Fantasy melegpornó

A kúria halljában még mindig ott lógott egy festmény, ami két ideál szépségű ifjat ábrázolt. Az egyik szőkén, a másik gesztenyebarna fürtökkel, gazdagon díszített ruhában áll, a kelmét antikosan átvetve felsőtestükön, arcuk oly átszellemült, az ember azt hinné, hogy félistenek, vagy antik héroszok pózoltak a festő előtt, holott annak ecsetjét, mikor újra és újra a vásznat érintette sokkal inkább a félelme vezette, nehogy hasonlót alkosson ahhoz, mint amilyennek modellje találtatott.

A megmaradt iratokban még csak utalás sincs e hajdani bizarr visszásságra, mely minden bizonnyal szerencsétlenségként sújthatta a családot. A másik portré, a szőke, viszont hű volt a valósághoz. E két ifjú:
Gonzago és Lucien.

A ház urának egyetlen fia púpos volt, járása bicegő. Arcában orra ormótlan, ajka duzzadt, szemöldöke bozontos volt. Fekete hernyójuk alól indulatosan csillogott elő sárgás macskatekintete. Nyelve, ha megszólalt, csak nehezen forgott üregében, fogai bár nagyrészt fehérek voltak, de anyaguk rossz lehetett, mert ép vonalát töredezett csorbaságok éktelenítették. Minden bizonnyal akadt a földön nála a sors bal kezétől keményebben sújtott test is, de ahhoz, orvos, vagy szent ember szemével kellett rá nézni, hogy ne keltsen valóban visszataszító érzéseket. Mizantróp hajlamúvá serdült, elkerülte a falubéli gyermekek társaságát, egyetlen szórakozása volt, ha vadászhatott, s előbb apja, majd saját kutyáival járhatta fegyverrel a környező erdőt, hegyeket. Kutyáit maga nevelte és maga választotta ki, hogy mely szuka, melyik kannal párosodjon. Hogy a vad állatok ne tegyenek kárt egymásban, őrjöngésükben mindig végigkísérte jelenetet, mikor a hím hátulról ráugrott a nőstényre és meghágta. Maga vigyázott az ellő állatokra is, és döntötte el, hogy az újszülött kiskutyákból melyek mutatják a rettenthetetlen vadász tulajdonságait, és méltók rá, hogy a falkába kerüljenek.

Rendellenessége folytán idősebbnek tűnt koránál. Széles karimájú kalapot hordott, és hosszú tarka csíkos kendőt, így takargatta ábrázatát. Az emberek (főleg a babonásabb hajlamúak) féltek tőle, és gonosz híreszteléseket terjesztettek merre tart s miért, amikor idomtalanul átbicegett alkonyatkor, vagy hajnalban (hogy elkerülje a nem kívánt találkozásokat rendszerint ekkor közlekedett) a látóhatáron.

Otthon is, ha tehette, elkülönült családja (vallásos-babonás nagyanyja, konzervatív apja) társaságától, étkezni pedig mindig külön étkezett. Ez egy különcségéért sosem rótták meg, tekintve, hogy otromba ajkai, nyelve miatt könnyen kifordult szájából a megrágott falat, ha pedig izgatott lett, nyál vetett habot szája sarkában.

Családja úgy döntött, hogy a tarthatatlan helyzetet orvosolandó véget vetnek szabados életmódjának; kora, s helyzete megkívánja, hogy időnként valamennyi időt társaságban forogjon, s ezért házitanítót hozattak neki, s a faluból felfogadták egy család Gonzagóval egyidős sarját, hogy pajtása legyen.

Lucien, kiszemelt társa csupa kedély volt, amit csak az bolygatott meg, hogy kiragadták megszokott környezetéből, és ily rémítő társ játékszereként félszegen állt kimosdatva, új ruhában a hall vastag szőnyegén. Szőke, vékony szálú haját bearanyozta a napsütés, hangja a fiúkat zenére oktató tanár szerint is elsőrangú volt. Gonzago mindig komor, gesztenyebarna fürtös feje fekete gondolatok súlyával bukott mellkasára. Ellenségesen vizslatta Lucient napokig, de aztán annak lágy pillantása, de leginkább hegedűjátéka megenyhítette és egy idő után, mindketten átengedték magukat annak a természetnek, mely két egykorú ifjat, ha nem is magától értetődően de nagy valószínűség szerint- hacsak hajlamukban valami gyökeres ellentét nincs, barátokká tesz.

Lucien szívesen és ihletetten játszott, akár kotta nélkül, lehunyt szemmel, zenéjét pedig Gonzago úgy hallgatta, mintha varázslat szállt volna rá. Órákig ült, vagy állt mozdulatlanul, torz szoborként, míg társa kimerülten abba nem hagyta.

Lucient teljesen felköltöztették a kúriába, saját szobát kapott, teljes ruhatárral, amely illő volt egy ilyen gazdag birtokkal rendelkező örökös környezetéhez, és csak ritkán mehetett meglátogatni családját. A házimunka alól fel volt mentve. Idejét együtt kellett töltenie Gonzagóval, bármennyire is terhére volt ez eleinte mindkettejüknek. Szabad idejükben, miket nem kötött le a nyelvtan, számtan, és történelem, sétákat tettek a család birtokán. Ezek alatt hamar kiderült, Gonzago talán a jobb táplálkozás és a rendszeres fizikai erőpróbák miatt jobb kondícióban volt, mint Lucien, és lassan kezdett rá úgy tekinteni, mint egy gyengébb, de kedves lényre, akire vigyáznia kell. Fürödtek az őszi, langy-hideg vizű tóban, ruháikat a parti bozótra hajigálva meztelenül futottak a vízbe. Lucien vékony testalkatával, karcsú derekával, vállára omló világos hajával olyan volt, mint egy lány. Lábai hosszúak voltak és jó alakúak. Testét alig fedte szőr, ahol volt, ott aranyszínű piheként puhán göndörödött. Hímtagja arányosan felelt meg mindehhez, ahogy ernyedten feküdt combján. Valóban olyan volt, mint egy kamasz isten.

Gonzago ellenben meglepő vízi szörnyre emlékeztetett, valami boszorkányszombatot ábrázoló rézkarcról, amint kibukkan a mélyből. Széles, izmos mellkasát, hátát sötét prém bolyhozta, csakúgy, mint alkarját és görbe lábait. Vesszeje vastagon és csupaszon bukkant elő ebből a bozontból, ami megszívta magát nedvességgel, csakúgy, mint dús gesztenyebarna hullámos haja, amit kivétel nélkül egyetlen copfba fogott tarkóján, nem törődve a kultúrált divattal.

Hanyatt feküdtek a fűben, míg meg nem szárította őket a délutáni nap. Megosztották egymással eddigi rövid életük kisebb-nagyobb titkait. Gonzago kötelező megszólítása Lucientől az „uram” volt, de ezt sosem kérte számon, ha az oldott légkörben megfeledkezett róla.

Lucien elmesélte, hogyan zajlott élete a faluban, kik voltak a barátai, anyja, apja, testvére, hogyan tanult meg hegedülni, hogyan keresték végig a falu egykorú ifjai között őt is, hogy aztán ráesvén a választás- lévén kora, temperamentuma, és háttere éppen megfelelő, felhozzák a házba.

Gonzago pedig elmondta, hogy anyja meghalt, mikor őt világra hozta, hogy gyönyörű volt és nagyon fiatal és, arcképe a hallban függ a lépcső csavarodó íve felett, hogy megmaradt levelezése elárulja: boldogtalan volt itt szűkkeblű férjével és babonás félbolond anyósával, hogy maga is ki nem állhatja őket, ahogy viszolyogva tekintenek arra, akinek tovább kéne vinni a család nevét, hogy kóborlásaiban egészen az erdő túlsó oldaláig jutott, ahol egy boszorkány kunyhója áll.

Lucien már hallott a nőről. A faluban is olyasféle bizonytalan szerzetként tartották számon, akinél nem lehet tudni, milyen kapcsolatban áll a fűvel-fával- virággal. Ritkán, de lehetett látni, amint keresztülsétál a falun, kosara karján, ezt-azt vásárol. Tágas kertjének mélyén ablakai világolnak, zene hallik, a tégla, fák, és távolság hármas falán megszűrve, aztán eltűnik hosszú hetekre, hónapokra, senki nem tudja hová, és senkinek nem mondja hová.

– Egyszer megszólítottam – vallotta be – , szerelmi bájitalt akartam tőle, hogy egy lányt megcsókolhassak.. Persze nem adott. Nem is hiszem, hogy képes lenne bárki készíteni. Aztán mégis megpróbáltam a csókot. Olyan pofont kaptam, hogy majd lerepült a fejem.

Kifogyhatatlanul képes volt mesélni a fantáziáját izgató dolgokról, leginkább az olvasott versek témáiról, a holdról, az éjszakáról, és a nőkről. Hetekig visszatérő témája maradt, hogyan látták meg egyszer véletlenül Gonzagóék két cselédjét a szalmakazalban. A lány szoknyája combtőig fel volt húzva, térdelve serénykedett széttárt lábai között lovagja, akinek nadrágja bokájára csúszott.

Gonzago szívesen hallgatta barátja dallamos hangját, még ha más véleménnyel is volt egy adott tárgyról. A nemi aktus, mint olyan, nem volt újdonság számára, bár sosem művelte eleddig, ami pedig a misztikumot illeti: ő maga kellemes emlékeket őrzött a boszorkányról. Az erdőben kóborolva, a meleg nap alatt levette mind kalapját, mind kendőjét, hogy megfürössze átizzadt koponyáját a légben. Csak kutyái voltak vele, emberre nem számított. A házánál már járt, de személyesen akkor találkozott a nővel először. Első alkalom volt, hogy egy újdonsült arcon ne lássa a viszolygás, vagy félelem nyomát.

– És én? – kérdezte Lucien, felkönyökölt és felé fordult a magasra nőtt fűből. Meztelen, sovány felsőteste sápadtan derengett a napsütésben.
– Te más vagy… – morogta mély, karakteres hangján Gonzago. Rápillantott, majd visszahanyatlott a fűbe, de lehunyt szemhéja mögött mintha beleégett volna: továbbra is ott táncolt a látvány: Lucien fehér kísértete.

Hazafelé elszáradt virágokkal és árvalányhajjal díszítették föl Gonzago mindig hordott kalapját.

Lucien izgalmas vadásztörténetekért gyötörte, és sóvárgott, hogy maga is szarvas után eredjen a nedves zöld között, bár a nemes vadak – és tulajdonképpen mindennemű állat- vadászata az arisztokraták kiváltsága volt. Olyan hévvel ecsetelte a potenciális izgalmakat, hogy Gonzagó már hajlott rá, hogy a következő idényen magával vigye. Magában furcsállva, de egy eddig ismeretlen örömmel fedezte fel, hogy alig van valami, amire társa kellemes hangja, drámaian játékos arckifejezése, víztükör-tekintete ne tudná rávenni.

Megesett, hogy sokáig elmaradtak, ilyenkor megfeddték őket, hogy haszontalanságukban gondot és aggodalmat okoznak

Házitanítójuk, aki mindkettejüket oktatta, egy kalandor kedvű abbé volt, aki remek ajánlólevelekkel, fekete reverendával és jezsuita-ravasz pillantással érkezett. Nagy műveltségű és enyhén filozofikus hajlamú elmeként lenézte az erdő szélén földművelésből és áruforgalomból élő népeket, csakúgy, mint kenyéradóit. Szigorúan fogta a gyermekeket, és keményen fenyített, ha indokoltnak találta. A megfegyelmezésüket vagy egy szolga, vagy maga az abbé végezte. Térdére fektette a komisz kölköt és lerántotta nadrágját, hogy csupasz fenekére cseppet sem kíméletesen rámérje nádpálcával járandóságukat.

Gonzago a verések után dühöngve eloldalgott; volt, hogy tajtékozva bevetette magát kedves fái közé, vagy ha bezárták a kaput dúlva-fúlva rótta köreit ugató kutyái között. Szabadsághoz szokott lelke nehezen tűrte a tanulás fegyelmét. Lucien szemeiből ellenben könnyebben lopott könnyeket az idegen kéz súlya. A hall lépcsője alá kuporodott, elrejtőzve az árnyékok és a pókhálók közé, míg Gonzago érte nem ment, hogy különös, morgó hangján megvigasztalja.

Pedig különösen Lucienre járt rá a rúd, feleletében gyakrabban vétett hibát, ajka már attól is remegni kezdett, ha az abbé hozzá szólt. Az látta egyre szorosabbra fonódó barátságukat és egyszer, egy különösen dühítően végződött lecke után Gonzagóra ruházta Lucien megfegyelmezésének feladatát.

Lucien szorongva oldotta meg övét, segélykérő pillantása esengve kereste barátja tekintetét, de az, mert nem tudott mit mondani elfordult inkább. Letérdelt és térdéig eresztette nadrágját. Inge félcombig ért, fel kellett húznia, amikor Gonzago ölébe hasalt. Csupasz feneke fehér volt és rajta a bőr nőiesen finom.

Gonzago tudta, hogy kint hallgatóznak, így a hosszú csend tétlensége árulója lehet, de csak habozva volt képes megütni barátját. Kezében meglendült a vessző és hangos csattanással sújtott le, hogy piros csík jelezte nyomát. Lucien megrázkódott, és hangosan felkiáltott. Gonzago keze erősebb volt, mint az abbéé. Pilláira könnyek szaladtak. Tudta, hogy a büntetést nem kerülheti el, de abban, hogy most Gonzagónak kellett kiszabnia rá valami újfajta, ismeretlen kegyetlenséget sejtett. Aztán megérezte, hogy az a nehéz kéz most csupasz bőrén nyugszik, gyengéden simogatva a vörösre gyulladt sebet. Lehunyta szemét, torka összeszorult. Percekig maradtak így, míg elernyedt különös, kiszolgáltatott-védelmezett helyzetében. Combján megrándultak az izmok és vele fenekének izmos-lapos gömbje. Gonzago nehezen lélegzett, legszívesebben behunyta volna szemét; szédelegve nyitotta, csukta száját, mintha rosszullét gyötörné, ajkai közül nyál csurrant tisztán és nedvesen az alanti meztelen barázdára és gyöngyként megült annak rózsás nyílásán.

A simogató kéz éppen csak érintve a bőrt siklott bele ebbe a mélyedésbe, lent megérintve a heréket, visszatérve fent pedig odatapadt a lyuk érzékeny felületéhez. Lucien összerázkódott a nem várt érintéstől. Heréi érzékenyen reagáltak, érezte, hogy ölében összesűrűsödik a zavar, a kellem és a vágy-, keményedőn formát öltve.

Gonzago a karjába ölelte és négykézláb a padóra engedte, míg maga fél térdre ereszkedve mögötte maradt. Hátán felsimította a hosszú inget. Lucien szétnyitotta lábait, hogy közelebb férhessenek hozzá a simogató kezek, amelyek most két tenyerükbe fogták fenekét és kissé széthúzták. Előbb az ujjak egyikének első íze szaladt bele a testébe. Félig nyitott szájjal nyögve fogadta, ájult tudattal az új érzésektől. Aranyló pénisze előre ágaskodott, nedves hegyére tapadt az ing. Gonzago egyik kezébe fogta saját álló vesszejét, amit immár kiragadott nadrágjából és a ponthoz illesztette, mit ujja elhagyott. Előbb a makkját tolta bele. Lucienbe beleszakadt a lélegzet, kiverte a hideg verejték. Elfogta a félelem, előre akart mászni, így elszaladni, de Gonzago erősen szorította. Visszatartotta, szinte magára húzva Lucient, aki sírt, nyöszörgött. Gonzago egy sóhajtásnyi időre megállt, aztán elindult hímvesszeje le és föl, szabályos, nagy lökésekkel.

A következő napokban a két fiú csendesebb volt. Lucien sápadtan járt, kelt és láthatóan fájlalta ülepét. Gonzago pedig, mert addig is hallgatag volt, most olyan lett, akár ha valami elátkozott szellem néma teste volna. Apja megdicsérte az abbét, mily kiválóan tud fegyelmet tartani. Az lehajtotta a fejét, és valami olyasmit mormolt, hogy nem az övé az érdem, de befelé majd megfúlt a méregtől. Maga is elégedett lett volna az eredménnyel, ha titokban meg nem lesi tanítványait, tartott tőle ugyanis, hogy Gonzago, ifjú barátja iránti szeretetében egyáltalán nem, vagy enyhébben végzi csak el feladatát.

Majd égnek állt haja, mikor azt látta, hogy a földesúr fia négykézláb fújtatva, morogva, mint állat meghágja angyalhajú barátját. Látta, amint Lucien tekeregve kínlódik a vastag, rücskös farok döféseitől. Bámulatosnak tartotta, hogy karcsú teste tövig magába fogadja. Látta, ahogy Gonzago előrenyúl, és ormótlan szőrös mancsába szorítja Lucien vesszejét. Látta, ahogy az megduzzad, és hogy már Lucien is mozog, ritmusosan, ütemesen – Gonzago markában gyönyörű péniszét, saját testében pedig a másik irtózatos farkát járatva. Úgy találta, hogy kiáltozásai már nem csupán a fájdalomnak, de a gyönyörnek is szólnak. Észre sem vette, mikor csúszott keze saját, szüzességre ítélt hímvesszőjére, és kezdte húzkodni, ahogy előtte maga előtt látta. A látottak betöltötték tudatát, az egymásnak ütődő megduzzadt herék, verejtékező testek, nyáladzó szájak, Gonzago szörnyű állatiassága, amint kifulladva beleürül Lucien fenekébe, keze már csatakos annak ondójától.

Nem tudott szabadulni a képtől, ha Lucienre nézett, mindig felidéződött előtte. Gonzago már teljesen más eset volt, vele kapcsolatban taszításon és haragon kívül nem érzett egyebet, bár ha összekapcsolta lihegő, vörös emlékeivel, valami groteszk hajlandóságot fedezett fel magában.

Hogy a két fiúban mi zajlott le? Ismét zavartan viselték egymás társaságát, keresve a szavakat néztek egymásra másnap, el-elfordították tekintetüket. Gonzago a falnak dőlt és kissé el is fordult, mintha máris menni akarna kutyáihoz, amikor Lucien simogató mozdulattal vállára tette kezét. Gonzago visszafordult és rámosolygott kendője mögül.

Ettől a naptól kezdve mégis egyre kevesebb időt tölthettek együtt, de ez nem csak rajtuk múlott. Tanítójuk homlokegyenest ellenkezően eddigi szándékával, igyekezett elszeparálni őket. Gonzago feladta lett vadhússal ellátni a konyhát, és az erdő vadjaira való felügyelet- mintha vadőrnek nevelnék és nem uraságnak, és nem javasolták a Luciennel való múlatást – mert az nem illik egy urasághoz, legfeljebb egy vadőrhöz. Lucient berendelték a konyhára, kuktálkodni s takarítani. A közös tanórák egyre rövidültek és ritkábbak lettek. Hogy az abbé ezt mivel indokolta? Ki tudja, találékonyságát nem kellett félteni.

Mindenesetre hallgatott, senki még csak nem is sejtette mi történt (kivéve persze hármójukat), de egy ősz végi utazás megváltoztatta a helyzetet. Lucien, Gonzago és az abbé együtt utaztak – már hidegek voltak a napok, Gonzago vastag, gesztenyeszín prém köntösbe burkolózott, ezúttal kalapját mogorván az ülésre hajította, s haja is kibomolva, hosszan, puha és vastag gallért képezett válla felett. Az abbé fekete kabátját az orráig húzta. Lucient majd megvette mellettük az isten hidege. Bőre még jobban elsápadt, ajkai valósággal úgy rémlettek mintha ki volnának festve. Az út hosszú volt és unalmas, az abbé elbóbiskolt, most válthattak volna pár szót, de Gonzago is lehunyta szemét, szuszogott párat majd végigdőlve a kocsi párnázott ülésén elaludt. Lucien nem tehetve mást maga is csatlakozott – végigheveredett azon a keskeny részen, amit Gonzago meghagyott neki. Arra ébredt, hogy a hideg már nem dermeszti tagjait és fekvése is kényelmesebb. Gonzago magához ölelte álmában és szorosan, nyakig betakarta vastag selyemmel bélelt köntösével. Lucien mosolyogva kibújt ura karja alól és fölé hemperedett. Gonzago is ébren volt, egymáséba ütközött nyitott szemük.
– Fenség… – súgta mély áhítattal Lucien, arca olyan volt a fagyos erekben áradó vértől, mint egy ifjú szellemé és éppannyira kifürkészhetetlen is. Gonzago nem tudta gúnyolódik-e vele, még nem különült el benne álom és ébrenlét, megemelte fejét, Lucien pedig előrehajolt. Vöröslő ajkai megnyíltak és ráforrtak Gonzago torz szájára. Azon az emlékezetes alkalommal nem váltottak csókot. Most hosszú ideig maradtak így, ízlelgetve a pillanatot, a másik nyelvét, száját, ajkait.

Az abbé nyitott szemmel mosolygott rájuk a szemközti ülésről.

Lucienre másnap már a kúria pincéjébe zárva virradt a napvilág. Messze voltak már azok az idők, mikor az egykor itt lakó földesurak, Gonzago apjának ősei saját tömlöcükbe zárathatták kegyvesztettjeiket. Ennek ellenére a fiúnak minden bizonnyal voltak már jobb órái, mint amit a hideg, zuzmarás-nedves falak között töltött, a dohos és állott levegőn, pár patkányt szórakoztatva. Mégis visszavágyta őket, mert hírtelen az undok, bajszos rágcsálók a legkívánatosabb társaságnak rémlettek, amikor belépett hozzá látogatója: az abbé. Az ajtó bezárult mögötte és nem nyílt ki, még hosszú órákig. Aztán feltárult s távozásával, Lucien újra magára maradt: immár a sarokban kuporogva, arcát térdére szorított karjai mögé rejtve – és később se moccant.

Órák teltek el. A mellette hagyott gyertya fénye rég ellobbant, viaszba fúlt. A fiú megremegett – remélte, csak álmodta, ami történt, és remélte, hogy csak álom volt, hogy újra moccant a kilincs. Ám a zár megint pattant, ezúttal halkan, bizonytalanul, mintha nem kulcsának engedelmeskedne óbor zamatú hangján, amin a régi hordókkal társalog. Leárnyékolt lámpa tolvajfénye kúszott be, Lucien vállára óvatos érintés ereszkedett. Ő felemelte fejét. A látogatója Gonzago volt.

Azon az éjjelen vihar tört ki, igazi nyár-lelkű vihar, olyan, ami percek alatt érkezik, és fél óra alatt elmossa az utakat, a vándor lába alól elviszi a talajt, néha pedig marokkal szórja a jeget. Két sárral borított alak támolygott a faluból kifelé vezető úton egymásba kapaszkodva. Újhold volt, és szó szerint koromsötétség borult a földre, egy-egy fellobbanó villámfényében látszott az út,- legalábbis ahol lennie kellett, most rohanó gyors vizű szennyes patak szaladt. A messzeségben, az ellenkező végen néhány fáklya imbolygott pár percig, aztán az eső szinte eltörölte fényüket. Gonzago és Lucien – mert ők voltak a két menekülő, nem örülhettek sokáig az eseménynek, hiszen minden a legjobb úton haladt afelé, hogy nemsoká az ő lángjukat is kioltsa- amennyiben belefolytja őket a rohamosan duzzadó áradatba, vagy csak az is elég, ha reggelig a partján rekednek.

A szabálytalan villámok fényében nehéz volt tájékozódni. Kettejük közül Gonzago volt, aki még úgy, ahogy látott valamit, de még az ő szívverése is megállt, mikor az egyik távoli fellobbanás szaggatott fényaurába vont egy, mintha közvetlen előttük álló alakot. Nem tudták megállapítani kicsoda, micsoda, magas e vagy alacsony. Köpenybe burkolózott a vihar ellen, ami most úgy lobogott a testén, mint a varjúszárny. Megszeppenve álltak szemben, a következő villámra várva, ami pont fejük felett robbant égő szikrákat, a dörrenésbe majd megsüketültek.
– No lám csak – szólalt meg az idegen és hangja olyan bájos volt, hogy jobban meglepődtek, mintha valami rekedt torok ugatott volna rájuk. – Lord Gonzago és a kis barátja. Nem féltek, hogy meghűltök gyerekek? – és kis fejét hátravetve vidoran felnevetett.

A boszorkány állt előttük. Kiragadta őket a vihar és az üldözőik karjából.

Autós szex a szakítás után

A 2 éves kapcsolatunk úgy látszott már menthetetlen. Karcsi egyre többet találkozott volt menyasszonyával, akit az sem érdekelt, hogy jelek utaltak arra, hogy volt párja fiukkal is megcsalta őt. Katának semmi önbeszülése nem volt, már a harminc felé közeledve félt a magánytól, és tudta azt hogy Kari megadja számára az anyagi biztonságot, plusz külsőleg is egy nagyon helyes férfiról volt szó. Ezért bármit képes volt elnézni. Valószínűleg titokban tarthatott volna a kapcsolatunk Karival, de nekem nem erre volt szükségem. Nem akartam másodhegedűs lenni,egy kis titkos köcsöge a biszex hetero életet élő bikának. Nekem ettől több kellet. Mivel szerelmes voltam ez nekem nagyon fájt. Nehezen , de meghoztam a döntést: Szakítok Karival. Egyre ritkábban találkoztunk, volt hogy 1 hét is eltelt tali nélkül.
Egy teázóban ültünk össze, és szerintem már gondolta mi következik.
Közöltem vele, hogy nekem ez így nem jó és nekem ettől több kell. Nem is próbált lebeszélni, megértette a helyzetemet, de látszott rajta, hogy őt is bántja a dolog, de tudta, hogy nem tudna soha felvállalni a barátai illetve a család előtt. Sikeres vállalkozóként nem kockáztathatta azt amit eddig elért. Körülbelül egy órát töltöttünk a teázóban, ránk is sötétedett, ezért miután mindent tisztáztunk fizettünk és elindultunk a parkolóba. Egy pár holmim még a lakásán maradt, de nem akartuk kockáztatni, hogy Katával összefussak. Még nem lakott ott, de már kimondták azt hogy újra együtt vannak és kellemetlen lett volna egy véletlen tali vele. Kari felajánlotta hogy hazavisz, amit nem utasítottam vissza. Fura volt, kicsit oldott volt a hangulat már mikor a kocsival elindultunk. Pár közös dolgon nosztalgiáztunk és nevettünk a hazafelé vezető úton. Közölte azt is hogy nagyon hiányozni fog neki a velem való szex is, mivel senki neme elégítette ki úgy a vágyait ahogyan én. Megbeszéltük azt is, hogy ha bármire szüksége van a másiknak az nyugodtan keresse, nem akarta Ő sem és én sem hogy soha többé ne lássuk egymást. Megálltunk a házunkhoz közeli parkolóban, ahol sokszor találkoztunk. A leparkolás után egy 2-3 perces csend lett az autóban nem nagyon tudtuk mit mondjunk egymásnak.
-Akkor ennyi? -kérdeztem mosolyogva
-Igen, azt hiszem ennyi. Válaszolta
-Egy ölelés még belefér ? -kérdeztem , erre ő már hajolt is át hozzám és megölelt erősen . Ez kicsit megható volt számomra, akkor fogtam fel igazán hogy már nem vagyunk egy pár. Elszorult a torkom , és sírás kerülgetett. Az utóbbi pár napban párszor elkapott a sírógörcs, de előtte nem akartam ezt. Ő szorosan ölelt, közben simogatta a hátam. Finoman csókokat adott az arcomra ölelés közben, majd pedig a nyakam felé haladt finoman puszilgatva. Nem ellenkeztem, bár ekkor még nem tudtam hogy mire készül. Elért egészen a nyakamig amit a csókok után finom szívásokkal támadott. Felsóhajtottam a hajába markoltam, egymás szemébe néztünk és szó nélkül egymásnak estünk. Vadul csókoltam, Ő pedig már a pólóm alatt matatott. Hagytam magam. Az autóba lettem először az övé, most itt is fejezzük be a kapcsolatunkat. Egy lesötétített magas belterű luxusbusszal járt abban az időben szóval helyünk volt, és így kisebb volt arra is az esély hogy belátnak. A parkoló már kihalt volt ekkor, és az sem érdekelt hogy pár házra lakom onnan. Teljesen rajtam volt már az anyósülésen. Csókolt és elkezdett vetkőztetni.Levette pólóm, és 1 perc nem telt el már a nadrágom is lekerült a boxeremmel együtt. Egyedül egy fehér titokzokni maradt a szőrtelen csupasz lábamon.Farkam még félárbócon állt, amit Ő rögtön kezelésbe vett először csak verte, miközben a mellbimbóm szívogatta, majd pedig a szájába került a kis 14 es
Hevesen szopott, majd pedig a golyóm szívogattam miközben verte nekem. Nagyon élveztem, de én jobban szerettem ha én vagyok a kényeztető, ezért felültem a félig ledöntött ülésből, átkényszerítettem az ő ülésére csókolózás közben és már gomboltam is kifelé nadrágját. Éreztem még mielőtt sikerült volna kivenni, hogy majd szét robban. Ahogy benyúltam érte, kezem már be is borította farkából “kiömlő” természetes síkosító amiből sosem volt hiány . Vertem egy kicsit közben erős csatát vívott a nyelvünk, majd pedig lehajoltam hogy még utoljára eltüntessem duzzadó nagy farkát a számban.Éreztem farkán az egész nap férfias szagát, mivel ő munkából jött, nem is tudott letusolni. Engem nagyon beindított ez az illat .Hümmögve nyeltem el először makkját, majd pedig toltam be a számba a többit, így tisztára nyalva gyönyörűségét. Kis pucér testemmel ráhajolva farkára kényeztettem, majd feltérdeltem az ülésre és úgy szoptam tovább. Fenekem az égnek meredt, Ő hálásan simogatta azt. Hajamba túrt és baszta a számat én ezt teljesen élvezve hagytam , majd újra vertem és szoptam a makkját. A hosszas szopatás után feltérdeltetett , megcsókolt, majd megfordított. Simogatta popomat, és csókolgatta hátamat, közben előrenyúlt és verte kicsit az én cerkámat is. Előredöntött és nyelve a hátamról elindult lefelé a popom bejáratához, amit először nyelvével hosszasan kényeztetett. Hamar társult a nyelve mellé először 1, majd 2 ujja.
Ujjai ki be jártak a seggemben. Az ülésen térdelve fenekem felényomva a fejem a kocsi oldalsó ablakának volt támasztva, ami tiszta pára volt a felizgult zihálásomtól . Mindkét kezemmel hátranyúltam farpofáimba markolva széthúztam amennyire csak tudtam. Ujjazott majd pedig nyelvével baszta a popom bejáratát percekig. A nyálától a kerek csupasz popom úgy fénylett mint ha olajozva lenne.
Akartam hogy megbasszon, mert éreztem hogy ez lesz az utolsó hogy magamban érezhetem Őt. Egyszer csak abbamaradt az ujjazás. Pár másodperc múlva éreztem azt amire vágytam. Elővettel farkát, amit a szopatás után szinte el sem tett, és duzzadó forró nagy makkját a lyukamhoz helyezte finoman, de nem megállva. Bő nyállal a faszára és a fenekemre köpött, amit szétkent a lyukamon. Megtorpanás nélkül úgy dugta be szépen kitágított popomba, mint még soha. Fájt, jobban fájt mint mikor először baszott seggbe, de nem érdekelt, mert élveztem! Ahogy tolta befelé én toltam ráfelé seggemet ütközésig, míg nem csattant. Ekkor ő megállt pár másodpercre, szerintem viselkedésemtől, és az izgalomtól majdnem elélvezett. Először lassan, majd egyre gyorsabban elkezdte kefélni a fenekemet. Egyre gyorsabban ki be járt a popómban a farka, én pedig markoltam az ajtó kapaszkodóját. Pucsítottam ahogyan kell, ahogyan Ő imádta. Néha rám hajolt és csókolgatta a hátam és a nyakam. Én csak nyögtem és nyögtem. Vertem saját farkam, ami végig izgalmi állapotban volt amíg csak tolta a seggem.
-Csókolni akarlak közben -kiáltott fel.
Kihúzta a farkát belőlem, majd az ülést teljesen hátradöntötte.
– Ne itt ez egy kisbusz , menjünk hátra -mondtam, majd helyeselve hátramásztunk a hátsó üléssorra, ami szintén teljesen fektethető volt.
Ekkor én lefeküdtem a hátamra lábam széttettem, ezzel jelezve hogy folytassuk, rám feküdt és a kicsit puhává váló farkát lyukamnál verve újra készenlétbe hozta, majd egy hirtelen mozdulattal belém hatolt újból.
Teljesen rám feküdt és miközben misszionárius pózban dugott folyamatosan csókolóztunk. Erősen és mélyen tolta belém minden egyes ütemnél.
Lábamat nyakába vette majd dugás közben felegyenesedett. Folyamatosan verte a cerkám, ami még mindig keményen állt. Fájdalmat már rég nem éreztem, csak átadtam magam a gyönyörnek. Így dugott és közben kényeztetett, mikor kezdtem látni arcán hogy közeledik neki is a csúcspont. Ekkor egyre hevesebben verte az én farkam is finom csuklómozdulatokkal. Egyszer csak éreztem magamban a forró nedűt, aminek hatására az enyém is kezdett kezei között spriccolni, és ő még mindig dugva a fenekem, kezében a farkam rám irányította az összes ondót ami belőlem távozott.Ordítottam én is és ő is. Így élveztünk el egyszerre.A 2 év alatt soha nem volt ilyen tökéletes a csúcspont. Ezután rám roskadt és megcsókolt. Ott feküdtünk egymáson percekig, majd összebújtunk és csókolóztunk még egy ideig. Így lett vége ennek a csodálatos eseményekkel és gyönyörrel teli időszaknak életemben.. Kari és Marcell itt vált eggyé utoljára, és mind a kettejük komoly hatást gyakorolt a másikra egész hátra lévő életükben. Vége volt. De mint tudjuk minden vég valami újnak a kezdete. Fiatal vagyok és rám vár az élet, és rám várt Ő is , aki pár hónappal később betöltötte azt az óriási űrt amit Kari hagyott bennem. Arról van szó akivel a mai napig együtt élek , és akiről hamarosan írok nektek. 😉

Nagybátyámmal az autóban

Sziasztok! Viktor vagyok 17 éves….Amit el szeretnék mesélni nektek, nemrég történt.(A helyesírási hibákért előre is elnézést kérek) Szóval eljött a karácsony, és mint mindig, ebben az évben is összejött a család. Ilyenkor mamáéknál gyűlünk össze, és ez abból áll, hogy eszünk-iszunk beszélgetünk és amikor a felnőttek már elérik a kellő alkohol szintet, annyit röhögünk hogy majd meghalunk. Itthon szépen elkészültünk, anya összepakolta a kaját, apa pedig a piát. Mikor már mindenki elkészült, elindultunk. Mire odaértünk, már ott volt mindenki. Az asztal nagyon szépen meg volt terítve, és mindenki szépen fel volt öltözve. Ott volt nagybátyám is Attila, a feleségével és az unokatesómmal. Velük szinte csak ilyenkor találkozunk, mert Budapesten laknak…ami nincs közel! Nagybátyám nagyon jó fej, mindig megtud mindenkit nevettetni. Sportos,és eléggé szőrös teste van….nagyon tetszik! Nagyon férfiasan viselkedett mindig, és azt gondoltam csak a nőkre bukik…szóval az a talpig FÉRFI! Tehát mindenki nagyon jól érezte magát, nagybátyám nem sokat ivott, de jó kedve volt. Kiment az udvarra cigizni, én pedig utána mentem… leültünk, és elkezdtünk beszélgetni: autókról telefonokról….meg végül is ami szóba került. Pont karácsonyra kaptam egy új telefont, megmutattam neki, mert mondta hogy ő is ilyet akar venni. Elkezdte nézegetni és rányomott a videókra. Ekkor ugrott be, hogy elfelejtettem letörölni azt a meleg pornó videót amire aznap kivertem. Rányomott, és nem tudtam kikapni a kezéből…..elkezdte nézni és egy kis idő múlva megszólalt:
– Te buzi vagy???
Nem tudtam hová bújjak szégyenemben!
– Neeeem…csak…..
– Nem kell megmagyarázni…mondta határozott hangon. Végül is semmi bajom a melegekkel!-mondta és megfogta a combom. Nem is tudtam mit gondoljak, aztán egy mozdulattal megcsókolt. Azt hittem a mennyországban járok!! Közben nadrágon keresztül megmarkoltam a farkát….Eszünkbe jutott, hogy itt mégsem csinálhatjuk ezt, hisz bármelyik pillanatban kijöhet valaki, ezért kimentünk a kocsijához. Ott aztán egymásnak estünk….hevesen csókolóztunk, és taperoltuk egymást. Közben felkapcsolta bent a lámpát, hogy jól lássuk egymást. Aztán levettük a felsőnket. Elém tárult gyönyörű sportos, szőrös teste. Nagyon beindultam rá, és elkezdtem nyaldosni majd szopni-szívni a mellbimbóit! Isteni volt, és a halk szuszogásból kiderült, hogy ő is élvezte. Kértem hogy vegye ki a farkát, mert le akarom szopni! Erre lassan elővette az akkor már teljesen merev faszát. Teljesen pucér volt és az arcomba nyomta méretes falloszát majd a hátsó ülésre feküdt. Nem haboztam, elkezdtem szopni. Az íze isteni volt….
-Igen, szopjál te kis buzi!! -mondta. Erre még jobban, még gyorsabban, és egyre mélyebben szoptam a szőrös faszát!
Vedd le a ruháidat! -hangzott a parancs, és én mint egy kiskutya engedelmeskedtem. Megfogta a seggem, és elkezdte paskolni….majd kicsit később éreztem hogy az ujja a lyukamnál matat, majd egy határozott mozdulattal belém nyomta az ujját…és egyre gyorsabban ujjazott! Nem fájt, inkább jó érzés volt.
-Most megfoglak baszni!-súgta a fülembe.
Én csak annyit tudtam kinyögni, hogy: -Ne kímélj!
Ekkor hanyatt fektetett széthúzta a lábam és éreztem, hogy a makkja már a lyukamnál van. Ezután lassan elkezdte benyomni….halkan felszisszentem, és folytatta. Félig lehetett bennem, amikor egy hangosat nyögtem.
-Mindjárt jobb lesz! -mondta. És egy mozdulattal teljesen belém nyomta a farkát! Felordítottam, és lassan elkezdte ki-be húzgálni a farkát. Nagyon fájt, de élveztem, ahogy az a szőrös test hozzám simul! Elkezdett tempósan baszni, és ő is óriásikat nyögött. Aztán hasra fektetett, és úgy kezdett el baszni.
-Ohhh igenn…dugd szét a seggemet!!!! -mondtam
És olyan gyorsan dugott, hogy ordítottunk mindketten. Majd éreztem, hogy megremeg a farka, és elönti a seggem a forró geci. Kicsit még pihentem a mellkasán, majd felöltöztünk, és bementünk, mintha mi sem történt volna. Másnap, mielőtt mentek haza, még beugrottak hozzánk köszönni. Amíg a többiek kimentek cigizni mi addig gyorsan bementünk a mosdóba és leszoptam, majd a számba verte a gecijét. Később elköszöntek, majd hazamentek…mondanom sem kell már alig várom, hogy újra találkozhassak vele!

Thaiföldi kéjutazás és a fiatal ladyboyok

Képzeljük bele magunkat most, húsz év távlatából, az 1983-as év, döglődő államszocializmust építő magyar világába! Most csak kattintok egyet az egérrel vagy a TV távkapcsolójával, máris a GOLD-szex csatornán vagyok. A csecsszopók is a pornót szívják magukba anyatej helyett. Na, de akkor? A határon elkobozták a megspórolt valután vásárolt szex lapokat, kazettákat. A csóró magyar agyonmásolt meztelen nőket és szeretkezési aktusokat bemutató, ill. ábrázoló fényképeken kérődzve onanizált, maszturbált a redves kollégiumi és iskolai WC-ékben, egy-egy csonkig szívott rigón (cigarettacsikken) kérődzve. Csak halvány-lila, borgőzös képzelgéseink voltak a nyugat kuplerájos, keménypornós világáról. A szürke, melós-nemzedék fiatalon összeházasodott, hogy legyen külön-bejáratú szex-partnere. Aztán a szocpolt és a kedvezményes lakást áhítozva rögtön csináltak egy-két gyereket, máris beleszürkülve a kötelező házi szexbe…

Na, mármost mi szerencsések, a proli és kispolgári rétegen szerencsével, ésszel, kitartó munkával, szorgalommal vagy ügyességgel felülemelkedő újgazdagok kiszabadulván ebből a taposómalom országból, a szocialista világ legvidámabb barakjából hírtelen belecsöppentünk a sexipari csúcs-technológia még vidámabb barakkjába. Már a Thai gépen hozták stewardessek a gyönyörű, színes prospektusokat, tele a szex-bordélyok ajánlataival. A kultúr-csemege mellé a legfinomabb ingyen-italokat vedelhettük, számolatlan… Hát, istenemre mondom az indiai páriáktól, mocsoktól bűzlő tipródás után, ez maga volt a paradicsom ígézete. Kellően elbódulva és fellelkesülve készülődtünk a leszálláshoz.

A csodálatos, légkondicionált bangkoki reptéren pillanatok alatt átmentünk a vámon, és a hordárok felpakolták málháinkat a légkondis buszra. Húsz perc alatt a szállodában voltunk. Hát, bizony mondom, a szemem-szám elállt a szobaberendezéstől. Két díszesen letakart ágy, két külön toalett-asztalka, rajta magukat kínáló kurvák fényképes ajánlataival, telefonszámokkal. Mellette minibár, tele itallal, nassolnivalóval. Aztán a csupa márvány hatalmas fürdőszoba!. A kádban mindenféle vizet okádó kis szórófejek. Nem mertük bekapcsolni, mert nem tudtuk, mire valók. Ma már minden jobb sorsra érdemes hazánkfiának van házi pezsgőfürdője. Aztán a zuhanyfülkében szintén ezek a csapok! Kiderült, hogy ezek a masszírozó, dögönyözők… Szóval, ez maga volt a mennyország. Egy hét alatt annyira beleszoktunk, hogy ríva hagytuk el a sexvilág hét csodáját. A hazatérést egyenesen a paradicsomból való kiűzetésnek fogtuk fel.

Még a fürdőszobánál időzve: minden nap új fogkeféket, fogkrémet, szappanokat, sampont, hajvédő nylonsapkát kaptunk. Milyen a magyar! Hoztunk mi magunkkal hazulról szappant, fogmosó eszközöket, sampont! Nosza, szépen elpakolgattuk a napi tisztálkodó eszközöket. Jó lesz az otthon ajándéknak, vásárfiának! Mellé pakoltuk a repülőgépről elcsent szemtakaró maszkot, a finom velúrpapucsokat, stb-et, lopott kanalat, pohárkákat, tányérkákat… szóval, gyűjtögető életmódot folytattunk, na!
“Thaiföldi kéjutazás és a fiatal ladyboyok” bővebben

Francia Gay

Fejfájás..Kurva…Kibaszott…Fejfájás… PORQUI!?
A reggeli hírekre nyitom ki a szemem, majd nagyon lassan lecsurran valahonnan felülről a tudatom ép részébe a felismerés hogy egész éjjel ment a tévé. Egész hajnalban… Fülelni kezdek… Néma csönd… Annak az esélye, hogy bárki rajtam kívül fent legyen ebben a koszvadt lakásban egyenlő a nullával. Megpróbálok felülni, de ezzel csak azt érem el hogy legurulok a padlóra, mint egy feltekert rongyszőnyeg. Fáj a fejem bassza meg, és alig tudok mozogni. Alig emlékszek a tegnapra… Várjunk… Kicsit összehúzott szemöldökkel kezdem méregetni a velem egyvonalban lévő falról leakasztott képeket, majd megpróbálok felállni. Teljesen győzelem… Szóval akkor, most kezdjünk is el azon agyalni hogy mi történt tegnap.
“Francia Gay” bővebben