A perverz nevelőapa

Reggel elég hamar már óracsörgés előtt jóval felébredtem. Nagy örömömre szolgált, hogy a fiammal a karjaimban ért az ébredés gyönyöre. A kicsikém akkor lehetett a legszebb álmába (pedig már volt vagy negyed 9). A keze félénken ugyan, de az útját kereste a testem fele, hogy könnyebben megtalálja, lenyúltam, amennyire csak tudtam. Mivel csak úgy értem el a kezecskéjét, így elkezdtem a hüvelyk- és a kisujját simogatni, hogy kicsit megnyugtassam. Eközben az ő jobb lába az én bal lábam alatt, a bal lába pedig a két lábam között volt. A bal lábát körbefontam azért a jobb lábammal is. A jobb keze a fejem alatt, ahogy az én bal kezem pedig az ő feje alatt volt. Amikor a kezét simogattam, akkor egy pillanatra felnézett rám, de azon nyomban vissza is aludt. Aztán, ahogy telt-múlt az idő, elkezdtem a hasam táján érezni egy kezdeti dudorodást. Nem vagyok oly hülye, így persze tudtam, hogy az nem jelent mást, minthogy elkezdett ébredezni és élénké válni a farkincája. Én pedig megpróbáltam minél többször hozzáérni, hogy a lankadásból való élénkség gyorsabbá váljon nála. Ez érezhetően sikeres volt, hiszen egyre jobban merevedett és keményedett neki. Engem meg evett meg fele a penész, hogy nem kezdhetek semmit azzal a gyönyörű szerszámmal ott a lába között, hogyha nem húzom ki a kezem a feje alól, ami pedig tuti, hogy azzal járna, hogy felébred. De olyan édesdeden aludt az apja szerető karjaiban, hogy nem volt egyszerűen szívem felkelteni őt. Aztán úgy fél 11 körül elkezdett végre ébredezni.

– Jó reggelt! / szólt

– Szép napot álomszuszék! / válaszoltam nevetve, majd megcsókoltam

A csóktól persze rögtön felcsillant a szeme

– De hát apa mit is keresek ezen gyönyörű szép karodban? / értetlenkedett

– Nem érzel semmit? Nem emlékszel semmire édes? / kérdeztem vissza mosolyogva, miközben egyre jobban odadörgölőztem a testéhez

– Azt hiszem, hogy dereng már valami! / válaszolta mosolyogva, majd elkezdett csücsöríteni

Nem is tudtam ellenállni neki és újabb csókban egyesültek ajkaink, amely után így szólt:

– Most már tisztán emlékszem! / válaszolta

– Gyönyörű éjszakánk volt. / válaszolta boldogan, ámde szemei alapján még igencsak álmosan

Nem is csodáltam, hogy még azért igencsak fáradt volt. Azért volt bőven dolga, amikor szopott, majd amikor szoptatott is. Arról nem beszélve, hogy amikor dugtam, az sem volt könnyű menet, hisz mégiscsak szűz volt, és valami ”idegen anyag” ténykedett neki a segge körül, ami sosem könnyű dolog. Főleg, hogyha beakar hatolni. Arról ugyebár nem is beszélve, hogy Taki akkor még csak 15 éves volt.

– Nagyon szépen köszönöm a figyelmességedet apa, Robi! / mondta kicsit megszeppenve a gyerkőcöm (engem az lepett meg, hogy Robinak is nevezett.)

– Ez természetes Takikám! Szeretlek! / válaszoltam (jól tudom, hogy a szeretlek szó ebben az esetben igen kétértelmű volt)

– Én is téged Robi! / válaszolta

– Tudom Taki! / reagáltam mosolyogva

Aztán feltápászkodtunk volna az ágyból, de engem egyre inkább elfogott a vágy, hogy azzal a gyöngyszemmel, ami a lába között úgy 12-13 cm hosszan és 3,5-4 cm vastagon az ”ég felé pislákol”, végre kezdjek is valamit. Nem is húztam az időt. Lejjebb csúsztam, majd először csak a száját nyalogattam, majd egyre mélyebben bekapva szoptam a drágámat. Istenem, milyen jó érzés újra a számba venni ezt az ifjúi farkacskát! (gondoltam magamban) Nem is oly sokára meg is lett a következménye, hisz Taksonykám megint udvariasan a számba élvezett. Én pedig nyeltem az előszörre éppen csak csöpögő, majdan spriccelő spermáját. El sem tudom mondani, hogy milyen jó érzés volt ez. A fiacskám is sóhajtott egyet, majd így szólt:

– Apukám, te úgy csinálod már ezt, mint egy profi! / és nevetett mindeközben

Aztán lementünk a konyhába, megkajáltunk, majd elkezdtük a napot. Egy kis fapakolás, egy kis kertészkedés. Estefele pedig először egy közös zuhanyzás, majd egy kis tévénézés a nappaliban. Észre sem vettem, amikor Taki elaludt. Csak arra figyeltem fel, hogy a vállamon fekszik és horkant egyet-egyet. Én is kezdtem már elálmosodni, de hosszútávon az a kanapé biztosan nem lett volna kényelmes egyikünknek sem. Főleg úgy, hogy a háttámla előtt ott voltak a párnák is. Ölbe vettem a fiamat, majd felvittem a szobámba. Ahogy letettem az ágyamra, fel is ébredt. Abban a pillanatban már tudtam, hogy itt akció és nem alvás lesz. Ezt egyáltalán nem bántam. Takikám elkezdett csókolgatni, ahol csak ért. Én pedig ugyanígy cselekedtem. Aztán elkezdtük egymást vetkőztetni. Ebből az lett, hogy szinte másodpercek alatt teljesen meztelen lett mindkét fél. A péniszem is élénkülni kezdett, de Takié már igencsak élénk volt. Gyöngyszem volt látható, ami már van akkora, mint reggel az ágyban volt. Ekkor 69-be fordultunk, és miközben egymást kényeztettük, mindkettőnknél beállt a teljes merevedés. Ez nálam kb. 22-24/6,5-8 cm, míg Takikámé pedig 16-18/5,5-6,5 cm. Eközben már elkezdtek azon járni a gondolataim, hogy miként legyen a folytatás. De Taki igazán gyors gondolkodásúnak bizonyult. A hátára feküdt, széttette a lábait, így mutatva a folytatás lehetőségét. Lehet, hogy sokan itt hüledeznek, hogy így hogyan is lehet szeretkezni. Egyszerűen fogalmazva: PRIMÁN!

§ Részletezve I §

– Drágám dugj meg! / hangzott el a kamasz szeretőm szájából

– Biztosan ezt akarod? / kérdeztem vissza

– Igen! / válaszolta egyértelműen (kacsintott is rám)

– Ez a póz biztosan kényelmes lesz neked? / kérdeztem ismét

– 100% / válaszolta

Mivel korábban egyszer már láttam ilyen videót így tudtam, hogy ez a misszionárius póz, aminek két nagy előnye.

1. Senkinek sem kell a partner vagy önmaga testsúlyát bármilyen formába tartania

2. Ebben a pozícióba végig van mód szemkontaktust létesíteni a partnerrel, ami mellett sokkal több lehetőség nyílik akár csókokra is szex közben

§Részletezve II §

Miután a kis szeretőm készen állt a kényeztetésemre, neki kezdtem e cselekedetemnek. Aztán óvatosan elkezdtem tágítgatni, játszadozni vele. Nagyon jó érzés volt ismét a karjaimban, ill. alattam tudni a drágámat. A finom és óvatos tágításnak hamar meg lett a sikere és behatoltam. Legalább 2 órán keresztül ott ténykedtem a farkammal a seggében. Isteni érzés volt. A kényeztetés közben ott csókoltam, ahol értem. Volt, hogy a száját, volt, amikor a mellkakasát. Élveztem minden egyes ezredmásodpercét az együttlétünknek. De szerencsére ő is. Az egyik kezemmel egyébként aktívan cselekedésre hívtam a faszát is. Jó volt érezni, ahogy újra merevedik, majd eresedik neki. Amikor a kezembe élvezett, akkor azt együtt nyaltuk le!

Bandi felkeresett és ismét az övé lettem

ét hete rám írt Bandi és megkérdezte mi van velem!Meglepődtem hiszen már rég nem találkoztunk. Azonnal válaszoltam is neki, szerencsémre pár perc múlva jött is a válasz. Azt írta jó lenne találkozni, én persze egyből bele mentem és kérdeztem mikor és hol. Két napra rá beszéltük meg a városban!
Eljött az idő, és a találkozáskor meglepődve kérdezgettem mi van vele!

Még régen ő és két haverja majdnem heti szinten élték ki rajtam a vágyaikat egy pincében! Az utolsó napon elköszönt mert elköltözött máshova.

Azt mondta jól van és dolga van a városban azt akarta kísérjem el. El indultunk és közben jókat dumáltunk, és miért is ne,jöttek az emlékek. Nála is és nálam is! Sokat beszéltünk az estékről amiket úgy töltöttünk együtt, mondta is milyen jó volt a faszát a számba rakni. Nagyon élvezte az egészet! Az emlékektől be is indultam persze ő is és habozás nélkül mondta, hogy menjünk valami nyugis helyre ahol megbassza a számat! Nem lepődtem meg a szavain, mindig ilyen volt!
Kimentünk a város végében lévő romos házakhoz ahol gyerekkorunkban is lógtunk, mert oda senki nem járt, amíg oda értünk tovább beszélgettünk és mondta egy darabig itt marad a szüleinél, de a hétköznapi beszélgetésből hamar át váltott a szexre!Amíg oda értünk már kavarogtak a gondolatok a fejemben. Mit csinálok megint, le fog szopatni, és ha meglátnak!
Pillanatok alatt oda értünk a házakhoz, nagy gaz volt mindenhol de nem érdekelte Bandit csak ment tovább így hát mentem utána! Be is ment az egyik házba és szolt, hogy menjek utána, bent a házban semmi nem volt, üres szobák. Bandi belépett az egyikbe és azt mondta itt jó lesz. Beléptem utána és ő rám szolt parancsolóan, hogy térdeljek elé, így is tettem, és ő már vette is elő a faszát. Még mindig tetszik a szerszáma, nagy és kemény.
Ahogy ott térdeltem előtte és láttam az ágaskodó férfiasságát, izmos hasát és barna bőrét már nem tudtam másra figyelni! Nem érdekelt semmi csak,hogy a számba tömje és kéjes nyögéssekkel kísérve dugja meg! Tudod a dolgod köcsög – mondta és tolta a számhoz a szerszámát! Nagyon élveztem ahogy beszélt velem és ő ezt tudta! Kinyitottam a szám,bevettem a makkját és megszívtam, hogy tudja tudom a dolgom és szófogadó köcsögje vagyok! Erre ő mindkét kezével megfogta a fejem és elkezdte ki-be tolni a kemény faszát és már hallottam is a nyögését.
Közben azt kérdezgette, hogy én is élvezem-e, én meg csak hümmögtem ühüm!
A válasza az volt erre – tudom, hogy szereted szopni a faszomat csicska, a faszszopó köcsögöm vagy és azt csinálod amit mondok – és kikapta a számból a kéjlécet majd rám mordult – megértetted köcsög?!
A válaszom természetesen igen volt, nagyon élveztem amit csinál velem. Azt akartam, hogy parancsoljon nekem ha már az övé vagyok!
Nem rakta vissza egyből a számba csak nyalatta velem a tövétől a hegyéig, és ez nekem iszonyat jó volt. Közben néztem az arcát és láttam a kissé gúnyos mosolyt azon a csodaszép barna bőrű arcán,persze ezt nem is hagyta szó nélkül – élvezed mi te kis buzi! Természetesen nagyon élveztem ahogy a számba vehettem a méretes farkát és ahogy nyalogattam,simogattam az ágyékát körbe-körbe! Láttam élvezi ahogy én is!
Megkérdeztem tőle mit csináljak, mit akar, bármit megteszek csak parancsoljon.
Ezen a mondatomon nagyon meglepődtem de nem bántam meg mert már mondta is,hogy szopjam tovább. Jó köcsögje ként amennyire csak tudtam bevettem a számba és hátra raktam a kezem így tudtára adva,hogy ő a főnök!Ahogy azt gondoltam keményen baszta a számat még jó ideig és azt mondta hogy a számban fog elélvezni és én nyeljem le a cuccot!A mondata után lassan majd pár perc múlva gyorsan kúrta a szám,arra gondoltam már nem bírja tovább,és igazam is volt. Felgyorsította a tempót a nagyobb élvezetért és máris átváltott finom mozdulatokra,szép lassan szinte tövig nyomta a számba majd csak a makkját hagyva a számban éreztem a meleg geciét ahogy a számba spriccel. Ezt hangos szavak követték.- nyeljed geci – mondta nekem kéjesen!Én meg persze,a csicskája,nyeltem ahogy bírtam de nem sikerült mindet mert kifolyt a számból. Ez nem zavarta mert nagyot élvezett! Kihúzta a farkát a számból ami olyan szép nagyra nőtt a számban,hogy csodálkoztam de ezt ő is észre vette és meg is jegyezte,hogy legközelebb is így fogom csinálni.
Most már felállhatsz mondta és közben elrakta a még lankadtan is nagy eres faszát!
Csodás izmos test, szép barna bőr,jóképű és még nagy a fasza is hát ő Bandi!
Volt még folytatása a dolgoknak de azt majd máskor leírom!

Traviságom története

Másnap későn ébredtem, és rögtön elkapott a rettegés. Már a tegnap esti vállalkozás is őrültség volt, kész csoda, hogy sem menet, sem jövet nem találkoztunk senkivel a lépcsőházban, ma pedig azzal tetézhetem mindezt, hogy az osztálytársaim elé merészkedek női ruhában. Az biztos, hogy lebuziznak. Ma, és még az érettségiig hátralévő másfél évben mindennap. Nem akartam én ezt. Azon járt az agyam, hogy miként mászok ki ebből a kutyaszorítóból.
Nem is csajos ruhákat vettem fel reggel, hanem csak farmert és fiúpólót. Elhatároztam, hogy ha anyu megkérdezi, miért, akkor csak legyintek majd, hogy leszek én még lány a farsangon éppen eleget. De nem kérdezte meg.
Délelőtt fánkot sütöttünk anyuval, igazi farsangi fánkot, porcukorral, baracklekvárral. Az iskolai farsangokon az volt a szokás, hogy a lányok süteményt visznek, a fiúk üdítőt. Hát én saját sütésű farsangi fánkot viszek, ha már… Ezzel eltelt a délelőtt, majd megvolt az ebéd, és ahogyan üldögéltünk az ebéd romjai felett, anyu megszólalt:
– Itt az idő készülődni. Háromra kell menni, ugye?
– Igen.
– Akkor fürödj meg először, aztán kezdetét veszi az Edina-projekt – kacsintott rám.
Elvonszoltam magam fürdeni, és közben egész végig azon gondolkoztam, ha már nem lehet lefújni ezt az egészet, legalább el kellene viccelni, hogy ez az egész nem is komoly. De hogyan? Semmi konkrétum nem jutott eszembe.
Vívódásaim az arcomra voltak írva, mert amikor kijöttem, anyu megkérdezte:
– Rosszul vagy?
– Dehogy – sóhajtottam, – csak egy kicsit félek.
– Attól, hogy kinevetnek?
– Attól is. Meg, hogy csúfolnak majd.
– Dehogy fognak csúfolni. Tavaly is az egyik fiú boszorkánynak öltözött, te mondtad, azt se csúfolták.
– Igaz – hagytam rá. Pedig az más volt. Attila egy szőrös, csúnya boszorkánynak öltözött, az nem volt szexuálisan női jelmez, mint az enyém. De a kocka el volt már vetve, így hát átadtam magam a sorsnak.
Olyan mozdulatokkal, mint aki a kivégzésére készülődik, felvettem az egyik hasleszorítós franciabugyit, az elöl csipkés beige-színűt. A melltartókból a fekete push-upos mellett döntöttünk, a charleston-ruha nem igényel nagy melleket, ez a melltartó pedig külön kitömés nélkül is kihozza belőlem a húszas-évek deszka nőideálját. Vadiúj, füstszínű, üvegszálas nejlon-harisnyanadrág került még rám, aztán leültem, és anyu előbb kifestette a körmeimet, majd megcsinálta a frizurámat és kisminkelt. Feltette a fülemre a két kis rombusz-alakú ezüstklipszet:
– Ezeket leveheted, ha zavar, úgyse nagyon látszik a hajadtól. Csak el ne veszítsd!
Bólintottam, miközben néztem az arcom a tükörben:
– El se hiszem, hogy így fogok a többiek elé állni!
– Beijedtél?
– Kicsit igen.
– Figyelj – mondta erre anyu, – van az a farsangi álarcom, vedd fel azt. Meglátod, sokkal bátrabb leszel, ha nem látják közvetlenül az arcodat. Elrejtőzhetsz az álarc mögé.
Ez jó ötletnek tűnt, kicsit könnyebb szívvel folytattam a beöltözést. Felvettem a sárga-zöld charleston-stílusú hosszúujjú ruhát, a fekete körömcipőt, majd megkaptam az ékszereimet, és végül a beígért, sebtiben előkeresett álarcot. Gyönyörű volt, bársonyfekete, míves darab, strasszokkal, a szemöldök vonalában tollakkal.
Tökéletesen festettem benne, nem is ismertem magamra. Remélem más se fog, gondoltam fanyarul.
– Háremhölgynek kellett volna öltöznöm – közöltem, – és akkor egy fátyollal legálisan eltakarhatnám az arcomat.
– Vagy kalózkapitánynak, és akkor nem paráznál itt nekem – vágott vissza anyu.
Anyu ismét bevállalta, hogy kocsival elvisz, csak a lépcsőházat kellett megint túlélni. Szerencsére most sem találkoztunk senkivel, bár nagy baj ellenkező esetben sem történt volna, mert én megint mélyen a homlokomba húztam a kecsua-sapkámat, a sálamat pedig fel az arcom elé, és most a szememet is takarta a farsangi álarc. A télikabát alól kilógó női láb pedig legfeljebb az ismeretlen hölgyeknek kijáró udvarias köszönést eredményezett volna. Az autó pedig már biztonságos hely volt.
A kocsikázás azonban hamar véget ért, az iskola előtt ki kellett szállnom. Magamra maradtam. Innen már nem volt visszaút. Kezemben a fánkos szakajtóval beléptem a suliba. Felmentem a lépcsőn, végigmentem a folyosón, egészen az osztályunkig, minden feltűnés nélkül.
A teremben már nagy a vigadalom, aminek örültem, mert így észrevétlenül settenkedhettem el a büféasztalig, ahol muszáj volt megválnom az addig kitűnő álcázást nyújtó fánkoktól. Már a fogasnál jártam, épp a kabátomat akasztottam fel, amikor rémületemre egy harsány rikkantást hallottam magam mögött:
– Nézzétek már, a kis mimózánk lánynak öltözött!
Megfordultam, és velem szemben az egész osztály rám nézett.
– Tényleg! Még ilyet! Meg sem ismertem! Nem is gondoltam! – hallottam az első kommentárokat. Majd jöttek a poénok:
– Egy csókot, tubicám – karolt át Gábor.
– Micsoda mázlista vagy – állt elém Marci, – nem kell lemenned a földszintre a fiú WC-be, nyugodtan bemehetsz idefönn a lányba is!
– Most már mindig így fogsz járni, vagy ez csak egy jelmez? – találgatta Jocó.
Az első reakciókat így megúsztam, csak a háttérzajból ütötte meg a fülemet egy azonosíthatatlan hang:
– Biztos, hogy buzika!
Igazából messze nem én voltam a legnagyobb szám. Voltak sokkal jobb jelmezek is – szőlő, TV-készülék, kémény, – és volt rajtam kívül is női jelmezes fiú: Szuperdagink rózsaszín balerinának öltözött. Igaz Kati pedig kicsit visszafordította az ivararányt azzal, hogy fiú-jelmezbe, amerikai gengszternek öltözött.
Kis idő múlva már egészen kényelmesen éreztem magam. Az álarcomat is levettem. Ettünk-ittunk, dumáltunk, és én tulajdonképpen el is felejtettem, hogy lánynak vagyok öltözve. Hamar eljött az 5 óra, amikor le kellett menni a tornaterembe, az össz-iskolai farsangi buliba. Rám visszakerült az álarc.
A tornateremben minden osztály vonult egy kört a többiek előtt, megmutatva milyen jelmezben van. Én voltam az egyetlen álarcos, de érthető okokból tartottam magam ehhez a rejtőzködő allűrhöz. Aztán minden osztály delegált egy embert a hagyományos jelmez-zsüribe, és kezdődhetett a mulatság. Lekapcsolták a nagy villanyokat, csak a színes fények égtek, villóztak, és szólt a zene, ment a tánc.
Én nem táncoltam, nem is akartam egyáltalán, mert most, hogy így átálltam a női oldalra, lányokkal nem akartam, fiúkkal meg hülyén venné ki magát. Amikor azonban kihirdették a hölgyválaszt, ráadásul egy lassú számra, Kati elém állt, és megkérdezte:
– Szabad?
Bólintottam. Először a derekát fogtam meg, mint a fiú a lánynak, ő pedig a nyakamat, mint a lány a fiúnak, de aztán rájöttünk a helyzet paradox voltára, hogy pont ellenkezőleg vagyunk öltözve, és kézpozicíót cseréltünk. A következő gyors számnál is táncolva maradtunk, majd amikor egy még gyorsabb jött, abba akartam hagyni. Nem bírom én ezt magassarkúban. Kati azonban rábeszélt, hogy vegyem le a cipőmet, és folytassam mezítláb, csak harisnyában. Így is történt, és én teljesen belevettem magam a táncba, gondosan ügyelve azonban arra, hogy úgy mozogjak, ahogyan azt a lányoktól láttam. Szólt a zene, villóztak a színes fények…, és akkor lekértek.
– Kata, elrabolnám a táncpartneredet!
Egy évvel idősebb, tizenkettedikes fiú volt a lekérő, bizonyos Jorgi becenevű, fókának öltözve. Látásból ismertük, ő is minket, Katit biztosan, engem talán, de biztos, hogy nem ismert fel. Arra gondolhatott, minek táncoljon két lány együtt. Éreztem, hogy itt nagy félreértés van, de gondoltam abból nem lesz baj, hogy ugrabugrálunk egymással szemben.
Amikor hirtelen lassúra váltott a zene, ő ellentmondást nem tűrően hozzám lépett, és átkarolta a derekamat. Akkor kellett volna szólnom, de elmulasztottam a pillanatot. Aztán meg már nem mertem szólni. Átkaroltam a nyakát, és lassúzni kezdtünk. Erőltette, hogy közelebb bújjon hozzám, kénytelen voltam engedni, és álarcom az arcához, állam a vállához ért, miközben ő a derekamról az egyik kezét a fenekemre csúsztatta. Torkomban dobogott a szívem, kivert a víz.
– Hogy hívnak? – kérdezte.
Uramatyám, itt a vég. Ha megszólalok, a hangomról kiderül, hogy fiú vagyok.
– Bocs, udvariatlan voltam – szólalt meg újra. – Először nekem kell bemutatkoznom, ne haragudj. Jorgi vagyok, legalábbis mindenki így ismer. Te is megmondod a keresztnevedet vagy a becenevedet? Ennyi is elég nekem.
Majdnem összeestem az izgalomtól. Megmondanám én a teljes nevemet is, de abból most már botrány lesz.
– Edina – suttogtam vékonyan, kissé megemelve az utolsó szótagot, remélve, hogy a fiú- és a lány-suttogás nem különböztethető meg egymástól.
– Ide jársz? – faggatózott tovább, közben megsimogatva a fenekem.
– Ühüm – suttogtam bólintva, remélve, hogy ezzel beéri.
– Találkozunk majd? – kérdezte, ebben a pillanatban vége lett a számnak. Ő megpuszilt a fülem alatt, és kiengedett a karjaiból. Én köszönetképpen bólintottam egyet felé, és elspuriztam arra, ahol a magassarkúmat hagytam. Kígyóként siklottam a tömegben. Hátranéztem. Nem követett.
Beleugrottam a cipőmbe, és akkor mellettem termett Kati.
– Megúsztad? – vigyorgott dévajul.
– Meg. De hazamegyek. Ennyi volt nekem.
– Várj! Most hirdetik ki a jelmezversenyt!
Maradtam. Felkapcsolták a villanyt, és nagy ovációk közepette kihirdették a helyezetteket, külön a fiúk, és külön a lányok kategóriájában. Azt hittem vége van, de az igazgató néni így folytatta:
– Az idén nyitottunk egy külön kategóriát azoknak, akiket nem tudtunk sem a fiúk, sem a lányok kategóriájában díjazni.
Kezdtem rosszat sejteni. Az első díjat a balerinának öltözött Szuperdagi kapta. A másodikat egy rusnya banyának öltözött kilencedikes fiú. A harmadikat pedig én.
Úgy támolyogtam ki, mint egy alvajáró. Ráadásul az igazgatónő felszólítására az álarcomat is le kellett vennem, de mivel a nevem már elhangzott, ez végül is mindegy volt már. Mikor kezemben az oklevéllel és a doboz Raffaellóval támolyogtam visszafelé, a tömegből egy fóka szólt rám:
– Te fiú vagy, baszki? Pedig azt hittem…, ilyen csajt…!
Jorgi volt. Nem néztem rá, de megismertem a hangját. Elszaladtam.
Az osztályteremben találkoztam Katival. Beszélgettünk. Még csak nyolc óra múlt. Nem akartam hazamenni, mert kilencre vártam anyukámat, és biztosabbnak éreztem megvárni, mint végigmenni az utcákon ebben az öltözetben. Végül is nekem elég volt, ha nem vagyok lenn a tornateremben.
Így aztán kibekkeltük az időt kilencig, aztán hiába vártuk a suli előtt anyut, nem jött. Elindultunk gyalog, feltettem Katit a buszára, majd egyedül sétáltam haza. Sikerült elkerülnöm az ismerősöket, és amikor beléptem a lakásba, anyut a TV előtt találtam.
– Már ennyi az idő? Vagy eljöttél előbb? – kérdezte.
– Már ennyi – feleltem.
Mikor aztán a cipőmtől és a kabátomtól megszabadulva lehuppantam mellé a díványra, a combomra tette a kezét és rám kacsintott:
– És mi volt, kicsi lány?
– Kis híján bepasiztam – feleltem, de ennél többet ismételt faggatózásra sem voltam hajlandó elárulni.

Meleg sztori – a csalódás

Mikor megismerkedtem vele, azt hittem, hogy ő a legjobb a világon, beleszerettem életem első és egyben utolsó pasijába, Adam-be.

A nevem Austin Smith, 16 éves koromban, még nem gondolkoztam az öngyilkosságon, de úgy érzem, nincs más választásom. Meg kell tennem. És miközben ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, egy erős kiáltás zavarta meg, már tébolyult agyam működését. Valaki a nevemet kiáltotta, de úgy is tudtam, hogy ki az.

– Austin ne! – kiáltotta Adam

– Menj innen! – ordítottam neki teli torokból – Akkor jó voltam, amikor megdugtál a mosdóban, de utána meg spuriztál vissza Jessica-hoz, te biszexuális állat! UTÁLLAK ADAM, UTÁLLAK! Kihasználtál!

– De Austin engedd, hogy… Neeeee…!

Nem érdekelt, hogy mit mond, mivel nem voltam kíváncsi a hazugságaira. Miközben zuhantam, lepergett előttem az egész életem. A talaj egyre közeledett és közeledett. Mikor földet értem, már semmit sem éreztem, semmit sem hallottam, és legfőképpen semmi sem érdekelt.

8 órával korábban…

Reggel 6:00-kor keltem. Belőttem a séróm, megettem a reggeli virslit, utána átnéztem mindenem ott van-e, majd elindultam a buszra.

7:05-re be is értem, beléptem az öltözőbe, és bekapcsolódtam az osztály ordibálásába. 7:15-kor az oszi szólt, hogy felmehetünk, mire az egész osztály egy emberként indult el. 7:30, becsengetnek. Első óra magyar, nekikezdtünk Radnótinak, utána matek, csak gyakoroltunk, fizika úgy telt, mint a matek, kémián végre elkezdtük a reakciókat, szlovák annyira unalmas volt, hogy inkább a légycsatát nézte az egész osztályt, mintsem a tanár unalmas magyarázatát figyelte volna. Tornán röplabdáztunk.

Órák után szembe találtam magam szerelmemmel, akit csak Adam-nek szólítanak. Elkezdtünk smárolni, ott, a folyosón. Két fiú. Hihetetlen jól tud csókolni, elkezdi masszírozni a nyelved, és amikor már kezdenél belejönni, akkora abbahagyja.

– Szia! – köszöntem neki, egyébként egy hónapja járunk.

– Hy!

– Mizu? – kérdeztem egyszerűen.

– Semmi érdekes. Veled?

– Semmi.

– Nem mennénk be a wc-be, kedvem lenne csinálni valamit. – mondta, mivel már számára is kezdett kínossá válni a csend.

– ÖÖÖ.. Ok, miért ne?

Tudtam mire gondol, így hát követtem egészen a WC-ig. Mikor bementünk, egyikünk sem bírta tovább. Elkezdtünk csókolózni, keményen, forrón. Minden percét élveztem, és szerintem ő is. Elkezdtünk vetkőzni. Bekaptam a bimbóit, csak szívtam, mint kisgyerek az anyja mellét. Újra a száját kényeztettem. A csávó már teljesen kész volt. Tudtam mit akar. Elkezdtem érzékien és lassan lefelé vinni a fejem. Közben nem felejtettem el, izgatni sem. Kigomboltam a farmerját, letoltam, először elkezdtem merev péniszét simogatni, utána boxerján keresztül nyalogatni. Ő többet akart, amit én nem vettem észre, csak azután, miután beletépett a hajamba, letolta boxerját, és számba tette a forró rudat. Erős csípőmozdulatokkal újra és újra a számba nyomta péniszét. A szemem könnyezett a fájdalomtól, de perverz módon élveztem, mikor ilyen erőszakos, mikor nem tud parancsolni az élvezeteinek, és hagyja azt, hogy a farka vezényelje.

– Keféljünk! – mondtam, és remélem határozottabban, mint amikor a Nemzet dal szavaltam az iskola előtt.

Se szó, se beszéd félre lökött, letépte rólam a nadrágot és az alsót, én közben levettem a felsőm és a cipőm.

– Felhúznád a kotont? – kérdezte

– Persze – mondtam, mivel ebben már rutinom van, ő ugyanis azt szereti, ha én teszem fel neki.

Mikor felkerült az óvszer, lassú és finom mozdulatokkal belém hatolt, élveztem, mint kutya a játékot. Ezután egyre erősebb és erősebb lökéseket adott. Megjelent az ablakon a pára, a WC-ben szex szag volt. Már mindketten a csúcson voltunk, amikor kivette belőlem a péniszét, lehúzta az óvszert, és ráverte az arcomra, utána pár rántás után én is elmentem.

Lemostam az arcomról az ondót, és elkezdtünk felöltözni. Ő előbb kész volt, mint én. Mikor befejeztem az öltözködést, kiléptem az ajtón, és láss csodát ott smárolt a „volt csajával” Jessicával. Ez jobban meglepett, mint egy Buds Spencer filmben a pofon.

Odamentem Adam-hez, és egy akkora pofont lekevertem neki, hogy csak nézegetett. Utána futásnak eredtem és meg sem álltam hazáig. Otthon írtam egy sms-t neki idézem „összetörted a szívem, így nem élet az élet, inkább véget vetek neki”. Az sms után pár perccel megérkezett, de már késő volt.

Passzív létemre megdugtak

Megkóstolni Lerryt és váratni magunkat, mindent a szemnek, nem is olyan egyszerű vállalkozásnak bizonyult. Égtem a vágytól. Még aznap délután áthívott Kyra, Lerry nem tartózkodott odahaza. Kyra kifejezéstelen arca nem sok jót jósolt, az ablakon bámult kifelé, a semmibe révedve. Köhintettem, de pontosan tudta, hogy ott vagyok.
– Kyra…
Egy mély sóhaj, nehéz, akár a kő.
– Nézd, ha Lerryről van szó, akkor én…
– Mit képzelsz John, mégis mi a francos fenét képzelsz magadról? Nem elég, hogy elcsábítottad, még magadhoz is akarod kötni? Az öcsém eddig nem volt meleg, érted? Nem volt!
A magasba emeltem a kezem, a pupillám kicsire szűkült.
– Nem tettem semmi rosszat, úgy bánok az öcséddel, akár a hímes tojással. Esküszöm az életemre, hogy semmit nem erőszakoltam rá. Még senkihez nem közeledtem annyi tisztelettel, mint felé.
– Nem? És az ötlet, talán nem tőled származik a költözéssel kapcsolatban? Nem te találtad ki? Mi lesz így Lerryvel, meleggé válik majd egészen, család nélkül, feleség nélkül fog élni?
A vádak, mint nyilak értek, minden egyes szó egy késszúrás a szívem közepébe.
– Egy bestia vagy Kyra! A pokolba veled! Lerry felnőtt, én nem akarom elrontani az életét, mondd meg neki, hogy visszavonva minden, nagyon sajnálom, nem leszek liliomtipró és a világ legnagyobb sötét eleme!
Hazaviharoztam, kár, hogy nem vagyok az a bőgős fajta, mert milyen jó lett volna sírni ahelyett, hogy szétvertem a fél berendezést! Az egyik ablak is betörött, Kyra átrohant a csörömpölésre, az ajtó nyitva maradt, így simán bejött, iszonyodva nézett körül.
– Tűnj el, tűnj a pokolba! – tajtékoztam, ez egyben az a pillanat is volt, amikor a semmit sem sejtő Lerry is odatalált hozzám, hazafelé jövet hallotta a furcsa csattanásokat, így otthona helyett hozzám sietett.
– Mi van itt? – Gyönyörűen festett még úgy meglepetten is.
– Kik voltak, én nem is értem az egészet.
– Nincs baj, menjetek haza!
Otthagytam őket, a zsebembe gyűrtem némi pénzt, és kimenekültem az utcára, szinte futottam. Nem akartam őket látni, meg azt, hogy fájjon.
Őrülten bepiáltam.
Tánc közben dobáltam magamról a ruhadarabjaimat, és szégyentelenül kikezdtem minden férfival, aki csak kicsit is tetszett. Szédültem, forgott velem minden, valaki hazakísért.
Arra eszméltem, hogy az ágyamon fekszem, egy ismeretlen pasas lovagol felettem. Kegyetlenül megdugott, azt sem tudtam, hogy hívják, sem azt, kicsoda-micsoda. A telt heréi csak úgy csapódtak a fenekemhez, óriási bicepszén kanyargó, tetovált minta, szóval igazi nehézfiúnak tűnt. Ezt reggel is megállapítottam, amikor ébredés után ott horkolt mellettem az erős test, akinek izmos válla, akár egy félajtó, rövidre nyírt barna haja, erős állkapcsa illett hozzá. Csak nyeltem egy nagyot.
Mozdulni is alig bírtam, a tag lestrapált teljesen, a hátsóm sajgott, nem is mertem a lepedő alá kukucskálni, milyen lehet a többi testrésze. Ám, amikor óvatosan felálltam, még jobban sajgott az anusom, biztos voltam benne; a legvastagabb bránerrel rendelkező tagot foghattam ki az egész városban.
Nem értettem magam, hogy lehettem annyira felelőtlen és azt sem, ki takarított össze míg én elvoltam. A betört ablakot, és egy törött lábú széket kivéve, semmi nem látszott abból a pusztításból, amit véghezvittem. Lezuhanyoztam, bekentem a lyukam egy nyugtató krémmel, és vártam, hogy ébredjen az ismeretlen, hogy minél előbb kidobjam.
Éppen kávét főztem, amikor megjelent az ajtómban Lerry.
– Annyira aggódtam érted, nézd, beszéltem Kyrával és…
– Hé, pajtikám, gyere vissza az ágyba, hadd nézzem azt az édes popód!
Az ismeretlen szekrényajtó kiáltott az ágyamból…
Lerry először elsápadt, majd elvörösödött, szép szemében hitetlenség tükröződött.
– Szóval te…Én meg azt hittem, hogy…Micsoda barom vagyok! – köpte oda végül, majd elrohant, míg én ott álltam az ajtóban egy alsóban és azt hittem rám szakad az ég. Belül sírtam, az ostobaságom miatt, életem főnyereménye szaladt tova, hogy soha többé ne legyen rá esélyem.
– Várj, Lerryyyy – rohantam utána – részeg voltam, nem is ismerem. Várj, hallgass meg!
A fiú rám csapta az ajtót, én pedig visszakullogtam a lakásomba.