Meleg képzelgések

Ha lehet fokozni, akkor a teremben még nagyobb lett a némaság. Szinte látható volt az emberek arcán a kín, hogy nem képesek egyszerre két irányba nézni. Azok voltak kivételesen a legjobb helyzetben, akik eddig Harryvel szemben ültek, a vádlottak háta mögött, mert így premier plánban tárult eléjük a jelenet. Nos, meg kell hagyni, nem mindennap adódik ilyen izgalmas és szórakoztató műsor az itt dolgozó ítélkezőknek. Általában csak könyörgő, fenyegetőző, üvöltő, tagadó, beismerő, időnként síró bűnösök, és még bűnösebbek ennek a helynek látogatói.
Egy Harry Potter vs. Caramel meccs, mindkettőjük ellenségének életéért. Ha nem lett volna kínos, akkor ezek a tisztes bírák most bizony fogadásokat kötnek a végkimenetelre. Azért az össze-összevillanó szemekből nagyjából így is sejteni lehetett, ki kinek a győzelmében bízik.

Harry felszegett, dacos fejjel fixírozta Caramelt, aki láthatólag elégedett volt ezzel a döntéssel is. Malfoy pedig rendületlenül hozta az előkelő, hideg formáját. Mindenki kíváncsi volt az ítéletre, mert bár tökéletesen hallották a nem sokkal ezelőtti beszédet, nem hitték, hogy a miniszter valóban szabadon engedi a halálfalót ilyen egyszerűen.

Caramel élvezte a rászegeződő tekinteteket. Mindig is szeretett a figyelem középpontjában állni, és most az az önfejű barom tálcán nyújtotta neki a bosszút és a népszerűséget, ami a választásoknál még igen hasznos lehet. Gyűlölte ezt a konok, makacs, politikailag abszolút nulla kölyköt, aki minden felsorolt negatív tulajdonsága ellenére is nagyobb hatalommal, és befolyással bírt az emberekre, mint amennyire ő valaha is fog. Bosszantotta ez a tudat. Az egyetlen vigasza talán az lehetett, hogy annak a szerencsétlennek fogalma sem volt róla, mi van a birtokában. Harry Potter, főleg nem sokkal így a háború után, ha akarta, simán megdönthette volna az egész Minisztériumot. Megpróbálta hát teljes erejéből a maga vonzáskörében tartani a fiút, aki a hatalom biztos záloga az új világban. Mindent fölajánlott neki, amit törvényes, vagy akár törvénytelen eszközökkel a rendelkezésére tudott volna bocsátani. De nem! Az a szerencsétlen kölyök nem volt hajlandó az együttműködésre. Most pedig maga adja a legtökéletesebb bosszúhoz a fegyvert a kezébe. Caramel gondolatban vállon veregette magát. Ha jól választja meg a feltételeket, akkor az a szemét halálfalóivadék úgy is hamarosan visszakerül ide, ahova való, de előtte pokollá teszi a Kis Túlélő életét.

Malfoy hidegen tekintett a két emberre. Finom ösztönei megsúgták, mi a Miniszter úr szándéka ezzel a kétes húzással, és ha nem tartotta volna ezt az embert egy semmirevaló, szemét patkánynak, akkor most elismerően pillantott volna rá. Pontosan tudta, mire számít a másik, nem hiába nevelték annak, ami, arisztokratának, aki majdan egy nagy múltú család feje lesz. Az ő feladata a Malfoy név tisztán tartása, akár tetszik ez egyeseknek, akár nem. Mindenki tudja, mit jelent viselni ezt a nevet, ő pedig büszke rá. Igen, még most is. Arra természetesen nem, amiért most ezen a helyen kényszerű elviselni ilyen embereket, mint Caramel. Voldemortnak nem lett volna szabad elbuknia, vagy legalábbis tovább kellett volna húznia, amíg apja mindent elrendez, és mint mindig, a család makulátlan múlttal nézhessen szembe a nem is annyira alaptalan vádakkal. De minden olyan gyorsan történt, hogy idő sem volt intézkedni. Lucius, a híresen jó politikus, vesztett. Ilyen nagyban már nem megengedhető a hiba, ő az életével fizetett, és annak a névnek a tisztességével, ami mindig is szinte különálló lényként uralkodott ezen a családon. A rossz döntéssel ide taszította őt is, a fiút, aki egyedül képes tovább vinni a vérvonalat. Most rajta a felelősség, hogy újra a varázslótársadalom fölé emelkedjen, mint Malfoy, és ezért bármit hajlandó megtenni, hiszen ez a kötelessége.
Sosem hitte volna, hogy a helyzethez képest ilyen könnyű dolga lesz majd, hiszen maga a Kis Túlélő, a Nagyúr Gyilkosa kínál neki kiutat. Ha valaki, hát Harry Potter, biztosan kiviszi innen. Draco önkéntelenül is elmosolyodott magában. Milyen ironikus, nemde?

Harry idegesen figyelte szavai hatását. Caramel szemmel láthatóan nyugodtan hátradőlt, és elégedett volt a válaszával. Nem igazán értette ezt a reakciót, azt hitte, komolyan meg kell majd küzdenie, hogy Malfoyt megmentse a dementorcsóktól, ehelyett minden hercehurca nélkül – úgy tűnik – a miniszter rábólint erre a képtelen dologra.
Malfoy meg… Róla nem is tudja, mit higgyen. Most, hogy már nem lobog benne a tűz, hanem visszazárt a régi, hideg álarcába, és így nem képes leolvasni a gondolatait. Az előbb meg mert volna esküdni rá, hogy Draco bármire képes lenne a szabadulásért, most viszont egyetlen jelét sem adja annak, hogy érdekli, ami itt folyik. Mintha takarékra állt volna. Tipikus mardekáros tempó – gondolta fintorogva -, ha van, aki elvégzi a munkát helyettük, minek is törjék magukat.
Mindegy – jutott elhatározásra -, ha belevágtam, végigcsinálom. Azt hiszem, sikerült elintéznem magamnak egy igen hosszú és tanulságos időszakot, aminek a végén megírhatom a disszertációmat malfoy-tanból. De kérdés, hogy lesz-e kedvem megvédeni?

A teremben összegyűlt bírák, őrök, aurorok, és valamilyen sógor, koma, jó barát alapon bejutott szájtátik úgy viselkedtek, mintha egy láthatatlan pingpong meccsen volnának. Ide-oda kapkodták a tekintetüket az érintettek között. Egyetlen pisszenés sem hangzott el az ominózus bejelentés óta. A pince hidege észrevétlen a csontokig mart, segítségére volt ebben a legnagyobb szövetségese, az emberi szív. A falak nyirkosan izzadtak, és a doh szaga is erősebben terjedt, rátapadva minden nyálkahártyára. Épeszű ember nem sokáigbírja ezt a feszültséget, így Harry és Caramel jóformán egyszerre szólalt meg. A fiú, ahogy az illem kívánta, egy bólintással jelezte az idősebb, és magasabb rangú férfinak, hogy kezdje ő.
Caramel, miután ismételten körbehordozta tekintetét, és konstatálta, hogy mindenki rá figyel, megköszörülte a torkát, hogy tovább csigázza az érdeklődést, majd belekezdett a mondanivalójába.
– Uraim, hallották előbbi szavaim. Önök a tanúk mindarra, amit eddig, és mit ezután mondani szándékozom. A döntésemet meg nem másíthatom, főleg én, akinek kötelessége a megfontolt gondolkodás, az egész varázsló társadalom érdekében – Harry kéztetést érzett, hogy a szemét forgassa, de ennyi év alatt kinőtt az ilyen gyerekes érzelemnyilvánításokból. Ráadásul Malfoy is felé pillantott, mintha várna valami efféle reakciót, így inkább maradt az eddig bevált kő merev arcvonásoknál, és gondolati szinten tartotta meg a véleményét. – Ígéretemhez híven tehát, ha Harry James Potter teljes felelősséget vállal az itt megjelent vádlottért, Draco Lucius Malfoyért, akkor az érintett megfelelő óvintézkedések után távozhat.
A tömeg végre sustorogni kezdett. Némelyek morogtak, és nem egy félhangos beszólás fejezte ki nemtetszését, miszerint miért nem kerül a mocskos halálfaló oda, ahová való. A szemekben most felizzott a gyűlölet, arra a lehetőségre gondolva, hogy az általuk oly annyira gyűlölt hatalom egyik képviselője szabadulhat. Többen ellenségesen kezdték méregetni Harryt is, és nem egy fejben megfordult a kérdés, hogy hogyan lehet ez? Miért védi?
Harry érezte a hangulatváltást. Amikor elfogadta a kihívást, még nem volt teljesen tisztában azzal, hogy mit vállal pontosan, de a miniszter önelégült arcát nézve lassan megértette, hogy csapdába csalták. Rápillantott Malfoyra, aki – mint mindig – most is elegánsan ült az őt rabláncon tartó széken, és egyenes háttal, felemelt fejjel nézett farkasszemet az őt fixírozókkal. Nem tűnt meglepettnek, és Harryt bosszantotta, hogy csak ő nem vett észre az egészből semmit. „Az a szemét!” – szorult ökölbe a keze. – „Ha nem tud maga mellé állítani, akkor ellenem hangolja a közvéleményt, ahogy teszi azt már jó ideje, és újra, meg újra oda jutunk, hogy én magyarázkodom az embereknek. De nem érdekel! Akkor sem adom fel! Megmutatom, hogy igeneis jó döntést hoztam!” – Fölemelte a fejét, és jeges pillantással mérte végig azokat, akik megkérdőjelezték ennek helyességét. Többen megszeppenve másfelé néztek. Nem sokuknak volt bátorsága sokáig magán tűrni a haragvó Megváltó tekintetét.

Malfoy határozottan jól szórakozott. Tudta, hogy nyert ügye van. Caramel fontosabbnak tartotta Harry megalázását, mint azt, hogy őt koholt vádak alapján lecsukassa. Nézte a felháborodott embereket, minden különösebb érzelem nélkül. Megvetettte ezt a csőcseléket, akik a látványosság kedvéért jöttek csorgatni a nyálukat, na meg azért, hogy vethessenek egy pillantást, netán odaköszönhessenek a Kis Túlélőnek. Szánalmasnak tartotta ezeknek az embereknek a létét, és jól esett lenézni a gyűlölettel lobogó szemeket. Látta, hogy Harry felé néz, de ez sem izgatta különösebben. Az a szerencsétlen a feladatát már elvégezte, innentől nincs több dolga vele. Mindenesetre tényleg roppant szórakoztató volt változó arckifejezéseit figyelni, amik minden igyekezete ellenére, pontosan tükrözték az adott helyzetről a véleményét. Ki nem hagyta volna, amikor az a szerencsétlen rádöbbent, hogy Caramel a bolondját járatta vele. Viszont meglepődött azon a tekinteten, amit a másik fölemelkedő arcán látott végül. Van tartás benne, az kétségtelen – ismerte el magában –, kár hogy nem nemesnek született, akkor talán kiváló szövetségesek lehettünk volna. Bár, ki tudja, lehet, így volt elrendelve, és akkor is csak halálos ellenségekként tekintenénk egymásra. Kár is ezen rágódni…

A néma háborút ismét a miniszter hangja törte meg. A felháborodott, néhol tanácstalan szemek felé fordultak, amint szólásra emelkedett.
– Természetesen nem kószálhat közöttünk mindenféle megkötések nélkül, amíg ártatlansága be nem bizonyosodik. – Az ártatlanság szóra többen felhorkantak ugyan, de ő nem zavartatta magát. –Tehát, köteles letenni a Megszeghetetlen Esküt, hogy sem ő, sem általa megbízott emberek nem törnek felügyelője életére. Továbbá a vádlott köteles a felügyeletével megbízott, jelen esetben Harry James Potter közvetlen közelében tartózkodni, és értelemszerűen egy fedél alatt lakni vele a kivizsgálás lezárásáig.
A suttogás megint elhalt a teremben erre a kijelentésre, és Caramel nagyon élvezte, hogy ennyire kezében tartja a hangulatot. Elégedett volt a mai napjával.
Harry és Draco most pillantott először igazán egymásra. A zöld és a szürke szemek fenyegetően villantak össze, hisz mindkettő mögött ádáz harc dúlt. A tökéletes önuralommal büszkélkedő Malfoy vonások is megremegtek egy törtmásodperc erejéig, és az egyébként sem türelméről híres Potter-vér is forrni kezdett. Majd mindkettejük részéről egy apró biccentéssel elhessegették az indulat felhőit, és a jóval összeszedettebb arisztokrata csemete szólalt meg először.
– Elfogadom a feltételeket.
Harry még egy pillanatig bírkózott saját indulataival, majd miután sikeresen meggyőzte magát, hogy ezzel is borsot törhet szeretett minisztere orra alá, ő is megerősítette az előtte szólót.
– Draco Lucius Malfoy felügyeletét, a megszabott feltételekkel együtt, továbbra is vállalom.

Az első aktus

Én egy 34-35 éves, 195 cm magas, 105-110 kg, kicsit macis testalkatú, fekete középhosszú hajú és fekete szemű férfi vagyok. A testlakatom nem mindig volt macis. Nevem Zsolti

A neveket a történetben szereplők kérése okán megváltoztattam. A többi stimmel!

Bár a kollégiumba 5. osztályos, vagyis 10 éves koromban kerültem be, de a szobatársaimat korábbról ismertem, hisz a megelőző két évben a napközi végeztével (du. 15 óra) úgy nevezett tanulószoba volt kora estig (18 óráig). Máté egyel, míg Kristóf és Zsiga két évvel jártak felettem. Életkorban pedig mindhárman 12 évesek voltak. (Zsiga év vesztes volt)

Kinézet:

– Máté: 160-165 cm, 60-70 kg, sportos testalkat, középhosszú barna haj és barna szem kontaktlencsét használt (egyébként rendszeresen igazolt módon sportolt)

– Zsiga: 150-155 cm, 45-50 kg, sportos testalkat, szőke rövid haj és gyönyörű tengerkék szem;estalkat (egyébként ő is rendszeresen igazolt módon sportolt);

Én akkoriban 145-150 cm, 40-50 kg, inkább sportosabb testalkat, fekete hosszú haj (hátközépig ért) és fekete szem

A szobánkhoz tartozott külön fürdőszoba. Általában az idő kevéssége és a hely adta lehetőséget kihasználva, párosával jártunk fürdeni. Amikor 13 évesen elkezdtem a 8. osztályt, akkor bukása következtében Máté az osztálytársam is lett. Ekkor iskolaváltás miatt Kristóf már nem volt a szobatársunk. Mivel végül is ez az iskola általános iskola és gimnázium is volt, vagyis 12 évfolyamos, és Zsiga maradt a suliba, így maradhatott is. Negyedik társat ebben az évben nem kaptunk. Az életem viszont ebben a tanévben kezdett igazán megváltozni. Egyre jobban elkezdtek érdekelni a fiúk. Aztán úgy tavasz vége fele jártunk, szóval közeledett a tanév vége, amikor Mátéval kettesbe voltunk egy péntek délután a szobába. Érdemes tudni, hogy volt akkortájt két igen ‘extrém’ szavajárása a fiúnak. Kapd be a faszom! és a Szopd le!

Ezen a pénteki napon is többször megjegyezte. A 4-5. ilyen megjegyzésnél visszaszóltam neki, hogy Vedd elő!, erre ő rám nézett és röhögött egyet. Néhány perccel később újra eljátszottuk ezt. Aztán zuhanyozásnál felajánlottam neki, hogy megmosom a hátát. Ő engedte, sőt ő is megmosta az enyémet. Elkezdtünk poénkodni, vicceket mesélni a víz alatt, amikor megint megszólalt: Szopd le a faszom! Nekem sem kellett több. Letérdeltem, s mire felfogta, hogy komolyan vettem a mondatát, addigra a farka szája már a számban volt és nyalogattam. Aztán egyre mélyebben szívtam és szoptam. Éreztem eleinte, hogy magával kissé viaskodik. Nem nagyon szeretné kiadni azt a hangot, amely talán arra utalna, hogy élvezi. Aztán átengedte magát és nyögött, ahogyan csak bírt. Én pedig éreztem, hogy a farkincája egyre merevebb, egyre vastagszik és eresedik. Ezért még hevesebb fokozatra kapcsoltam. Meg is lett a következménye. Először éppen csak csepeget valamiféle előváladék szerü lötty a nemi szervéből, majd pedig csak úgy spriccelt a számba az isteni finom spermája is.

Az első aktus lényegében ennyi volt.

Traviságom története

Másnap későn ébredtem, és rögtön elkapott a rettegés. Már a tegnap esti vállalkozás is őrültség volt, kész csoda, hogy sem menet, sem jövet nem találkoztunk senkivel a lépcsőházban, ma pedig azzal tetézhetem mindezt, hogy az osztálytársaim elé merészkedek női ruhában. Az biztos, hogy lebuziznak. Ma, és még az érettségiig hátralévő másfél évben mindennap. Nem akartam én ezt. Azon járt az agyam, hogy miként mászok ki ebből a kutyaszorítóból.
Nem is csajos ruhákat vettem fel reggel, hanem csak farmert és fiúpólót. Elhatároztam, hogy ha anyu megkérdezi, miért, akkor csak legyintek majd, hogy leszek én még lány a farsangon éppen eleget. De nem kérdezte meg.
Délelőtt fánkot sütöttünk anyuval, igazi farsangi fánkot, porcukorral, baracklekvárral. Az iskolai farsangokon az volt a szokás, hogy a lányok süteményt visznek, a fiúk üdítőt. Hát én saját sütésű farsangi fánkot viszek, ha már… Ezzel eltelt a délelőtt, majd megvolt az ebéd, és ahogyan üldögéltünk az ebéd romjai felett, anyu megszólalt:
– Itt az idő készülődni. Háromra kell menni, ugye?
– Igen.
– Akkor fürödj meg először, aztán kezdetét veszi az Edina-projekt – kacsintott rám.
Elvonszoltam magam fürdeni, és közben egész végig azon gondolkoztam, ha már nem lehet lefújni ezt az egészet, legalább el kellene viccelni, hogy ez az egész nem is komoly. De hogyan? Semmi konkrétum nem jutott eszembe.
Vívódásaim az arcomra voltak írva, mert amikor kijöttem, anyu megkérdezte:
– Rosszul vagy?
– Dehogy – sóhajtottam, – csak egy kicsit félek.
– Attól, hogy kinevetnek?
– Attól is. Meg, hogy csúfolnak majd.
– Dehogy fognak csúfolni. Tavaly is az egyik fiú boszorkánynak öltözött, te mondtad, azt se csúfolták.
– Igaz – hagytam rá. Pedig az más volt. Attila egy szőrös, csúnya boszorkánynak öltözött, az nem volt szexuálisan női jelmez, mint az enyém. De a kocka el volt már vetve, így hát átadtam magam a sorsnak.
Olyan mozdulatokkal, mint aki a kivégzésére készülődik, felvettem az egyik hasleszorítós franciabugyit, az elöl csipkés beige-színűt. A melltartókból a fekete push-upos mellett döntöttünk, a charleston-ruha nem igényel nagy melleket, ez a melltartó pedig külön kitömés nélkül is kihozza belőlem a húszas-évek deszka nőideálját. Vadiúj, füstszínű, üvegszálas nejlon-harisnyanadrág került még rám, aztán leültem, és anyu előbb kifestette a körmeimet, majd megcsinálta a frizurámat és kisminkelt. Feltette a fülemre a két kis rombusz-alakú ezüstklipszet:
– Ezeket leveheted, ha zavar, úgyse nagyon látszik a hajadtól. Csak el ne veszítsd!
Bólintottam, miközben néztem az arcom a tükörben:
– El se hiszem, hogy így fogok a többiek elé állni!
– Beijedtél?
– Kicsit igen.
– Figyelj – mondta erre anyu, – van az a farsangi álarcom, vedd fel azt. Meglátod, sokkal bátrabb leszel, ha nem látják közvetlenül az arcodat. Elrejtőzhetsz az álarc mögé.
Ez jó ötletnek tűnt, kicsit könnyebb szívvel folytattam a beöltözést. Felvettem a sárga-zöld charleston-stílusú hosszúujjú ruhát, a fekete körömcipőt, majd megkaptam az ékszereimet, és végül a beígért, sebtiben előkeresett álarcot. Gyönyörű volt, bársonyfekete, míves darab, strasszokkal, a szemöldök vonalában tollakkal.
Tökéletesen festettem benne, nem is ismertem magamra. Remélem más se fog, gondoltam fanyarul.
– Háremhölgynek kellett volna öltöznöm – közöltem, – és akkor egy fátyollal legálisan eltakarhatnám az arcomat.
– Vagy kalózkapitánynak, és akkor nem paráznál itt nekem – vágott vissza anyu.
Anyu ismét bevállalta, hogy kocsival elvisz, csak a lépcsőházat kellett megint túlélni. Szerencsére most sem találkoztunk senkivel, bár nagy baj ellenkező esetben sem történt volna, mert én megint mélyen a homlokomba húztam a kecsua-sapkámat, a sálamat pedig fel az arcom elé, és most a szememet is takarta a farsangi álarc. A télikabát alól kilógó női láb pedig legfeljebb az ismeretlen hölgyeknek kijáró udvarias köszönést eredményezett volna. Az autó pedig már biztonságos hely volt.
A kocsikázás azonban hamar véget ért, az iskola előtt ki kellett szállnom. Magamra maradtam. Innen már nem volt visszaút. Kezemben a fánkos szakajtóval beléptem a suliba. Felmentem a lépcsőn, végigmentem a folyosón, egészen az osztályunkig, minden feltűnés nélkül.
A teremben már nagy a vigadalom, aminek örültem, mert így észrevétlenül settenkedhettem el a büféasztalig, ahol muszáj volt megválnom az addig kitűnő álcázást nyújtó fánkoktól. Már a fogasnál jártam, épp a kabátomat akasztottam fel, amikor rémületemre egy harsány rikkantást hallottam magam mögött:
– Nézzétek már, a kis mimózánk lánynak öltözött!
Megfordultam, és velem szemben az egész osztály rám nézett.
– Tényleg! Még ilyet! Meg sem ismertem! Nem is gondoltam! – hallottam az első kommentárokat. Majd jöttek a poénok:
– Egy csókot, tubicám – karolt át Gábor.
– Micsoda mázlista vagy – állt elém Marci, – nem kell lemenned a földszintre a fiú WC-be, nyugodtan bemehetsz idefönn a lányba is!
– Most már mindig így fogsz járni, vagy ez csak egy jelmez? – találgatta Jocó.
Az első reakciókat így megúsztam, csak a háttérzajból ütötte meg a fülemet egy azonosíthatatlan hang:
– Biztos, hogy buzika!
Igazából messze nem én voltam a legnagyobb szám. Voltak sokkal jobb jelmezek is – szőlő, TV-készülék, kémény, – és volt rajtam kívül is női jelmezes fiú: Szuperdagink rózsaszín balerinának öltözött. Igaz Kati pedig kicsit visszafordította az ivararányt azzal, hogy fiú-jelmezbe, amerikai gengszternek öltözött.
Kis idő múlva már egészen kényelmesen éreztem magam. Az álarcomat is levettem. Ettünk-ittunk, dumáltunk, és én tulajdonképpen el is felejtettem, hogy lánynak vagyok öltözve. Hamar eljött az 5 óra, amikor le kellett menni a tornaterembe, az össz-iskolai farsangi buliba. Rám visszakerült az álarc.
A tornateremben minden osztály vonult egy kört a többiek előtt, megmutatva milyen jelmezben van. Én voltam az egyetlen álarcos, de érthető okokból tartottam magam ehhez a rejtőzködő allűrhöz. Aztán minden osztály delegált egy embert a hagyományos jelmez-zsüribe, és kezdődhetett a mulatság. Lekapcsolták a nagy villanyokat, csak a színes fények égtek, villóztak, és szólt a zene, ment a tánc.
Én nem táncoltam, nem is akartam egyáltalán, mert most, hogy így átálltam a női oldalra, lányokkal nem akartam, fiúkkal meg hülyén venné ki magát. Amikor azonban kihirdették a hölgyválaszt, ráadásul egy lassú számra, Kati elém állt, és megkérdezte:
– Szabad?
Bólintottam. Először a derekát fogtam meg, mint a fiú a lánynak, ő pedig a nyakamat, mint a lány a fiúnak, de aztán rájöttünk a helyzet paradox voltára, hogy pont ellenkezőleg vagyunk öltözve, és kézpozicíót cseréltünk. A következő gyors számnál is táncolva maradtunk, majd amikor egy még gyorsabb jött, abba akartam hagyni. Nem bírom én ezt magassarkúban. Kati azonban rábeszélt, hogy vegyem le a cipőmet, és folytassam mezítláb, csak harisnyában. Így is történt, és én teljesen belevettem magam a táncba, gondosan ügyelve azonban arra, hogy úgy mozogjak, ahogyan azt a lányoktól láttam. Szólt a zene, villóztak a színes fények…, és akkor lekértek.
– Kata, elrabolnám a táncpartneredet!
Egy évvel idősebb, tizenkettedikes fiú volt a lekérő, bizonyos Jorgi becenevű, fókának öltözve. Látásból ismertük, ő is minket, Katit biztosan, engem talán, de biztos, hogy nem ismert fel. Arra gondolhatott, minek táncoljon két lány együtt. Éreztem, hogy itt nagy félreértés van, de gondoltam abból nem lesz baj, hogy ugrabugrálunk egymással szemben.
Amikor hirtelen lassúra váltott a zene, ő ellentmondást nem tűrően hozzám lépett, és átkarolta a derekamat. Akkor kellett volna szólnom, de elmulasztottam a pillanatot. Aztán meg már nem mertem szólni. Átkaroltam a nyakát, és lassúzni kezdtünk. Erőltette, hogy közelebb bújjon hozzám, kénytelen voltam engedni, és álarcom az arcához, állam a vállához ért, miközben ő a derekamról az egyik kezét a fenekemre csúsztatta. Torkomban dobogott a szívem, kivert a víz.
– Hogy hívnak? – kérdezte.
Uramatyám, itt a vég. Ha megszólalok, a hangomról kiderül, hogy fiú vagyok.
– Bocs, udvariatlan voltam – szólalt meg újra. – Először nekem kell bemutatkoznom, ne haragudj. Jorgi vagyok, legalábbis mindenki így ismer. Te is megmondod a keresztnevedet vagy a becenevedet? Ennyi is elég nekem.
Majdnem összeestem az izgalomtól. Megmondanám én a teljes nevemet is, de abból most már botrány lesz.
– Edina – suttogtam vékonyan, kissé megemelve az utolsó szótagot, remélve, hogy a fiú- és a lány-suttogás nem különböztethető meg egymástól.
– Ide jársz? – faggatózott tovább, közben megsimogatva a fenekem.
– Ühüm – suttogtam bólintva, remélve, hogy ezzel beéri.
– Találkozunk majd? – kérdezte, ebben a pillanatban vége lett a számnak. Ő megpuszilt a fülem alatt, és kiengedett a karjaiból. Én köszönetképpen bólintottam egyet felé, és elspuriztam arra, ahol a magassarkúmat hagytam. Kígyóként siklottam a tömegben. Hátranéztem. Nem követett.
Beleugrottam a cipőmbe, és akkor mellettem termett Kati.
– Megúsztad? – vigyorgott dévajul.
– Meg. De hazamegyek. Ennyi volt nekem.
– Várj! Most hirdetik ki a jelmezversenyt!
Maradtam. Felkapcsolták a villanyt, és nagy ovációk közepette kihirdették a helyezetteket, külön a fiúk, és külön a lányok kategóriájában. Azt hittem vége van, de az igazgató néni így folytatta:
– Az idén nyitottunk egy külön kategóriát azoknak, akiket nem tudtunk sem a fiúk, sem a lányok kategóriájában díjazni.
Kezdtem rosszat sejteni. Az első díjat a balerinának öltözött Szuperdagi kapta. A másodikat egy rusnya banyának öltözött kilencedikes fiú. A harmadikat pedig én.
Úgy támolyogtam ki, mint egy alvajáró. Ráadásul az igazgatónő felszólítására az álarcomat is le kellett vennem, de mivel a nevem már elhangzott, ez végül is mindegy volt már. Mikor kezemben az oklevéllel és a doboz Raffaellóval támolyogtam visszafelé, a tömegből egy fóka szólt rám:
– Te fiú vagy, baszki? Pedig azt hittem…, ilyen csajt…!
Jorgi volt. Nem néztem rá, de megismertem a hangját. Elszaladtam.
Az osztályteremben találkoztam Katival. Beszélgettünk. Még csak nyolc óra múlt. Nem akartam hazamenni, mert kilencre vártam anyukámat, és biztosabbnak éreztem megvárni, mint végigmenni az utcákon ebben az öltözetben. Végül is nekem elég volt, ha nem vagyok lenn a tornateremben.
Így aztán kibekkeltük az időt kilencig, aztán hiába vártuk a suli előtt anyut, nem jött. Elindultunk gyalog, feltettem Katit a buszára, majd egyedül sétáltam haza. Sikerült elkerülnöm az ismerősöket, és amikor beléptem a lakásba, anyut a TV előtt találtam.
– Már ennyi az idő? Vagy eljöttél előbb? – kérdezte.
– Már ennyi – feleltem.
Mikor aztán a cipőmtől és a kabátomtól megszabadulva lehuppantam mellé a díványra, a combomra tette a kezét és rám kacsintott:
– És mi volt, kicsi lány?
– Kis híján bepasiztam – feleltem, de ennél többet ismételt faggatózásra sem voltam hajlandó elárulni.

Orvosi rendelésen – beöntés és baszás

A nevem Gabesz, 19 éves vagyok, a szüleimmel élek Budapesten. Alkalmi munkákat vállaltam érettségi után, de végül sikerült elhelyezkednem egy fűszergyártó cégnél. A felvételihez azonban orvosi vizsgálatokon is részt kellett vennem, prosztatavizsgálat is volt, ami nagyon emlékezetes maradt számomra.
Ennek a vizsgálatnak a történetét osztom most meg veletek.
Nagyon izgultam, főleg amikor megtudtam, beöntést is kapok, mert gyerekkoromban volt egy bélfertőzésem, és ez szerepelt az orvosi papíromon, így mélyebben akartam belém nézni.
– Jöjjön fiatalember, nem kell félni.
Az ápolónő ötvenes, kövérkés fazon, így annyira nem égtem, amikor meztelenül fekve a fenekembe nyomta a tartályhoz tartozó csövet. Belém engedte a sok langyos vizet.
Ezután a WC-én töltöttem félórát, majd megmosakodtam, és a kórházi köntösben vártam, hogy sorra kerüljek.
Már délután három is elmúlt, elkaptam a doki és a segédje beszélgetését, mielőtt bevonultam volna.
– Karesz, nekem el kell mennem a bankba, nem tudnád az utolsó pácienst egyedül ellátni?Gond lenne?
– Á, semmiség, menj nyugodtan. Csak zárd be magad mögött az ajtót, már új beteg a várakozón kívül ne zavarjon.
A másik férfi tette-vett, majd eltűnt a helyiségből, én meg örültem, hogy csak egyetlen ember fog velem foglalkozni.
Amint megláttam a dokit, inamba szállta bátorság, pedig helyes harmincas fazon volt, nagy kék szemekkel, helyes arccal, magas, izmos testet takart a köpenye.
– Gábor, ugye? – mosolygott rám, miközben alaposan megnézett magának. Tetőtől-talpig, a 183 centis, erős, de arányos izomzatú testemet.
– Iigen-dadogtam elvörösödve.
– Nem harapok ám, a nevem, Dr. Smichdt Károly.- lekezeltem vele, majd felfeküdtem a vizsgálóasztalra, a lábaim lelógtak, ő kellemes érintésével feltolta őket.Majd papírhalmaza fölé mélyedt a tekintete a mellettem lévő asztalon.
– No, rendben kezdjünk neki. Nem nagy kunszt, pár perc az egész.-Amikor felállt a doki, akkor láttam milyen magas, nálam is magasabb és szélesebb vállú alak.
– Lazítson – mondta majd a mellkasomra tette a kezét, és lesimogatta a nagy tenyerét egészen a köldökömig. Én nem tudom miért, de roppantul jól esett, bele is borzongtam a dologba, a farkam pedig rémületemre megmozdult, elkezdett felállni.
– Jól esik? – kérdezte szenvtelenül, én pedig egyetlen szót sem tudtam kinyögni, csak még inkább pirosodtam.
-Semmi baj, ekkor lehajolt bekapta a mellbimbómat, majd érzékien szopni kezdte, én pedig azt hittem álmodom bizonyosan.
Keze eljátszott a sötét fanszőröm körül,eszméletesen felizgatva, úgy állt dákóm, hogy már fájt. Majd finoman a makkomhoz ért, kicsit a péniszem oldalához, ezt követve pedig a golyóim alatt volt a keze.
– Nagyon helyes srác vagy. Tetszik a helyes arcod, a barna szemed, a tested, és a farkad is – nézett az ágyékomra. Én még mindig néma voltam, csak nyeltem nagyokat megdöbbenve a dologtól. Sokkolt ez a viselkedés, ugyanakkor jól esett eszméletlenül. Az ágyékom fölé hajolt, majd a sztetoszkópjának hűvös felületét a farkam oldalához nyomta. Rám mosolygott, én meg mind aki karót nyelt néztem vissza.
– Engedd el magad bébi, jó lesz minden.
Bekapta a makkom megszopogatta, közben a kezével saját ágyékát dörzsölte, álló dákója kirajzolódott nadrágja alatt, köpenye felgyűrődött.
Amikor a legjobb volt abbahagyta a mozgást a le, fel való bólogatást hímtagomon, majd kezébe vette a műpéniszhez hasonlatos dolgot. Csontszíne vastagsága is farokra emlékeztetett.
– Tedd széjjelebb a lábad, meg kell hogy vizsgáljam a popsidat!- A férfi bezselézte a fenekem lyukát, majd elkezdett körözni a vizsgálófejjel. Egy zsinór lógott ki belőle, ultrahangos műdákó volt. Elkezdett körözni a fenéklyukam körül, majd befelé nyomta puhán, de mégis feszültem, közben pedig elkezdett újra nyalogatni és szopni, amitől már akkor majdnem elélveztem.
– Most feldugjuk és megnézzük minden rendben van-e.-kiengedte a legnagyobb sajnálatomra a farkamat a szájából, pedig akkor esett a legjobban. Majd feldugta nekem tövig a vaskos műanyagot.
– Csodás a szűk kis segged, élvezet baszni a vizsgálórúddal is.-Ekkor monitorra meredt, azt figyelte miközben mozgatta bennem a rudat. Ez eltartott egy pár percig.
– Minden rendben van – mosolyogta, majd kivette belőlem a szerszámot, és egy műanyagfóliára tette félre.
Vetkőzni kezdett, szép teste nagyon megtetszett egyből. Hófehér bőre, erős mellizmai, a pompás segge, és az akkorra már mereven álló vastag pénisze.
Odajött az arcomhoz, farkával megsimogatta az arcomat, szuszogva vettem a levegőt. Finom volt a farok illat, egészen odaszorítottam az arcomat. Ekkor Károly a farkát kezébe vette leköpött rá, majd húzogatta párszor, fölém feküdt, ügyeskednünk kellett hogy elférjünk valahogy.
Megfogta kemény farkát, majd a már laza popsimba tette, de előtte egy óvszert húzott. Jobban feszített, mint a műdákó, főleg amikor beljebb tolta.Fel is szisszentem, de ő csitított.
– Nem fog ez fájni, majd meglátod, milyen jó, ha alaposan seggbe dugnak. A prosztatád már régóta éhes.
Elkezdett dugni lassan, majd mind jobban és gyorsabban. Félrefordítottam a fejem, ő neki sikerült feltérdelni, bár az egyik lábamat tartania kellett. Úgy baszott ahogy én csak legvehemensebb pillanataimban a nőket. Talán még sosem csináltam annyira nagy energiával.
– De jó vagy, remek!- ilyeneket mondott, majd baszott még, aztán hörögve elélvezett. A meleget a kotonon keresztül is éreztem, amint megtölti a gumit. Lekászálódott rólam, majd az óvszert a kukába hajította.
Elkezdett dugni lassan, majd mind jobban és gyorsabban. Félrefordítottam a fejem, ő neki sikerült feltérdelni, bár az egyik lábamat tartania kellett. Úgy baszott ahogy én csak legvehemensebb pillanataimban a nőket. Talán még sosem csináltam annyira nagy energiával.
– De jó vagy, remek!- ilyeneket mondott, majd baszott még, aztán hörögve elélvezett. A meleget a kotonon keresztül is éreztem, amint megtölti a gumit. Lekászálódott rólam, majd az óvszert a kukába hajította.
Alig mozdultam, folyt belőlem a zselé, papírtörlőt tett alám a doki, majd a farkam fölé hajolt, csavaró mozdulatokkal, és szopással érte el, hogy az ondóm a szájába lökődjön. Élveztem nagyon azt is.
– Finom volt, isteni vagy Gabesz. Köszönöm.
Valamit motyogtam távozóban, és még órákig le voltam döbbenve.
Most már nem szégyellem, de újra nem engedném meg senkinek, hogy megdugjon.

Lefogott és megdugott

22éves heteró fiú voltam! Elindultam az egyik közkedvelt diszkóba! Olyan 3 óra volt már mikor elfogyott a pénzem és megindultam haza! Este sétálás a sötétbe gondolom mindenki ismeri az érzést! Megyek Megyek…. majd egy fura alak megfog és megkérdezem mi van?! Mondja gyere velem ! Ellenkeztem… betörtem az orrát..! Majd mondja na most kapsz…! Továbbra se bírt el velem még úgy se, hogy félig meddig be voltam b*szva :D! Majd előrántott egy kést! Megadtam magam.. nem szerettem volna meghalni! Mondta gyere vagy megdöglesz! Mondtam oké de ha meghalok te is megfogsz halni mert ha nem én öllek meg majd elfognak intézni.! Oda értünk egy kastély szerűséghez! Csodálkoztam, hogy ez a pali miért hoz ide?! Bementünk és ahogy megyünk a házba látom hogy minden sokba kerül… stb.! Mondtam na ez eddig érdekes! Majd beértünk egy olyan nagy szobába mint egy terem! Olyan volt mint egy jó kis gamekuckó! Tele volt minden konzollal.. xbox playstation stb.. babzsákok és sok erotikus eszköz!Gondoltam magamba ilyen nekem is kell! Mondtam a palinak na öcsém most mi lesz?! Majd feleli most ide hívom a főnököm! Elképedtem.. majd megjelenik egy fiatal 17-8 éves srác szétgyúrt stb..!
-Jó most mi lesz?!
-Most meglátod hogyan kell egy jót élvezni!
-Hát nem tudom … én hetero vagyok…
-Nem baj élvezni fogod..
Majd oda jött hozzám és lesmárolt! Nagyon jó volt :$ tudott csókolni a kis piszok!..
Majd hirtelen abba hagyta, és elkezdett vetkőzni! Egy szál kukiba volt.. kb 23 cm-es szerszám volt ami kb. 5-6 cm vastag..! Inkább kígyónak nevezném mert nem kuki :D!
Láttam áll neki szóval biztos tetszek neki vagy neki mindegy stb..
Majd odajött és elkezdte LETÉPNI rólam a ruhát pólóm elszakadt.. ( kedvenc pólóm 🙁 volt ) és mikor levette rólam a nadrágot a bokszeren keresztül elkezdte nyalni a farkam és szopni! Nagyon jó volt! :3
Addig izgatott hogy felálltam! 😀 (18cm és 5 cm vastag a farkam )
Lehúzta a boxerem…És elkezdte szopni mint egy kiskur*a 🙂 Nagyon jól csinálta :$
Jó meleg nyála erős és vaskos keze *.* :3
Úgy felálltam mint egy kard..! Bevitt egy vízágyas tág szobába.. és közölte ma olyan tágak leszünk hogy befér majd egymásnak egymás ökle..! (Gondolkoztam hogy WTF?! olyan tág a kis ujjam nem fért be.. pff:D! Majd bekente a lyukát egy lazítóval a farkamra kétszer rászopott és ráhúzott egy Óvszert! Málnásat 😀 jah és foszforeszkált..! 🙂 Mondta, hogy majd így csináljam én is! :$ Mondtam oké te ribanc..erre hátrafordult és lesmárolt! :3 Majd beleült nagy farkamba nem fájt neki ő már elég tág volt..Ugrált rajtam az a büdös ribanc.. ennyit lehetett hallani:
-Áhh áhh (valamiért angolul kezdett el beszélni) Fuck yeah!
-Áhhh Grrrr te dugjál mert szeretem a nagy faszt a seggembe csináld-csináld..
-Elfogok menni (mondtam én )
-Várj! Hagyd abba!
Leszállt rólam.. és mondta te jössz.. o.O most jött el mikor befogok pisilni a fájdalomtól.. Ekkor már be voltam gerjedve a javából .. és elkezdtem kurvulni! Elkezdtem magam simogatni és közbe mozgattam a csípőm.. majd a farkat a popsimhoz nyomogattam és hirtelen ráültem a fejére… Elkezdett nyalni és éreztem úgy feszül a farkam mindjárt eldurranok!
Mondtam ez az nyald ki a picsám bébi.. <3 :$ Majd mondta..: -Most már ülj a farkamra te hülye ribi.. -De fájni fog:( -Meglátod jó lesz! nem ment be csak a makkja és nagyon fájt.. Megfogta és hirtelen felnyomta nekem éreztem hogy valami megszakadt.. elkezdett vérezni a seggem lyuka..(szerencsére nem aranyér..stb) Majd mondta most már nem vagy szűz te hülye kurva! Nagyon fájt és csak ennyi fért ki a számon!: -Tetszik a látvány igaz <3 ? Ekkor szépen ránéztem és lehetett látni a fejemen hogy k/rvára fáj de jó is! :$ Elállt a vérzés... nem is fájt már.!Elkezdtem ugrálni rajta nagyon gyorsan elkezdett folyni az előváladékom!Annyi folyt hogy tiszta "vizes" lett az ágy.. - Áhh áhhh baszd szét a seggem bébi olyan jól csinálod ÁÁÁÁÁÁ csináld... Erre nagyon felállt neki és éreztem elkezd lüktetni a farka elkezdtem olyan gyorsan ugrálni rajta hogy nagyon élvezze és éreztem, hogy jön ki a meleg geci belőle de nem hagytam abba hanem még gyorsítottam reakció: ÁÁÁÁÁÁHHH hagyd abba nem bírom :$ Majd leszálltam és kifolyt belőlem a forró geci! :3 -Velem mi lesz cica én még itt vagyok 🙁 - Jajj el is felejtkeztem rólad.. akkor most ezt megoldjuk! Beavatlak minden titokba 🙂 Majd elkezdett rajtam úgy ugrálni hogy közbe tudtam őt is szopni! 🙂 Már nem volt rajtam óvszer :$ Bele élveztem a nyuszikámba! :$ Felelte : -Cica itt nem ért végett... 🙂 még a számba is el kell menned.. Kicsivel később elismertem a szájába és szétszopta nyelte a g*cim 🙂 :$ :3 Majd elkezdtünk 69-ezni és addig ujjaztuk egymást meddig bele nem fért a markunk egymás popójába! Azóta együtt élünk és eltartja a picsám 🙂 Köszi hogy elolvastad és várom a kommenteket! <3 Puszi! :$ :3