A barátság elmélyül

Nos ez a történet is a valóságon alapul, és az előző folytatása.

Miután már rendszeresen elégítettük ki egymást szájjal, az egyik ilyen alkalom után beszélgettünk:
-Lenne egy furcsa kérdésem, kérésem.-fordult hozzám a barátom.
-Mi lenne az? Ezek után mi lehet “furcsa”?
-Az az igazság sokat gondolkoztam rajta, és tanakodtam magamban tényleg akarom-e, és megkérjelek, megkérdezzelek róla, de benned bízom teljesen, és csak téged kérnélek meg rá.
-Mi az ami ilyen komoly?
-Azon gondolkoztam milyen lehet az, ha a másik végén vagyok?
-Eddig is ezt tettük, minden gond nélkül.
-Igen. De ez máshogy.
-Hogyan máshogy?
-Hát hogy máshol hatol belém a dolog….
-…..úgy gondolod?
-Igen úgy.
-……Ha tényleg ezt szeretnéd nem bánom. De ezt hogyan lehet?
-Nem tudom, ezen nem gondolkoztam.
Abban az időben még nem volt net, se videó, csak néhány újság amiben ilyen nem volt, és divat volt a szőr.
-Hogyan fog csúszni? Merről, milyen irányból, ki mit tesz?
-Nem tudom, neked csak az lenne a dolgod hogy becsúsztatod, aztán elintézlek ha úgy alakul.
-Mit szólnál a kókuszvajhoz amivel bekenjük magunkat? Az elég csúszós pláne ha nedves.
-Ez jónak tűnik!
-És hogyan? Négykézláb hátulról?
-Próbáljuk meg. De csak akkor hogyha nincs vele gondod.
-Gondom nincs vele, de nem is érdekel.
-Oké. Most lehetne?
-Miért ne, úgy sincs más dolgunk.
Elkezdett helyezkedni a megbeszélt pozícióba, úgy hogy kényelmes is legyen, addig elővettem a vajat.
-Mehet?-kérdeztem tőle.
-Igen kezdheted.
Mögé térdeltem, elkezdtem a teljes fenekét simogatni a vajkockával. Mikor már eléggé olvadt a kókusz, a vájatát, és a lukját kezdtem intenzívebben bedörzsölni. Amikor már úgy ítéltem, hogy ennyi elég lesz rá a vájatba helyeztem a szerszámom, és a vajat rányomtam, hogy amíg húzogatom rajta, én is elég csúszós legyek. Ezek hatására teljesen megkeményedtem, és leraktam a vajat. Egyik kezemet a csípőjére tettem a másikkal a farkamat markoltam, és a lukához illesztettem a makkom, és finoman nyomva körkörösen mozgatva próbáltam ellazítani a bejáratot.
-Várj egy kicsit.-szólt hátra-Ez nem az igazi így.
-Befejezzük?
-Nem. Csak így nem tudok lazítani. De érdekel a dolog.
-Akkor helyezkedj el ahogy lazítani tudsz, és megpróbálok hozzáférni.
-Oké.
Lefeküdt a hasára, majd egy kicsit oldalra fordult, végül felhúzta az egyik lábát.
-Azt hiszem így jó lesz, neked is jó így?
-Megpróbáljuk.
Az egyenesen maradt lába fölé térdeltem, és odatartottam a lukhoz.
-Nekem így jó. Készen állsz?
-Igen. Gyere bátran.
Erre megint megmarkoltam a farkam, és hozzádörzsöltem. A másik még midig vajas kezemmel elkezdet a farkát masszírozni. Ahogy a bejáratnál játszottam éreztem az egyre csökkenő ellenállást, de még mindig szűk a bejutáshoz. Elengedtem a farkam, letámaszkodtam, és lassan tolni kezdtem neki óvatosan, nehogy fájjon. Éppen csak a hegyét tudtam így bejátszani, amikor meglepetésemre rá élveztem.
-Bocs de ennyire sikerült. Nem akartam fájdalmat okozni.
-Semmi gond. Nem fájt, tolhattad volna még erősebben. Legközelebb jó lesz.
-Legközelebb?
-Igen, még midig érdekel. Az az igazság, hogy furcsán jól is esett.
-Komolyan?
-Őszintén? Igen, és most még jobban érdekel, ha benne vagy.
-Miért ne?
Felültünk és beszélgettünk. Jó fél órányi beszélgetés után jött elő megint a témával.
-Most megcsináljuk?
-Most?
-Igen. Nekem azóta is az jár a fejemben, és te is tovább bírod, kétszer már elmentél. De most intenzívebben toljad, hogy be is tudj jutni rendesen.
-Tényleg?
-Igen.
-Nem szeretném, hogy fájjon.
-Ha nem jó szólok úgy is.
-Biztos?
-Biztos.-és már el is kezdett elhelyezkedni.-Na. Gyere nyugodtan.
Odatérdeltem a “helyemre”, és elkezdtem hozzádörzsölni a farkam, amitől megkeményedtem teljesem. Most már a bejáratot vettem célba, és egyre jobban “nekifeszültem”.
Lassan elkezdett tágulni, és egyre beljebb jutottam, mire az egész makkom be került. Figyeltem, de nem szólt, tehát folytattam. Már az egész makk bent volt, és a szára volt soron, pár centi múlva felemelte a fejét. Megálltam, mire szólt:-Folytasd ameddig jó neked, nekem érdekesen, furcsán jó.-lihegte.
Egyre bátrabban egyre mélyebbre toltam. Mikor már tövig voltam, felbátorodva kihúztam a makkig, majd megint tövig, és így hosszan dugtam, és húztam mindaddig amíg bele nem élveztem. Ekkor kezdtem el megint intenzívebben rá figyelni. Egész testében remegett, szerszáma kemény volt, de nem a teljes méretében. Gondoltam ezek után megfogom, vajon mit szól hozzá, és vajon milyen ilyen kicsin keményen. Alig értem hozzá, már el is élvezett. Megvártam míg magához tér, és kérdeztem a dologról:-Milyen érzés volt?
-Furcsán borzongató, jóleső, émelyítő.
-Érdekes voltál a végén. Alig értem hozzád, máris elmentél.
-Nekem is érdekes volt, nem is értem igazán mi is történt. Megpróbálnám máskor is, hátha tisztább lesz a kép, és nem volt rossz, valahogy jól is eset.
-Nem semmi lehetett.
-Nem volt az. Kíváncsi vagy rá? Elmondani nem tudom.
-Egyszer majd lehet.

Skype randi

Azon az estén is úgy ültem a gép elé mint ahogy szoktam. Semmi extra csak egy kis beszélgetésre vágytam. Előző nap megismerkedtem egy fiúval aki elég szimpatikusnak tűnt. Skype címet is adott így felvettem. Viszont hiába vártam rá nem jelentkezett. Így hát nem volt mit tenni ismét bejelentkeztem webcam chat-re. Miért erre? Azért mert ha már ismerkedem lássam ki van a túloldalon. Akinek nincs kép kirakva azokat egyből lekoccintom. Ha már én vállalom magam akkor tiszteljen meg vele a másik is, hogy megteszi.

A szokás hatalom, így mindig ugyanazt csinálom. Farok verő embereket elnyomom, kiskorúakra ráírok, hogy ide ne járjanak. Rendszerint kinevetnek és elküldenek anyámba, de legalább megpróbáltam. Aztán ott vannak akik írnak rád és képük is van viszont nem a te ízlésvilágod. Velük váltok pár szót és ilyen- olyan indokkal búcsút intek nekik. El is érkeztünk oda ami engem érdekel. Tehát a bejövős embereknél elidőzöm. Nézem őket. Ha nem nyomnak el egyből akkor várok. Számolok 5-től vissza és nullánál tovább lépek. Hogy miért nem írok én magam. A válasz egyszerű kíváncsi vagyok az első két mondatukra. Tudniillik ha valaki a megszokott

“-Szia!

-Kor?”

mondatokkal kezd már lépek is tovább. Anyám borogass ha beszélgetni , ismerkedni akarok és mellé látom is a partnerem akkor minek a kor? Beszélgessünk és majd megkérdezed ha érdekellek de ha 2 perc múlva tovább mész akkor minek az. Anyám neve nem kéne? Mielőtt belevágnék a történetünkbe illene bemutatnom magam.

25 éves barna hajú, kék szemű, fiú vagyok. Magasságom 173 cm. 65 kilogramm vagyok. Izmos ám vékony a testalkatom. Nem tartom magam csúnyának és mások sem. Sőt kifejezetten jóképű hírében állok. Senki sem tudja, hogy a fiúkhoz is vonzódom. Anyámmal és a húgommal élek. Apám már meghalt. Én dolgozom. Azt mondanám, hogy jól élünk. Nem vagyunk gazdagok de nem szenvedünk hiányt sem semmiből.

Ennyit rólam. Képet azért nem mellékelek mert a sok rajongóm nem engedne élni :)Jut eszembe szerény is vagyok 🙂

Tehát kanyarodjunk vissza a történetünkhöz. Tehát nagyban kattintgatok az embereket nézegetem ki,hogy néz ki amikor feltűnik egy srác a monitoron. Igazából csak abból tudtam, hogy srác mert a széken egy fekete vagy sötét kék trikóban és rövid nadrágban ült, feltett lábakkal. A lába szőrös volt így ha nem egy elhanyagolt viking felesége akkor csak fiú lehet. Arcából sokat nem lehetett látni csak a száját. Vártam és néztem. Vélhetőleg bejöttem neki mert nem nyomott el. Gondolom nézegetett mint Józsi bácsi a vizes poharat. Bele igyak, ne igyak? Írjak neki, ne írjak?

Végül a számolás mellett döntöttem. Lassan számoltam kivételesen mert valamiért kíváncsi voltam rá. Nem tudom miért ne kérdezzétek.Ott belül valami azt súgta lassan, lassan.

Tehát számolni kezdtem.

5………..

4……….

3……….

2…………..

Már majdnem nyomtam volna tovább mikor előre hajolt és írni kezdett.

-Szia!

Köszöntem neki én is. Viszont a második mondat előtt sohasem teszek többet mint a köszönés. Nem kezdeményezek tudjátok miért.Tehát vártam.Sokat nem kellett és már jött is a második mondata.

-Mi a helyzet?

Anyám, úgy örültem neki, hogy nem egy “-Kor?” kérdéssel találkoztam, hogy szavakkal leírni sem lehet. Mondtam is magamba. -Végre talán ma este is jó napom lesz.

Tudtára adtam, hogy unatkozom azért vagyok itt és célzást tettem rá, hogy bizony szeretném látni az arcát. Legnagyobb meglepetésemre a kamerát maga felé fordította. Igaz csak 1 pillanatra de az a látvány….hmmm még most is csorog a nyálam ha vissza gondolok rá. 🙂