A vállalkozó szolgája

– Hova, hova?
– A szobába, miért? – kérdezte meglepődve Tamás.
– A szoba az rendben van, de innen az előszobából csak pucéran mehetsz be a lakásba.
– Itt vetkőzzek le? És te?
– Én nem vetkőzőm, te vagy a csicska. Igen, itt vetkőzz le pucérra, vagy húzz el. Dönts, vagy fél perc múlva lógatod a csupasz faszad itt előttem, vagy ajtó arra. – Tamás bizonytalanul nézelődött.
– Nos? – kérdezte Péter, miközben az ajtófélfának dőlt, karba tett kézzel.
Tamás elkezdett vetkőzni, ha nem is fél perc múlva de nem sokára valóban meztelenül állt sz előszobába, kezeivel eltakarva nemi szervét, más néven a farkát.
– Mit takargatod a faszad, karokat tarkóhoz és indulás a szobába. Középen állj meg.
Tamás engedelmeskedett, és bement. Élvezte a kiszolgáltatott helyzetet. Teljesen pucéran, kiszolgáltatva egy jóképű, fiatal kan kénye-kedvének. Élvezte a helyzetet, ő aki épp elmúlt ötven három éves, egyik legnagyobb építőipari cég első vezetője. Ott a rettegett főnök, itt egy senki, egy pucér test amivel bármit lehet tenni. Egy elég jól karbantartott test. Tamás rendszeresen jár futni és edzőterembe is. Őszülő, szakállas, szőrös mellű és lábú férfi, szép méretű körülmetélt farokkal, mutatós herezacskóval. Péterrel most találkozott először. Eddig egy másik férfihoz, Zsolthoz járt, kikapcsolódni, nevezzük így az együttléteket. Ő hosszabb időre külföldre költözött ezért ajánlotta be Péterhez.
– Zsolt azt mondta, jó szolgája voltál. – Péter bejött, egy széket vett és Tamás elé ült. “A vállalkozó szolgája” bővebben

Cumming out

Csendben feküdtek a sötétben.
– Miért pont velem vagy itt? – kérdezte Szabi. Az arcuk majdnem összeért, Ádám gyengéden megcirógatta az orrával.
– Mert pont te vagy a barátom.
– Oké, de miért én? Annyi jó pasi van a világon!
– Te meg tudod magyarázni, hogy miért vagy velem?
– Hát… Neked jobban megy az ilyesmi.
– Szabi, tudnám sorolni, de ez egy érzés. Amikor nem vagy itt, az nem jó.
– Ez pontos. Az nekem se jó, amikor nem vagyok itt. De ez nem gáz? Hogy mindig csak ilyen közel akarok lenni hozzád?
– Miért volna gáz? Imádom, ha itt vagy!
Csókolózás közben Ádám keze egyre lejjebb vándorolt, majd megállt Szabi alsójánál.
– Nem én vagyok az első neked, igaz? – nézett rá Szabi. Ádám megrázta a fejét: – Ez zavar téged?
– Nem, inkább megnyugtat. Nekem te vagy…
Ádám becsúsztatta a kezét Szabi gatyájába:
– Lássuk, mennyire vagy nyugodt! Inkább harcias ez! – állapította meg, miközben kicsomagolta.
Szabi feltérdelt, magához húzta, és a vállába kapaszkodott.
Ádám kényeztetni kezdte, először a kezével, majd a nyelvével simogatta, végül a szájába vette Szabi ágaskodó férfiasságát.
– Ezt szereted! – duruzsolta neki, aztán gyorsítani kezdett a tempón. Szabi egyre szaporábban szedte a levegőt.
– Gyere csak! – mondta Ádám. Leült az ágyra, maga elé ültette, és a kezével folytatta az ingerlést. Mintha magának csinálná. Szabi a mellkasának támaszkodott, és egyre hangosabban nyögdécselt.
– Sss – csitította Ádám, miközben a fülét harapdálta.
– Még, még! – sürgette Szabi, aztán hirtelen hatalmas spricceléssel elélvezett.
– Ó basszus! “Cumming out” bővebben

Szexpuceráj budapesten

Születésemtől fogva ugyanabban a házban élek. A házunk Budapest egyik perem kerületében van. Két emeletes, körfolyosós. Itt az emberek hosszu ideje ismerik egymást. Mindenki viszonylag normális keretek között él. Néhányan még dolgoznak, de a nagy többség már nyugdijas. Évek óta nem történik itt semmi. A lakók nyugalmát alig zavarja meg valami. Én 18 éves vagyok, gimnáziumba járok és tovább szeretnék majd tanulni. A barátaim a környező házakban élnek. 3 lány és 2 fiu. A lány barátaim, név szerint Magdi, Évi és Erzsike. A fiuk: Gábor és Béci. Jol ismerjük egymás szüleit, sőt a szülők is ismerik egymást. Az ovodától kezdve szinte mindennap együtt vagyunk a szabadidőnkbe és a szünidőkben is. Fogocskázunk, bujócskázunk, bicikli fogocskázunk vagy csak egyszerüen beszélgetünk. Az utcánk vége egy bokrokkal, fákkal benött terület, ahol nyaranként lehet indiánosat játszani. Aztán pár évvel később papás-mamásat is játszunk időnként. Gyerekként nem csinálunk belöle ügyet, ha a feleségünknek meg kell mutatnunk a fütyinket, ők is megmutatják a nunijukat. Aztán eljön az az idő, amikor már erre nem nagyon hajlandók. Hamar megkapjuk tőlük azt a mondatot, hogy: – Nem akarom megmutatni. Fogok szólni az anyukámnak vagy az apukámnak. Ez a mondat eléggé lehüti a kedélyünket. Mulnak a hónapok. A lányok már nem játszanak velünk, állandóan sugdoloznak és vihognak szinte mindenen. Mi, fiuk inkább az autók fényképeit nézegetjük, azon kevés ujságokból, ami akkor megjelent Magyarországon. Apropó, autók. Abban az időben még nagyon kevés embernek volt autója. Státusz szimbólum volt, ha valaki 5-6 éves várakozás után beülhetett a saját Moszkvich-ába, Skodájába. A Wartburg is viszonylag keresett modell volt. Viszont ha valakinek egy Zsigulija volt, már szinte felsőbbrendű embernek érezhette magát. Nyugati autó még kevesebb volt. Ilyen márkákat a környékünkön alig láttunk. Ügyvédek, igazgatók, hiresebb emberek, focisták birtokolták ezeket. És persze voltak még Volgák, Csajkák is, de ezek inkább az uralkodó párt tagjait hordozták, vállalati autóként. “Szexpuceráj budapesten” bővebben

A meleg pizzafutár

Péntek volt. Endre egyik legfárasztóbb napja. Rendezőként joggal rettegett ettől a naptól. Napnyugtakor csoportosan érkeztek a moziba az emberek, mert az új filmre voltak kíváncsiak.

Endre éjfél után érkezett haza éhesen és fáradtan. Korábban nem tudott szünetet tartani, mivel ez a pénteki volt, az év legcselekmény dúsabb napja.

– A francba is, ennem kell valamit! – morogta Endre, miközben látta, hogy a hűtőben egyáltalán nincs semmi. Ahogy becsukta a hűtő ajtaját, és egy pizza alakú mágnesre lett figyelmes.

– Szerencsére a pizzázó hajnali 3-ig van nyitva, vagy hajnali 1-ig? – Remélem, még nyitva van! És azonnal felhívta a pizzázót.

– Köszönjük, hogy a Lottózó pizzázót választotta, mit adhatok? – kérdezte egy sármos hangú férfi.

– Ó, istenem, hála az égnek, hogy még nyitva vannak!

A férfi a vonal túlsó végén kuncogni kezdett. – Igen, valóban mi vagyunk az igazi hősök az éjszakai éhség legyőzésében!

Endre elkezdett nevetni. – Kérnék egy nagy hawaii-i pizzát, és egy kis üveg ásványvizet.

– Rendben, valamit adhatok még?

– Igen, Kérnék még egy csípős pizzát is. Borzasztóan éhes vagyok.

A futár egy darabig csendben volt, és hozzátette: – Hmm, tudja mit, jókor rendelt, mivel jelenleg nincs más megrendelésünk. Így körülbelül 30 perc alatt eltudjuk készíteni. Jól hangzik?

Endre elmosolyodott, és azt mondta: – Ez fantasztikus, te vagy a legjobb! Alig tudta visszatartani a boldogságát, és véletlenül még hozzá tette: – Szeretlek!

A vonal túlsó végén néhány másodpercig néma csend volt, míg Endre rá nem jött, hogy hol is hibázott.

– Borzasztóan sajnálom, amit az előbb mondtam! Ó, és nem is ismerlek, és ez csak úgy a semmiből jött! Komolyan, egy idióta vagyok, hogy először beszélek utána gondolkozok.

Lélegzetellálító nevetés tört elő a vonal túlsó végéből. – Semmi baj, csak azt reméltem, hogy nem vársz kedvezményt a pizzáidra a halhatatlan szerelmi vallomásodért.

– Nem, nem természetesen nem, tényleg borzasztóan sajnálom! Azt hiszem, a hangod elvarázsolt, és így erőt vettem magamon! – Ó, istenem, nagyon sajnálom, és most inkább kussba maradok. A címem a Kodály Zoltán 12. és az 5. emelet. Köszönöm szépen!

Endre hirtelen bontotta a vonalat, hogy ne zavarja tovább, de aztán rájött, hogy megint elrontotta. – Istenem, miért baszok el minden jót?

…….

Körülbelül 25 percnyi várakozás után, Isten ajándéka, akarom mondani a pizzás állt az ajtóban.

Endre kinyitotta az ajtót, és találkozott a legsármosabb férfival, akit valaha is látott. Sötétbarna haj, megbabonázó zöld szemek, gyönyörű mosoly…

– Jó estét fiatalember, itt vannak a rendeléseid. A teljes összeg 3500 forint lesz.

– Itt van 4500 forint, kérlek tartsd meg a többit! Nagyon köszönöm, hogy elhoztad. Elnézést kérek azért is, amiért olyan gyorsan rád csaptam a telefont. Általában nem gondolkozok, amikor zavarban vagyok.

– Semmi gond. Szívesen beszélgetnék veled, de rengeteg a kézbesítés, de ha akarod, akkor a szabadidőmben találkozhatnánk. És közben rákacsintott.

Endre elvörösödött. – Rendben, legyen szép estéd! És becsukta az ajtót, miután a titokzatos férfi ( vagy egy isten? ) elhagyta a lépcsőházat.

……

Sietősen bement a konyhába a pizzákkal, és kinyitotta az egyiknek a dobozát. Legnagyobb meglepetésére egy cetli volt a dobozra ragasztva:

– Hé

– Ez lehet, hogy furcsán fog hangzani, de te vagy a legfőbb szelet.

Üdvözlettel: – A pizzás akinek bevallottad az érzéseidet ( más néven István )

Utóirat: – Imádom, amikor zavarban vagy. Úgy érzem, hogy még hiányzik egy lépés a randinál, de ezenkívül nem érdekelne egy vacsora? Ha igen, akkor hívd fel a papíron lévő telefonszámot.

Endre már nem is volt éhes, miután látta maga előtt a jóképű férfit, aki éppen randira hívta.

De határozottan bűncselekménynek számított, ha nem hívja fel, így hát pizza evés közben azon gondolkozott, hogy mikor is hívhatja fel a futárt.

Nővé válásom története

Végre vége a sulinak mehetek haza! Ma korán elengedtek minket, mert a fizika tanár beteg lett és nem volt helyettesítés. Hazamegyek és gépezek egy kicsit. Anyáék úgyis csak este jönnek haza. Ahogy kileptem a suliból és elindultam haza odajott hozzám egy ismeretlen fickó.
– Szia! Feri vagyok, anyukád barátja.
Anyukám tény hogy sok mindenkit ismer a városban, lehet ő is egy közülük.
– Szia. – mondtam kicsit félénken.
– Anyukád mondta hogy most végzel és haza kéne hogy vigyelek.
– Hát jó.
– Gyere itt parkolok a közelben.
Gyalog se lakok messze a sulitol de egye fene, elvihet. Odamentunk a kocsijahoz, és én beultem az anyósulesre, bekotottem magamat és ő beult mellém. A kezét a combomra tette.
– Mindjárt hazaviszlek, csak előtte még szeretnék neked valamit megmutatni.
– Jól van.
– Biztos tetszeni fog egy ilyen csinos kislánynak mint neked.
– De én fiú vagyok.
– Olyan jo húsban vagy, simán elmehetnel lánynak is.
Közben elindult a kocsival.
– Farsangra minek fogsz beoltozni?
– Még nem tudom.
– Szerintem lányként nagyon nagyot aratnal. Szokott jelmez verseny lenni?
– Igen szokott.
– Hát hidd el ha lánynak öltözöl farsangra, tuti te fogsz nyerni!
– Hát majd beszélek anyával róla.
– De ez a te ötleted legyen, nem tőlem hallottad! – mondta elég gyorsan és határozottan.
– Jól van.
– Na itt is vagyunk!
A sulitol nem messze lévő, kicsit eldugott garázssoron voltunk. Leparkolt az egyik garázs elé és kiszallt. Intett hogy én is szálljak ki. Kiszalltam.
– A táskád hagyd kint, nem fog kelleni.
Visszaraktam a táskámat és ő bezárta a kocsit és kinyitotta a garázst. Bent volt egy nagy szőnyeg egy kis komód meg egy zuhanyzó, wc és egy fa ágy.
– Ezt akartam neked megmutatni. Ez az én játszós szobám.
– Szépen be van rendezve.
– Szeretnél valamit játszani? Mondjuk mamas-papast?
– Olyat még sose játszottam.
– Nem baj majd segítek aztán majd hazaviszlek utána. Szóval. Én leszek a papa. Te pedig a mama. Adok neked ruhákat, vedd fel őket hogy igazi mama legyél.
kihúzott egy fiokot és kivett belole pár fekete csipkés cuccot.
– Gyorsan vedd le a ruhádat.
– De bárki bejohet.
Feri odalepett az ajtóhoz és belülről bezárta és kivette a kulcsot a zárbol, amit berakott a fiókba amit ezután bezárt.
– Most már csak mi vagyunk ketten. “Nővé válásom története” bővebben