Kényszerfrancia

Egy átlagos nap volt.Délután az iskolát befejezve haza ment mindenki és később találkoztunk.
Én 18 voltam, Z pedig 19.
Egy pince helyiségében voltunk már előtte is rávettük magunkat a maszturbálásra.
De több semmi nem történt ,csak egymás farkával játszottunk.
Z.nek eléggé nagy volt és lefelé görbült,olyan 18 cm és eléggé vastag.
Nekem kisebb volt jóval kb.15 cm
Ahogy a pincébe voltunk előkerült egy pici bor is és ittunk belőle.
Jó kedvünk volt aztán Z.kérdezte.
-Nem verjük ki?
Persze mondom legyen.
Biztonságba voltunk és csak ketten.
Elővettük és játszottunk egymással.
Akkor nem volt okos telefon így a képzelő erőnk szabott csak határt.
Leültünk egy-egy székre. “Kényszerfrancia” bővebben

Kanos Krisz

Másnap izgatottan keltem. Azonnal megnéztem a telefonom. Sajnos nem jött üzenet Krisztiántól és nem is hívott még. Kissé csalódottan kezdtem hozzá a napi teendőimhez. A reggelem innentől átlagosan telt. Délelőtt tanultam, majd ebédet főztem magamnak. Mindezek közben a szívem mélyén végig ott motszkált a visszfolytott várakozás. Vártam, hogy mikor csörrenjen meg a telefon. Ahogy telt az idő úgy nőtt bennem az idegesség. Mi lesz, ha nem fog felhívni?. Ilyen és hasonló örlődéssel repülte el az egész délután.

Eljött az este és elmentem zuhanyozni. Sok mindenen járt a fejemben. Ahogy kavarogtak a gondolataim egyszercsak bevillantak agyamba a tegnap este történései. Eszembe jutottak Krisztián ajkai ahogy a farkamon mozognak finom ütemben. Azonnal elkezdtem megkeményedni. Becsuktam a szemem és elképzeltem Krisztiánt amint ott térdel előttem a zuhanyzóban és a meleg víz csorog le az arcán és a mellizmán. Nagyon beindultam a gondolattól. Elkezdtem laza ütemben verni a farkam, mintha csak Krisz szopná. Felidéztem az élénk kék szemeit és a huncut mosolyát. Muszáj volt gyorsítanom. Ahogy közeledtem a csúcshoz próbáltam öszpontosítani, hogy minél élénkebben tudjak visszaemlékezni a tegnapra és a srácra aki leszopott.

Ekkor megcsörrent a telefonom a mosdókagylón. Úgy ugrottam ki a zuhanyból és töröltem meg magam mint akinek az élete múlik rajta. Felvettem és beleszóltam.

-Halló!

-Szia! Krisztián vagyok.-Nagyot dobbant a szívem. “Kanos Krisz” bővebben

A vállalkozó szolgája

– Hova, hova?
– A szobába, miért? – kérdezte meglepődve Tamás.
– A szoba az rendben van, de innen az előszobából csak pucéran mehetsz be a lakásba.
– Itt vetkőzzek le? És te?
– Én nem vetkőzőm, te vagy a csicska. Igen, itt vetkőzz le pucérra, vagy húzz el. Dönts, vagy fél perc múlva lógatod a csupasz faszad itt előttem, vagy ajtó arra. – Tamás bizonytalanul nézelődött.
– Nos? – kérdezte Péter, miközben az ajtófélfának dőlt, karba tett kézzel.
Tamás elkezdett vetkőzni, ha nem is fél perc múlva de nem sokára valóban meztelenül állt sz előszobába, kezeivel eltakarva nemi szervét, más néven a farkát.
– Mit takargatod a faszad, karokat tarkóhoz és indulás a szobába. Középen állj meg.
Tamás engedelmeskedett, és bement. Élvezte a kiszolgáltatott helyzetet. Teljesen pucéran, kiszolgáltatva egy jóképű, fiatal kan kénye-kedvének. Élvezte a helyzetet, ő aki épp elmúlt ötven három éves, egyik legnagyobb építőipari cég első vezetője. Ott a rettegett főnök, itt egy senki, egy pucér test amivel bármit lehet tenni. Egy elég jól karbantartott test. Tamás rendszeresen jár futni és edzőterembe is. Őszülő, szakállas, szőrös mellű és lábú férfi, szép méretű körülmetélt farokkal, mutatós herezacskóval. Péterrel most találkozott először. Eddig egy másik férfihoz, Zsolthoz járt, kikapcsolódni, nevezzük így az együttléteket. Ő hosszabb időre külföldre költözött ezért ajánlotta be Péterhez.
– Zsolt azt mondta, jó szolgája voltál. – Péter bejött, egy széket vett és Tamás elé ült. “A vállalkozó szolgája” bővebben

Cumming out

Csendben feküdtek a sötétben.
– Miért pont velem vagy itt? – kérdezte Szabi. Az arcuk majdnem összeért, Ádám gyengéden megcirógatta az orrával.
– Mert pont te vagy a barátom.
– Oké, de miért én? Annyi jó pasi van a világon!
– Te meg tudod magyarázni, hogy miért vagy velem?
– Hát… Neked jobban megy az ilyesmi.
– Szabi, tudnám sorolni, de ez egy érzés. Amikor nem vagy itt, az nem jó.
– Ez pontos. Az nekem se jó, amikor nem vagyok itt. De ez nem gáz? Hogy mindig csak ilyen közel akarok lenni hozzád?
– Miért volna gáz? Imádom, ha itt vagy!
Csókolózás közben Ádám keze egyre lejjebb vándorolt, majd megállt Szabi alsójánál.
– Nem én vagyok az első neked, igaz? – nézett rá Szabi. Ádám megrázta a fejét: – Ez zavar téged?
– Nem, inkább megnyugtat. Nekem te vagy…
Ádám becsúsztatta a kezét Szabi gatyájába:
– Lássuk, mennyire vagy nyugodt! Inkább harcias ez! – állapította meg, miközben kicsomagolta.
Szabi feltérdelt, magához húzta, és a vállába kapaszkodott.
Ádám kényeztetni kezdte, először a kezével, majd a nyelvével simogatta, végül a szájába vette Szabi ágaskodó férfiasságát.
– Ezt szereted! – duruzsolta neki, aztán gyorsítani kezdett a tempón. Szabi egyre szaporábban szedte a levegőt.
– Gyere csak! – mondta Ádám. Leült az ágyra, maga elé ültette, és a kezével folytatta az ingerlést. Mintha magának csinálná. Szabi a mellkasának támaszkodott, és egyre hangosabban nyögdécselt.
– Sss – csitította Ádám, miközben a fülét harapdálta.
– Még, még! – sürgette Szabi, aztán hirtelen hatalmas spricceléssel elélvezett.
– Ó basszus! “Cumming out” bővebben

Szexpuceráj budapesten

Születésemtől fogva ugyanabban a házban élek. A házunk Budapest egyik perem kerületében van. Két emeletes, körfolyosós. Itt az emberek hosszu ideje ismerik egymást. Mindenki viszonylag normális keretek között él. Néhányan még dolgoznak, de a nagy többség már nyugdijas. Évek óta nem történik itt semmi. A lakók nyugalmát alig zavarja meg valami. Én 18 éves vagyok, gimnáziumba járok és tovább szeretnék majd tanulni. A barátaim a környező házakban élnek. 3 lány és 2 fiu. A lány barátaim, név szerint Magdi, Évi és Erzsike. A fiuk: Gábor és Béci. Jol ismerjük egymás szüleit, sőt a szülők is ismerik egymást. Az ovodától kezdve szinte mindennap együtt vagyunk a szabadidőnkbe és a szünidőkben is. Fogocskázunk, bujócskázunk, bicikli fogocskázunk vagy csak egyszerüen beszélgetünk. Az utcánk vége egy bokrokkal, fákkal benött terület, ahol nyaranként lehet indiánosat játszani. Aztán pár évvel később papás-mamásat is játszunk időnként. Gyerekként nem csinálunk belöle ügyet, ha a feleségünknek meg kell mutatnunk a fütyinket, ők is megmutatják a nunijukat. Aztán eljön az az idő, amikor már erre nem nagyon hajlandók. Hamar megkapjuk tőlük azt a mondatot, hogy: – Nem akarom megmutatni. Fogok szólni az anyukámnak vagy az apukámnak. Ez a mondat eléggé lehüti a kedélyünket. Mulnak a hónapok. A lányok már nem játszanak velünk, állandóan sugdoloznak és vihognak szinte mindenen. Mi, fiuk inkább az autók fényképeit nézegetjük, azon kevés ujságokból, ami akkor megjelent Magyarországon. Apropó, autók. Abban az időben még nagyon kevés embernek volt autója. Státusz szimbólum volt, ha valaki 5-6 éves várakozás után beülhetett a saját Moszkvich-ába, Skodájába. A Wartburg is viszonylag keresett modell volt. Viszont ha valakinek egy Zsigulija volt, már szinte felsőbbrendű embernek érezhette magát. Nyugati autó még kevesebb volt. Ilyen márkákat a környékünkön alig láttunk. Ügyvédek, igazgatók, hiresebb emberek, focisták birtokolták ezeket. És persze voltak még Volgák, Csajkák is, de ezek inkább az uralkodó párt tagjait hordozták, vállalati autóként. “Szexpuceráj budapesten” bővebben