Debreceni sörfesztivál melgekkel

Bizonyára mindannyian emlékszünk, azokra a 2013-as forró nyári napokra, estékre amikor rengeteg ember piknikezik a szabadban, és az egész város nyüzsög és bulizik.
Hasonlóképpen történt ez Debrecenben is, ahol éppen sörfesztivált rendeztek az egyik leglátogatottabb területen. Jó magam, és pár barátom, úgy döntöttünk, hogy mi is kikapcsolódunk egy picit és szétnézünk ezen a hetek óta beharangozott eseményen, tehát nem sokkal azután, hogy mindenki végzett a munkával, összekészülődtünk és nekivágtunk az éjszakának.
Mondanom sem kell rengetegen voltak, és későn érkezvén más sem tárult a szemünk elé, csak Debrecen néhány harsányan nevető, kóválygó lakosa, akik a gőzt kieresztve buliztak, határokat nem ismerve. Mondtam is a többieknek, hogy próbáljunk venni pár sört és lépjünk le mihamarabb mert, 20-as éveinket taposván, egyikünknek sem volt a kedve ahhoz, hogy az idősebb korosztállyal partizzunk egész este. Miután végiglestük a kínálatot és már lassacskán eljutottunk odáig is, hogy veszünk pár sört, a haverom váratlanul oldalba bökött.
– Rolikám, nézd már azt az atom sunát a sörsátor végénél! – majd a fejével az említett hölgyemény felé mutatott. Természetesen én is odanéztem, és egy csapat külföldi társaságot pillantottam meg. Jól nevelt családból származom, tehát egyáltalán nincs bajom semmiféle etnikummal, sőt mondhatni még talán vonzanak is. A hölgy, akiről a barátom beszélt, valóban nagyon figyelemfelkeltő volt a feneket alig takaró leopárdmintás ruhában, magassarkúban és capuccino bőrszínnel párosítva, maga volt a csoda.
– Pfú, apukám! Nem semmi a csaj! – válaszoltam őszintén, és titkon abban reménykedtem, hogy mihamarabb megközelíthetem a lányt.
– 4 sör lesz! – hallom magam mögött a barátom hangját. Ekkorra már kezdett kirajzolódni előttem, egy terv és ezért közbe is szóltam.
– Legyen 5! – majd miután a barátaim is vették az adást, egyetértően veregették a vállam, hogy „Jó leszel Rolikám, mindent bele! Megszerzed a csajt!” … természetesen, biztos voltam benne, hogy nem fogok már egyedül hazamenni és ez valahol már egy olyan érzést keltett bennem, mint amikor vakrandira készül az ember.
Miután megkaptuk az italainkat, kérdés nélkül elindultam a kis csapat felé, a barátaim pedig a távolból figyelték az eseményeket. Most az egyszer rendkívülien hálás voltam az angol felsőfokúmnak, és imádkoztam, hogy ne is hagyjon cserben a memóriám.
– Ne haragudj, zavarhatnálak egy perce? – szólítom meg a lányt, aki felém fordul és bájosan bólogat. A szemeiből már látszik, hogy nem teljesen józan, de természetesen ez most nekem mit sem számít.
– Vettem neked egy sört, remélve, hogy elfogadod és talán válthatnánk pár szót! – a lány ismét elmosolyodik, közli velem, hogy nagyon édes vagyok, de ő a barátaival jött szórakozni és nem szeretné őket egyedül hagyni, de szívesen elfogadja. Mondanom sem kell, erre egyáltalán nem számítottam, és valószínűleg a csalódás is kiülhetett az arcomra, mert a barátai egyből elkezdtek hozzám beszélni és kérték, hogy csatlakozzak. Természetesen nem akartam veszni hagyni az alkalmat, tehát szóltam a srácoknak is és csatlakoztunk a kis csapathoz. Időközben megtudtam, hogy a kiszemelt lányt Mayának hívják és orvostanhallgató az egyetemen és kacéran megjegyezte, hogy él-hal a fehér pasikért. Gondoltam magamban, itt a remek lehetőség. A társaságnak 4 lány és egyetlen egy férfi tagja volt, aki szintén színes bőrű volt, és nagyon egy hullámhosszon volt a lányokkal. Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy megtudjak egy-két háttér információt az én kis drágámról, ezért megkértem a srácot, hogy jöjjön el velem cigizni egyet és igyunk egy sört. Pontosan tudtam, hogy a srác már eléggé ittas állapotban van ahhoz, hogy elkotyogjon bármit ami a segítségemre legyen a lánnyal kapcsolatban.
– 2 sört kérnék! – szóltam oda a pultosnak, mire a srác a meglepődve rám nézett és így szólt.
– Most már nem csak Mayát akarod hazavinni, hanem engem is? – valószínűleg leolvashatta az arcomról a döbbenetet, ezért folytatta. – Poénnak szántam, tesó! Csak arra céloztam, hogy olyan mintha most vennél egy italt, hogy leitass és hazavihess… – igyekeztem egy zavart mosolyt erőltetni az arcomra, majd válaszoltam.
– Hát… egyelőre Mayával szeretnék távozni! – szögezem le egyből.
– Hmm… kár, pedig biztosan nem unatkoznánk mi sem! – mondja és közben gyengéden megharapja az alsó ajkát. Hű! Erre aztán nem számítottam, most vagy a bolondját járatja velem a srác, vagy pedig meleg, csak erre tudtam gondolni. – Viszont Mayával már nem fogsz hazamenni ma este! – majd a fejével a többiek felé bök. Mondanom sem kell, a lány már egy pasi karjaiban omladozott és falták egymást, minden lehető módon.
– Azt hiszem, akkor ezt bebuktam mára! – mondom csalódottan, mire elneveti magát és ezután hosszas beszélgetésbe kezdünk a suliról, munkáról és minden olyanról, aminek helye nincs egy sörfesztiválon. Fél óra elteltével úgy döntünk, hogy a buli kezd meghalni és menjünk vissza a városközpontba, valami jó kis bárba, hátha ott több szerencsém lesz.
Miután megérkezünk az adott helyre, felesek tízeit gurítjuk le és látván, hogy az újdonsült haver, nem nagyon áll már a lábán, felajánlom neki, hogy nálam töltheti az éjszakát és majd holnap, ha magához tér, hazamegy, amikor jónak látja. Taxiba ülünk és viccelődések, és poénok közepette végre hazaérünk és mindketten kidőlünk.
Másnap reggel tekintve, hogy én fele annyira sem voltam ittas, mint Greg, hamarabb ébredek és úgy döntök, hagyom aludni, majd csak felébred. Letusolok, majd nekilátok, hogy összedobjak egy kis „reggelit”. A konyhából tökéletesen rálátásom van a hálószobában alvó idegenre. Nem mondhatnám, hogy valaha is vonzódtam volna egy pasihoz is, de ez alkalommal alaposan végigmértem. 195 centi magas, sportos testalkatú srác volt, tökéletes adottságokkal (kerek fenék és telt ajkak) Felelevenítettem magamban a múlt éjszaka történéseit és eszembe jutott, amikor csaknem rám startolt, és elmerengtem, hogy vajon valóban meleg-e és vajon hogyan fog az elkövetkezendő pár óra eltelni. Miután láttam, hogy a konyhában lévő csörömpölésre sem ébredt fel és már dél elmúlt, megkockáztattam, hogy bemegyek és felébresztem.
– Jó reggelt pajtás, minden oké, jól érzed magad? – kérdezem tőle, mire ő körülnéz a szobában felmérve a helyzetet.
– Minden oké, igen, igen… nálad vagyunk? – kérdezi kómásan, mire én felnevetek és próbálok a szobában uralkodó káoszból, valami rendet varázsolni.
– Igen haver, kicsit berúgtunk a múlt éjjel aztán itt kötöttünk ki. – ahogy ezt kimondom, elkerekednek a szemei és végignéz a meztelen felsőtestén.
– Úristen! És dugtunk is? – ez volt az a pillanat, amikor biztos voltam benne, hogy az én afrikai haverom bizony meleg, és akaratom ellenére is csak egy mondat hagyta el a számat.
– Még nem… – körülbelül a szívem is megállt, amikor ezt kimondtam, mivel soha semmilyen kapcsolatom nem volt még azonos neművel, és nem számítottam arra sem, hogy valaha is valaki ezt kihozza belőlem. Egyszerűen hihetetlenül hangzott. Nem mertem ránézni, pedig azt azért tudni kell rólam, hogy elég nagy nőcsábász hírében állok, most azonban egy perc alatt inamba szállt a bátorságom.
– Akkor azt hiszem, most az lesz a legjobb, ha én megyek… – mondta zavartan, mire engem ismét csak a csalódottság fogott el.
– Ha gondolod, letusolhatsz és csináltam egy kis harapnivalót is.
– Tényleg nem probléma? Nagyon hálás lennék. – mondta illedelmesen, mire én megnyugtattam és megmutattam neki merre találja a fürdőt és a tiszta törölközőket.
15-20 perc elteltével jelent meg csak újra a nappaliban. Én addigra már átöltöztem és csak a csatornákat váltogattam a kanapén ülve.
– Roli, mindent nagyon szépen köszönök. Nem is tudom, hogyan hálálhatnám meg! – mondta zavartan, mire bennem már bekapcsolt a vadászösztön, és csak mosolyogva annyit válaszoltam.
– Akkor találd ki gyorsan, még mielőtt mérges leszek! – ahogy ezt kimondtam, láttam, hogy szinte a lélegzete is elállt, de nem töprengett túl sokat, elindult felém és végig a szemembe nézett. Léptei lassúak és kecsesek voltak, akárcsak egy nőé és szemeivel olyan kihívóan nézett rám, hogy egy szempillantás alatt biztos voltam abban, hogy akármi is történjék az elkövetkezendő percekben/órákban, szívből akarom.
Lassan kivette a kezemből a távirányítót és kikapcsolta a tévét, majd elém térdelt és elkezdett kihámozni a nadrágomból.
– Akkor lássuk csak, milyen mérges is tudsz lenni. – hangja mély és észveszejtően szexisen hangzott, ami csak még inkább növelte a bennem lévő vágyat. Elővette a meredező farkamat és lassú, gyakorlott mozdulatokkal nyalogatni kezdte. – Mit ne mondjak, szép kis darab – majd még mielőtt válaszolhattam volna, tövig nyelte a farkamat és gyakorlott mozdulatokkal kezdett el rajta bólogatni, csak úgy, mint egy profi. Nem érdekelt, hogy nem egy nővel vagyok, imádtam minden egyes mozdulatát, és ez csak egyre inkább növelte bennem a végső beteljesülést. Bizonyára ezt ő is érezte, hiszen egyszer csak abbahagyta és azt ajánlotta, hogy folytassuk a hálóban.
A hálóba érvén, megszabadultam a pólómtól és ő is a ruháitól, majd hanyatt feküdt az ágyon, úgy hogy a feje lelógott.
– Most itt az ideje, hogy megmutasd, mennyire mérges is tudsz lenni. A tiéd vagyok! – egyértelmű volt, hogy mégis mit is akar, ezért felé helyezkedtem és a farkamat a szájába nyomtam. Olyannyira elöntött már a vágy addigra, hogy eszemben sem volt a dolgokat húzni, és iszonyat erővel kezdtem kefélni a száját, és még nagyobb élvezetet nyújtott, és a drágám tökéletesen tudott mélytorkozni és ezt kihasználván, többször is a torkáig nyomtam, majd lent tartván megvártam, amíg öklendezni kezd. Imádtam minden egyes pillanatát, és ahogy észrevettem ő is, hiszen a méretes szerszáma csak úgy ágaskodott. Majd miután a sokadik torkozásnál nem bírtam tovább, úgy döntöttem itt az ideje, az első beteljesedésnek, és hangos nyögések közepette, a szájába élveztem, ő pedig hűségesen nyelt minden egyes cseppet. Mielőtt még felocsúdhatott volna, a hasára fordítottam és gyúrni kezdtem azt a tökéletes fenekét. Gyönyörű teste volt, és számomra tele volt titkokkal, amelyek felfedezésre vártak. Megvártam míg kellően ellazul és apró harapások és csókok kíséretében belé dugtam az ujjam. Még most is felizgat, amikor visszagondolok arra a hangra amit akkor hallatott. Naivan azt hittem, hogy fájdalmat okozok neki minden egyes mozdulatommal, de egy perc elteltével már csak kérlelt, hogy többet és gyorsabban, míg a végén már 2 ujjal ujjaztam a fenekét, őrült tempóban. Greg csak nyögdécselt, és a farkát verte én pedig mindeközben ismét eljutottam arra a pontra, amikor készen álltam egy újabb titok felfedezésére.
– Akarlak! – nyögte pár perc múlva és én már csak erre vártam, előhúztam a fiúkból a síkosítóm és az óvszert és pillanatok alatt, már csak arra voltam figyelmes, hogy a farkam a fenekében és mindketten nyögünk az élvezettől. Olyan szűk és szoros volt, hogy minden egyes lökésnél arra kellett ügyelném, hogy el ne élvezzek. Iszonyatos tempóban kezdtem el kefélni a seggét, és az izzadt testek összecsapódásának hangja már csak hab volt a tortán, perceken belül elsült a drága és ezt még megspékelte olyan mocskos szavakkal, hogy már én sem bírtam sokáig.
Kihúztam belőle a farkam, levettem az óvszert, ő pedig addigra már előttem térdelt, akárcsak egy kis kurva, és várta a beteljesülésemet. Rántott még párat a farkamon, majd mikor már nem bírtam tovább, az egészet az arcára engedte én pedig csak élveztem ahogy bírtam.
Csodálatos látvány volt, amikor megláttam a lecsorgó gecimet, azon a gyönyörű fekete bőrön és főleg az, hogy egyetlen cseppjét sem hagyta kárba veszni. Tekintetét rám szegezve, szopogatott le minden egyes cseppet az ujjairól és egyszerűen nem bírtam betelni vele. Talán még soha senki nem volt ennyire kurvás és piszkos velem, mint akkor Greg. Nem bírtam tovább és megcsókoltam, ő pedig hevesen visszacsókolt és szorított magához, ahogyan csak tudott. A spermám íze, csak szétáradt a számban, növelve ezzel a helyzet mocskosságát és perverzségét, én pedig minden másodpercét élveztem.
– Fantasztikus voltál! – csak ennyit tudtam kinyögni a csók után.
– Mondtam én neked, hogy velem jobban jársz, mint Mayával! – majd rám kacsintott és ismét a fürdőszoba felé vette az irányt. Az élvezettől kifáradva, ledőltem az ágyamra és átgondoltam az utóbbi egy óra történéseit, és rájöttem, hogy egyáltalán nem bántam meg, és ahogy ez alatt a kis idő alatt megismertem Greget, tudom, hogy ez a kettőnk titka marad. Életem talán egyik legnagyobb élvezetében volt részem, és ez valami felejthetetlen dolog. Ábrándozásaimból már csak Greg hangja zökkentett ki.
– Ha van egy pár perced, megmosnád a hátam? – hangja pajkos és hívogató. Innen már tudtam, hogy ez a nap nem fog egyhamar véget érni.

Elutaztam Braziliába egy kis farokvadászatra

Megérkeztem Braziliába egy 5 csillagos szállodában.

A recepciósnak adtam 100 dollárt, hogy szállítson szép testű, fiatal, nagy farkú fiukat és nem hivatásosokat.

Már 1 óra múlva jött az első. De legnagyobb sajnálatomra nem volt neki még 20 centi sem. Azért a forró szűk seggét megbasztam rendesen. A fiút a pénz úgy felvillanyozta, hogy alig bírtam megszabadulni tőle.

Felhívtam a portást és mondtam neki, hogy 22 centi alatt ne küldjön senkit.

Másnap már kicsivel jobb volt a felhozatal, de úgy éreztem inkább mentem volna Afrikába.

Estére már jobb lett a helyzet. De mire megtaláltam azt a két gyönyörűséget, azt hittem kipereg a hajam. A két fiú magas, szép izmos, inas és hihetetlen nagy farokkal jelentkezett. Ráadásul szőrtelenek voltak, ami nálam alap.

A két fiút megkínáltam egy itallal, majd utasítottam, hogy térdeljenek és szopjanak felváltva. Gyönyörű volt ahogy a bronzos szájukba eltűnik a faszom. Majd az egyikkel nyalatni kezdtem a seggét, hogy végre birtokba vehessem. Hát ilyen szűk, forró segglyukkal még nem találkoztam. Mint egy acélsatu úgy szorult a faszomra. Alig bírtam baszni, azt hittem azonnal teleélvezem. Ki is hoztam a faszom és kimentem a fürdőszobába, hogy hideg vizet eresszek rá.

úgy döntöttem felpróbálom a másik fiút is. Na ez sem volt kevésbé szűk. Volt itt nagy visítozás. Elmondták, hogy még sosem voltak férfival, de nővel sem sokszor, mert ők nagyon szegények.

Ennek nagyon megörültem és most már hatalmas tempóban basztam Luis seggét.

Tele is élveztem. Majd utasítottam Rault, hogy szívja ki a gecit a seggéből és csókolózzanak. A látvány engem nagyon tűzbe hoz és rövid szopatás után újra kemény lettem. Most a másik márvány segget kezdtem baszni. Hiába kezdtem lassan, ő is vonyított rendesen. Aztán úgy begerjedtem, hogy nem volt kímélet, irdatlan tempóban basztam meg a seggét.

A két fiú lelkesen kezdett nyalogatni, kényeztetni, nagyon el akarták hagyni Brazíliát és persze a családjuknak is nagyon kellett a a pénz.

Leültem a fotelba és kértem szopják egymást. Amikor már láttam, hogy nagyon bekeményedtek, feltérdeltem az ágyra és felváltva baszattam magam.

Már nem sirattam a fekete fiukat, elégedett voltam velük.

Aztán az egyik szopott míg a másik rendesen megbaszott. Egyre jobban tetszett a játék.

Másnap kértem még a portást, hogy egy ilyen csodafaszt szerezzen és indulok is haza.

Két napot kellett várjak, persze nem unatkoztam addig sem ezekkel a csokifaszokkal.

Mikor felszólt a portás,hogy megérkezett az újabb jelölt a két fiút leküldtem a medencéhez.

Az új fiú, 2 méteres, 25 éves csinos és főleg nagy farkú. Legalább 27/ 6 volt, de centit nem vittem.

Amikor letérdelt elém a fürdő szobában, a lelkesedése nagyobb volt, mint a szopó tudománya.

De úgy voltam, hogy majd megtanítom. Aztán rádöntöttem a WC-re és irgalmatlanul bevágtam a kőkemény faszom.

Egyre jobban izgat, mikor visítoznak. Már nem szeretem a lassú baszást. Keményen, tövig, tempósan.

Amikor beleélveztem a seggébe, láttam rajta a megkönnyebbülést.

Aztán újra szopnia kellett már az ágyban.

Egyre jobban feltüzelt, hogy én vagyok neki az első férfi és újra meg kellett basznom, azt a gyönyörű, kerek kemény seggét.

Másodszorra már kezdte élvezni, de nem hagytam, hogy kiverje magának.

Mikor éreztem, hogy el akar élvezni, kihúztam belőle és én térdeltem elé, hogy megbaszhassam éhes seggem.

Csodás érzés, mikor ekkora kemény fasszal masszírozzák a prosztatám, és a lelkes titán minden erejét beleadva jól megbassza a segglyukam.

El is döntöttem, hogy másnap mindhárom fiút hazaviszem.

Mikor hazaérkeztünk, szegény beteg barátom seggében könnyek csillogtak, annyira hiányoztam már neki.

Sajnos a stroke óta már nem állt fel neki. Azért néha szoktam simogatni, és a rabszolgáinkkal kinyalatom,é s szopatom, de ez már nem a régi.

A fiuk berendezkedtek a házban,és kezdetét vette a party a medencénél.

Mindenki pezsgőzött,és hatalmas elánnal szopták egymást. Engem nagyon beindít, mikor ennyi kemény fasz van körülöttem,és egymás mellé térdeltettem őket. Végigmentem isteni seggükön és aztán ők basztak engem felváltva.

Két szabály volt. Csak akkor élvezhetnek, ha megengedem,és csak szophatják egymást.

A szopásuk már egyre jobb lett,nyalni pedig nagyon tudtak. Megőrültem a szép testükért nagy faszukért

Amikor leszoptam a Raulom hatalmas faszát, annyi gecit nyomott a számba, hogy csorgott ki. Alig bírtam odahúzni Louist hogy csókolózzunk. Ez a perverzió az én viagrám. Ettől újra bekeményedek és alig várom, hogy újra egy szűk, forró seggben legyen a faszom. A fiuk már kegyelemért könyörögtek, úgy megbasztam őket.

Minden reggel álló fasszal várnak a reggelivel. Majd egyikük már térdel is, hogy kiszolgálja a faszomat. A látvány frenetikus, hogy 3 csoki fasz vár reggelire.

Amikor befejezem a reggelit, eldöntöm, melyiket baszom meg és megyek úszni.

Utána megmasszíroznak. Ez a mennyország, mikor 6 kéz simogat, masszíroz, egy nyalja a seggem. Fordulás után az egyik szopogatja a lábujjaimat, a másik a faszom, a harmadik a golyóm nyalja. Természetesen a jutalom nem marad el, mindegyik finom forró seggét rendesen megbaszom.

Már élvezik a baszást, szopást.

Annyira, hogy egyik hajnalban mikor felébredtem, mezítláb lementem a konyhába és azt látom,h ogy a két fiú a reggeli készítés közben csókolózik és egymás faszát simogatják.

Na erre elborult az agyam, mert ez tilos számukra. Főleg nem nélkülem.

Ordítani kezdtem,h ogy mehetnek vissza a Favelába. Térden állva könyörögtek, hogy ne küldjem vissza őket a nyomorba, büntessem meg őket.

Elővettem egy korbácsot és irdatlanul elfenekeltem őket. Aztán levizeltem mindkettőt ott a konyhában. Két napig csak kenyéren és vízen tartottam őket, és nem basztam meg egyiket sem.

Aztán a harmadik napon megkegyelmeztem nekik.

A titkárnőm közben új sofőrt vett fel. Magas,csinos fiú volt, gyönyörű szemekkel, kigyúrt testtel.

Eleinte csak titokban pillantgatott rám, majd azt vettem észre, hogy az ágyékom nézi.

Ahogy teltek a hetek, mintha vágyakozást láttam volna.

Alkalmazottal soha nem volt viszonyom, de ez a fiú egyre jobban tetszett.

Egyik nap kifeküdtem a medencéhez,és odahívtam, hogy kenje be a hátam.

Egyre érzékibben kenegetett, majd látom, hogy igen csak dudorodik a nadrágja. Megfordultam, mert már nekem is kényelmetlen lett a hason fekvés.

Majd utasítottam, hogy elölről is kenjen be. Nagyon zavarba jött, elvörösödött, de tette a dolgát. Rátettem a kezét a farkamra, aminek nagyon megörült. Elkezdett vele játszani és egyszer csak rábukott. Olyan technikával és olyan lelkesedéssel szopott, hogy azt hittem menten elélvezek. Hogy magamhoz térjek, mondtam vetkőzzön. Hát azt hittem az állam leesik, mikor levette a gatyáját. Hosszú farok és feltöltve vazelinnel. Vagy 8-9 cm az átmérő a hossza meg vagy 23 lehetett. Látta rajtam a döbbenetet és aggódva kérdezte, hogy nem tetszik?

Nevetni kezdtem, hogy de hogy nem, csak gyorsan térdeljen le.

Folytatta csodás technikával a farkam kényeztetését, majd mikor már éreztem, hogy közel a vég, letérdeltettem a fűre és tövig bevágtam a kemény faszom. Megint volt egy nagy visítás, de gyorsan felvette a méretem, aztán már az élvezettől hörgött. Az új seggtől mindig hamar elélvezek. Hiába az újdonság varázsa.

Majd bevittem a hálószobámba, hogy folytassuk. Mindenkit kizártam, egyedül akartam felpróbálni az új fiút,és megnézni a tudását.

Most én kezdtem el szopni, de még nagy Á-val is alig tudtam bekapni.

Négereket megszégyenítő volt a vastagság. Egyszerűen nem tudtam betelni vele, csak szoptam és szoptam.

Majd 69-ben folytattuk. Amikor már nem bírtam tovább, megint meg kellett basszam azt a gyönyörű kemény seggét.

Sikerült telelőnöm újra. Majd ő kezdte az én seggem kényeztetni. Udvariasan engedélyt kért, hogy megbaszhasson. De én először egy anál tágítót adtam a kezébe. Majd elkezdte ostromolni a seggem. Megígérte, hogy óvatos lesz.

Amikor már félig betolta irdatlan, vastag faszát, hirtelen rátolattam, hogy tövig bennem legyen.

Most értettem meg kis rabszolgáimat miért visonganak, mikor betolom nekik.

De hamar felvettem a méretét és eszméletlen élvezetben volt részem. Nagy kegyesen megengedtem, hogy belém élvezzen.

Majd elmesélte, hogy azért töltette fel a farkát, mert 8 éves korában megerőszakolta a nagybátyja, és így akart később bosszút állni a férfiakon.

Sosem volt nővel és nagyon kevés normális dugás, csak brutális baszások.

De engem kezdett megszeretni és már nagyon vágyakozott utánam.

Mit mondjak…Én meg a hatalmas, vastag, kőkemény faszába szerettem bele. Beköltöztettem a házba, az enyém melletti szobába, azzal a feltétellel, hogy másra nem nézhet.

Nem is volt vele soha gond. A brazil fiuk is beletörődtek, hogy egy fehérnek nagyobb van és halálosan elkényeztettek, ahogy küzdöttek a kegyeimért.

De nekik is letelt az idejük és újabb fiuk után néztem.

Egy konyhabútor elkészítésének kalandjai

Régóta terveztük a konyhabútor karbantartását. Sikerült összegyűjteni egy nagyobb összeget és felújítani a konyhát. Nehéz volt találni egy megbízható asztalost. Kornél 45 éves, nálam kicsit alacsonyabb, kicsit gnómos, mégis volt benne báj, kellem. Gyorsan beszélt, mégis érthető volt, amit mond. Sőt, értette, amit mond. A tervezés, az anyagok beszerzése két hét alatt megtörtént. Kitűztük azt a szombati napot, amikor összeszerelhettük a bútort. Mindenkit elküldtem hazulról. Délig szereltünk, rakosgattunk, viccelődtünk, ugrattuk egymást. Kedveltem a fickót, és ő is engem. Ebédre pizzát rendelem. Még evés közben is élcelődtünk egymással, és annyira röhögött Kornél, hogy a ketchupos üveg tartalmát szinte mind magára öntötte; a nadrágja, a pólója, és még a haja is paradicsomos volt. Beinvitáltam a fürdőszobába. Mondtam neki, hogy fürödjön le, én addig keresek neki ruhát. A sikeres ruhatalálási akció után óvatosan kopogtattam be a fürdőbe. Persze mondta, hogy menjek be. Éppen törölközött. Nem volt egy Adonisz, de ahogy törölt magáról a cseppeket, valahogy izgatónak találtam. Észre is vette rajtam a nézésem, és csibészes mosollyal felemelte a szemöldökét:
“Na mi van?” – kérdezte.
“Sem-mi” – válaszoltam, majd felé nyújtottam a ruhákat, de zavaromban kiesett a kezemből. Lehajoltam, hogy felvegyem a ruhákat, és hirtelen elém állt, egyik kezébe megfogta a péniszét, a másikkal a fejemet a farkához illesztette. Hirtelen hátrahőköltem, de tartott.
“Na mi van Sámuel? – kérdezte – Nem ez suhant át az agyadon?”
Ekkor elvesztettem az ítélőképességemet, és bekaptam a farkát. Még félig ernyedt volt, a makk nem volt még nagy, ezért az egészet nyalogattam, szívtam, szopogattam, amíg teljesen merev nem lett. Majd a vörös makkot a nyelvemmel izgattam. Felemeltem a falloszt, és a heréket kezdtem nyalogatni. Visszatértem a rúdhoz, és próbáltam tövig benyelni. Jobban megtámasztotta a fejem a kezével, és a csípőjét mozgatva baszta a számat. A fasz vége irritálta a manduláimat, olykor öklendeztem, de nem érdekelt. Egyre jobban csinálta, majd hangosan beleélvezett a számba. Nem engedte, hogy kihúzzam a számból a farkát. Csak engedte belém, én meg majd belefulladtam. Kijózanodtam ettől.
“Te Úristen – szóltam fel – mit csináltam?”
“Szoptál! Nem is akár hogy! Most én jövök!”
A fürdőszobából kivezetett a nappaliba, belökött a fotelba. Szétcsatolta a nadrágomat, megemeltem magam, és lerántotta a gatyát rólam. A farkamon jól látható volt, hogy felizgatott, amit előbb csináltam. A nyelvével végignyalta a cerkám, majd felélesztette. Befalta az egészet. Egyre jobban mozgott rajta, és éreztem, hogy nem sokára elélvezek, de ő a heréimet és a farkam végét elszorította, úgy folytatta a szopást. Majd belehaltam az élvezetbe. Nem is tudom mikor voltam ekkora, mint most. Csak nyelte a húst, egyre gyorsabban, majd engedett a szorításon. Lávaként ömlött a szájába a gecim, hangosan és kéjesen ordítottam az orgazmustól. Leírhatatlan élmény volt.
„Kicsit pihenj” – szólt rám mosolyogva. Bement a fürdőbe, felöltözve jött vissza. Én még alélt voltam az élménytől.
“Most még sok dolgunk van, de a munka után lesz édes a pihenés. Ha te is akarod.” – ígérte meg, majd kacsintva kiment a nappaliból. Egy perc múlva meghallottam a fúró hangját. Siettem ki utána, hogy minél előbb élvezzem ezt a kéjes, édes érzést. Rendbe szedtem magam, és vártam a munkánk gyümölcsét.

A szexi meleg barát

Az első kalandom fiúval 16 éves koromban történt. Volt egy srác, aki nagyon bejött és mindennap őt bámultam az órák alatt, már koncentrálni se tudtam az anyagra. Nem sokat beszéltünk, de mikor igen, akkor jókat röhögtünk. Egyszer észrevette, hogy őt bámulom és visszakacsintott, de csak hülyeségből.
Történt egyszer hogy pár embernek felelnie kellett órák után és névsorban ketten maradtunk utoljára, aki lefelelt az mind elment. Én előtte mentem be a vizsgaterembe, de mondta, hogy majd várjam meg. Mondtam neki, hogy oké megvárom. Mikor kiértünk a suliból azt mondta magyarázzak el neki valamit angolból, mondtam jól van, jöjjön át, senki sincs otthon. örültem, hogy vele megyek valahova mert elég nagy internet celeb volt, jó stílussal jó humorérzékkel, a ruhái is nagyon menők voltak. 4-re értünk haza. Megkínáltam egy pohár üdítővel, megkérdeztem nem éhes-e, de csak egy pohár Colát ivott. Mondtam, hogy na akkor kezdjük. Elkezdtem neki magyarázni, de amint fél méterre ült előttem nem tudtam magam türtőztetni. néha-néha mikor nem figyelt a gatyáját néztem és fel is izgultam. Tanulás közben sokat dumáltunk és jól összebarátkoztunk. Nagy spanok lettünk és a délután további részét azzal töltöttük, hogy megtanított hogyan legyek nagy arc. Közben sörözgettünk is, de véletlenül leöntöttem, de mondta, hogy nem baj. Kérdeztem rárakjam-e a szárítóra, azt mondta jól van. Kérdeztem adjak-e neki addig másik nadrágot, de azt mondta nem kell, mert nagyon melege van, mert nagyon fűtöttek a lakásba. Miközben levette nadrágját végig a seggét bámultam és nagyon tetszett. Majd mikor megfordult láttam, hogy pénisze még lankadt állapotban is átlátszik bokszer alsóján. Észre is vette, hogy az övét nézem és mikor újra egymásra néztünk elpirultam ő meg csak nevetett.
– Zarvarba vagy mások előtt? Hiszen mindketten fiúk vagyunk, nincs mit szégyellned tesó.
– Nem nem csak…
– Csak mi?
– Semmi.
– Na vedd le te is, aztán majd meglátod, hogy nincs mit szégyellned.
– Gondoltam magamban hátha akar valamit tőlem, de láttam a szemében, hogy csak azt akarja hogy legyőzzem szégyenkezésemet, de végül levettem én is.
– Na látod, nincs ebben semmi.
Mindketten vékony srácok voltunk, de ő izmos, erős és emellett sportos volt, hiszen focizott. A kocka hasról nem is beszélve. Én sem voltam ronda se gyenge, de azért még volt hova fejlődnöm, mert még csak 2 kockám volt.
– Láttam tesin az öltözőbe, hogy nem vagy valami kigyúrt. Mutatok pár gyakorlatot, amitől 1 hónap alatt meglesz az összes kockád
– Rendben, az jó lesz.
Elkezdte a gyakorlatot, ami fekvőtámasszal kezdődött és én hátúról nézem, láttam kerek fenekét ahogy feszül és elkezdett keményedni a farkam és mikor felém fordult ő is látta. Úgy csinált mintha észre sem vette volna.
– Nem baj, ha leveszem a pólóm mert így torna közben elég melegem van.
– Persze vegyed nyugodtan mondtam neki.
Majd áttért a súlyzózásra. Csak 3 kilós súlyzóm volt, de az is elég volt. Feszült az izma és az izzadság cseppek, mint az igazgyöngyök úgy folytak le arcáról mellkasára és teljesen felizgultam, a farkam is felállt, de erre már rákérdezett?
– Te meleg vagy?
– Ö..ö…ö…
– Nem baj, nekem semmi bajom velük.
– Akkor jó, igen az vagyok és igazság szerint nagyon bejössz.
Közelebb hajolt, már éreztem izzadságát és…
– Elférünk ketten az ágyadon?
Nagyon meglepődtem és persze igent mondtam.
Az ágy mellett állva forrón megcsókolt és habár nem ez volt az első csókom ez esett a legjobban. Puha ajkai olyan édesek voltak, mint a méz. Amíg 5 percen keresztül nyelvével simogatta az én nyelvemet lenyúltam a gatyájához és először kívülről majd belülről simogattam az akkor már kőkemény faszát. lehetett vagy 20 cm. Nagyon tetszett mondjuk, én sem panaszkodhatok a 19 cm-emmel. lassan lehúzta a pólómat és ledöntött az ágyra. finoman csókolta a hasamat és egyre lejjebb csúszott szája a farkam irányába majd végül, amikor odaért egy csókot nyomott a farkamra. majd lehúzta gatyáját és az enyémet is. Aztán újra csókolóztunk és azt mondta vegyem a számba a falloszát. É először féltem, hogy most mi is fog történni, de aztán belementem és először csak nyalogattam majd végül bevettem. Először csak a makkját nyaltam majd egyre beljebb toltam a számba a szerszámát. egyre csak szoptam és szoptam majd végül már az ő csípője is mozogni kezdett. Nagyon élveztem és a nyögésekből ítélve ő is majd hirtelen kihúzta és azt mondta nem tud tovább várni és kutyapózba állított. Először hatalmasat nyalt a lyukamba majd szépen kinyalt és végül megfogtam álló faszát és a nyílásomhoz helyezte. Szépen lassan belém hatolt és meg csak nyögtem és jajongtam, hogy fáj, de ő csak ki-be húzgálta a farkát, de egy idő után teljesen kitágultam és nagyon élveztem. Csak úgy csattogott a segggem. Olyan gyorsan kúrta a seggem, hogy már el sem akartam hinni, hogy ez tényleg megtörténik. Szétbaszta a seggem, majd mielőtt elment kirántotta szerszámát és a számba dugta és belém lőtte minden gecijét. Próbáltam lenyelni az összeset, mert olyan finom volt, de a végén kicsordult a szám szélén. Ezután megcsókolt és meg elkezdem verni a faszomat. Várta, hogy én is ráélvezzek és pár másodperc után már lőttem is a forró ondómat a szájába. Ezután egymás spermás arcát nyalogattuk és csókolóztunk, ahogy csak a nyelvünk bírta. Ez után elmondta, hogy nagyon tetszek neki csak nem akarta elmondani, mert ha kiderül, akkor lőttek a népszerűségének. Aztán közösen lefürödtünk ahol még mindig forrón csókolóztunk. Ezután felöltöztünk és pont időben, mert halottam a zár kattanását a szüleim hazaértek. Elköszöntünk és még egy utolsó puszit nyomott az arcomra.
Másnap az iskolában úgy viselkedett, mintha semmi nem történt volna, de egyik szünetben odajött és azt mondta, hogy ez többet nem történhet meg. Nagyon szomorú lettem, de beletörődtem.
Teltek múltak a hetek, hónapok, majd egyik nap az ebéd miatt mindketten késtünk tesi óráról, ezért csak később tudtunk átöltözni, de a tanár nem fogadta el, hogy ebédeltünk, ezért kizárt a tornateremből, de az ötlőzőből meg nem tudtunk kimenni, mert az meg a másik irányból kulcsra volt zárva, nem volt mit tenni meg kellett várni az óra végét. Az öltözőben jól elbeszélgettünk, hiszen attól, hogy nem szexelünk többé, attól még a baráti kapcsolatunk ugyanúgy megmaradt. Azonban egyszer csak fel állt és odalépett hozzám, majd a fülembe suttogott.
– Akarlak. Szeretném megint érezni a tested, nem bírom magam türtőztetni, de most fordítva akarom, hogy te baszd meg az én picsám.
Elcsodálkoztam, de nagyon szerettem és még mindig kívántam őt. megbeszéltük, hogy most náluk találkozunk és így is volt, de most ő szopott le engem és én kúrtam meg keményen a seggét és nagyon jól esett megint hatalmasat élveztünk egymás szájába. De mostantól mindig, mikor egyikünk szülei nem voltak otthon, összejártunk és csókolóztunk, szoptuk egymást, basztunk egymás seggét és együtt fürödtünk. Már 22 évesek vagyunk és még mindig ez a helyzet és össze is költöztünk, mint lakótársak, ezért senki nem fog gyanakodni.

Japán meleg sztori

Ma utaztam Tokióba, és már a kollégiumi szobából írok beléd. De hadd meséljem el, mi is történt ma velem.

Az egész azzal kezdődött, hogy reggel hétkor felkeltett az az átkozott vekker. Igen, nincs mobilom, mint a többi hozzám hasonló korú fiatalnak. Így az ébresztőóra hangjára ébredtem mély álmomból. Bevallom, nagyon szépet álmodtam, mégpedig azt, hogy már az egyetemen vagyok, és barátok vesznek körül. Igaz barátok, akikben megbízhatok, és akik elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Remélem ez így is lesz, mert nem szeretném, ha eltaszítanának.
Szóval felébredtem, és egy ideig nem igazán tudtam, mit is akarok tenni. Aztán eszembe jutott, hogy tegnap ösztöndíjat kaptam, és elfogadtam azt. Hurrá! Egyetemista leszek, mégpedig már holnaptól! Szinte felpattantam az ágyból, mire a mellettem levő ágyon is mocorogni kezdett a takaró, és hamarosan egy álmos és igencsak kócos fej bukkant elő.

– Mi ez a nagy ricsaj, így éjnek évadján? – kérdezte a fiú, akiben barátomra, Hagawa Ryo-ra ismertem. – Mit csapsz ekkora lármát?

– Gomen nasai, Ryo-kun! – mosolyogtam bocsánatkérően. – Csak olyan izgatott vagyok.

– Miért? – ült fel.– Találtál munkát?

– Sokkal jobb! – vigyorogtam. – Ösztöndíjat kaptam a Todai-ra!

– He?! – nézett rám meglepetten és felül. – Ez biztos? Tényleg?! Mikor indulsz?! Mit fogsz tanulni?!

Ömlöttek belőle a kérdések, és hamarosan a többiek is felébredtek. Mikor megtudták az örömhírt, gratuláltak nekem és mindenfélét kérdezgettek. Persze páran irigykedtek, hogy nekem milyen mázlim van, de úgy alapjában jól fogadták a dolgot. Ryo szomorú volt, mert elválunk. Két évvel fiatalabb nálam, most kezdi a felső-gimnáziumot. Remekül tanul, ha ilyen jók maradnak a jegyei, talán ő is pályázhat ösztöndíjra. Mindig jól megvoltunk, mióta az eszemet tudom, ő a legjobb barátom.

– Shinji-kun – mászott át az ágyamra –, tényleg elmész?

– Tényleg – bólintottam. – De ígérem, hogy hétvégente hazajövök és meglátogatlak, ok?

– De, el fogsz felejteni. Lesznek új barátaid, és én már nem fogok számítani – szontyolodott el.

– Dehogynem – borzoltam meg a haját. – Te mindig a legjobb barátom maradsz, ezt soha ne feledd el!

Ettől némileg felderült, én pedig felkeltem, felöltöztem és nekiláttam összepakolni. Nem volt olyan, hú de sok cuccom, de egy bőröndöt és egy hátitáskát így is megtöltött. Aztán lementem reggelizni. Ez volt az utolsó reggelim az otthonban. Ryo meg, mint egy kiskutya követte minden lépésem. Mindig ezt csinálta, ma pedig főleg a sarkamban loholt, tudván, hogy legalább egy hétig nem lát. Láttam rajta, hogy szomorú, én is az voltam, de nem akartam előtte mutatni.
Megreggeliztünk, közben beszélgettünk. Mondta, hogy hiányozni fogok, és hogy reméli, találok új barátokat, és hogy ne feledjem el őt. Komolyan, mintha örökre válnánk el, holott nem így van. De hát Ryo mindig is ilyen kis érzékeny mimóza volt, elég volt, ha valaki csak hangosabban rászólt, máris elszakadt a cérna és sírva fakadt. Aztán persze mindig én vigasztaltam meg őt. Ő lett az én kisöcsém, akit meg kell védenem. De most már ideje volt, hogy egyedül boldoguljon, nem lehetek örökké mellette, hogy a széltől is óvjam. Tudtam, mennyire ragaszkodik hozzám, de el kell engednie. Néha úgy éreztem, többet érez irántam, mint barát, vagy testvér iránt, de ezt a gondolatot mindig elhessegettem. Egyikünk sem volt meleg, csak ott voltunk egymásnak. Ez minden.

Reggeli után bekopogtam Yanagi-san irodájába és elkértem a papírokat. Ő is sajnálta, hogy búcsút veszek az otthontól, hiszen ez számára olyan, mintha a saját fia röppenne ki a fészekből. Kölcsönösen minden jót kívántunk egymásnak, majd a papírokkal együtt visszamentem a szobánkba. A többiek már rég nem voltak ott, mindenki ment, amerre látott, csak Ryo ült az ágyán és elmélyülten olvasott valamit.

– Mit olvasol? – kérdeztem, és leültem mellé.

– Csak egy könyvet – pirult el.

– Értem – bólintottam. – Nincs kedved kikísérni az állomásra? Addig még együtt lehetnénk és nem kéne egyedül kuksolnod idebent, kölyök.

– Dehogy nincs! – ugrott fel lelkesen. – Mikor indulunk?

– Most – jelentettem ki. – A vonat ugyan csak másfél óra múlva indul, de legalább nem kell sietnünk.

Boldogan mosolygott és kabátot húzott. Odakint a tegnaphoz hasonló, hűvös idő volt. Fogtam a hátitáskámat és a bőröndömet, majd elindultunk. Ahogy kiléptem az otthonból, még egyszer visszanéztem rá. Semmi különleges nem volt az épületen, csupasz, fehér falak, két emelet, régimódi stílus, de most valahogy fájt, hogy el kell hagynom, mégiscsak ez volt az otthonom az elmúlt 18 év során. Végignéztem az udvaron, ahol a kisebbek fogócskáztak, labdáztak, hintáztak. Megláttam a szobatársaimat, odamentem és elköszöntem tőlük. Megígértem, hogy majd jövök látogatóba. Mind fiatalabbak voltak nálam, mindig én voltam mindenki onii-chan-ja, így érthető, ha nehezen ment a búcsúzás. De nem nyújtottam hosszúra. Aztán visszatértem Ryo-hoz és elindultunk az állomás felé. Hátamon a hátitáska, a bőröndöt húztam magam után.

Út közben nem sokat beszéltünk. Ryo végig fogta a bal kezem – a jobbal húztam a bőröndöt –, és szinte meg sem szólalt. Tudtam, hogy le van hangolódva, amiért elhagyom. Szőkésbarna, kócos, lapockáig érő festett hajába bele-belekapott a feltámadó enyhe szél és megtáncoltatta tincseit. Sötétbarna szemei egyenesen előre néztek, mintha szándékosan nem nézett volna rám. Tisztában voltam vele, fáj neki az elválás, de ez ellen nem tehettem semmit. Ragaszkodott hozzám, hiszen én voltam számára az egyetlen ember, akit valaha szeretett, aki valaha testvérként törődött vele. Jóval alacsonyabb volt nálam, és olyan kis vékony, törékeny jószág, hogy attól féltem, az első szellő elrepíti jó messzire. Most visszagondolva, már tizenkét éve, hogy együtt vagyunk. Apja alkoholista volt és verte őt, anyját soha nem ismerte. Alig négyéves volt, mikor a gyámhatóság nálunk helyezte el, és sokáig senkinek sem akart megnyílni. Nekem sikerült a bizalmába férkőznöm, és azóta elválaszthatatlanok voltunk. Most mégis elválunk, ez okoz egy űrt a szívében akkor is, ha tudja, meg fogom látogatni.

Lassan, de biztosan elértük az állomást. Még jó háromnegyed óránk volt, míg a vonat befut. Megvettem a jegyem Tokióig, aztán leültünk a váróteremben. Ryo hozzám bújt, mint aki nem akarja, hogy elmenjek.

– Nem akarom, hogy elmenj! – suttogta halkan. – Hiányozni fogsz.

– Te is nekem, Ryo-kun – mondtam. – De mondtam már, meg foglak látogatni. Meg te is eljöhetsz ám Tokióba hozzám.
– Komolyan?! –nagyot nézett, erre szerintem nem számított. – És akkor majd megmutatod az egyetemet, meg mindent? Meg megyünk vásárolni is?
– Igen.
– Az jó lesz – egy kicsit vidámabb volt már –, de aztán ne felejts ám el, érted? Csinálj sok fényképet és küldd el nekem! Ja és írj nekem minden nap! Tudni akarom, mi van veled.
– Úgy lesz, ahogy akarod – simítottam meg az arcát, – Végül is, te vagy az én ˝kisöcsém˝, nem?
– Így van! – nevetett fel. – Neked pedig kötelességed megvédeni engem!

Még beszélgettünk egy csomót, felelevenítettük a régi emlékeket, a régi csínyeket, a tanárokat, szóval mindent, ami eszünkbe jutott. De sajnos az idő gyorsan elszállt és a vonat pontosan délelőtt tíz órakor befutott a kis állomásra. Felálltam és Ryo-val a sarkamban a peronra léptem.

– Hát akkor, minden jót Ryo-kun! – mondtam és megöleltem. – Aztán tanulj nekem sokat, most kezdődik életed fontos szakasza. Vigyázz magadra!
– Te is vigyázz magadra, Shinji onii-chan! – mondta ő is és átkarolta a nyakamat, majd apró puszit adott az arcomra. – Tanulj sokat és érezd jól magad ok? Aztán írj nekem még ma, hogy milyen a kolesz!
– Rendben, prücsök. De most már eressz, mert lekésem a vonatot!

Elengedett és láttam, hogy a szemében könnyek csillognak. Az én szívem is nehéz volt, de mennem kellett. Felléptem a vonatra, bőröndömet magam után húzva, aztán megálltam az ajtóban. Sípszó hallatszott, az ajtók becsukódtak és a vonat lomhán elindult. Ryo jött a vonat mellett, majd ahogy a szerelvény gyorsított, ő is futni kezdett. Közben kiabált valamit, amit nem hallottam, integetett, én visszaintegettem. Haja lobogott a szélben, ahogy rohant a vonat után. Aztán ahogy a vonat egyre gyorsabb lett, úgy maradt ő egyre hátrább, míg végül elhagytuk a várost és ő is eltűnt a messzeségben.
Felsóhajtottam, és ülőhely után kezdtem nézelődni. Hála az égnek kevesen voltak a vonaton, az út pedig alig félórás volt így vonattal, de úgy gondoltam, inkább leülök, mint hogy álljak a sok cuccommal. Így kiszemeltem magamnak egy üres padot és letelepedtem. Hát elhagytam szülővárosomat és elindultam egy új élet felé. Már nem volt visszaút, nem mintha vissza akartam volna menni. Tudtam, a régi életemnél csak jobb várhat rám. Legalábbis nagyon reméltem, nem szívom meg a dolgot ezzel az ösztöndíjjal. Azzal persze már akkor tisztában voltam, hogy nagyon jól kell majd tanulnom, ha nem akarom tartani az ösztöndíjam.

Jó fél órával később futott be a vonat Tokió Shinjuku állomására. Kiszálltam és tétován körülnéztem. Ritkán jártam Tokióban, rendszerint csak osztálykirándulások alkalmával, így most kissé elveszettnek éreztem magam. Bár volt térképem, ami alapján el tudnék jutni az egyetemig. Vagyis inkább a kollégiumig. Előkaptam és elindultam. Nem is volt olyan nehéz, bár miután sikeresen kivergődtem az állomásról, ami jó negyed órába telt a hatalmas tömeg miatt – sosem láttam még ennyi embert – ismét elbizonytalanodtam. Tudtam, hogy Tokióban nincsenek utcatáblák, és hogy csak a nagy sugárutaknak van nevük, szóval nem tudtam, hogy a csudába fogok eljutni a kollégiumig. Arról szó sem lehetett, hogy taxiba szálljak, hiszen az iszonyatosan drága mulatság lett volna, nekem pedig annyi pénzem jelenleg nem volt. Igaz, hogy a havi ösztöndíjamat már elvileg kiutalták, de én azt csak holnap kapom meg igazából. Szóval maradt a gyaloglás. Összekaptam magam és a térképet nézegetve belevetettem magam Tokió forgatagába.

Jó pár eltévelyedés és zsákutca után aztán végül hosszas keresgélés eredményeképpen, két órával később már ott álltam egy hatalmas épület előtt, aminek kapuján nagy tábla hirdette, hogy ˝TODAI KOLLÉGIUM˝. Tehát mégis megvan. Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet, majd beléptem a kapun és elindultam az épület felé. Maga épület hatalmas volt, hófehér, ha jól néztem öt emeletes és leginkább úgy nézett ki, mint egy panelház. Elindultam végig a hosszú járdán és közben körülnéztem. Hatalmas udvar terült el ameddig a szem ellátott, mindenfelé zöld fű, fák, formára nyírt bokrok. Nagyon tetszett, mintha a Paradicsomban lennék.
Mikor elértem az ajtóig, kinyitottam és beléptem. Hatalmas folyosóra érkeztem, de egy teremtett lélek sem volt sehol. Hát igen, gondoltam mindenki élvezi még a szünet utolsó napját, mielőtt másnap megkezdődne az új félév. Gondoltam megkeresem a gondnokot, vagy hogy is hívják itt errefelé az ilyen embert. Hirtelen megláttam, hogy a falon egy tábla van, tőlem jobbra és mindenféle fel van rá írva. Közelebb mentem és elolvastam, így kiderült, hogy a Kollégiumi Titkárságra kell mennem, ami a 202-es szobában található. Arrafelé vettem utam és néhány pillanattal később már ott álltam egy barna faajtó előtt. Bekopogtam.

– Tessék! – szólt ki egy hang, mire kinyitottam az ajtót és beléptem.

Ahogy beléptem az ajtón, egy fiatal hölgyet és egy talán velem egykorú fiút pillantottam meg. A hölgy talán a harmincas éveiben járhatott, fekete haját kontyba fogta, vékony, ezüst keretes szemüveget és fehér kosztümöt viselt. Egy íróasztal mögött ült. A fiú az asztalnak enyhén dőlve állt. Fekete farmer és sötétkék ing volt rajta, melynek felső két gombját nem gombolta be. Hosszú, hátközépig érő haja hollófekete volt, benne néhány vörös melírcsíkkal. Azonban a szeme volt az, ami megfogott. Kék volt, mint a tenger kékje. Azonnal leszűrtem, hogy nem telivér japán. Ahogy meglátott, rám mosolygott, én pedig viszonoztam.

– Mit óhajt? – kérdezte a hölgy, dallamos, kedves hangon.
– Konnichi wa! A nevem Kusano Shinji és most érkeztem – mondtam.
– Á, Kusano-san! – bólintott a hölgy. – Aki az irodalmi ösztöndíjat kapta, nem igaz? A nevem Asakawa Reiko, a titkárságvezető és egyben a gondnok is. Ez a fiatalember pedig itt Hasegawa Yuuto, a diáktanács elnöke, mellesleg másodéves hallgatója az egyetemnek.
– Örvendek! – hajoltam meg.
– Úgyszintén – viszonozta gesztusomat Yuuto. – Remélem, jól fogod érezni magad itt, Kusano-san.

Kellemes, mély hangja volt, ami megborzongatott. Pedig hetero vagyok, nem vonzanak a férfiak, mégis… ő valahogy más. Ezt már akkor éreztem.
Sok időbe telt, mire sikerült felocsúdnom. Átadtam Asakawa-san-nak a papírokat, ő megnézte, bólintott és már adta is a kulcsot.

– Hasegawa-san – fordult Yuuto-hoz –, felkísérné kérem Kusano-san-t a szobájába? Gondolom, elsőre kissé eltévedne szegény fiú.
– Örömmel – mosolyodott el a fiú és felé fordult – Akkor, menjünk!
– Rendben – válaszoltam, majd elköszöntem Reiko-tól és Yuuto nyomában kiléptem a szobából.

A szobám mint kiderült, a negyediken volt, a 1442-es lakosztály. Yuuto segített a bőrönddel, amiért nagyon hálás voltam neki. Nem látszott rossz fiúnak, úgy éreztem, vele jóban leszek. Bár lehet, hogy az is diákelnöki kötelességei közé tartozott, hogy segítsen az újaknak. Nem tudom, sosem voltam diáktanácstag.

– Honnan jöttél? – kérdezte hirtelen Yuuto.
– Egy kisvárosból – válaszoltam –, nem messze innen.
– Szóval nem vagy helybeli – nevetett fel. – Egyet se félj, majd megszokod. Ha valami kell, én itt vagyok és segítek. Ez a dolgom.
– Arigatou – bólintottam.
– Na meg is érkeztünk, Kusano-san – mondta, mikor megálltunk egy ajtó előtt –, íme a szobád!

Kinyitotta és beléptünk. Azonnal beleszerettem a szobába, ahogy beléptem. Hatalmas volt, nagyobb, mint a másik szobám az otthonban. A falak halvány krémszínűek, a hatalmas ágy világosbarna, rajta halványzöld lepedő, párna, takaró. A bútorok is mind világosbarnák. Volt egy íróasztal, hozzávaló székkel, egy hatalmas beépített szekrény, két polcos szekrény – gondolom könyveknek CD-knek, DVD-knek, külön bejáratú TV, Hi-fi, DVD-lejátszó, alatta néhány film. Na és persze egy erkély. Azonnal meg kellett néznem. Kirohantam és nem törődve a széllel, körülnéztem. Fantasztikus látvány tárult elém, láttam a várost, a távolban pedig ott volt a Fuji hegy. Nem tudtam betelni vele. Még mindig nem hittem el, hogy itt fogok élni. Mint egy valóra vált álom.

– Csodálatos! – suttogtam – Imádom!
– Akkor jó – lépett mellém Yuuto. – Amúgy, én pont kettővel arrébb lakom, a 1446-ban, szóval bármikor átjöhetsz, ha gondolod.
– Kedves tőled, Hasegawa-san – mosolyodtam el.
– De én most megyek. Csomagolj ki és pihenj egyet! Vacsora este hattól kilencig az étkezőben. Majd átjövök érted és leviszlek, meg megmutogatom mi merre van. Na ja ne!
– Ja ne! – válaszoltam és ő távozott.

Még nézelődtem egy kicsit, aztán kipakoltam és szétnéztem. Akkor láttam, hogy külön fürdő is tartozik a szobához. Egyszerű kis zuhanyzós, de nekem megfelelt.
Este Yuuto értem jött és levitt kajálni. Aztán megmutogatta, mi merre van, majd közölte hogy reggel fél nyolcra legyek készen, mert még össze kell szedni a könyveimet. Én csak bólogattam. Még mindig nem tudom elhinni, hogy itt vagyok. Tegnap még azon filóztam, miből fogok megélni, ma meg már egy hatalmas egyetem koleszában lakom. Ennél jobb nem is lehetne. Alig várom a holnapot. Yuuto megígérte, elkísér a suliba is. Na de most már alszom, mert lassan este tizenegy óra és holnap korán kell kelnem. Jó éjt naplóm!