Születésemtől fogva ugyanabban a házban élek. A házunk Budapest egyik perem kerületében van. Két emeletes, körfolyosós. Itt az emberek hosszu ideje ismerik egymást. Mindenki viszonylag normális keretek között él. Néhányan még dolgoznak, de a nagy többség már nyugdijas. Évek óta nem történik itt semmi. A lakók nyugalmát alig zavarja meg valami. Én 18 éves vagyok, gimnáziumba járok és tovább szeretnék majd tanulni. A barátaim a környező házakban élnek. 3 lány és 2 fiu. A lány barátaim, név szerint Magdi, Évi és Erzsike. A fiuk: Gábor és Béci. Jol ismerjük egymás szüleit, sőt a szülők is ismerik egymást. Az ovodától kezdve szinte mindennap együtt vagyunk a szabadidőnkbe és a szünidőkben is. Fogocskázunk, bujócskázunk, bicikli fogocskázunk vagy csak egyszerüen beszélgetünk. Az utcánk vége egy bokrokkal, fákkal benött terület, ahol nyaranként lehet indiánosat játszani. Aztán pár évvel később papás-mamásat is játszunk időnként. Gyerekként nem csinálunk belöle ügyet, ha a feleségünknek meg kell mutatnunk a fütyinket, ők is megmutatják a nunijukat. Aztán eljön az az idő, amikor már erre nem nagyon hajlandók. Hamar megkapjuk tőlük azt a mondatot, hogy: – Nem akarom megmutatni. Fogok szólni az anyukámnak vagy az apukámnak. Ez a mondat eléggé lehüti a kedélyünket. Mulnak a hónapok. A lányok már nem játszanak velünk, állandóan sugdoloznak és vihognak szinte mindenen. Mi, fiuk inkább az autók fényképeit nézegetjük, azon kevés ujságokból, ami akkor megjelent Magyarországon. Apropó, autók. Abban az időben még nagyon kevés embernek volt autója. Státusz szimbólum volt, ha valaki 5-6 éves várakozás után beülhetett a saját Moszkvich-ába, Skodájába. A Wartburg is viszonylag keresett modell volt. Viszont ha valakinek egy Zsigulija volt, már szinte felsőbbrendű embernek érezhette magát. Nyugati autó még kevesebb volt. Ilyen márkákat a környékünkön alig láttunk. Ügyvédek, igazgatók, hiresebb emberek, focisták birtokolták ezeket. És persze voltak még Volgák, Csajkák is, de ezek inkább az uralkodó párt tagjait hordozták, vállalati autóként.
A házunkban nem történt semmi változás, igaz, hogy az egyik lakás megüresedett, mert a néni, aki itt lakott, korházba került és onnan már nem jött vissza. A lakás nem állt sokáig üresen. Jöttek az IKV „szakemberei”. Kiüritették a lakást, csináltak egy tisztasági festést és kész. Nem csináltak belöle nagy ügyet.
Néhány héttel később, a házmesterünk mindenkinek akivel csak találkozott, boldogan ujságolta, hogy értesitést kapott a Tanács Lakásosztályáról, hogy uj lakót kapunk a házba. Végre volt valami, ami egy kicsit felrázta a lakókat. Megindultak a pletykák, mindenki tudott valamit, mert a szomszédék valakije éppen hallott ezt meg azt, sőt olyan is volt, akinek egy távoli ismerőse épp a Lakásosztályon dolgozott és igy „első kézből” tudta az információkat.
Egy késő tavaszi napon dél körül, megállt egy teherautó a házunk elött, tele butorral. Bekopogtak a házmesterünkhöz, mutattak egy papirt és kérték a lakás kulcsait. A házmesterünk fontoskodva felvezette az embereket a második emeletre és ott a körfolyosó végén az utolsó lakás ajtaját kinyitotta nekik. Azt már megszoktuk, hogy ha valaki butort vett, akkor a szállitó munkások nagy káromkodások közepette cipelték fel a tárgyakat, de itt legnagyobb megdöbbenésünkre egy hangos szitok szó sem hangzott el. Már éppen végeztek a hurcolkodással, amikor egy bogárhátu VW is leparkolt a ház elött. Egy 45 év körüli férfi szállt ki belöle. Bejött a kapun, felment a 2 emeletre. Bemutatkozott a házmesternek és egy kiutalást mutatott neki, amelyben a …kerületi Lakásosztály értesiti az uj bérlöt, hogy legkésőbb április 25.-ig foglalja el az ingatlant. Persze minden mozgásra, mely az udvaron és a körfolyosón történt, gondosan elhuzodtak a függönyök. A szállitók elmentek, de még vissza szóltak az uj bérlőnek, hogy amennyiben bármi hurcolkodás kell neki, akkor csak szoljon és ők örömmel jönnek. Ez kissé szokatlan volt számunkra.
A házmester szeretett volna még maradni, de az uj lakó udvariasan kitessékelte és becsukta a lakása ajtaját. Feltett egy függönyt az ajtóra és az ablakra és utána már csak a butorok tologatása volt hallható
Másnap reggel ugyanott folytatta ahol az este abbahagyta. A lakók véletlenül éppen találkoztak a ház földszintjén lévő kertben, véletlenül mindenki akkor akart gyomlálni vagy a virágokat rendezni. Közben persze fél szemmel az uj beköltöző lakását nézegették, de a földszintről semmit nem lehetett látni. Késő délutánra csend lett.
Az uj lakónk, az esti órákban végig járta a ház többi lakását. Mindenhova bekopogott, bemutatkozott, váltott néhány szót az ott élőkkel és ment tovább a következő lakáshoz. Hozzánk is bekopogott. Mondta, hogy ő Takács Géza, rokkantnyugdijas egy üzemi baleset okán, gyereke nincs és hogy elvált. Tudomásul vettük. A pletykásabbak azért másnap délelött, még találgatták, hogy mivel van leszázalékolva, mert amugy tényleg nem lehetett rajta látni különösebbet, legfeljebb azt, hogy a ballábára kissé sántit.
Néhány napig még téma volt T. Géza érkezése, aztán visszaállt a régi rend a házban.
Bár az a bogárhátú autó azért okozott némi tanácstalanságot, de a megérkezése óta az autót nem használta, igy még véletlenül sem lehetett megkérdezni, hogy honnan van neki.
Az uj lakónk eléggé otthonülő tipus volt, csak nagyon kevés alkalommal ment el hazulról, akkor is gyalog hogy a sarki közértben bevásároljon. Kivételt képzett a pénteki nap, amikor este 6 táján autóval mindig elment és csak szombat hajnalban vagy reggel jött haza. Persze megint találgattak a pletykásabbak, de mivel akkor sem volt spicces vagy részeg, igy semmit sem róhattak fel neki. Bele olvadt a környezetébe, egy idő után már olyan volt, mintha évek óta ott lakott volna.
Nekem a beköltözése ota semmi kapcsolatom nem volt vele. Ha találkoztunk az udvaron, köszöntünk egymásnak és mindenki ment a saját dolgára.
Egyik reggel a házmesterünk azzal ébresztette a lakókat, hogy csőtörés volt a pincében és fogalma sincs,hogy mikor fognak kijönni a szakik megcsinálni. Ismerve, a hatékony munkáját az IKVnak ez minimum 2 nap szokott lenni. Eddig legalábbis igy volt. Géza ur, amikor meghallotta, hogy mi történt, elkérte a házmestertől a telefonszámot, hosszasan beszélt valakivel, és csodák csodája a szerelők szinte rögvest jöttek és kb 2 óra alatt kijavitották a hibát. Géza ur, mindenki szemében óriásit nőtt. Anyugdijasok nem győztek hálálkodni, de a többi lakó is köszönetét fejezte ki. El nem tudták képzelnu, hogy ezt hogyan tudta igy elintézni.
Már több mint egy éve lakott a házban, amikor bekopogott hozzánk és megkérdezte hogy kérhet-e tőlem egy kis segitséget. Fogalmam sem volt, hogy mit szeretne. Mondta, hogy visszakéne vinnie a könyvtári könyveit, ma van a legutolsó nap, de ő nem mehet, mert az öccsét várja. Nekem is kellett volna már könyvtárba mennem, igy elvállaltam a feladatot. Áthozta a könyveket meg az olvasójegyét én is összeszedtem a saját könyveimet és elballagtam a könyvtárba.
Azt nem állitom, hogy ettől a pillanattól kezdve sürübben találkoztunk volna, de amikor az utcán szerelte az autóját, mindig váltottunk néhány szót.
Visszagondolva azért voltak olyan kérdései, amik nem tartoztak rá, de akkor ez fel sem tünt. Kérdezte például, hogy szoktam-e megvenni a Füles rejtvényujságot, mert annak a cimlapján rendre félmeztelen lányok voltak láthatók. Azért ez a félmeztelenség kissé tulzó meghatározás, inkább ugy írnám, hogy női melleket lehetett félig takarva látni. Mondta, hogy olvassak sok Alberto Moraviát, mert ott is elég nyiltan van szó a szexről. A szex akkor még nem játszott nagy szerepet az életemben, Tény, hogy ha az ember figyelt, az idősek szavaiból el lehetett csipni ezt vagy azt. A legfontosabb hirhozó vagy felvilgositó Béci barátom volt. Tőle tudtam meg bizonyos részleteket, hogy hogyan is mennek ezek a dolgok felnöttek között.
Aztán megint multak a napok és én egyik reggel arra ébredtem, hogy furcsán nedves a pizsamanadrágom. Nem olyan volt, mint amikor kisgyerekként véletlenül éjszaka bepisiltem. A folt ott a nadrágon nem ilyen volt. Nem mondtam senkinek otthon hogy mi történt velem az éjaszaka. Elmentem suliba, délután meg átmentem a Bécihez a szomszédba. Mondtam neki, hogy mi volt velem. Béci csak röhögött, mondta hogy neki is volt már ilyen élménye, sőtt ugyanilyet tapasztalt akkor is amikor játszott este az ágyában a fütyijével. Mondta, hogy nagyon jó érzés, és ha tehetem akkor én is próbáljam ki. Igy még soha nem vártam az estét. Nem voltam kiváncsi már a tv müsorra sem. Lefürödtem és fáradtságra hivatkozva ágyba bujtam. Lassan elcsendesült a lakás, mindenki nyugovóra tért. Lenyultam a fütyimhez és lassan simogatni kezdtem. Nagyon jó érzés volt. Igaz kicsit megijedtem, mert a fütyim kezdett kicsit vastagodni és növekedni. Folytattam a simogatást, egyre jobb lett. Kigomboltam a pizsamámat, és huzogattam a bőrt rajta. Női mellekre gondoltam, amikor valami furcsa anyag lövellt ki belölem. A szinét nem láttam, csak azt éreztem hogy eléggé tapad. Még két-három rándulás és az egész befejeződött…….