Péntek volt. Endre egyik legfárasztóbb napja. Rendezőként joggal rettegett ettől a naptól. Napnyugtakor csoportosan érkeztek a moziba az emberek, mert az új filmre voltak kíváncsiak.
Endre éjfél után érkezett haza éhesen és fáradtan. Korábban nem tudott szünetet tartani, mivel ez a pénteki volt, az év legcselekmény dúsabb napja.
– A francba is, ennem kell valamit! – morogta Endre, miközben látta, hogy a hűtőben egyáltalán nincs semmi. Ahogy becsukta a hűtő ajtaját, és egy pizza alakú mágnesre lett figyelmes.
– Szerencsére a pizzázó hajnali 3-ig van nyitva, vagy hajnali 1-ig? – Remélem, még nyitva van! És azonnal felhívta a pizzázót.
– Köszönjük, hogy a Lottózó pizzázót választotta, mit adhatok? – kérdezte egy sármos hangú férfi.
– Ó, istenem, hála az égnek, hogy még nyitva vannak!
A férfi a vonal túlsó végén kuncogni kezdett. – Igen, valóban mi vagyunk az igazi hősök az éjszakai éhség legyőzésében!
Endre elkezdett nevetni. – Kérnék egy nagy hawaii-i pizzát, és egy kis üveg ásványvizet.
– Rendben, valamit adhatok még?
– Igen, Kérnék még egy csípős pizzát is. Borzasztóan éhes vagyok.
A futár egy darabig csendben volt, és hozzátette: – Hmm, tudja mit, jókor rendelt, mivel jelenleg nincs más megrendelésünk. Így körülbelül 30 perc alatt eltudjuk készíteni. Jól hangzik?
Endre elmosolyodott, és azt mondta: – Ez fantasztikus, te vagy a legjobb! Alig tudta visszatartani a boldogságát, és véletlenül még hozzá tette: – Szeretlek!
A vonal túlsó végén néhány másodpercig néma csend volt, míg Endre rá nem jött, hogy hol is hibázott.
– Borzasztóan sajnálom, amit az előbb mondtam! Ó, és nem is ismerlek, és ez csak úgy a semmiből jött! Komolyan, egy idióta vagyok, hogy először beszélek utána gondolkozok.
Lélegzetellálító nevetés tört elő a vonal túlsó végéből. – Semmi baj, csak azt reméltem, hogy nem vársz kedvezményt a pizzáidra a halhatatlan szerelmi vallomásodért.
– Nem, nem természetesen nem, tényleg borzasztóan sajnálom! Azt hiszem, a hangod elvarázsolt, és így erőt vettem magamon! – Ó, istenem, nagyon sajnálom, és most inkább kussba maradok. A címem a Kodály Zoltán 12. és az 5. emelet. Köszönöm szépen!
Endre hirtelen bontotta a vonalat, hogy ne zavarja tovább, de aztán rájött, hogy megint elrontotta. – Istenem, miért baszok el minden jót?
…….
Körülbelül 25 percnyi várakozás után, Isten ajándéka, akarom mondani a pizzás állt az ajtóban.
Endre kinyitotta az ajtót, és találkozott a legsármosabb férfival, akit valaha is látott. Sötétbarna haj, megbabonázó zöld szemek, gyönyörű mosoly…
– Jó estét fiatalember, itt vannak a rendeléseid. A teljes összeg 3500 forint lesz.
– Itt van 4500 forint, kérlek tartsd meg a többit! Nagyon köszönöm, hogy elhoztad. Elnézést kérek azért is, amiért olyan gyorsan rád csaptam a telefont. Általában nem gondolkozok, amikor zavarban vagyok.
– Semmi gond. Szívesen beszélgetnék veled, de rengeteg a kézbesítés, de ha akarod, akkor a szabadidőmben találkozhatnánk. És közben rákacsintott.
Endre elvörösödött. – Rendben, legyen szép estéd! És becsukta az ajtót, miután a titokzatos férfi ( vagy egy isten? ) elhagyta a lépcsőházat.
……
Sietősen bement a konyhába a pizzákkal, és kinyitotta az egyiknek a dobozát. Legnagyobb meglepetésére egy cetli volt a dobozra ragasztva:
– Hé
– Ez lehet, hogy furcsán fog hangzani, de te vagy a legfőbb szelet.
Üdvözlettel: – A pizzás akinek bevallottad az érzéseidet ( más néven István )
Utóirat: – Imádom, amikor zavarban vagy. Úgy érzem, hogy még hiányzik egy lépés a randinál, de ezenkívül nem érdekelne egy vacsora? Ha igen, akkor hívd fel a papíron lévő telefonszámot.
Endre már nem is volt éhes, miután látta maga előtt a jóképű férfit, aki éppen randira hívta.
De határozottan bűncselekménynek számított, ha nem hívja fel, így hát pizza evés közben azon gondolkozott, hogy mikor is hívhatja fel a futárt.