Egy haverommal utaztam akkor is. Többször voltunk már együtt külföldön. Kipróbált, egymáshoz toleráns párost alkottunk. Soha nem feküdtünk le egymással, ugyanakkor vigyáztunk a másikra a bécsi, amsterdami szaunákban, bárokban. Mindig megbeszéltük, hogy ki mikor ér haza, ha elválnánk valamilyen ” előre nem látható ” ok miatt. Épp két hetes nyaralásunk utolsó reggelére ébredtünk, és szomorúan állapítottuk meg, hogy már csak 21 óra van hátra a gép indulásáig. Laci erre azt mondta, hogy őt ugyan nem érdekli, hogy mennyi időnk van, az utolsó napon ki kell menni az óceán partjára, és még egyszer fürödni kell a nagy sós vízben. Mi lehetőleg elfogadjuk a másik kívánságait és most sem vitatkoztam, beindítottam bérelt autónkat, és hamarosan a Riu Palace Hotel parkolójában álltunk meg. Ezt a szállodát tartom a legjobb fekvésű hotelnek egész Gran Canarián. Átballagtunk az elegáns passzázson, le a tengerre és a dűnékre néző teraszig. Ott, ahogy kell átbújtunk a rácson, és megindultunk a ” kanalasgémek” vonulási út vonalán. Azt javasoltam, hogy a lehető legrövidebb módon közelítsük meg a meleg strandot. Így tehát meg kellett mászni jó néhány magasabb homokdűnét. Elég korán volt, hűvös volt a homok az élszakai széltől. Amint a legnagyobb dűne takarását elhagytuk, és közeledtünk a tengerhez egyre erősebbnek kezdtem érezni a szelet. Azután mind több homokszemcse csapódott az arcunkba. Bizony nem ígérkezett szép idő. Ez a fajta forró afrikai szél olyan erővel csapja vízszintesen az ember arcába a finom és kevésbé finom szemcséket, hogy valóban szem száj megtelik vele.
– Akkor is fürödni fogok ! – Mondta Laci és eltökélten haladtunk a kék csíknak látszó part felé.
Az előttünk magasodó dűne oldalán két fiú kapaszkodott felfelé. Nem volt tanácsos tágra nyílt szemmel nézegetni bárkit is ebben az erős szélben, de nekem feltűnt, hogy az egyik nagyon izmos, szép kerek a feneke a testhez simuló mini sortban. A másik egy kissé vastagabb derekú, bajuszos fiú volt, de ő is sportolhatott régebben, ez azonnal látszott izmos lábán és karján. A két fiú néha vissza-vissza nézett. Laci szeme is villant, és hozzá méltó bölcsességgel megjegezte:
– Valamelyiknek hamarosan meg kell igazítania a cipőjét. Figyelj csak!
Úgy is lett . A bajuszos szandálján valami sürgős igazítani való akadt, amihez természetesen le kellett rakni hátizsákot, sapkát, csajkát, pufajkát, hogy az egész legalább addig tartson, míg mi be nem érjük őket. Ballagtunk is szépen. Közelről azután láthattuk, hogy az izmos fenekűnek, a hasa olyan mint a „tökreszelő”, a bajuszos szeme pedig olyan kék mint a tenger.
Jó magyarokhoz méltón nem állottuk meg néhány kajla megjegyzés és kommentár nélkül a dolgot és rájuk is hellóztunk elhaladtunkban.
A bajuszos fiú mintha felkapta volna a fejét az egyik mondatnál, és ekkor úgy éreztem érti amit mondok.
Mi akkor már nem is siettünk annyira. Vissza-vissza néztünk, hogy jönnek e már. Jöttek is. A cipőjavítási művelet másodpercek alatt befejeződött, és a lepakolási idő töredéke alatt felszedték a holmijukat.
Ekkor Laci cipője „adta be a kulcsot”. Azonnal ki kellett rázni belőle a homokot, ami kb. egy perc alatt újra belefolyik majd. A két fiú ekkor ért utol bennünket. A bajuszos rám mosolygott és németül megkérdezte:
– Magyarok vagytok?
– Igen, értesz magyarul?
– Nem csak én az NDK-ból származom és a szüleimmel sokszor voltunka Balatonon, egy két szót felismerek.
Így indult a beszélgetés, majd bemutatkoztunk. Uwe Berlinből, Manfred Mannheimből jött. Ők is a karneválra érkeztek. Együtt folytattuk az utat a dűnék között a partig. Az utolsó homokdűnét elhagyva a szél még kíméletlenebbül verte a homokot az arcunkba.
Láttuk, hogy nem érdemes a parton maradni és nem is béreltünk napozóágyat, de Laci ragaszkodott ahhoz, hogy megmártózzunk a vízben, mintegy búcsúzóul. Uwe, akinek ehhez nem volt kedve ajánlkozott, hogy ő majd vigyáz a holmikra míg mi hárman úszunk egyet. Gyorsan levetkőztünk, és éreztük, hogy a szél által szállított homok csípi bőrünket. Futva tettük meg a távot a vízig.
Erős hullámokat vetett az Atlanti Óceán, de egyáltalán nem volt hideg. Belevetettük magunkat. Fej-fej mellett úsztunk Manfreddal. Élveztük a hullámok csapkodását, átbújtunk alattuk, vagy ráfeküdtünk, és úgy vitettük magunkat a part felé. Manfréd egyre közelebb került hozzám, és én sem igyekeztem tőle eltávolodni, míg Laci egy kicsit távolabb pancsolt.
Az egyik hullám teljesen egymáshoz szorított bennünket és akkor Manfréd megfogta a vállamat. Keze a hátamra csúszott, a combja átkulcsolta a derekamat és összeért a szánk. Innentől kezdve egy hosszú csók volt a pancsolás. Néha jött egy hullám, átcsapott a fejünk fölött. Szemünk szánk tele volt sós vízzel. Habzott körülöttünk a tenger. Nagyon finom volt hozzá simulni, és érezni izmos testét. Kerek fenekébe kapaszkodni. Hasamat böködte kemény felfelé meredő farkával. Én sem maradtam higgadt. Olyan kemény merevedésem volt, hogy a viccíró nem talált volna ki hülye történeteket a tengervíz hidegségéről és a néger farkáról, ha ezt látta volna.
Kezdtünk elfáradni, és én a part felé húzódtam, ahol Laci pocskolt.
Közelebb jött hozzánk és mosolygott,azzal a félig gúnyos, félig ” na én már tudom mi lesz itt” mosolyával.
– Látom nem unatkozol – mondta.
– Semmi okom az unatkozásra, de már fázom, kimegyek, – mondtam, és otthagytam őket.
A parton fogadott aztán a meglepetés. Nedves bőrömre a vízszintesen szálló homokszemek szélirányból azonnal rátapadtak, és olyan piszkosnak éreztem magam, mint aki két hete nem látott vizet. Visszanéztem, hogy vajon visszamenjek-e, de ekkor már az én hűséges barátom Manfréd farkát fogta és vele csókolózott. Különösen nem rázott meg az eset, bár egy kicsit nehezteltem amiatt, hogy az általam kikapart gesztenyét már megint ő fogyasztja le.
Visszaballagtam Uwe mellé, aki csendesen ült a homokban és tűrte a szelet.
Nem találtam viszont levetett sortomat és pólómat. Kérdeztem Uwét, hogy vajon mit tud a jeles ruhadarabokról. Mire ő megmutatta azt a helyet ahol azoknak lenniük kellene. Ott is voltak, csak a szél 10 perc alatt legalább két cm homokkal betakarta őket. Lassan megszáradtam, és addigra a homok is lepergett rólam . Akkorra már Laci és Manfred is megérkezett .Mindannyian egyetértettünk abban, hogy itt nem maradhatunk. Keressünk talán valamilyen szélcsendes helyet a dűnék között, ahol „leheveredhetnénk”.
Ahogy haladtunk visszafelé, egyre inkább úgy tűnt, hogy a szél nem ad arra lehetőséget, hogy kényelmesen, és nyugodtan leüljünk és akkor támadt egy ötletem:
– Igyunk egy kávét valahol! – Lacinak azonnal felcsillant a szeme, és odadörmögött:
– Hol szeretnél kávét inni?
– Itt – Mutattam a számra. Erre összenevettünk, és vidáman ballagtunk a Riu Palace felé
Mire odaértünk, nyoma sem volt rajtunk a tenger frissességének. Izzadtan, piszkosan, homoktól recsegő fogakkal igyekeztünk az árnyék felé.
– Hol igyunk kávét? – Kérdezte Manfred kihívóan
Ekkor értünk az autóhoz. Kinyitottam a távirányítóval és elkezdtem bepakolni a homoktól súlyosbított holmikat.
– Én előbb lezuhanyoznék, ki tart velem? – Erre olyan sebesen beszállt mindenki az autóba, hogy gyorsasági versenyt lehetett volna nyerni vele. Rákanyarodtam a jól ismert Tirajana sugárútra, és csak a harmadik körforgalom elhagyása után kérdezték a német fiúk, hogy hova is megyünk.
Ekkor tudták meg, hogy egy maspalomasi meleg apartmanban lakunk.
A Villas Blankas-ba érkezve Laci a tettek mezejére lépett és … valóban feltett egy kávét. Ugyanakkor elővett a hűtőből egy üveg Bacardit, Gint, Colát, Tonicot és jeget.
Mohón nyeltük a hideg italt.
Kész lett a kávé, azonnal meg is ittuk. Laci csak erre várt és ledobott magáról mindent, majd Manfrédot kézen fogva bevonult a fürdőszobába, azzal a felkiáltással, hogy kevés a meleg víz, spórolni kell, együtt kell zuhanyozni.
Uwe és én még mindig izzadtan, homokosan egy-egy törölközőt a kanapéra téve üldögéltünk, és hallgattuk a „zuhanyzás” meglehetősen szeretkezésre emlékeztető hangjait a fürdőszoba felől.
Uwe elmesélte, hogyan került át a nyugati országrészbe, mivel foglalkozik, és közben mély kék szemeivel mosolygott rám. Nagyon kedves fiú. Csak néhány perc kellett ahhoz, hogy csókolózzunk. Azzal sem törődtünk, hogy a homok, mindent belep, és egy kisit csikorog a fogunk között.
Ekkor felpattant a fürdőszoba ajtaja, és két kipirult, frissen zuhanyzott szép testű fickó jött be a nappaliba, félig merev hímvesszőkkel.
– Ti jöttök !
Uwe és én nem kérettük magunkat. Magunkra csuktuk az ajtót, és már a kádban voltunk. Élvezettel csutakoltuk egymásról az izzadtságot, és a homokot.
Amikor már tiszták voltunk elzártuk a vizet. Ekkorra mindkettőnk farka kőkemény lett. Letérdeltem elé és a kezembe fogtam felfelé kunkorodó méretes szerszámát. Kidagadtak rajta az erek, és én élvezettel simogattam vastag peremét. Nagyon kívánatos volt. Lassan húzogatni kezdtem síkos kezemmel és finoman megnyaltam sima hegyét. Kéjesen nekidőlt a csempének és nedves hajamba túrt. Egyre nagyobb darabot vettem a számba duzzadó makkjából,és vesszőjéből. Arról nem lehetett szó hogy az egészet eltüntessem, mert olyan mérettel minden tapasztaltságom ellenére sem bírok.
Uwe kéjesen élvezte kedveskedésemet, majd a hónom alá nyúlt és felhúzott magához. Felemelte a karom és nyalogatni kezdte a hónom alját, csiklandozva haladt lefelé derekam, majd fenekem irányába.
Ekkor megfordított, a hátam mögé térdelt és erős nyelvével szétfeszítette farpofáimat. Nagyon erősen és mégis érzékien nyalta a fenekemet. Egyik kezével átnyúlt combjaim között és a zacskómat simogatta, majd farkamat megragadva húzogatni kezdte rajta a bőrt.
Másik kezével magát izgatta.
Utána felállt, hátamhoz símúlt és tarkómat csókolta, finoman harapdálta.
Újra bekentük magunkat tusfürdővel és síkos testtel simogattuk egymást.
Mielőtt elélveztünk volna, leöblítettük magunkat,kimásztunk a kádból, megtörölköztünk, és fél mereven visszamentünk a nappaliba.
Ami ott fogadott bennünket, az csak kicsit múlta felül várakozásainkat.
Manfréd a kanapén hanyatt feküdt, Laci 69-es pózban fölötte, és javában szopták egymást. Nem nagyon kellett nyelvtudás, hogy jól megértsék egymást.
Mi nem jöttünk zavarba, de nem is siettünk, hogy bekapcsolódjunk ebbe a kis gomolyba. A pult mögé lépve újra töltöttem a poharakat, jeget dobáltam az italokba.
Ekkor éreztem, hogy valaki hozzám símul hátulról. Nem éreztem a bajszát és valahogy izmosabb volt, mint Uwe. Manfréd volt az. Megfogta a vállam és maga felé folrított. Minden további figyelmeztetés nélkül erősen az ajkaim közé nyomta a nyelvét. Dagadó farka a hasamon dobolt, másik kezével az enyémet markolászta.
Válla fölött láttam, hogy Laci Uwe fotelja mellett áll, és Uwe szája tele van az ő farkával. Hamar egybe csúszott a két pár. Ritkán van lehetősége az embernek, hogy másik három férfi testét egyszerre érezze a közelében. Manfréd hátradőlt a kanapén, Laci az ő szája fölé guggolva engedte, hogy Manfréd kényeztesse nyelvével a fenekét. Én Manfréd combjai közé térdeltem, azok belső oldalát simogattam a nyelvemmel, majd keményen szopni kezdtem először herezacskóját, majd kőkemény farkát. Uwe felállt a kanapéra és Lacit szoptatta. Egy cuppogás volt az egész apartman.
Ekkor kopogtak. Csilingelő női hang mondott valamit spanyolul, majd egyre jobban rázta a kilincset. A takarítók voltak. Keveset beszélek spanyolul, de eszembe jutott a kulcsszó: Manana.
A két hölgy letette a cseretörölközőket a teraszra és nevetve odébbállt. Edzettek voltak már.
Mi folytattuk a megkezdett műveletet, de most Laci feküdt a kanapéra.
Én ekkor már a két német fiút egyszerre szoptam. Szeretem ha két fasz van a számban. Laci teste hívogatóan nyúlt el az ágyon , én megvontam a vállam és az ő farkát is a számba vettem. A két német fiú szerszáma a tarkómat verdeste. A fejem fölött csókolóztak. Felegyenesedtem. Laci közel volt ahhoz, hogy elélvezzen és vágyakozva nézte hármunk meredező szerszámát, majd rekedtes hangon csak ennyit mondott:
– Élvezzetek rám!
Nem fordítottam le, de amint a két másik látta, hogy elkezdtem verni a farkamat és már közel vagyok a végkifejlethez. ők is csatlakoztak. Egymás fenekébe, vállába kapaszkodva , csókolózva, közeledtünk a robbanás felé. Én mentem el elsőnek. A hosszan felfokozott izgalomtól, óriásit spricceltem Laci hasára, mellére, vállára. ő kéjesen szétkente magán a spermát, de mire ezzel végzett volna, már Uwe adagja következet. Sűrűbb volt mint az enyém, és bőségesen spriccelt a már síkos hasra. Amikor Manfréd hörögni kezdett, akkor tört fel Laci szökőkútja, de ennyi geci már nem fért el a hasán , és le is csurgott az oldalán, a hónalján, a nyakában. Manfred élvezett a legnagyobbat. Ordított, míg magja szanaszét fröcskölt, Jutott belőle mindenhova. Hamarosan nyolc kéz igyekezett a négy hatalmas adag fehérjét Laci bőrébe bedolgozni. Természetesen újra a fürdőszoba felé vettük az irányt. A zuhanyzás után lustán hevertünk el a kis zárt patióba kirakott ágymatracokon.
Szélvédett helyen jó ereje volt a napnak, italokat hoztunk magunknak, és úgy tűnt, hogy el is szundítunk, de Manfréd farka már megint merev volt. Szinte ugyanaz a jelenet ismétlődött meg mint annak előtte, csak más szereposztásban. Mindenki nyalta, szopta, csókolta a többieket, míg újra el nem élveztünk.
Amikor felkászálódtunk, a két német fiú mondta, hogy még délután vissza kell menniük , hogy fel tudjanak készülni az esti jelmezbálra, de előbb igyunk valamit a bárnál.
Manfred sangriát rendelt és csak annyit mondott pohárköszöntőül: – Zum Wohl!
Mire Laci utánadörmögte:
– Ugye megmondtam, hogy utolsó nap még egyszer kell fürödni a tengerben!