Képzeljük bele magunkat most, húsz év távlatából, az 1983-as év, döglődő államszocializmust építő magyar világába! Most csak kattintok egyet az egérrel vagy a TV távkapcsolójával, máris a GOLD-szex csatornán vagyok. A csecsszopók is a pornót szívják magukba anyatej helyett. Na, de akkor? A határon elkobozták a megspórolt valután vásárolt szex lapokat, kazettákat. A csóró magyar agyonmásolt meztelen nőket és szeretkezési aktusokat bemutató, ill. ábrázoló fényképeken kérődzve onanizált, maszturbált a redves kollégiumi és iskolai WC-ékben, egy-egy csonkig szívott rigón (cigarettacsikken) kérődzve. Csak halvány-lila, borgőzös képzelgéseink voltak a nyugat kuplerájos, keménypornós világáról. A szürke, melós-nemzedék fiatalon összeházasodott, hogy legyen külön-bejáratú szex-partnere. Aztán a szocpolt és a kedvezményes lakást áhítozva rögtön csináltak egy-két gyereket, máris beleszürkülve a kötelező házi szexbe…
Na, mármost mi szerencsések, a proli és kispolgári rétegen szerencsével, ésszel, kitartó munkával, szorgalommal vagy ügyességgel felülemelkedő újgazdagok kiszabadulván ebből a taposómalom országból, a szocialista világ legvidámabb barakjából hírtelen belecsöppentünk a sexipari csúcs-technológia még vidámabb barakkjába. Már a Thai gépen hozták stewardessek a gyönyörű, színes prospektusokat, tele a szex-bordélyok ajánlataival. A kultúr-csemege mellé a legfinomabb ingyen-italokat vedelhettük, számolatlan… Hát, istenemre mondom az indiai páriáktól, mocsoktól bűzlő tipródás után, ez maga volt a paradicsom ígézete. Kellően elbódulva és fellelkesülve készülődtünk a leszálláshoz.
A csodálatos, légkondicionált bangkoki reptéren pillanatok alatt átmentünk a vámon, és a hordárok felpakolták málháinkat a légkondis buszra. Húsz perc alatt a szállodában voltunk. Hát, bizony mondom, a szemem-szám elállt a szobaberendezéstől. Két díszesen letakart ágy, két külön toalett-asztalka, rajta magukat kínáló kurvák fényképes ajánlataival, telefonszámokkal. Mellette minibár, tele itallal, nassolnivalóval. Aztán a csupa márvány hatalmas fürdőszoba!. A kádban mindenféle vizet okádó kis szórófejek. Nem mertük bekapcsolni, mert nem tudtuk, mire valók. Ma már minden jobb sorsra érdemes hazánkfiának van házi pezsgőfürdője. Aztán a zuhanyfülkében szintén ezek a csapok! Kiderült, hogy ezek a masszírozó, dögönyözők… Szóval, ez maga volt a mennyország. Egy hét alatt annyira beleszoktunk, hogy ríva hagytuk el a sexvilág hét csodáját. A hazatérést egyenesen a paradicsomból való kiűzetésnek fogtuk fel.
Még a fürdőszobánál időzve: minden nap új fogkeféket, fogkrémet, szappanokat, sampont, hajvédő nylonsapkát kaptunk. Milyen a magyar! Hoztunk mi magunkkal hazulról szappant, fogmosó eszközöket, sampont! Nosza, szépen elpakolgattuk a napi tisztálkodó eszközöket. Jó lesz az otthon ajándéknak, vásárfiának! Mellé pakoltuk a repülőgépről elcsent szemtakaró maszkot, a finom velúrpapucsokat, stb-et, lopott kanalat, pohárkákat, tányérkákat… szóval, gyűjtögető életmódot folytattunk, na! „Thaiföldi kéjutazás és a fiatal ladyboyok” bővebben
Ricsike álmodozva ült az iskolapadban. Az fizikaórának mindjárt vége, és fiatal, jóképű tanáruk – akinek szemlátomást hatalmas farka volt, ami szerényen meghúzódik nadrágjának slicce mögött – közölte velük, hogy viszontlátásra holnap.
A tizennyolc éves Ricsinek erekciója volt. Már akkor megkívánta a tanárurat, amikor az pajkosan rákacsintott, mialatt a közlekedőedények sajátos tulajdonságait ecsetelte. Ricsike akkor már tudta, hogy László tanár úr buher. Hogy bámulja a sok fiatal csitri! Ők bizonyára arról ábrándoznak, hogy László majd ágyba viszi őket. Hogy kinyalja ifjú, bizsergő puncijukat, és új dolgokat tanulhatnak a hatalom, a felé-alárendeltetség természetéről. De ő, Ricsi, már tudja, az iskola büszkesége, a jó képességű Adonisz, hommaszexuális! „Ricsike és a gay tanárúr aki alázza mint a szart” bővebben
Fejfájás..Kurva…Kibaszott…Fejfájás… PORQUI!?
A reggeli hírekre nyitom ki a szemem, majd nagyon lassan lecsurran valahonnan felülről a tudatom ép részébe a felismerés hogy egész éjjel ment a tévé. Egész hajnalban… Fülelni kezdek… Néma csönd… Annak az esélye, hogy bárki rajtam kívül fent legyen ebben a koszvadt lakásban egyenlő a nullával. Megpróbálok felülni, de ezzel csak azt érem el hogy legurulok a padlóra, mint egy feltekert rongyszőnyeg. Fáj a fejem bassza meg, és alig tudok mozogni. Alig emlékszek a tegnapra… Várjunk… Kicsit összehúzott szemöldökkel kezdem méregetni a velem egyvonalban lévő falról leakasztott képeket, majd megpróbálok felállni. Teljesen győzelem… Szóval akkor, most kezdjünk is el azon agyalni hogy mi történt tegnap. „Francia Gay” bővebben
Amikor hallottam, hogy nyílik az ajtó és meghallottam apám hangját idegesen felpattantam a két faszi mellől és öltözködni kezdtem. Idegesen néztem rájuk, hogy ők miért nem mozdulnak már meg és kezdenek felöltőzni. Még csak az alsógatyát húztam magamra mikor apám belépett a szobába. Lepörgött előttem az életem, hogy most tuti az utcára dob és kitagad és…és…de amit láttam az megdöbbentett. Apám rám mosolygott majd odament a két meztelen munkatársához és megcsókolta őket aztán leült egy székbe és rám nézett.
– Látom meglepődtél ezen. – mosolygott.
– Hát eléggé…nem értek semmit.
– Nézd, fiam, régóta tudom, hogy a faszt szereted ezzel nincs is baj ezért megkértem a fiúkat játszanak kicsit veled, hogy megbizonyosodjunk róla valóban meleg vagy-e. Amint látom az eredmény magáért beszél. Kösz fiúk majd holnap találkozunk.
János és Csaba felöltöztek majd megcsókoltak és elhagyták a szobát. Rá néztem az apámra és csodálkoztam, de nem éreztem szégyenérzetet, sőt inkább örültem, hogy az apám így figyel rám. Apám nem volt kimondottan jóképű. 48 éves volt, kb 170 magas volt és hát eléggé nagy hasat növesztett. Feje ovális alakú arcán kör szakállt hagyott viszont szép kék szemei voltak. Haja már kissé ritkult így mindig rövidre vágatta. Ő ült most a gurulós székembe és mutatta mosolyogva, hogy menjek oda hozzá.
– Gyere, ülj az ölembe. – mondta mély hangon. „Én és az apám” bővebben
Idegesítő. Hallgassatok már el!
-Rin, Rin, ezt hallgasd meg! Emlékszel arra a bulára, akit tegnap este vittem el? Ma felhívott, és azt akarta tudni, hogy találkozhatunk-e megint. Hahaha, most mondd meg, milyen szerencsétlen egy liba. Hahaha!
Az asztal körül felhangzó röhögés sérti a fülemet.
– Tényleg egy marha. Hahaha! – mondom mégis. Unom már ezt. Minden este velük lógok. A haverjaim, Sousuke, Mitobe, Aoki és Noiz. Sousukét úgy kell elképzelni, mint egy kétajtós szekrényt. Fekete rövidre nyírt haja, és fekete hidegen csillogó szemei semmi jót nem sugallnak, mégis minden estére kapott magának valaki dugnivalót, akár többet is. Bi vagyok, szóval a pasik is ugyanúgy fel tudnak izgatni, mint a lányok, de soha nem értettem, mit látnak az emberek Sousukében. Mitobe… soha nem szólal meg. De komolyan, még soha nem hallottam tőle egy emberi hangot sem. Mosolyog, sír meg minden, szóval képes emberi érzelmekre, és Sousukével legjobb haverok, és ő azt mondja, hogy Mitobénak egyébként gyönyörű hangja van, nagyon szépen tud énekelni. Ja, hiszem, ha hallom. Noiz, nos, ő egy teljesen más tál tészta. Egy mazoista fasz, aki agyon van nyomkodva piercingekkel. Még a farka is tele van golyókkal. Láttam már, edzés után, mikor zuhanyoztunk. Mondjuk azt meg kell hagyni, hogy kurva jól állnak neki a testékszerek, és az a zöld, kifejezéstelen szempár, amit a szőke fürtök kereteznek, minden nőnemű egyedet elvarázsolnak, akik egyszer a kereszttüzébe kerülnek. A zene váltott, a tüdőm megint berezonált a zene basszusára. Népszerű lehet ez a dal, mert a táncolók tömege majdnem háromszorosára duzzadt. Jaaa, hogy ez a Sexy Bitch. Nem egyszer ráztam már rá én is. A törzshelyünk, a Zero Sum, egy electro club volt, ahova minden „nagymenő” eljárt. A tulaj, egy bizonyos Tiszteletes, keménykötésű férfi volt, jobb lábára enyhén sánta, tarajba állított lila hajjal, a mellkasán két fekete-vörös ötágú csillaggal. Ha nem lett volna elég a pénz, ami a piákon keresztül folyt be a bárba, a Tiszteletes a club hátsó részén berendezett irodájában rengeteg mindent lehetett vásárolni. Na, nem emléktárgyakra meg csecsebecsékre kell itt gondolni. A drogokon kívül lányok testét is gyakran áruba bocsátotta, akiknek legjava a táncosai közül kerültek ki. Meg kell hagyni, az a csaj, aki éppen a rúdon táncol, biztos tudna egy pár trükköt a csípőjével. Dugnám. Ránéztem méregdrága Rolex órámra, amit a minap vettem. Miért? Mert megtetszett. És mert megengedhetem magamnak. A pincérnő megállt az asztalunknál, bőr miniszoknyája, láncos melltartója és combig érő lakkcsizmája csábosan feszült ott ahol kellett, és semmit sem bízott a képzeletre. Rendeltünk egy újabb kör whisky-t. Nem tudom, hányadik, talán a hatodik. A seggét, finoman szólva, elriszálva leadta a rendelésünket a bárpultnál. A neonfények hirtelen váltottak, egy új lány lépett a porondra. Csipkés tangabugyija volt, és melltartó híján szabad betekintést engedett a keblek mennyországára. Elkezdett táncolni a Work Bitch című dalra. Ezt honnan tudom? Mi, bár az elkerített VIP részlegen ültünk, mindent tökéletesen láttunk, ami a parketten és a színpadon zajlott. A lány úgy pörgött-forgott az ezüstrúdon, mint egy profi balett táncos és cirkuszi artista keveréke. Mitobe hirtelen felállt. Köztudott kis csoportunkról, hogy lassan 4 éve járunk össze szinte minden nap, és hogy mindegyikünk ágyában megfordult már mind a két nem képviselője. Nem is egyszer. Mitobe csak ránézett Sousukére, aki bólintott, mire a kisebbik óriás határozott léptekkel kimasírozott a VIP részlegről, és belevegyült a táncparketten tolongó emberi maszlagba. Bár még így is, jó fél fejjel mindenki fölé magasodott. Egy adott pontban megállt, és nem mozdult többet. Biztos csajozik. Már a fél pohár alkoholt ledöntöttem a torkomon, mire újra Mitobe felé pillantottam, elszakítva tekintetem a pincérnő formás, markolnivaló seggétől. Még mindig a tömegben állt, de már kifelé fordult, és indult kifelé. Az emberek úgy húzódtak félre tőle, mintha leprás lenne, pedig csak féltek tőle. A háta mögött helyes kis csomag lépkedett. A vörös haj, és zöld szemek igézőek is lehettek volna, ha nem pillantok meg valakit, aki félrelépett haverunk útjából, nehogy az leüsse a lábáról. A rövid fekete haj meglibbent a mozdulattól, ahogy a srác Mitobe után fordult, hogy lássa, ki az a tank méretű állat, aki majdnem keresztülhajtott rajta egy Szilikonszaurusszal a nyomában. A mélysötét, tengerkék szemek kíváncsian futottak végig Mitobe hátán, és a vörös csajszi lábain, majd egy kis mosollyal nyugtázta, majd elfelejtette az ügyet. A srác már éppen készült elfordulni, mikor megakadt a tekintete. Pontosabban beleakadt az enyémbe. Azok a mély szemek az enyéimbe fúródtak, és hirtelen olyan meztelennek éreztem magam, mintha a lelkemig ellátna. Ledöbbentem. Huncutul elmosolyodott, és nyelvét finoman kidugva ajkai közül, megnyalintotta felső ajka peremét. Te jóságos Isten! Azok a szemek mindent ígértek… mindent, amire egy éjszaka alatt számítani lehetett, két felhevült test között. Akartam. Eddigi fantáziáim a formásnak már nem nevezhető hátsó fertályú pincérnőről, meg a tangás táncosnőről hirtelen eltűntek. Hirtelen a club is eltűnt, nem láttam már mást, csak a srácot, azt a buja tekintetet, aminek éreztem nem tudok, sőt, talán nem is akarok ellen állni. Aztán hirtelen minden visszatért. A dübörgő zene, a hangosan ordibáló tömeg, az alkohol szaga. Felálltam. Vagyis már talpon voltam, mikor minden kitisztult. Noiz és Sousuke kicsit meglepetten néztek rám, Aoki nem vett észre semmit, mire intettem egyet a pincérnőnek, hogy úgy tűnjön, csak azért álltam fel, hogy észrevegyen, s rendelhessek egy újabb kört mindenkinek. Visszahuppanva fenekemre, szemem sarkából megpillantottam Mitobét, amint a pultostól elkérik az egyik privát szoba kulcsát. Nem érdekelt. Szemeimmel azonnal a táncparkettet kezdtem el fürkészni, keresve kis fekete vadmacskámat. Szinte azonnal meg is találtam, kezében egy Scotch-os pohár, s a vörös-fekete csíkos falnak lazán dőlt neki, egyik lábát megtámasztva, s kissé unottan szemlélte a tömeget. Hirtelen egy világosbarna hajú, kedvesnek kinéző fiú vált ki a táncosok közül, és indult meg felé. Halkan morogni kezdtem. Hiába nézett ki kedvesen a gyerek, nem akartam, hogy a közelébe menjen. Nem akartam, hogy szórakoztassa, hogy rámosolyogjon. Hogy vele foglalkozzon. Hisz itt vagyok én. A barna hajú srác fél kézzel megtámaszkodott kiszemeltem feje mellett, és laza flörtbe kezdett. Feketém először bizonytalanul, majd egyre jobban felbátorodva válaszolgatott neki, miközben a másik egyre közelebb és közelebb araszolt hozzá. Végül szabad bal kezével finoman átölelte a kisebbik derekát, és hozzábújva nyakára hajtotta a fejét. Éreztem, hogy fölrobbanok. Vedd le róla a mocskos kezeidet! A kékségem, lehet, hogy csak véletlenül, de felém fordult. Mikor meglátta valószínűleg füstölgő, vörös fejem, és vérben forgó szemeimet, halványan elmosolyodott, és mutatóujját finoman megharapta, mintha csak azt mutatná, mit reagálna, ha végre kezelésbe venném. Vagy csak, hogy éppen milyen jó a másik sráccal? Nem érdekelt. Azonnal felpattantam, miközben szinte feldöntöttem a pincérnőt, aki a következő italomat hozta ki. Noiz kissé meglepetten pislogott rám.
-Merre, Rin?
