Egy szubmisszív naplója

Soha nem tudtam, hogyan kell ilyesmibe belefogni. Mint a napló. Ezért kezdem ott, hogy miért is vetemedtem erre. Egy másik titok könyv vitt rá. Ha úgy tetszik, inspirált. Történetemet ott kezdeném, hogy két évvel ezelőtt hazaköltöztem a szülővárosomba. Nem tanulmányok miatt voltam távol. Azon a koron már túl vagyok. Az ok egyszerű, de senki nem tudott róla. Egy nő miatt vállaltam munkát másik városban. Szerelem? Nem, szó sem volt róla. Valami olyasmi miatt inkább, hogy illett hozzám. Ami nagy szó, tekintve, hogy ilyesmi ritkán fordul elő velem. Az én meglátásom szerint semmi különleges nincs bennem, mások, főleg a nők, nem így látják. Az egész lényem a dominanciáról szól, szadista hajlammal párosulva. Persze, nem olyasmire kell gondolni, hogy kisállatokat kínzok. Ez leginkább a szexualitás terén jön elő. A kötözés sok mindenkinek tetszik, egészen addig, míg valóban el nem jutunk odáig. Ott már jön a félelem, a visszatáncolás. Ha mégis belemegy az illető, akkor ideges, ami nekem sem tesz jót. Eddigi életem során talán, ha nyolcszor volt igazán kielégítő számomra a szex. A nővel, aki miatt elköltöztem, ebből a nyolcból a fele volt meg. “Egy szubmisszív naplója” bővebben