Egy 17 éves vidéki srác vagyok, kb 187 cm magas, barna hajú, kék szemű, sportos alkatú. Mindig éreztem azt, hogy valami nem okés velem, meg bámultam a jobbnál jobb fiúk fenekét, a nemiszerveikre gondoltam és ezért mindig össze folyt a nyál a számban. Nagyon kívántam azt, hogy végre foghassak a kezemben egy merevedő faszt és szájjal kényeztessem, de ez még nem fordult elő addig a napig amikor is megláttam őt. A fiú új volt, az iskolában senki nem ismerte, senki nem látta eddig. Kiderült, hogy osztálytársak leszünk, ennek a hírnek nagyon megörültem, tudtam hogyha nem is fogom leszopni, legalább a közelében leszek.
Amikor megérkezett, mindegyik osztálytársam elhallgatott, aztán a lányok elkezdték mondogatni maguk között, hogy milyen jól néz ki. Bemutatkozott nekünk. Elmesélte, hogy Norbertnek hívják, de mindenki csak Norbinak hívja, azért költöztek a környékre, mert elváltak a szülei és ő most az anyjával él.
Ha lehet fokozni, akkor a teremben még nagyobb lett a némaság. Szinte látható volt az emberek arcán a kín, hogy nem képesek egyszerre két irányba nézni. Azok voltak kivételesen a legjobb helyzetben, akik eddig Harryvel szemben ültek, a vádlottak háta mögött, mert így premier plánban tárult eléjük a jelenet. Nos, meg kell hagyni, nem mindennap adódik ilyen izgalmas és szórakoztató műsor az itt dolgozó ítélkezőknek. Általában csak könyörgő, fenyegetőző, üvöltő, tagadó, beismerő, időnként síró bűnösök, és még bűnösebbek ennek a helynek látogatói.
Egy Harry Potter vs. Caramel meccs, mindkettőjük ellenségének életéért. Ha nem lett volna kínos, akkor ezek a tisztes bírák most bizony fogadásokat kötnek a végkimenetelre. Azért az össze-összevillanó szemekből nagyjából így is sejteni lehetett, ki kinek a győzelmében bízik.
Harry felszegett, dacos fejjel fixírozta Caramelt, aki láthatólag elégedett volt ezzel a döntéssel is. Malfoy pedig rendületlenül hozta az előkelő, hideg formáját. Mindenki kíváncsi volt az ítéletre, mert bár tökéletesen hallották a nem sokkal ezelőtti beszédet, nem hitték, hogy a miniszter valóban szabadon engedi a halálfalót ilyen egyszerűen.
Caramel élvezte a rászegeződő tekinteteket. Mindig is szeretett a figyelem középpontjában állni, és most az az önfejű barom tálcán nyújtotta neki a bosszút és a népszerűséget, ami a választásoknál még igen hasznos lehet. Gyűlölte ezt a konok, makacs, politikailag abszolút nulla kölyköt, aki minden felsorolt negatív tulajdonsága ellenére is nagyobb hatalommal, és befolyással bírt az emberekre, mint amennyire ő valaha is fog. Bosszantotta ez a tudat. Az egyetlen vigasza talán az lehetett, hogy annak a szerencsétlennek fogalma sem volt róla, mi van a birtokában. Harry Potter, főleg nem sokkal így a háború után, ha akarta, simán megdönthette volna az egész Minisztériumot. Megpróbálta hát teljes erejéből a maga vonzáskörében tartani a fiút, aki a hatalom biztos záloga az új világban. Mindent fölajánlott neki, amit törvényes, vagy akár törvénytelen eszközökkel a rendelkezésére tudott volna bocsátani. De nem! Az a szerencsétlen kölyök nem volt hajlandó az együttműködésre. Most pedig maga adja a legtökéletesebb bosszúhoz a fegyvert a kezébe. Caramel gondolatban vállon veregette magát. Ha jól választja meg a feltételeket, akkor az a szemét halálfalóivadék úgy is hamarosan visszakerül ide, ahova való, de előtte pokollá teszi a Kis Túlélő életét.
Malfoy hidegen tekintett a két emberre. Finom ösztönei megsúgták, mi a Miniszter úr szándéka ezzel a kétes húzással, és ha nem tartotta volna ezt az embert egy semmirevaló, szemét patkánynak, akkor most elismerően pillantott volna rá. Pontosan tudta, mire számít a másik, nem hiába nevelték annak, ami, arisztokratának, aki majdan egy nagy múltú család feje lesz. Az ő feladata a Malfoy név tisztán tartása, akár tetszik ez egyeseknek, akár nem. Mindenki tudja, mit jelent viselni ezt a nevet, ő pedig büszke rá. Igen, még most is. Arra természetesen nem, amiért most ezen a helyen kényszerű elviselni ilyen embereket, mint Caramel. Voldemortnak nem lett volna szabad elbuknia, vagy legalábbis tovább kellett volna húznia, amíg apja mindent elrendez, és mint mindig, a család makulátlan múlttal nézhessen szembe a nem is annyira alaptalan vádakkal. De minden olyan gyorsan történt, hogy idő sem volt intézkedni. Lucius, a híresen jó politikus, vesztett. Ilyen nagyban már nem megengedhető a hiba, ő az életével fizetett, és annak a névnek a tisztességével, ami mindig is szinte különálló lényként uralkodott ezen a családon. A rossz döntéssel ide taszította őt is, a fiút, aki egyedül képes tovább vinni a vérvonalat. Most rajta a felelősség, hogy újra a varázslótársadalom fölé emelkedjen, mint Malfoy, és ezért bármit hajlandó megtenni, hiszen ez a kötelessége.
Sosem hitte volna, hogy a helyzethez képest ilyen könnyű dolga lesz majd, hiszen maga a Kis Túlélő, a Nagyúr Gyilkosa kínál neki kiutat. Ha valaki, hát Harry Potter, biztosan kiviszi innen. Draco önkéntelenül is elmosolyodott magában. Milyen ironikus, nemde?
Harry idegesen figyelte szavai hatását. Caramel szemmel láthatóan nyugodtan hátradőlt, és elégedett volt a válaszával. Nem igazán értette ezt a reakciót, azt hitte, komolyan meg kell majd küzdenie, hogy Malfoyt megmentse a dementorcsóktól, ehelyett minden hercehurca nélkül – úgy tűnik – a miniszter rábólint erre a képtelen dologra.
Malfoy meg… Róla nem is tudja, mit higgyen. Most, hogy már nem lobog benne a tűz, hanem visszazárt a régi, hideg álarcába, és így nem képes leolvasni a gondolatait. Az előbb meg mert volna esküdni rá, hogy Draco bármire képes lenne a szabadulásért, most viszont egyetlen jelét sem adja annak, hogy érdekli, ami itt folyik. Mintha takarékra állt volna. Tipikus mardekáros tempó – gondolta fintorogva -, ha van, aki elvégzi a munkát helyettük, minek is törjék magukat.
Mindegy – jutott elhatározásra -, ha belevágtam, végigcsinálom. Azt hiszem, sikerült elintéznem magamnak egy igen hosszú és tanulságos időszakot, aminek a végén megírhatom a disszertációmat malfoy-tanból. De kérdés, hogy lesz-e kedvem megvédeni?
A teremben összegyűlt bírák, őrök, aurorok, és valamilyen sógor, koma, jó barát alapon bejutott szájtátik úgy viselkedtek, mintha egy láthatatlan pingpong meccsen volnának. Ide-oda kapkodták a tekintetüket az érintettek között. Egyetlen pisszenés sem hangzott el az ominózus bejelentés óta. A pince hidege észrevétlen a csontokig mart, segítségére volt ebben a legnagyobb szövetségese, az emberi szív. A falak nyirkosan izzadtak, és a doh szaga is erősebben terjedt, rátapadva minden nyálkahártyára. Épeszű ember nem sokáigbírja ezt a feszültséget, így Harry és Caramel jóformán egyszerre szólalt meg. A fiú, ahogy az illem kívánta, egy bólintással jelezte az idősebb, és magasabb rangú férfinak, hogy kezdje ő.
Caramel, miután ismételten körbehordozta tekintetét, és konstatálta, hogy mindenki rá figyel, megköszörülte a torkát, hogy tovább csigázza az érdeklődést, majd belekezdett a mondanivalójába.
– Uraim, hallották előbbi szavaim. Önök a tanúk mindarra, amit eddig, és mit ezután mondani szándékozom. A döntésemet meg nem másíthatom, főleg én, akinek kötelessége a megfontolt gondolkodás, az egész varázsló társadalom érdekében – Harry kéztetést érzett, hogy a szemét forgassa, de ennyi év alatt kinőtt az ilyen gyerekes érzelemnyilvánításokból. Ráadásul Malfoy is felé pillantott, mintha várna valami efféle reakciót, így inkább maradt az eddig bevált kő merev arcvonásoknál, és gondolati szinten tartotta meg a véleményét. – Ígéretemhez híven tehát, ha Harry James Potter teljes felelősséget vállal az itt megjelent vádlottért, Draco Lucius Malfoyért, akkor az érintett megfelelő óvintézkedések után távozhat.
A tömeg végre sustorogni kezdett. Némelyek morogtak, és nem egy félhangos beszólás fejezte ki nemtetszését, miszerint miért nem kerül a mocskos halálfaló oda, ahová való. A szemekben most felizzott a gyűlölet, arra a lehetőségre gondolva, hogy az általuk oly annyira gyűlölt hatalom egyik képviselője szabadulhat. Többen ellenségesen kezdték méregetni Harryt is, és nem egy fejben megfordult a kérdés, hogy hogyan lehet ez? Miért védi?
Harry érezte a hangulatváltást. Amikor elfogadta a kihívást, még nem volt teljesen tisztában azzal, hogy mit vállal pontosan, de a miniszter önelégült arcát nézve lassan megértette, hogy csapdába csalták. Rápillantott Malfoyra, aki – mint mindig – most is elegánsan ült az őt rabláncon tartó széken, és egyenes háttal, felemelt fejjel nézett farkasszemet az őt fixírozókkal. Nem tűnt meglepettnek, és Harryt bosszantotta, hogy csak ő nem vett észre az egészből semmit. „Az a szemét!” – szorult ökölbe a keze. – „Ha nem tud maga mellé állítani, akkor ellenem hangolja a közvéleményt, ahogy teszi azt már jó ideje, és újra, meg újra oda jutunk, hogy én magyarázkodom az embereknek. De nem érdekel! Akkor sem adom fel! Megmutatom, hogy igeneis jó döntést hoztam!” – Fölemelte a fejét, és jeges pillantással mérte végig azokat, akik megkérdőjelezték ennek helyességét. Többen megszeppenve másfelé néztek. Nem sokuknak volt bátorsága sokáig magán tűrni a haragvó Megváltó tekintetét.
Malfoy határozottan jól szórakozott. Tudta, hogy nyert ügye van. Caramel fontosabbnak tartotta Harry megalázását, mint azt, hogy őt koholt vádak alapján lecsukassa. Nézte a felháborodott embereket, minden különösebb érzelem nélkül. Megvetettte ezt a csőcseléket, akik a látványosság kedvéért jöttek csorgatni a nyálukat, na meg azért, hogy vethessenek egy pillantást, netán odaköszönhessenek a Kis Túlélőnek. Szánalmasnak tartotta ezeknek az embereknek a létét, és jól esett lenézni a gyűlölettel lobogó szemeket. Látta, hogy Harry felé néz, de ez sem izgatta különösebben. Az a szerencsétlen a feladatát már elvégezte, innentől nincs több dolga vele. Mindenesetre tényleg roppant szórakoztató volt változó arckifejezéseit figyelni, amik minden igyekezete ellenére, pontosan tükrözték az adott helyzetről a véleményét. Ki nem hagyta volna, amikor az a szerencsétlen rádöbbent, hogy Caramel a bolondját járatta vele. Viszont meglepődött azon a tekinteten, amit a másik fölemelkedő arcán látott végül. Van tartás benne, az kétségtelen – ismerte el magában –, kár hogy nem nemesnek született, akkor talán kiváló szövetségesek lehettünk volna. Bár, ki tudja, lehet, így volt elrendelve, és akkor is csak halálos ellenségekként tekintenénk egymásra. Kár is ezen rágódni…
A néma háborút ismét a miniszter hangja törte meg. A felháborodott, néhol tanácstalan szemek felé fordultak, amint szólásra emelkedett.
– Természetesen nem kószálhat közöttünk mindenféle megkötések nélkül, amíg ártatlansága be nem bizonyosodik. – Az ártatlanság szóra többen felhorkantak ugyan, de ő nem zavartatta magát. –Tehát, köteles letenni a Megszeghetetlen Esküt, hogy sem ő, sem általa megbízott emberek nem törnek felügyelője életére. Továbbá a vádlott köteles a felügyeletével megbízott, jelen esetben Harry James Potter közvetlen közelében tartózkodni, és értelemszerűen egy fedél alatt lakni vele a kivizsgálás lezárásáig.
A suttogás megint elhalt a teremben erre a kijelentésre, és Caramel nagyon élvezte, hogy ennyire kezében tartja a hangulatot. Elégedett volt a mai napjával.
Harry és Draco most pillantott először igazán egymásra. A zöld és a szürke szemek fenyegetően villantak össze, hisz mindkettő mögött ádáz harc dúlt. A tökéletes önuralommal büszkélkedő Malfoy vonások is megremegtek egy törtmásodperc erejéig, és az egyébként sem türelméről híres Potter-vér is forrni kezdett. Majd mindkettejük részéről egy apró biccentéssel elhessegették az indulat felhőit, és a jóval összeszedettebb arisztokrata csemete szólalt meg először.
– Elfogadom a feltételeket.
Harry még egy pillanatig bírkózott saját indulataival, majd miután sikeresen meggyőzte magát, hogy ezzel is borsot törhet szeretett minisztere orra alá, ő is megerősítette az előtte szólót.
– Draco Lucius Malfoy felügyeletét, a megszabott feltételekkel együtt, továbbra is vállalom.
Hétvége volt. Sötét, téli hétvége. Az volt az érzésem, hogy nem csak a kolesz üres, de az egész városban nincs egy lélek sem. Elsétáltam a kollégium szocreál épületéhez és végimentem a kongó folyósón. A szobatársaim haza utaztak. Volt egy üveg vörösbor a szekrényemben és a laptopom, hogy társaságot nyújtsanak.
Elhatároztam, hogy pornót fogok nézni, közben iszogatok és elütöm így az egész estét. Szeretem elhúzni az élvezetet. Szeretem, ha lassan épül fel a gyönyör. Ha a fantázia és a test együtt indulnak el és repítenek felfelé a kéj útján.
Csak a kisvillany égett az íróasztalomon. Az ágyra telepedtem és beléptem fiókomba a pornhub-on. A bor savanyú volt, de a filmek édesek. Először a csajokat néztem, aztán megláttam egy hatalmas szerszámot és áttértem a gay videókra. Nagyon fel tudok izgulni a hatalmas faszok látványára is.
A borba és a filmbe belemámorosodtam. Szinte észre sem vettem, mikor szobatársaim, az ikrek beléptek a szobába. Háttal ültem az ajtónak. Ők pont a laptopom képernyőjét látták és azt, hogy meztelenül ülök a gép előtt. Nagyon halkan osontak be. Azt hittem meghalok az ijedtségtől és a szégyentől, ahogy egyszer csak a vállamra tették a hideg kezüket.
– A kurvamindenit… kiáltottam – ti hogyhogy itt?
– Ne parázz. A hó miatt lefújták a vonatunkat. Mi is maradunk a hétvégén.
– Hát bocs. Izé, felveszek valamit.
– Ugyan hagyd, szólt az ikrek közül Jácint. Nem volt olyan rossz ez a műsor.
– Mutasd! – nógatott bátyja, Csabi is.
– Na, de ez olyan izé…. – majdnem elsüllyedtem szégyenemben. A szívem a torkomban dobogott. Ha most kinyitom a gépet, meglátják a meleg pornót, amit néztem és nekem annyi.
De mire végiggondoltam, Jácint kinyitotta a gépet és már pergett is a film.
– Azta, mekkora fasza van ennek a srácnak. Mit szólsz, Csabi! Nagyobb, mint a miénk szerinted.
– Ja, jó nagy. Kb. akkora lehet.
– Na szivassatok. – fortyantam fel. Ennek a srácnak legalább 22 centis a fasza.
– Ki mutatja meg? – néztek az ikerek egymásra.
Aztán Csabi nem sokat várt. Letolta a nadrágját. Félig kemény volt neki és hatalmas orrmányhoz hasonlított.
– Neked is ekkora? – néztem elámulva Jácintra.
– Ikred vagyunk. Ez is pont akkora nálam is. – és már ki is ugrott ő is a nadrágjából.
A film ment tovább. Én ültem, ők mellettem álltak. Lassan elkezdték verni. Néztük, ahogy a srácok egymásnak verik a videón hatalmas farkukat. Az ikrek fasza pont a vállam magasságában volt. Éreztem bódító, édes illatukat, ahogy hátrahúzták a bőrt és hatalmas, kerek makkjuk előtüremkedett. Csak úgy szoptam mindkettőt, még a számba nem verték a gecijüket.
Én egy 34-35 éves, 195 cm magas, 105-110 kg, kicsit macis testalkatú, fekete középhosszú hajú és fekete szemű férfi vagyok. A testlakatom nem mindig volt macis. Nevem Zsolti
A neveket a történetben szereplők kérése okán megváltoztattam. A többi stimmel!
Bár a kollégiumba 5. osztályos, vagyis 10 éves koromban kerültem be, de a szobatársaimat korábbról ismertem, hisz a megelőző két évben a napközi végeztével (du. 15 óra) úgy nevezett tanulószoba volt kora estig (18 óráig). Máté egyel, míg Kristóf és Zsiga két évvel jártak felettem. Életkorban pedig mindhárman 12 évesek voltak. (Zsiga év vesztes volt)
Kinézet:
– Máté: 160-165 cm, 60-70 kg, sportos testalkat, középhosszú barna haj és barna szem kontaktlencsét használt (egyébként rendszeresen igazolt módon sportolt)
– Zsiga: 150-155 cm, 45-50 kg, sportos testalkat, szőke rövid haj és gyönyörű tengerkék szem;estalkat (egyébként ő is rendszeresen igazolt módon sportolt);
Én akkoriban 145-150 cm, 40-50 kg, inkább sportosabb testalkat, fekete hosszú haj (hátközépig ért) és fekete szem
A szobánkhoz tartozott külön fürdőszoba. Általában az idő kevéssége és a hely adta lehetőséget kihasználva, párosával jártunk fürdeni. Amikor 13 évesen elkezdtem a 8. osztályt, akkor bukása következtében Máté az osztálytársam is lett. Ekkor iskolaváltás miatt Kristóf már nem volt a szobatársunk. Mivel végül is ez az iskola általános iskola és gimnázium is volt, vagyis 12 évfolyamos, és Zsiga maradt a suliba, így maradhatott is. Negyedik társat ebben az évben nem kaptunk. Az életem viszont ebben a tanévben kezdett igazán megváltozni. Egyre jobban elkezdtek érdekelni a fiúk. Aztán úgy tavasz vége fele jártunk, szóval közeledett a tanév vége, amikor Mátéval kettesbe voltunk egy péntek délután a szobába. Érdemes tudni, hogy volt akkortájt két igen ‘extrém’ szavajárása a fiúnak. Kapd be a faszom! és a Szopd le!
Ezen a pénteki napon is többször megjegyezte. A 4-5. ilyen megjegyzésnél visszaszóltam neki, hogy Vedd elő!, erre ő rám nézett és röhögött egyet. Néhány perccel később újra eljátszottuk ezt. Aztán zuhanyozásnál felajánlottam neki, hogy megmosom a hátát. Ő engedte, sőt ő is megmosta az enyémet. Elkezdtünk poénkodni, vicceket mesélni a víz alatt, amikor megint megszólalt: Szopd le a faszom! Nekem sem kellett több. Letérdeltem, s mire felfogta, hogy komolyan vettem a mondatát, addigra a farka szája már a számban volt és nyalogattam. Aztán egyre mélyebben szívtam és szoptam. Éreztem eleinte, hogy magával kissé viaskodik. Nem nagyon szeretné kiadni azt a hangot, amely talán arra utalna, hogy élvezi. Aztán átengedte magát és nyögött, ahogyan csak bírt. Én pedig éreztem, hogy a farkincája egyre merevebb, egyre vastagszik és eresedik. Ezért még hevesebb fokozatra kapcsoltam. Meg is lett a következménye. Először éppen csak csepeget valamiféle előváladék szerü lötty a nemi szervéből, majd pedig csak úgy spriccelt a számba az isteni finom spermája is.
Egy homoszex történetet osztok meg. Tavaly augusztusban töltöttem be a 17. életévemet. Sosem voltam kollégista.
Az első élményem egy diszkózáshoz köthető még tavalyelőtt nagyszombaton. A baráti társaságunkba volt egy 19 éves srác (kinézetre bárki azt gondolná, hogy kb. 16 lehet). Egész este érezhetően megpróbált közeledni hozzám. Amikor leültünk, akkor vagy lábamat, vagy a kezemet simogatta. Amennyiben az emlékeim nem hagynak cserbe, ugyanis nem voltam már 100%-ig józan akkor. Akkor az hozta meg az áttörést, amikor úgy éjfél-1 körül a WC-be könnyítettem magamon és a fiú beállt a mellettem levő piszuárhoz és megláttam a kb. 12/4-os lankadt, viszont szőrös farkát. Megkérdeztem, hogy megfoghatom-e neki, amit megengedett. Jó érzés volt a kezembe tartani egy másik fiú péniszét. Aztán felém fordult és így szólt: Szopj le! Én játszottam a süketet, majd mégegyszer szólt, de még ekkor is csak fogtam a farkát ledermedve. Aztán, amikor harmadjára szólt, sőt már inkább rámförmedt, akkor tértem igazán magamhoz, hogy mennyire vágyok is arra, hogy leszopjak végre egy jó péniszt. Közben egyre merevebb lett az övé is, de az enyém is. Belökdösött az angol WC-be, letérdeltetett és elkezdte benyomni a számba a farkát. Én csak óvatosan engedtem be. Először a száját nyalogatni, hogy megérezzem, hogy milyen egy farok íze, majd egyre jobban bekaptam és szoptam! Nagyon jó érzések keringtek bennem! Aztán elkezdett a farkából csordogálni, majd spriccelni a számba az az ugyan kicsit meleg, nagyon ízletes sperma. Én meg nyeltem, mint kacsa a nokedlit, de a farkát sem akartam kiereszteni a számból. Nagyon jó érzés volt, hogy egy ilyen nemi szerv van a számba.
Az első élményben szüzességet veszélyeztető szexuális együttlét és csók nem volt.
Elmúltál már 18 éves?Ez az oldal felnőtteknek szóló anygaokat tartalmaz.
