a tegnap estét. Mindenki azt mondta hogy ma meg kell ismételni a tegnapot. Erre elkezdtem elmondani a közös kalandunkat Benivel. Láttam hogy a végére már mind a ketten álltak mint a cövek. Megkérdeztem őket hogy hány centi hosszú a farkuk. Sajnos nem tudták. Megbeszéltük hogy veszünk egy mérőszallagot és lemérjük. Ez tetszett nekik. Gyorsan felöltoztünk és elmentünk mérószallagot venni. Ábel talált egy testszőrzet borotválót. Muszály volt megvegyük mert elkezdett burjánzani a szőr ott lent. Nagyon vártam hogy haza érjünk és megborotválhassam a farkam. Haza értünk és rögtön dobunk le minden textillt és mentünk a fürdőbe borotválkozni. Én teljesen kopaszra lenyirtam magamnak és átadtam Ábelnek aki szintén kopaszra tolta az egészet. Csak Henry hagyott egy kis „borostát” magának. Előkerestük a mérőszallagot és mindenkinek lemértem a lompost. Ábelnek 19cm hosszú és 15cm volt a vastagsága. Meglepődott mert azt hitte hogy kisseb. Azt mondtam neki hogy mindjárt kap egy kis masszázst. Most jött Henry neki ahhoz képest milyen magas volt kicsi volt. 16cm hosszú és 12cm vastag volt. Neki is ígértem egy masszázst. Most jöttem én. Nekem meg mi dig 20cm hosszú és 18cm vastag. Mind nagyon felizgultunk és elkezdtük verni egymás előtt. Ábel véletlen bekapcsolta a tv-t pont egy meleg szex csatornánál ahol éppen két latin hatkockás csődőr kúrt. Majd kidurrantuk mindnyájan. Elkezdtük verni egymásnak. Nekem volt a legjobb mert én ültem középen ezért én két farkát cibáltam és ketten verték az enyémet. Majdnem egyszerre élveztünk el a fiúkkal. Én élveztem el először a gecim Ábel szexi borostás arcán landolt majd lefolyt az enyhén szőrös mellére. Henry és Ábel gecije az én arcomba landolt aminek a nagyja belefolyt a számba. De a maradék lecsöpögöt a farkamra. Henry rögtön rácuppant a farkamra és lenyalta a nedvem maradékát és a lecsöpögött gecit az arcomrol. Én szájon csókoltam Ábelt és lenyalta róla a gecimet. Majd valahogy lecsúszott a fajem a farkára. Konkretan úgy rányomta a fejemet a farkára hogy majdcsak megfulladtam. Miután tisztára nyalta Henry a farkam jeleztem Ábelnek hogy abba hagynám. Erre ő belém lövelt egy adag apatejet. Nagyszerű nyalhatom újra tisztára a farkát Ábelnek. Miután tisztára nyaltam kezelésbe vettükk Henryt. Ábel a makkjával kezdte. Én a heréit szoptam és szívtam. Majd átcsuszott a nyelvem Henry seggére amit miután kinyaltam elkezdtem ujjazni. Nagyon jó volt.. Mivel Henryvel meg nem dugtam lassan becsúsztattam a farkam a szűk lyukába. Nagyon forró volt. Az elején csak egy picit nyomtam bele majd egyre többet nyomtam be a lucskos járatba. Mikor már kellő ideje kúrtam könnyedén mozgott a farkam. Nagyon jó volt és amikor már majdnem teljesen kész voltam Ábel beakasztotta a farkát a seggembe. De nem ám finomkodva hanem olyan durván hogy rögtön beleélveztem Henrybe. Ő leszállt a farkamról és elkezdte azt szopni és tisztítani. Nemsokára Ábel belém élvezett és ő is odatolta a farkát Henry arcába hogy őt is megtisztítása. Henry jobban szopott mint egy kurva. Nagyon jó érzés volt ahogy kiszivta az összes gecit a farkamból. Ábellel nem tudtuk eldöngeni hogy Henry kit szopjon ezért mindketten beletolruk a farkunkat a szájába. Mikor már egy jó ideje kurtuk a száját kiköpte a két farkát és az enyémet megfogta és lemélytorkozta. Olyan jó volt hogy az a picike ondóm ami ujratermelődött az is kijött. Miután elélveztem elmentünk lefeküdni. De hogy mi volt más nap vagy az után. Az majd a folytatásban kiderül.
Fantasy melegpornó
A kúria halljában még mindig ott lógott egy festmény, ami két ideál szépségű ifjat ábrázolt. Az egyik szőkén, a másik gesztenyebarna fürtökkel, gazdagon díszített ruhában áll, a kelmét antikosan átvetve felsőtestükön, arcuk oly átszellemült, az ember azt hinné, hogy félistenek, vagy antik héroszok pózoltak a festő előtt, holott annak ecsetjét, mikor újra és újra a vásznat érintette sokkal inkább a félelme vezette, nehogy hasonlót alkosson ahhoz, mint amilyennek modellje találtatott.
A megmaradt iratokban még csak utalás sincs e hajdani bizarr visszásságra, mely minden bizonnyal szerencsétlenségként sújthatta a családot. A másik portré, a szőke, viszont hű volt a valósághoz. E két ifjú:
Gonzago és Lucien.
A ház urának egyetlen fia púpos volt, járása bicegő. Arcában orra ormótlan, ajka duzzadt, szemöldöke bozontos volt. Fekete hernyójuk alól indulatosan csillogott elő sárgás macskatekintete. Nyelve, ha megszólalt, csak nehezen forgott üregében, fogai bár nagyrészt fehérek voltak, de anyaguk rossz lehetett, mert ép vonalát töredezett csorbaságok éktelenítették. Minden bizonnyal akadt a földön nála a sors bal kezétől keményebben sújtott test is, de ahhoz, orvos, vagy szent ember szemével kellett rá nézni, hogy ne keltsen valóban visszataszító érzéseket. Mizantróp hajlamúvá serdült, elkerülte a falubéli gyermekek társaságát, egyetlen szórakozása volt, ha vadászhatott, s előbb apja, majd saját kutyáival járhatta fegyverrel a környező erdőt, hegyeket. Kutyáit maga nevelte és maga választotta ki, hogy mely szuka, melyik kannal párosodjon. Hogy a vad állatok ne tegyenek kárt egymásban, őrjöngésükben mindig végigkísérte jelenetet, mikor a hím hátulról ráugrott a nőstényre és meghágta. Maga vigyázott az ellő állatokra is, és döntötte el, hogy az újszülött kiskutyákból melyek mutatják a rettenthetetlen vadász tulajdonságait, és méltók rá, hogy a falkába kerüljenek.
Rendellenessége folytán idősebbnek tűnt koránál. Széles karimájú kalapot hordott, és hosszú tarka csíkos kendőt, így takargatta ábrázatát. Az emberek (főleg a babonásabb hajlamúak) féltek tőle, és gonosz híreszteléseket terjesztettek merre tart s miért, amikor idomtalanul átbicegett alkonyatkor, vagy hajnalban (hogy elkerülje a nem kívánt találkozásokat rendszerint ekkor közlekedett) a látóhatáron.
Otthon is, ha tehette, elkülönült családja (vallásos-babonás nagyanyja, konzervatív apja) társaságától, étkezni pedig mindig külön étkezett. Ez egy különcségéért sosem rótták meg, tekintve, hogy otromba ajkai, nyelve miatt könnyen kifordult szájából a megrágott falat, ha pedig izgatott lett, nyál vetett habot szája sarkában.
Családja úgy döntött, hogy a tarthatatlan helyzetet orvosolandó véget vetnek szabados életmódjának; kora, s helyzete megkívánja, hogy időnként valamennyi időt társaságban forogjon, s ezért házitanítót hozattak neki, s a faluból felfogadták egy család Gonzagóval egyidős sarját, hogy pajtása legyen.
Lucien, kiszemelt társa csupa kedély volt, amit csak az bolygatott meg, hogy kiragadták megszokott környezetéből, és ily rémítő társ játékszereként félszegen állt kimosdatva, új ruhában a hall vastag szőnyegén. Szőke, vékony szálú haját bearanyozta a napsütés, hangja a fiúkat zenére oktató tanár szerint is elsőrangú volt. Gonzago mindig komor, gesztenyebarna fürtös feje fekete gondolatok súlyával bukott mellkasára. Ellenségesen vizslatta Lucient napokig, de aztán annak lágy pillantása, de leginkább hegedűjátéka megenyhítette és egy idő után, mindketten átengedték magukat annak a természetnek, mely két egykorú ifjat, ha nem is magától értetődően de nagy valószínűség szerint- hacsak hajlamukban valami gyökeres ellentét nincs, barátokká tesz.
Lucien szívesen és ihletetten játszott, akár kotta nélkül, lehunyt szemmel, zenéjét pedig Gonzago úgy hallgatta, mintha varázslat szállt volna rá. Órákig ült, vagy állt mozdulatlanul, torz szoborként, míg társa kimerülten abba nem hagyta.
Lucient teljesen felköltöztették a kúriába, saját szobát kapott, teljes ruhatárral, amely illő volt egy ilyen gazdag birtokkal rendelkező örökös környezetéhez, és csak ritkán mehetett meglátogatni családját. A házimunka alól fel volt mentve. Idejét együtt kellett töltenie Gonzagóval, bármennyire is terhére volt ez eleinte mindkettejüknek. Szabad idejükben, miket nem kötött le a nyelvtan, számtan, és történelem, sétákat tettek a család birtokán. Ezek alatt hamar kiderült, Gonzago talán a jobb táplálkozás és a rendszeres fizikai erőpróbák miatt jobb kondícióban volt, mint Lucien, és lassan kezdett rá úgy tekinteni, mint egy gyengébb, de kedves lényre, akire vigyáznia kell. Fürödtek az őszi, langy-hideg vizű tóban, ruháikat a parti bozótra hajigálva meztelenül futottak a vízbe. Lucien vékony testalkatával, karcsú derekával, vállára omló világos hajával olyan volt, mint egy lány. Lábai hosszúak voltak és jó alakúak. Testét alig fedte szőr, ahol volt, ott aranyszínű piheként puhán göndörödött. Hímtagja arányosan felelt meg mindehhez, ahogy ernyedten feküdt combján. Valóban olyan volt, mint egy kamasz isten.
Gonzago ellenben meglepő vízi szörnyre emlékeztetett, valami boszorkányszombatot ábrázoló rézkarcról, amint kibukkan a mélyből. Széles, izmos mellkasát, hátát sötét prém bolyhozta, csakúgy, mint alkarját és görbe lábait. Vesszeje vastagon és csupaszon bukkant elő ebből a bozontból, ami megszívta magát nedvességgel, csakúgy, mint dús gesztenyebarna hullámos haja, amit kivétel nélkül egyetlen copfba fogott tarkóján, nem törődve a kultúrált divattal.
Hanyatt feküdtek a fűben, míg meg nem szárította őket a délutáni nap. Megosztották egymással eddigi rövid életük kisebb-nagyobb titkait. Gonzago kötelező megszólítása Lucientől az „uram” volt, de ezt sosem kérte számon, ha az oldott légkörben megfeledkezett róla.
Lucien elmesélte, hogyan zajlott élete a faluban, kik voltak a barátai, anyja, apja, testvére, hogyan tanult meg hegedülni, hogyan keresték végig a falu egykorú ifjai között őt is, hogy aztán ráesvén a választás- lévén kora, temperamentuma, és háttere éppen megfelelő, felhozzák a házba.
Gonzago pedig elmondta, hogy anyja meghalt, mikor őt világra hozta, hogy gyönyörű volt és nagyon fiatal és, arcképe a hallban függ a lépcső csavarodó íve felett, hogy megmaradt levelezése elárulja: boldogtalan volt itt szűkkeblű férjével és babonás félbolond anyósával, hogy maga is ki nem állhatja őket, ahogy viszolyogva tekintenek arra, akinek tovább kéne vinni a család nevét, hogy kóborlásaiban egészen az erdő túlsó oldaláig jutott, ahol egy boszorkány kunyhója áll.
Lucien már hallott a nőről. A faluban is olyasféle bizonytalan szerzetként tartották számon, akinél nem lehet tudni, milyen kapcsolatban áll a fűvel-fával- virággal. Ritkán, de lehetett látni, amint keresztülsétál a falun, kosara karján, ezt-azt vásárol. Tágas kertjének mélyén ablakai világolnak, zene hallik, a tégla, fák, és távolság hármas falán megszűrve, aztán eltűnik hosszú hetekre, hónapokra, senki nem tudja hová, és senkinek nem mondja hová.
– Egyszer megszólítottam – vallotta be – , szerelmi bájitalt akartam tőle, hogy egy lányt megcsókolhassak.. Persze nem adott. Nem is hiszem, hogy képes lenne bárki készíteni. Aztán mégis megpróbáltam a csókot. Olyan pofont kaptam, hogy majd lerepült a fejem.
Kifogyhatatlanul képes volt mesélni a fantáziáját izgató dolgokról, leginkább az olvasott versek témáiról, a holdról, az éjszakáról, és a nőkről. Hetekig visszatérő témája maradt, hogyan látták meg egyszer véletlenül Gonzagóék két cselédjét a szalmakazalban. A lány szoknyája combtőig fel volt húzva, térdelve serénykedett széttárt lábai között lovagja, akinek nadrágja bokájára csúszott.
Gonzago szívesen hallgatta barátja dallamos hangját, még ha más véleménnyel is volt egy adott tárgyról. A nemi aktus, mint olyan, nem volt újdonság számára, bár sosem művelte eleddig, ami pedig a misztikumot illeti: ő maga kellemes emlékeket őrzött a boszorkányról. Az erdőben kóborolva, a meleg nap alatt levette mind kalapját, mind kendőjét, hogy megfürössze átizzadt koponyáját a légben. Csak kutyái voltak vele, emberre nem számított. A házánál már járt, de személyesen akkor találkozott a nővel először. Első alkalom volt, hogy egy újdonsült arcon ne lássa a viszolygás, vagy félelem nyomát.
– És én? – kérdezte Lucien, felkönyökölt és felé fordult a magasra nőtt fűből. Meztelen, sovány felsőteste sápadtan derengett a napsütésben.
– Te más vagy… – morogta mély, karakteres hangján Gonzago. Rápillantott, majd visszahanyatlott a fűbe, de lehunyt szemhéja mögött mintha beleégett volna: továbbra is ott táncolt a látvány: Lucien fehér kísértete.
Hazafelé elszáradt virágokkal és árvalányhajjal díszítették föl Gonzago mindig hordott kalapját.
Lucien izgalmas vadásztörténetekért gyötörte, és sóvárgott, hogy maga is szarvas után eredjen a nedves zöld között, bár a nemes vadak – és tulajdonképpen mindennemű állat- vadászata az arisztokraták kiváltsága volt. Olyan hévvel ecsetelte a potenciális izgalmakat, hogy Gonzagó már hajlott rá, hogy a következő idényen magával vigye. Magában furcsállva, de egy eddig ismeretlen örömmel fedezte fel, hogy alig van valami, amire társa kellemes hangja, drámaian játékos arckifejezése, víztükör-tekintete ne tudná rávenni.
Megesett, hogy sokáig elmaradtak, ilyenkor megfeddték őket, hogy haszontalanságukban gondot és aggodalmat okoznak
Házitanítójuk, aki mindkettejüket oktatta, egy kalandor kedvű abbé volt, aki remek ajánlólevelekkel, fekete reverendával és jezsuita-ravasz pillantással érkezett. Nagy műveltségű és enyhén filozofikus hajlamú elmeként lenézte az erdő szélén földművelésből és áruforgalomból élő népeket, csakúgy, mint kenyéradóit. Szigorúan fogta a gyermekeket, és keményen fenyített, ha indokoltnak találta. A megfegyelmezésüket vagy egy szolga, vagy maga az abbé végezte. Térdére fektette a komisz kölköt és lerántotta nadrágját, hogy csupasz fenekére cseppet sem kíméletesen rámérje nádpálcával járandóságukat.
Gonzago a verések után dühöngve eloldalgott; volt, hogy tajtékozva bevetette magát kedves fái közé, vagy ha bezárták a kaput dúlva-fúlva rótta köreit ugató kutyái között. Szabadsághoz szokott lelke nehezen tűrte a tanulás fegyelmét. Lucien szemeiből ellenben könnyebben lopott könnyeket az idegen kéz súlya. A hall lépcsője alá kuporodott, elrejtőzve az árnyékok és a pókhálók közé, míg Gonzago érte nem ment, hogy különös, morgó hangján megvigasztalja.
Pedig különösen Lucienre járt rá a rúd, feleletében gyakrabban vétett hibát, ajka már attól is remegni kezdett, ha az abbé hozzá szólt. Az látta egyre szorosabbra fonódó barátságukat és egyszer, egy különösen dühítően végződött lecke után Gonzagóra ruházta Lucien megfegyelmezésének feladatát.
Lucien szorongva oldotta meg övét, segélykérő pillantása esengve kereste barátja tekintetét, de az, mert nem tudott mit mondani elfordult inkább. Letérdelt és térdéig eresztette nadrágját. Inge félcombig ért, fel kellett húznia, amikor Gonzago ölébe hasalt. Csupasz feneke fehér volt és rajta a bőr nőiesen finom.
Gonzago tudta, hogy kint hallgatóznak, így a hosszú csend tétlensége árulója lehet, de csak habozva volt képes megütni barátját. Kezében meglendült a vessző és hangos csattanással sújtott le, hogy piros csík jelezte nyomát. Lucien megrázkódott, és hangosan felkiáltott. Gonzago keze erősebb volt, mint az abbéé. Pilláira könnyek szaladtak. Tudta, hogy a büntetést nem kerülheti el, de abban, hogy most Gonzagónak kellett kiszabnia rá valami újfajta, ismeretlen kegyetlenséget sejtett. Aztán megérezte, hogy az a nehéz kéz most csupasz bőrén nyugszik, gyengéden simogatva a vörösre gyulladt sebet. Lehunyta szemét, torka összeszorult. Percekig maradtak így, míg elernyedt különös, kiszolgáltatott-védelmezett helyzetében. Combján megrándultak az izmok és vele fenekének izmos-lapos gömbje. Gonzago nehezen lélegzett, legszívesebben behunyta volna szemét; szédelegve nyitotta, csukta száját, mintha rosszullét gyötörné, ajkai közül nyál csurrant tisztán és nedvesen az alanti meztelen barázdára és gyöngyként megült annak rózsás nyílásán.
A simogató kéz éppen csak érintve a bőrt siklott bele ebbe a mélyedésbe, lent megérintve a heréket, visszatérve fent pedig odatapadt a lyuk érzékeny felületéhez. Lucien összerázkódott a nem várt érintéstől. Heréi érzékenyen reagáltak, érezte, hogy ölében összesűrűsödik a zavar, a kellem és a vágy-, keményedőn formát öltve.
Gonzago a karjába ölelte és négykézláb a padóra engedte, míg maga fél térdre ereszkedve mögötte maradt. Hátán felsimította a hosszú inget. Lucien szétnyitotta lábait, hogy közelebb férhessenek hozzá a simogató kezek, amelyek most két tenyerükbe fogták fenekét és kissé széthúzták. Előbb az ujjak egyikének első íze szaladt bele a testébe. Félig nyitott szájjal nyögve fogadta, ájult tudattal az új érzésektől. Aranyló pénisze előre ágaskodott, nedves hegyére tapadt az ing. Gonzago egyik kezébe fogta saját álló vesszejét, amit immár kiragadott nadrágjából és a ponthoz illesztette, mit ujja elhagyott. Előbb a makkját tolta bele. Lucienbe beleszakadt a lélegzet, kiverte a hideg verejték. Elfogta a félelem, előre akart mászni, így elszaladni, de Gonzago erősen szorította. Visszatartotta, szinte magára húzva Lucient, aki sírt, nyöszörgött. Gonzago egy sóhajtásnyi időre megállt, aztán elindult hímvesszeje le és föl, szabályos, nagy lökésekkel.
A következő napokban a két fiú csendesebb volt. Lucien sápadtan járt, kelt és láthatóan fájlalta ülepét. Gonzago pedig, mert addig is hallgatag volt, most olyan lett, akár ha valami elátkozott szellem néma teste volna. Apja megdicsérte az abbét, mily kiválóan tud fegyelmet tartani. Az lehajtotta a fejét, és valami olyasmit mormolt, hogy nem az övé az érdem, de befelé majd megfúlt a méregtől. Maga is elégedett lett volna az eredménnyel, ha titokban meg nem lesi tanítványait, tartott tőle ugyanis, hogy Gonzago, ifjú barátja iránti szeretetében egyáltalán nem, vagy enyhébben végzi csak el feladatát.
Majd égnek állt haja, mikor azt látta, hogy a földesúr fia négykézláb fújtatva, morogva, mint állat meghágja angyalhajú barátját. Látta, amint Lucien tekeregve kínlódik a vastag, rücskös farok döféseitől. Bámulatosnak tartotta, hogy karcsú teste tövig magába fogadja. Látta, ahogy Gonzago előrenyúl, és ormótlan szőrös mancsába szorítja Lucien vesszejét. Látta, ahogy az megduzzad, és hogy már Lucien is mozog, ritmusosan, ütemesen – Gonzago markában gyönyörű péniszét, saját testében pedig a másik irtózatos farkát járatva. Úgy találta, hogy kiáltozásai már nem csupán a fájdalomnak, de a gyönyörnek is szólnak. Észre sem vette, mikor csúszott keze saját, szüzességre ítélt hímvesszőjére, és kezdte húzkodni, ahogy előtte maga előtt látta. A látottak betöltötték tudatát, az egymásnak ütődő megduzzadt herék, verejtékező testek, nyáladzó szájak, Gonzago szörnyű állatiassága, amint kifulladva beleürül Lucien fenekébe, keze már csatakos annak ondójától.
Nem tudott szabadulni a képtől, ha Lucienre nézett, mindig felidéződött előtte. Gonzago már teljesen más eset volt, vele kapcsolatban taszításon és haragon kívül nem érzett egyebet, bár ha összekapcsolta lihegő, vörös emlékeivel, valami groteszk hajlandóságot fedezett fel magában.
Hogy a két fiúban mi zajlott le? Ismét zavartan viselték egymás társaságát, keresve a szavakat néztek egymásra másnap, el-elfordították tekintetüket. Gonzago a falnak dőlt és kissé el is fordult, mintha máris menni akarna kutyáihoz, amikor Lucien simogató mozdulattal vállára tette kezét. Gonzago visszafordult és rámosolygott kendője mögül.
Ettől a naptól kezdve mégis egyre kevesebb időt tölthettek együtt, de ez nem csak rajtuk múlott. Tanítójuk homlokegyenest ellenkezően eddigi szándékával, igyekezett elszeparálni őket. Gonzago feladta lett vadhússal ellátni a konyhát, és az erdő vadjaira való felügyelet- mintha vadőrnek nevelnék és nem uraságnak, és nem javasolták a Luciennel való múlatást – mert az nem illik egy urasághoz, legfeljebb egy vadőrhöz. Lucient berendelték a konyhára, kuktálkodni s takarítani. A közös tanórák egyre rövidültek és ritkábbak lettek. Hogy az abbé ezt mivel indokolta? Ki tudja, találékonyságát nem kellett félteni.
Mindenesetre hallgatott, senki még csak nem is sejtette mi történt (kivéve persze hármójukat), de egy ősz végi utazás megváltoztatta a helyzetet. Lucien, Gonzago és az abbé együtt utaztak – már hidegek voltak a napok, Gonzago vastag, gesztenyeszín prém köntösbe burkolózott, ezúttal kalapját mogorván az ülésre hajította, s haja is kibomolva, hosszan, puha és vastag gallért képezett válla felett. Az abbé fekete kabátját az orráig húzta. Lucient majd megvette mellettük az isten hidege. Bőre még jobban elsápadt, ajkai valósággal úgy rémlettek mintha ki volnának festve. Az út hosszú volt és unalmas, az abbé elbóbiskolt, most válthattak volna pár szót, de Gonzago is lehunyta szemét, szuszogott párat majd végigdőlve a kocsi párnázott ülésén elaludt. Lucien nem tehetve mást maga is csatlakozott – végigheveredett azon a keskeny részen, amit Gonzago meghagyott neki. Arra ébredt, hogy a hideg már nem dermeszti tagjait és fekvése is kényelmesebb. Gonzago magához ölelte álmában és szorosan, nyakig betakarta vastag selyemmel bélelt köntösével. Lucien mosolyogva kibújt ura karja alól és fölé hemperedett. Gonzago is ébren volt, egymáséba ütközött nyitott szemük.
– Fenség… – súgta mély áhítattal Lucien, arca olyan volt a fagyos erekben áradó vértől, mint egy ifjú szellemé és éppannyira kifürkészhetetlen is. Gonzago nem tudta gúnyolódik-e vele, még nem különült el benne álom és ébrenlét, megemelte fejét, Lucien pedig előrehajolt. Vöröslő ajkai megnyíltak és ráforrtak Gonzago torz szájára. Azon az emlékezetes alkalommal nem váltottak csókot. Most hosszú ideig maradtak így, ízlelgetve a pillanatot, a másik nyelvét, száját, ajkait.
Az abbé nyitott szemmel mosolygott rájuk a szemközti ülésről.
Lucienre másnap már a kúria pincéjébe zárva virradt a napvilág. Messze voltak már azok az idők, mikor az egykor itt lakó földesurak, Gonzago apjának ősei saját tömlöcükbe zárathatták kegyvesztettjeiket. Ennek ellenére a fiúnak minden bizonnyal voltak már jobb órái, mint amit a hideg, zuzmarás-nedves falak között töltött, a dohos és állott levegőn, pár patkányt szórakoztatva. Mégis visszavágyta őket, mert hírtelen az undok, bajszos rágcsálók a legkívánatosabb társaságnak rémlettek, amikor belépett hozzá látogatója: az abbé. Az ajtó bezárult mögötte és nem nyílt ki, még hosszú órákig. Aztán feltárult s távozásával, Lucien újra magára maradt: immár a sarokban kuporogva, arcát térdére szorított karjai mögé rejtve – és később se moccant.
Órák teltek el. A mellette hagyott gyertya fénye rég ellobbant, viaszba fúlt. A fiú megremegett – remélte, csak álmodta, ami történt, és remélte, hogy csak álom volt, hogy újra moccant a kilincs. Ám a zár megint pattant, ezúttal halkan, bizonytalanul, mintha nem kulcsának engedelmeskedne óbor zamatú hangján, amin a régi hordókkal társalog. Leárnyékolt lámpa tolvajfénye kúszott be, Lucien vállára óvatos érintés ereszkedett. Ő felemelte fejét. A látogatója Gonzago volt.
Azon az éjjelen vihar tört ki, igazi nyár-lelkű vihar, olyan, ami percek alatt érkezik, és fél óra alatt elmossa az utakat, a vándor lába alól elviszi a talajt, néha pedig marokkal szórja a jeget. Két sárral borított alak támolygott a faluból kifelé vezető úton egymásba kapaszkodva. Újhold volt, és szó szerint koromsötétség borult a földre, egy-egy fellobbanó villámfényében látszott az út,- legalábbis ahol lennie kellett, most rohanó gyors vizű szennyes patak szaladt. A messzeségben, az ellenkező végen néhány fáklya imbolygott pár percig, aztán az eső szinte eltörölte fényüket. Gonzago és Lucien – mert ők voltak a két menekülő, nem örülhettek sokáig az eseménynek, hiszen minden a legjobb úton haladt afelé, hogy nemsoká az ő lángjukat is kioltsa- amennyiben belefolytja őket a rohamosan duzzadó áradatba, vagy csak az is elég, ha reggelig a partján rekednek.
A szabálytalan villámok fényében nehéz volt tájékozódni. Kettejük közül Gonzago volt, aki még úgy, ahogy látott valamit, de még az ő szívverése is megállt, mikor az egyik távoli fellobbanás szaggatott fényaurába vont egy, mintha közvetlen előttük álló alakot. Nem tudták megállapítani kicsoda, micsoda, magas e vagy alacsony. Köpenybe burkolózott a vihar ellen, ami most úgy lobogott a testén, mint a varjúszárny. Megszeppenve álltak szemben, a következő villámra várva, ami pont fejük felett robbant égő szikrákat, a dörrenésbe majd megsüketültek.
– No lám csak – szólalt meg az idegen és hangja olyan bájos volt, hogy jobban meglepődtek, mintha valami rekedt torok ugatott volna rájuk. – Lord Gonzago és a kis barátja. Nem féltek, hogy meghűltök gyerekek? – és kis fejét hátravetve vidoran felnevetett.
A boszorkány állt előttük. Kiragadta őket a vihar és az üldözőik karjából.