Másnap izgatottan keltem. Azonnal megnéztem a telefonom. Sajnos nem jött üzenet Krisztiántól és nem is hívott még. Kissé csalódottan kezdtem hozzá a napi teendőimhez. A reggelem innentől átlagosan telt. Délelőtt tanultam, majd ebédet főztem magamnak. Mindezek közben a szívem mélyén végig ott motszkált a visszfolytott várakozás. Vártam, hogy mikor csörrenjen meg a telefon. Ahogy telt az idő úgy nőtt bennem az idegesség. Mi lesz, ha nem fog felhívni?. Ilyen és hasonló örlődéssel repülte el az egész délután.
Eljött az este és elmentem zuhanyozni. Sok mindenen járt a fejemben. Ahogy kavarogtak a gondolataim egyszercsak bevillantak agyamba a tegnap este történései. Eszembe jutottak Krisztián ajkai ahogy a farkamon mozognak finom ütemben. Azonnal elkezdtem megkeményedni. Becsuktam a szemem és elképzeltem Krisztiánt amint ott térdel előttem a zuhanyzóban és a meleg víz csorog le az arcán és a mellizmán. Nagyon beindultam a gondolattól. Elkezdtem laza ütemben verni a farkam, mintha csak Krisz szopná. Felidéztem az élénk kék szemeit és a huncut mosolyát. Muszáj volt gyorsítanom. Ahogy közeledtem a csúcshoz próbáltam öszpontosítani, hogy minél élénkebben tudjak visszaemlékezni a tegnapra és a srácra aki leszopott.
Ekkor megcsörrent a telefonom a mosdókagylón. Úgy ugrottam ki a zuhanyból és töröltem meg magam mint akinek az élete múlik rajta. Felvettem és beleszóltam.
-Halló!
-Szia! Krisztián vagyok.-Nagyot dobbant a szívem. „Kanos Krisz” bővebben