Ray:
Egészen jól nézett ki. És amennyire tudtam, nagyon kellet neki a pénz. Nem érdekelt hogy mire. Csak az számított hogy egy érdekes szombat estére volt kilátásom. Úgyhogy odamentem hozzá és megtettem az ajánlatomat:
-Helló! Ray vagyok. Úgy hallottam hogy gyorsan és sok pénzre lenne szükséged. Százezer megtenné – ha ez lenne az utolsó dolgod?
Jack:
Későre járt de még mindig italba próbáltam fojtani az elkeseredettségemet. Azután meghallottam egy magabiztos hangot oldalról.
Ray:
A férfit Jack-nek hívták és először azért lepődött meg, mert valaki hozzá szólt. Másodszorra pedig az ajánlatomon.
-Örülök hogy találkoztunk Ray, de százezer…nem tudnád kicsit megnövelni?
“Megvagy!” -gondoltam és azt mondtam:
-Legyen kétszázezer…de szombat este hosszú randevúnk lesz…az utolsó randevúd. A pénz felét oda utalom szombat délután, ahova akarod. A másik felét …. majd másnap reggel.
Azt hiszem kezdte felfogni hogy miről van szó. Kicsit töprengett és azt mondta:
-Áll az alku! Szombaton hol találkozzunk?
-A Reflections Club-ban a Stratford Hotel-ben. Este fél hétkor. Az ajtónállótól kérdezd meg hogy merre van a Balcony Room és hagyd nála a kocsikulcsodat. Élvezni fogod a vacsorát! „A bizarr randevú” bővebben