Pornót néztem, meleg orgia lett a vége

Egy este sörözni voltam a haverokkal. Igyekeznem kellett, hogy az utolsó metrót még elérjem, mert különben mehettem volna haza taxival. Szerencsém volt, még arra is telt az időmből, hogy a peron végéig elballaghattam. Befutott a szerelvény, melynek utolsó kocsijából, ahova épp beszállni készültem, egy zajos, fiúkból és lányokból álló hat fős társaság szállt ki. Beszálltam. A kocsiban teljesen egyedül voltam. Leültem. Ekkor észrevettem, hogy a velem szembeni padsor előtt egy kicsi reklámtasak van. Valami gyógyszertár reklámját olvastam rajta. Biztosan ez a társaság dobhatta el. Lehet, hogy épp óvszert vásároltak, a tasak pedig már nem kellett nekik, ezért jó magyar szokás szerint, hanyag eleganciával eldobták – méláztam el a dolgon. Aztán hirtelen a kocsi erősebben megbillent, és úgy láttam, hogy a tasakban megmozdult valami. Ekkor már kíváncsi lettem, odamentem, és felvettem. Tényleg nem volt üres. Három CD lemez volt benne külön tokokban. Valami gyerekes ákombákommal ráírt szöveget is láttam a legfelsőn, de nem volt időm elolvasni, mert a szerelvény már fékezett, így gyorsan eltettem a táskámba. Otthon aztán megnéztem. Három, vélhetően filmcím volt a lemezekre írva alkoholos filccel: A ZOMBIK ÉJSZAKÁJA, – MENEKÜLJ AZ ÉLETEDÉRT, – VAKÁCIÓ RHODOSON – volt rájuk írva, eléggé gyerekes módon odavetve. Úgy gondoltam, hogy elteszem, és majd egyszer, ha sok időm lesz, megnézem őket.
Aztán úgy kb. két hét múlva a feleségem, és a kislányom elutaztak vidékre az anyósékhoz. Én nem mehettem (nem mintha nagyon bánkódtam volna miatta) velük, mert másnap dolgoznom kellett, így kivittem őket kocsival a pályaudvarra, aztán amikor felszálltak a buszra, integettem nekik, és hazamentem. Na, gondoltam magamban most lesz rengeteg időm, így megnézhetem a három talált filmet. Vásároltam magamnak egy karton sört, három tasak pattogatott kukoricát, és már indulhatott is a házimozizás.
Az első film egy viszonylag jó horror volt. Ezt nem dobom ki – gondoltam. Aztán jött a következő, az egy egészen jó akciófilm volt, így annál is a megtartás mellett döntöttem. Végül jött a harmadik. Attól vártam a legkevesebbet, a címe alapján ítélve, ugyanis én nem szeretem az érzelgős, szerelmes szirup filmeket. Gondoltam azért mégis belenézek, aztán, ha másképp nem, hát kicsit felgyorsítom, hogy el tudjam dönteni, megtartom-e a feleségemnek, vagy azonnal kidobom a szemétbe.
Körülbelül úgy kezdődött a film, ahogy azt gondoltam. Egy kimondottan bombázó csaj csevegett telefonon a barátnőjével angolul. Na, ez nem szinkronizált – gondoltam. – Még egy érv a kidobás mellett! – Azért tovább néztem, mert elég sokat megértek belőle, köszönhetően a pár évi tanulásnak, na meg azért is néznem kellett, mert a nő igazán szexis, izgató volt. – Aztán felszállt a repülőgépre, ott dumálgatott a mellette ülő fiatal sráccal. – (Mindkettőjüket velem kb. egy korúnak, 23-25 évesnek saccoltam.) Aztán leszálltak, elváltak útjaik. Pálmafák, tenger, gyönyörű rhodosi tájak következtek. A csaj bejelentkezett a szállodába. Aztán a srác is megérkezett, és kérte a lefoglalt kétágyas szobáját. A csaj a másodikon, a srác a legfelső emeleten lakott. Vélhetően nem tudtak egymásról, mert nagy volt a meglepődés mindkettőjüknél, amikor este összefutottak a koktélbárban.
A kép változott – másnap a csaj és a srác már együtt mentek a tengerpartra napozni, fürödni. – Már kezdődik a szirup – gondoltam. Összeszerelmesednek, aztán jön az ágyba döntő első csók. Nem sokat tévedtem. Hamarosan a srác szobájában voltak, és koktélt szürcsöltek, majd jött az a bizonyos csók a kanapén. Azonban még nem bújtak ágyba. – A kép váltott: egy másik hasonló korú fiatalember ült egy számítógép előtt, és igen dolgozott. Megcsörrent a telefonja. Felvette, ekkor a kép ismét változott, és átlósan kettéválva mutatta a hívó felet is, aki nem volt más, mint a Rhodos-on becsajozott srác. A dumából kivettem, hogy barátok, és azt tudakolja éppen a hívó, hogy mikor érkezel már te is, mert én már becsajoztam. A számítógépes srác közölte, hogy csak a jövő hét szerdai gépre kapott repülőjegyet. – Kimegyek eléd a reptérre, mert béreltem egy autót. – Valami ilyen párbeszéd zajlott közöttük. Aztán a kép megint változott: most a csaj kopogott be a srác szobájának az ajtaján, és azt mutatta, hogy milyen szexis rucit vásárolt magának. A fiút láthatóan felizgatta a szexis ruha, mert éhesen vetkőztető szemekkel bámult a csajra. Aztán megint csók csattant, és ahogy gondoltam, a vetkőztetés következett, na meg aztán az én nagy meglepődésem is, ugyanis a vetkőztetés nem állt meg szolidan, mindent eltakarva, hanem folytatódott. Először a csaj mellei lettek szabadon, aztán még a bugyi is lekerült róla. Ekkor a lány elkezdte kigombolni a srác nadrágját, közben az kibújt a pólójából, és már félmeztelen volt. A lány kihalászta a srác fütyijét, és a szájába vette. Később a srác is levetett magáról mindent, és kezdődött a szopás, nyalás, baszás, elölről, hátulról, seggbe, és végül a szájba, ahol a fiú el is élvezett természetesen úgy, hogy a lány arcán, szájában, nyelvén csorgott a geci. – Nos tehát akkor ez egy kemény pornó film. Természetesen így már eszem ágában sem volt kidobni. Fokozott figyelemmel vártam a folytatást. – Hamarosan megérkezett a másik fiú, aki elé kiment a párocska a reptérre. Másnap már hármasban napozgattak, aztán ismét a szobában kötöttek ki. Pezsgőzés után ismét a csókváltások következtek, majd a vetkőzés, de itt már beszállt a frissen jött barát is.
Ekkorra már az én dákóm is teljesen bemerevedett, és már tudtam, hogy menet közben, vagy a film vége felé ki fogom verni a farkamat, így hát nekiálltam levetkőzni, miközben tovább néztem a filmet. – Most már a két srác (az elsőnek érkezett szőke volt, a másodjára érkező barna), egyszerre kényeztették a csajt. Jobbról is, és balról is kínálták a szája elé a farkukat. Hol egyikét, hol másikét szopta, miközben a fiúk a csaj melleivel voltak elfoglalva.
Aztán változtak a pózok, és elkövetkezett az én második hatalmas meglepetésem is. A következő jelenetben ugyanis a barna fiú hanyatt feküdt, a lány rábukott a péniszére, és elkezdte azt intenzíven szopni, és ekkor döbbentem meg, amikor is a szőke fiú odatérdelt a barna srác szájához, és az egyből elkezdte szopni annak farkát. A pózok változtak. Mindhárman szopták és nyalták mindhármukat. Aztán a szőke elkezdte dugni a lány punciját, majd a barna srác ezt nézte egy darabig, aztán a baszó barátja mögé ment, és ő pedig a fiú seggébe dugta bele a farkát. Pár rosszul sikerült lökés után a szőke fiú leállt a mozgással, és csak a középen levő barna fiú mozgott. Ahogy a farka ki-be, ki-be mozgott a lányban, vele egy időben be-ki, be-kimozgott a seggében barátja farka. – És ez így ment a film végéig. Annyira felizgatott ez az egész, hogy már alig bírtam türtőztetni, hogy még el ne élvezzek. Magam is meglepődtem azon, hogy a látvány nem hogy taszított volna, hanem iszonyatosan felizgatott.
Folyt tovább a tömény hármas szexek tömkelege, a legváltozatosabb pozitúrákban, persze a filmben ez több napon keresztül tartott, a legváltozatosabb helyeken, szobákban, erdőben, eldugott tengerparti részen, autóban, a kirándulás közben. Mindhárom segg meg lett baszva, mindhárom szájba került jócskán geci, amit a fiúk ugyanúgy nyeltek, mint a lány. A film vége felé természetesen megérkezett a csaj szintén nagyon dögös barátnője, így az utolsó nagy szex orgia már négyesben zajlott. A srácok dugták, szopatták a csajokat, majd egymást is. Külön a két lány is akciózott egymással, és a két srác is. Az orgia vége az lett, hogy a két bombázó egymás mellé ült a kanapéra, a srácok jobbról, balról felálltak melléjük, és elkezdték kiverni a farkukat a lányok arcára. Mikor elélveztek, a lányok szopni kezdték a frissen elsült, még gecitől csöpögő faszokat, miközben a két fiú a fejük felett heves csókot váltott.
Az utolsó jelenet következett, mikor már a repülőn ülnek. A két lány egymás mellett, mögöttük a két srác. A stewardess plédeket oszt ki nekik. Elhalványul a fény, a pilóta jó pihenést kíván az utasoknak. A két lány ekkor csókolózni kezd, majd láthatólag egymás punciját keresik a pléd alatt. Ezt észreveszi az egyik fiú, aki mondani akart valamit a lányoknak, aztán meglátván, hogy már zavar, visszaült a helyére. Vélhetőleg a látottakat megsúgja a barátjának, aki ezen elmosolyodik, aztán ők is csókot váltanak, majd látszik, ahogy a jobb és a bal kezük már keresztezi egymást, és intenzíven emelkedik, és süllyed mindkettőjük takarója. Sajnos azt már nem láthattam meg, amint el is élveznek egymás keze munkájától, mert közben megjelent a THE END felirat.
Visszaléptettem a cd-t a film utolsó harmadáig, aztán egy-egy jobb jelenetnél elidőzgetve én is magamhoz nyúltam. Nem kellett sokáig gyötörnöm a bráneremet. Olyan hatalmasat élveztem, hogy csuda. Az egész mellkasomat, hasamat befröcskölte a spermám.
Meg kellett állapítanom, hogy isteni volt a film, és isteni volt az élvezésem is. Hát ezt a CD-t el kell rejtenem nagyon gondosan gondoltam. Még csak az kellene, hogy a feleségem megnézze. De ha eldugom valahova, és véletlenül a kezébe akad, megtalálja, az a legrosszabb. Ittam megint egy sört, és törtem a fejem. Aztán bekapcsoltam a számítógépemet. Felmásoltam egy rövid oktatófilmet a gépem könyvtárából automata gépsorokról, és elnevezésként ráírtam, hogy első rész, majd egy másik fájlba második részként jelölve ezt a biszex filmet, majd ráírtam alkoholos filccel a lemezre, hogy AUTOMATA, ÉS FÉLAUTOMATA GÉPSOROK 2. rész. Majd a lemezt az íróasztalfiókomba tettem, egyáltalán nem elrejtve. Így már biztos lehettem benne, hogy akkor sem teszi be ezt a CD-t a gépbe, ha a kezébe fogja is, de ha betenné, még akkor sem történne semmi, mert biztosan azonnal kivenné ezt a számára unalmas kifejezetten szakmai anyagot, ha belenézne az első részbe.
Tehát jártam dolgozni, esténként pedig megnézegettem az új pornófilmemet, és jókat rejszoltam rá. Természetesen a talált CD-t összetörtem, és le is vittem a szeméttel. Aztán hazajöttek a feleségemék is. Teltek a napok, hetek, mikor egyszer hivatott az irodájába a főnököm engem, meg az egyik új kollégámat, aki csak pár hónapja dolgozik nálunk.
– Nos, fiúk! – kezdte – a cégünk elvállalta egy automata gépsor összeszerelését, üzembeállítását, szervizelését. Arra gondoltam, hogy rátok bíznám ezt a munkát. Egy 28 méter hosszú ragasztógépről van szó. Az összeszerelésére, és üzembe helyezésére van durván másfél hónap, napi nyolc órás műszakokkal számolva. Ezt ketten meg tudjátok oldani, több embert nem tudok hozzá adni. A dolognak csak egy kis szépséghibája van. Mégpedig az, hogy ez a meló Szeged határában, egy ipari parkban van.
– Jaj, főnök! – ne basszál már ki velünk. Másfél hónapra menjünk le Szegedre? – Te jó ég! Az marha hosszú idő, és hát mind a ketten házasok vagyunk, a Tibinek három gyereke van és nekem is egy – mondtam. Hát hogy lesz ez?
– Az az igazság, hogy nem szeretnék mást küldeni, mert ez egy igen komoly meló, tehát nem bízhatom rá akárkire. Akik pedig egyáltalán szóba jöhetnének még, azok olyan munkákban vannak benne, amit nem hagyathatok velük abba. Mind határidős, azt pedig nem csinálom meg, hogy más fejezze be helyettük, mert az olyan öszvér dolog sohasem szül jót. – Nem olyan rettenetesen hosszú az a másfél hónap, és hát haza is jöhettek közben hétvégeken, csak ne menjen a határidő túlzott rovására. Aztán pedig a próbaüzemnél valószínű, hogy már egy fő is elég lesz. És ne felejtsétek el, hogy Szeged, az egy nagyon szép város!
Mondok azonban sokkal csábítóbb dolgokat is: természetesen fizetjük az üzemanyagot, saját gépkocsi használati díjat, szállást kaptok, természetesen napidíjat is, és még a leglényegesebbet nem is mondtam. Ha elkészültök a gépsorral határidőre, akkor fejenként nyolcvan-nyolcvan ezer forint célprémiumot ígért meg az igazgató úr. A gépkocsikon pedig tudtok spórolni, ha nem mentek külön autókkal, hiszen az arra járó költségeket mindketten megkapjátok. A második autóra kifizetett költségtérítést pedig elosztjátok egymás között, így a célprémium máris jóval meghaladja a 100-100 ezer forintot is, de még megsúgom, hogy ha nem jöttök haza minden hétvégén, akkor minden megspórolt hazajövetellel további tízezreket tudtok nyerni.
– Na így már azért valamivel szebben hangzik a dolog – mondtam. – És mikor kezdődne ez a meló?
– Tudtommal a gép faládákba csomagolva megérkezett már Svájcból. A cég most intézi a szállásotokat. Hogy az milyen lesz, olcsóbb szálloda, vagy mi, azt még senki sem tudja. Amit ilyen hirtelen tudnak szerezni. Hiltonra azért ne számítsatok. Amint ideszólnak, hogy megvan a szállás, másnap kellene indulnotok. Ezért már most, és a holnapi egész napra elengedlek benneteket, hogy legyen időtök felkészülni az útra. Természetesen úgy falézolok, mint ha dolgoztatok volna.
– Kösz főnök! – mondtuk szinte egyszerre.
– Na és a szerszámokkal, meg gépekkel a szereléshez, gépkönyv, stb., stb. azokkal mi lesz? – kérdeztem.
– Mindent biztosít a cég, nektek csak a mechatronikai szaktudásotokat kell vinni, nekik ugyanis nincs erre kiképzett szakemberük, csupán néhány gépszerelő szakmájú TMK-s. Kaptok villástargoncát, hozzá alkalmanként targoncakezelőt is.
– Az nem kell, én szakképzett targoncavezető is vagyok. – szólalt meg Tibi kollégám.
– Nos, az nagyszerű. Szóval kaptok a munka teljes idejére egy segédmunkást, minden gépet, két komplett guruló szerelőszekrényt, már a gurulós híddaru is ott van, és ami a melóhoz még kellhet, természetesen magyarra fordított gépkönyveket is mellékelt a svéd cég az angol nyelvű teljes leírások, és műszaki rajzok mellé. Szóval minden meg van, illetve lesz, mire kell.
Így tehát tizenegy órakor elmentünk fürödni, átöltözni, aztán megbeszéltük, hogy beülünk a közelbe egy sörre, és ott összeirkáljuk nagyjából, hogy miket is kell vinnünk, és megbeszéljük az utazást, meg ami még eszünkbe jut ezzel kapcsolatban. Ezt meghallotta a főnökünk is, és mondta, hogy velünk tart arra a sörre. Így hármasban indultunk a söröző felé. Összedugtuk a fejünket, és hamarosan hosszú listát írtunk, miközben az egy sörből nemsokára már négy lett fejenként. Nagyon kitett magáért Bálint, a főnök, mert az egész cehhet kifizette helyettünk, így már aztán egész boldogan vigyorogtunk, és gondoltunk a szegedi kirándulásra.
A másnapi, fél napom a pakolással telt el. Aztán délután egy óra körül hívott a Bálint, hogy most telefonáltak Szegedről, hogy béreltek nekünk egy bútorozott, teljesen felszerelt garzonlakást. Tibit is felhívtam, és megbeszéltük, hogy másnap hatra ott vagyok érte kocsival, aztán irány Szeged.
Nagyon kedvesen fogadott minket a gyárban az igazgatóhelyettes. Mindjárt szólt a TMK művezetőjének, hogy mutasson meg nekünk mindent, és kísérjen el a szállásunkra. Közel két órát töltöttünk a gyárban. Mindent átnéztünk. Tényleg elég jól előkészítettek számunkra mindent. Mindössze egy pár apróbb dolgot kértünk még, de ígérte, hogy másnap reggelre az is meg lesz.
A lakásunk kb. tizenöt-húszpercnyi autóútra volt az ipari parktól, de szerencsére nem volt bonyolult az útvonal. A művezető feljött velünk az első emeleti lakásba, megmutogatott mindent, aztán átadva a kulcsokat hamarosan el is ment. A lakás felszereltsége tényleg nagyon komplett volt. Nem hiányzott belőle semmi lényeges dolog. Volt TV, videó, a konyhában hűtő, tűzhely, mikró sütő, és sok sütő-főző edény, és konyhai segédeszköz. A szobához kis erkély is tartozott. A két egyszemélyes heverő a szoba közepén volt, egymás mellé tolva, mellette jobbról, és balról a két kis éjjeliszekrény, a szemben lévő falon szép modern szekrénysor, középen dohányzóasztal, két fotellel.
– Na, ez az összetolt ágymegoldás így nem lesz jó, mert még éjjel azt hiszem, hogy a feleségem fekszik mellettem, aztán véletlenül megfogom a seggedet – mondta Tibi. – Ezen aztán jót nevettünk, és az ágyakat széjjeltoltuk annyira, hogy az ő éjjeliszekrényét a két ágy közé tettük. Berendezkedtünk, aztán elmentünk megkeresni a TESCO-t, ott bevásároltunk egy csomó mindent, kaját, piát a hűtőbe.
Estére egész otthonosan be voltuk rendezkedve. Akkor felkerekedtünk, hogy gyalogosan felderítsük lakásunk környékét. Találtunk a közelben több éttermet is, valamint boltokat sörözőt, gyakorlatilag mindent, ami a napi életünkhöz kellett. Másnap hatkor keltünk, megreggeliztünk, és indultunk a gyárba. A segédmunkásunk is hamarosan megérkezett, és aztán álltunk neki a melónak. Némi villanyszerelés után elkezdtük szétbontani az első ládát. Svéd precizitással volt benne csomagolva minden. Szépen haladtunk. Aztán másnap, harmad nap, és így tovább. Napi tíz órákat is dolgoztunk, hogy minél előbb készen lehessünk, és mehessünk minél előbb haza. Így a hétvégét is melóval töltöttük.
Aztán a hatodik napon beütött a gebasz. Elkezdtük keresni a soron következő ládát, de az nem volt sehol. Akkor aztán végigleltároztuk az egész ládakészletet, és a leírás szerint még másik két láda is hiányzott. Azonnal elküldtük a segédmunkásunkat, hogy kerítse elő a TMK művezetőjét. Elmondtuk neki a retteneteset, miszerint három láda egyszerűen nincs meg. Húsz perc sem telt el, de már akkor ott toporgott az igazgató, és az igazgatóhelyettes is.
– Hát ez meg hogyan fordulhatott elő? Két-három köbméteres ládákat nem lehet csak úgy ellopni, meg kinek kellene egy gépsor három huszada? Teljesen tanácstalanok voltunk, de sajnos így nem tudtuk a munkát folytatni. Arra az elhatározásra jutottunk, hogy a szállító cégnél kellene kezdeni a nyomozást. Mi megígértük, hogy nem utazunk vissza Pestre, ők pedig, hogy azonnal értesítenek telefonon, ha előkerültek a ládák.
Így tehát beültünk az autómba, és ideiglenes szállásunk felé vettük az irányt. A lakásban aztán levetettük a melós ruhát, és bontottunk egy-egy hideg sört. Leültünk a fotelekbe és kényelmesen iszogattuk a sörünket. Hamarosan, ahogyan az férfiak között lenni szokott a szex témánál kötöttünk ki. Nyilván ehhez az is hozzájárult, hogy közel egy hete már, hogy eljöttünk otthonról. Szóval pár jó csaj felemlegetése után a feleségeinkre terelődött a szó. Nem a részleteket beszéltük meg, hogy az ágyban mit és hogyan teszünk, csak úgy felületesen érintve a dolgokat.
Elmondta, hogy az ő felesége milyen nehezen akart ráállni még az egyszerű orális dolgokra is. Az már működik, még ha nem is olyan gyakran, mint ő szeretné. Hat éve vette feleségül, hét éve élnek szexuális életet, de ez alatt alig változott náluk valamicskét a szex, pedig ő szeretné, ha sokkal változatosabb lenne.
– Az anális megy nálatok? – kérdeztem.
– Egy nagy francokat megy. A hét év alatt összesen, talán, ha háromszor tudtam megdugni a seggét. Nem engedi, pedig én marhára szeretném azt is. Meg hát nagyon szeretném hármasban is kipróbálni, de még csak hallani sem akar róla. Egyenesen elküldött a büdös francba, hogy hogyan találok én ki ilyen baromságokat. Én nagyon szeretem a punciját, de nem akarja megérteni, hogy attól azért jóval több kellene nekem, mint egy sima dugás.
– És melyik hármast próbálnád ki szívesen? – kérdeztem, mert egyből igen kezdett érdekelni a téma.
– Hát természetesen mind a kettőt. A két nő és egy fiú ugyanúgy érdekelne, mint az egy nő két fiú felállás is. Szerintem mind a kettő igen izgalmas lehet. Szívesen nézném, ahogy két csaj kényezteti egymást előttem, és én is besegítenék hol egyiknél, hol a másiknál valamelyik lyukba. A két fiús bizarrabbnak tűnik, de szerintem azt is ki kellene próbálni. Szerintem az is ugyanolyan jó lehet.
– Én már kezdem azt érezni, mint ha a te feleséged, és az enyém ikertestvérek lennének. Nálunk szinte dettó ugyanígy van minden. Végig, még meséltél úgy éreztem, mint ha az én feleségemről beszélnénk. – Úgy az orális, az anális dolgokat tekintve, aztán a hármas, netán négyes szex tekintetében szintén. Nálunk sem lehet semmi változatosság, pedig hasonlóan hozzád, én is marhára szeretném, de hát, ahogy mondják: ez van, ezt kell szeretni.
– Hát igen. Ez van. Én sem ugrálhatok, hiszen ott vannak az iker fiaim, meg a lányom, és hát neked is ott van a kislányod. Ilyenkor már nehéz bármit is lépni. Marad a belenyugvás, hogy ez már ilyen marad életünk végéig.
Közben megint hozott két sört, aztán a szex témát lezártuk azzal, hogy változtatni úgysem tudunk a dolgokon.
– Még csak délelőtt fél tizenegy van. Mit kezdjünk a rengeteg szabadidőnkkel? – kérdeztem Tibitől.
– Mióta itt vagyunk, egyszer ettünk meleg ételt vacsorára. Én azt javaslom, hogy menjünk el boltba, vegyünk húst, meg a hozzávalókat, aztán főzök egy nagyon finom pörköltet tésztával.
– Te tudsz főzni? – kérdeztem elámulva.
– Hát csak olyan férfias kajákat tudok, de azt többek szerint nagyon jól.
– És mégis mik azok a férfias kaják?
– Hát elsősorban húsok. Főképp a halászlék, pörköltek, tokányok, töltött káposzta, brassói, sült húsok, meg effélék. Az ilyen levesek, főzelékek, sütikék, az a feleségem reszortja. Én nem is igen szeretem azokat az ételeket. – Te nem tudsz főzni? – kérdezte.
– Én nem tudok, de ha te ma tényleg csinálsz egy jó pörköltet, akkor a holnapi ebéd, vagy vacsora elkészítését azért vállalom. Mert szerintem holnap még biztosan nem megyünk dolgozni.
– Szerintem sem. – És hogy akarsz ebédet készíteni, ha nem tudsz egyáltalán főzni? – kérdezte.
– Az legyen az én gondom.
– Oké, megdumáltuk. Akkor menjünk fürödni, aztán húzzunk a boltba, hogy minél előbb rotyogjon az a kaja.
– Kezd te a fürdést, nekem még a fele söröm megvan. Addig szép kényelmesen megiszogatom – mondtam. – Még szinte le sem nyeltem az utolsó kortyot, már jött is ki, a dereka köré csavart törölközőben.
– Na, én a fürdéssel megvagyok. Akkor menj te is, mert én még majd vissza szeretnék menni, megborotválkozni, ugyanis reggel nem volt hozzá kedvem.
– Hát, ha téged nem zavar a meztelen látványom fürdés közben, akkor felőlem nyugodtan borotválkozhatsz. Legfeljebb megmoshatod a hátamat – mondtam nevetve. – Így hát indultam fürödni, aztán kisvártatva ő is jött, és borotválkozott. Aztán elkezdett velem évődni, hogy nekem is normálméretű a farkam, mint neki, de az övé ráadásul okos is.
– Aztán mitől olyan okos? – kérdeztem.
– Hát minden buta fasszal lehet lánygyereket gyártani, de fiúgyereket, ráadásul egyszerre kettőt csak okos, és nagyon ügyes fasszal lehet.
– Hű de nagy a pofád! – De tudod mit? – Bekaphatod a buta faszomat nagyszájú barátocskám – mondtam, miközben kiszállván a kádból, éppen azt töröltem.
Ekkor odalépett hozzám, és vigyorogva azt mondta: – Na, tessék. Itt vagyok. Akkor most mond, hogy ki a nagyszájú?
– Hát te. Most is kizárólag a nagy szádat jártatod.
– Igen? – kérdezte. Aztán leguggolt elém, és bekapta a farkamat. Kétszer-háromszor megszopta, aztán felállt vigyorogva.
– Ezt nem hiszem el…! – Ezt nem hiszem el…! – hebegtem. – Te tényleg bekaptad? – Ezt nem hiszem el…! – Csípj meg!
Erre újra leguggolt, megint a szájába vette, és most vagy ötöt, hatot szopott rajta.
– Na, most már elhiszed végre?
– Most már el. Hihetetlen, de el kell hinnem. Másé is volt már a szádban? – kérdeztem.
– Ugyan már, hova gondolsz! A büdös életben még soha senkié. – De úgy látom a farkad duzzadásáról, hogy nem hagyott hidegen téged sem ez a dolog.
– Ahogy elnézem, a te törölköződ is igencsak kijjebb van dudorodva, mint az előbb. – Na és milyen volt? – kérdeztem.
– Nagyon fura, nagyon bizarr, de jó. – De tudod mit? – Próbáld ki te is! – mondta, és egy rántással lekapta magáról a törölközőt. Ott állt előttem meztelenül. A farka nem állt, de erősen meg volt duzzadva. Néztem a farkát, és a CD-m jutott az eszembe. Nem is tudtam eldönteni hirtelen, hogy vajon mit is kellene tennem. Szerettem volna én is bekapni, de nem tudtam merjem-e. Nagyon fura érzés kerített a hatalmába. Azt is éreztem, hogy élnem kellene a lehetőséggel, mert hátha a büdös életben nem lesz még egy ilyen alkalmam.
– Na, ne kéresd már magad! Látod én sem haltam bele a dologba, biztosan te sem fogsz – mondta.
Ekkor nagy bátorságot vettem, és én is elé guggoltam, majd a számba vettem a farkát. Elkezdtem én is szopni. Egy pillanat alatt olyan kőkeményre duzzadt a számban, mint ha csont lett volna benne. Na, mit mondjak én is olyan merev állapotba kerültem pontosan, mint ő. Ötször-hatszor megjárattam a farkát a számban, majd felálltam.
– Na, milyen volt? – kérdezte mosolyogva.
– Pont olyan, mint amilyennek te már leírtad. Nagyon bizarr, nagyon furcsa, de nagyon jó is egyben. Nem is tudom elhinni, hogy egy férfi farka volt a számban. Pont nekem, aki ki nem állhatom a homokosokat.
– Csak nem azt akarod mondani, hogy ettől már buzinak is kéne érezni magunkat? Mert én egy cseppet sem érzem úgy, hogy ettől megváltozott volna a nemi identitásom. Alig várom, hogy haza menjek, és jól megdugjam a nejemet.
Ez után bementünk a szobába, hogy majd felöltözünk. Aztán, ahogy szóba kerültek a feleségek, ekörül a téma körül ismét leragadtunk. Később kiment a konyhába, és hozott még két sört. Leültünk úgy meztelenül a fotelba, és közben tovább beszélgettünk.
– Most már a hármas fiús szexhez sikerült megtalálnunk egymást. A baj csak az, hogy egyikünk felesége sem hajlandó a dologra, tehát szinte ott vagyunk, ahol a part szakad, azaz most meg egy csajt kellene találnunk. Na de bízzunk benne, hogy majd csak sikerül valamelyikünknek, aztán értesítjük egymást – mondta.
Beszélgettünk, a sör is fogyott, de bizony a farkaink csak nem engedtek egy jottányit sem a keménységükből. Mindkettőnké úgy állt, mint a cövek. Meg is jegyeztem, hogy ezt a dolgot aztán jól elszúrtuk.
– Miért? – kérdezte.
– Hát csak azért barátom, mert ilyen álló farkakkal hogyan vesszük fel a szűk farmereket. Szerintem elég ciki lesz a látvány, ahogy szemmel jól láthatóan két állófarkú krapek bevásárol.
– Az az igazság, hogy ebben száz százalékig igazad van. Így nem mehetünk vásárolni, ha pedig nem vásárolunk, akkor pörkölt sem lesz. – De tudod mit? Van egy ötletem – mondta. – Gyere! Feküdj hanyatt a heverőn. – Aztán mikor elfeküdtem, betérdelt a combjaim közé.
– Ha már egyszer elkezdtük, fejezzük is be – mondta, és a szájába vette a farkamat.
Elkezdett szopni. Először csak a szájával dolgozott rajtam. Szopott, szívta a farkamat. Istenien jó érzés volt. Később a kezével is besegített, és fejő mozdulatokkal segítette a szája munkáját. Aztán egyre erőteljesebben szívott, gyorsított a tempón, mikor látta rajtam, hogy közeledek a végkifejlet felé.
Hamarosan éreztem, hogy itt az élvezés pillanata. Minden ízemben megfeszültem, és hatalmas erővel lövelltem tele a száját. Egy pillanatra megtorpant, nyelt egy nagyot, aztán megint telepumpáltam a száját. Lenyelte a nagy kortyokat anélkül, hogy egy pillanatra is kiengedte volna a farkamat a szájából. Aztán még szopott egy párat, és kiengedte a még mindig lüktető péniszemet.
Ekkor észrevette, hogy újabb geci cseppek jelennek meg rajta, így ismét a szájába vette, és addig szopta, amíg csak azt nem érezte, hogy most már teljesen kiürültem.
– Na, most már tényleg készen vagy – mondta. – Most te következel. – Azzal már feküdt is hanyatt, hogy minél előbb szophassam őt.
– Most rajtam volt a sor, aminek bevallom őszintén, hogy örömmel, és nagy várakozással fogtam neki. – Életem első szopása.
Próbáltam mindent úgy csinálni, ahogy azt én is elvártam a feleségemtől. Kínosan ügyeltem, hogy minél nagyobb gyönyört okozzak neki a számmal.
Szoptam és fejtem is egyszerre. Éreztem, hogy egyre jobban belemerül, és egyre rohamosabban közeledik a cél felé. Ekkor elkezdett hangosan bíztatni is:
– Óh de istenien csinálod! – Szopjál! – Óóóóh, ez csodálatos! – Gyönyörűűű! – Szopjál kérlek! – Szopjááál! – Élvezek!!! – Ekkor egész testében megfeszült és nagyon hangos aaaaah – aaaaah – aaaaah – nyögésekkel többször is telespriccelte a számat. Én pedig nyeltem és nyeltem a rengeteg ondót.
Aztán csillapítva a tempón szép lassan, komótosan szívtam, szoptam, és fejtem ki belőle minden cseppet jó hosszan. Minden szopásomkor újra összerándult, de aztán már semmi sem jött belőle. Egy-két csepp nyállal keveredett ondó szivárgott csak ki a számból, ami elindult a tojásai irányába, de aztán azt is lenyaltam róla.
– Hát tudod már az idejére sem emlékszem, hogy mikor élveztem utoljára ekkora észbontóan nagyot. – Ez rohadt jó volt. Óh bár csak a feleségem felére tudna így szopni, mint te. Ilyen csodálatos szájat még nem volt szerencsém ismerni.
– Hallottam, hogy mennyire jól esett, remélem azonban, hogy a szomszédok nem hallották. Ugyanis meglehetősen hangosan adtad tanújelét a gyönyörödnek.
– Az a helyzet, hogy egyszerűen nem tudtam magam türtőztetni. Ilyen istenien még soha az életben nem szopott le senki. Alig várom, hogy megismételjük.
– Szeretnéd, ha majd még egyszer leszopnálak? – kérdeztem.
– Még egyszer? – Mi az, hogy még egyszer! – Minden nap annyiszor, ahányszor csak fizikailag lehetséges a dolog, annyiszor szeretném. Ötször, tízszer, százszor!
– Már megint nagy a szád. Lehet, hogy még a három is sok lenne naponta.
– Nem tudom, de azt tudom, hogy annyiszor szeretném, ahányszor csak fel tud állni a farkam naponta.
Így lecsillapítva egymás fickósságát, felöltöztünk, és bevásároltuk a pörkölt hozzávalóit. Aztán ő megfőzte. Tényleg nagyon finom lett. Jól bevacsoráztunk, ittunk rá még két sört, aztán úgy döntöttünk, hogy tévézni fogunk. Mikor bementünk a szobába, megszólalt:
– Első nap mikor idejöttünk, nem tetszett az ágyak elhelyezése. Most azonban rá kellett jönnöm, hogy mégis úgy volt az jó, ahogyan akkor volt. Most azt akarod, hogy megint toljuk össze? – kérdeztem.
– Naná, hogy azt akarom. Szerintem összetolva sokkal jobb lesz, majd meglátod. No meg eddig alsógatyában aludtunk, most már úgy gondolom, hogy meztelenül kellene. Mit szólsz hozzá?
– Jó, én nem bánom – mondtam.
Tehát összetoltuk az ágyakat, aztán javasolta, hogy menjünk zuhanyozni.
– Együtt? – kérdeztem.
– Hát persze. Gondolom a történtek után nem sok takargatnivalónk van egymás előtt, sőt…
Így hát együtt mentünk a zuhany alá, és már ezen a napon fel sem öltöztünk. Fürdés után meztelen feküdtünk a heverőinken, és onnét néztük a tévét.

Estefelé mondta, hogy itt lenne az ideje, hogy ismét leszopjuk egymást.
– Hát meglehetősen telhetetlen vagy – mondtam, – de az igazsághoz hozzátartozik, hogy én is szívesen élveznék még ma egyet a szádba.
– Így hát megpróbáltuk először a kezeinkkel az erekciót elérni, aztán rájöttünk, hogy sokkal többre megyünk, ha segítségül hívjuk egymás száját, és nyelvét is.

Elkezdtük tehát egymást szopogatni, nyalogatni, aminek meg is lett hamar az eredménye. Dákóink szépen bekeményedtek, ismét készen állva immáron a második orális gyönyörre.
Most én kezdtem el elsőként leszopni őt. Nem kapkodtam, nem siettem feleannyira sem, mint délben. Ráérősen kényeztettem a számban a farkát. Nyalogattam puszilgattam, csókolgattam a farka hegyétől, egészen a tojásait is belevonva a játékba. Borzasztóan élvezte a szám munkáját.
Aztán később már ő kérte, hogy ne hergeljem tovább, mert szeretne most már elélvezni. Ekkor tehát nekiláttam az ütemes szopásnak, és egészen addig szoptam, amíg másodjára is tele nem spriccelte a számat sűrű ondójával. Nyeltem a sok spermát, habár ez a mennyiség azért jóval kevesebb volt, mint a déli adag, viszont szerintem sokkal finomabb. Talán azért, mert ez már egy friss, mai termésű anyag volt, vagy azért, mert egyre jobban kívántam a gecijét, nem tudom. Azt tudom, hogy nagy örömmel szívtam ki belőle az utolsó cseppeket is, miközben hatalmasakat nyögött.
– Óh, az isten is szopásra teremtette a szádat. Ez gyönyörű volt már megint. Gyere, most én kényeztetem a testedet, aztán te is rakd tele a számat a forró ondóddal! – mondta.
Ekkor nekilátott, és a nyakamtól elindulva végig nyalogatta az egész felső testemet, egészen addig, amíg le nem ért a farkamig. Aztán azt nyalogatta puszilgatta egy ideig, és csak utána állt neki a tényleges leszopásomnak. Nagyon istenien csinálta, most talán még jobban, mint délben, ugyanis nem sietett a végére érni annyira. Az eredmény természetesen most sem maradt el. A kitartó szopásnak jutalmaként megint jól telelövelltem a száját. Nyelte nagy kortyokban, aztán kiengedte a szájából a farkamat, mint ha az ondómban akarna gyönyörködni, aztán mikor kezdett volna lecsordulni a gecim a makkomról, akkor gyorsan ismét a szájába vette, és jóleső érzéssel szopta immár tisztára, és üresre a farkamat.
Hatalmasakat lihegve élveztem el. Megdicsértem az isteni munkáját. Látszott rajta, hogy nagyon örül, hogy ekkora kéjt tudott okozni. Mikor megköszöntem neki, azt mondta, hogy nagyon szívesen, akár melyik pillanatban ismét.
Így telt tehát az első kényszerpihenős napunk. Természetesen már egyikünk sem sajnálta, hogy eltűntek a ládák. Másnap már reggel éhgyomorra megtörtént az első szopásunk. Reggel, ahogy ott feküdtünk egymás mellett meztelen, nem kellett egyikünk farkát sem noszogatni. Olyan kemények voltunk mind a ketten, hogy alig vártuk a megkönnyítő áldásos kéjt.

Miután elfogyasztottuk egymás farkából az első féldecinket, elmentünk lezuhanyozni, aztán jól bereggeliztünk. Később felöltöztünk, és elmentünk megnézni Szeged belvárosát. Éppen a Dóm téren jártunk, mikor felhívtak minket a gyártól, de csak azt tudták mondani, hogy egyelőre semmi hír a ládákról. Beültünk egy sörözőbe, és ittunk fejenként két korsó jó hideg sört. Aztán tanácsoltam, hogy most már ideje indulnunk hazafelé.
– Hát szerintem is – mondta, – már itt az ideje a déli szopásnak.
– Nem is azért kell mennünk elsősorban, hanem azért, mert ma én főzöm az ebédet – mondtam.
Hazafelé menet aztán megálltunk egy közértnél, ahova csak én mentem be, és vettem készre sütött hasáb krumplit, meg egy üveg csemege uborkát, egy flakon tejszínhab sprayt, aztán bementem a henteshez, ahol állandóan sütik a grillcsirkét és a pecsenyét is. Vettem hát egy egész csirkét, meg négy szelet pecsenyét. Otthon csak fel kellett forrósítanom az egészet a mikró sütőben, és már készen is volt a finom komplett ebéd.
Már a kaja forrósítása közben elkezdett kihámozni a ruháimból. Az is nagyon izgatóra sikerült. Mikorra megterítettem, addigra már mindkettőnk farka megjárta egymás száját.

Mire az asztalhoz ültünk ebédelni, már mindketten ismét teljesen meztelenek voltunk.
Így ettük meg a finom ebédet. Tibi jókat poénkodott, hogy milyen roppant ügyes, és gyors szakács vagyok, amiért ilyen finomakat főztem.
– Desszert is lesz? – kérdezte.
– Természetesen! – válaszoltam.
– Megkérdezhetem, hogy mi lesz az?
– Igen megkérdezheted.
– Nos, mi lesz?
– Friss spermával töltött tejszínhabos broki – válaszoltam.
– Hú, ez jól hangzik – nevetett. – Aztán leesett az álla, amikor tényleg az álló faszomra nyomtan a tejszínhab rózsákat, majd oda álltam elé, és a szája elé tartottam.
– Tessék, a desszert, lehet nassolni.
Úgy állt neki a faszom lenyalogatásának, mint ha a világ legfinomabb, és legdrágább édességét fogyasztaná. Én is nyaltam az övéről egy-két adag tejszínt, aztán bementünk az ágyra, hogy immár kényelmesen elfogyaszthassuk belőle a tölteléket is.
Megint egy isteni szopás következett, így ismét egy hatalmas kéjen voltunk túl mindketten.
– Nagyon csodás volt a desszert – mondta. Ízlett a tejszín is, és a rúd, amibe be volt töltve, az még mennyeibb volt, de a csodatölteléket, azt még elnyalogattam volna egy jó darabig. Na, mindegy, hátha még lesz egy adag belőle vacsorára.
– Este aztán úgy fogyasztottuk a desszertet, hogy mindketten kivertük kézzel egymás farkát, és a gecit a hasunkra folyattuk, aztán tejszínhabbal megédesítve, megdíszítve lenyalogattuk egymásról, az utolsó cseppig.
Őrjítően szexi játék volt, és még egymás kezétől eddig nem élveztünk el. Nagyon izgató volt egymásnak rejszolni. Soha, még életemben nem vertem ki senkinek a farkát, csak a magamét. Persze, azt nagyon sokszor. Sajnos, mióta nős vagyok is, mert a ciklusok idején például a feleségem szopni sem akar, így hát marad nekem a kézimunka. Még az a szerencsém, hogy meglehetősen tökéletesre fejlesztettem a technikáimat, és nagyon változatos módszerekkel, és helyeken csinálom, úgy, hogy még nem sikerült megunnom a dolgot.
Tehát az esti rejszolós, lenyalós akciónk után még tévéztünk egyet, aztán aludtunk reggelig, mint a bunda. Aztán reggel újult erővel szoptuk ki egymás farkából, az életet adó csodanedűt. Nyeltük is örömmel, hisz ezen a napon még nem örülhettünk neki.
– Te! Ha ma sem megyünk dolgozni, akkor mit csinálunk? Kajánk még van, mert a pörkölt fele még ott van a hűtőben – mondta.
– Nagyon meleg van, szerintem menjünk el strandra. Fürdünk, és elnézegetjük a jó csajokat. Majd megkérdezzük valakitől, hogy merre van.
Úgy is tettünk. Reggeli után megkerestük a strandot. Nem volt nehéz megtalálnunk. Aztán jókat úsztunk, és bámultuk a jobbnál-jobb hamvas fiatal bigéket. Hát nem lett volna nehéz közülük válogatni.
– Látom te is azt a két pipit sasolod ott monokiniben.
– Hát igen. Megérne otthon egy két ajtócsapkodást a dolog – mondta nevetve.
– Szerintem még többet is. Az a baj, hogy ők nekünk örökre csak szép álmok maradnak.
– Most már mindegy – mondta. Ott lesz nekem majd a te valóságos kukid az ő isteni töltelékével, majd azzal kárpótolom magam helyettük. – De erről jut eszembe: nem lenne kedved ahhoz, hogy kipróbáljuk a dugást is?
– Hát az az igazság, hogy már eszembe jutott nekem is, csak nem szóltam. Tudod kb. egy hónappal ezelőtt úgy jártam, hogy találtam három filmet CD-n a metróban. Abból az egyik egy pornó biszex fim. A fiús felállásban. Ők is dugták egymást mindhárman, és mindenhol, ahol csak érték. Már akkor gondoltam rá, hogy ezt is kipróbálnám az életben legalább egyszer.
– Na, ez óriási! – De miért nem mesélted el ezt eddig?
– Talán, mert még nem volt rá ilyen alkalom, meg aztán azt sem tudtam, hogy vajon mit szólnál hozzá, és nem akartam a mostani kis játékainkat esetleg elrontani.
– Hát ez butaság volt a részedről. Most már mindegy. Ha hazamegyünk, az lesz az első, hogy kipróbáljuk, és csak utána kajálunk.
– Oké! Ezt megdumáltuk – mondtam.
– Talán akkor lassan szedelőzködhetnénk is – mondta.
– Na, annyira azért nem sürget a tatár. Előbb még ússzunk egy nagyot, aztán is ráérünk majd indulni –mondtam. Tehát úsztunk még vagy húsz percet, aztán lezuhanyoztunk, és mentünk felöltözködni, majd haza.
Már levetkőztünk meztelenre, amikor eszembe jutott, hogy van egy kis probléma, így rögtön mondtam is neki: Te figyelj Tibcsi! – Ma mégsem próbálhatjuk ki a dugást.
– Aztán miért nem? – kérdezte.
– Hát csak azért, mert nem vagyunk hátulról bejáratva, tehát mindenképpen szük-
ségünk lenne valamilyen síkosítóra.
– A rohadt életbe! Erre tényleg én sem gondoltam, de nem gond.
Azonnal leszaladok a gyógyszertárba, itt van egy kb. két ház-
tömbnyire, aztán hozok valamit.
– Tudod mit hozzál? – Fenistil gélt, amit rovarcsípésre ajánlanak. Azt olvastam, hogy síkosítónak is kiváló, mert jól csúszik, vizes bázisú, és bőrnyugtatót tartalmaz.
Úgy is történt. Hamarosan jött is haza vigyorogva, kezében a két tubus géllel. Aztán megbeszéltük, hogy valamilyen módot kell találnunk, hogy jól kimossuk a hátsóinkat, mert azért az nem lenne jó, ha csokis lenne a dákónk.
Tehát elmentünk a fürdőszobába kiokoskodni a dolgot. A lehetőséget a gégecsöves zuhanyrózsában láttam. Leguggoltam, és megpróbáltam az ujjammal felnyúlni magamnak, de az nem volt célra vezető. Aztán csak úgy egyszerűen jó szorosan odanyomtam a rózsát a seggem lyukához. Aztán egyszer csak éreztem, ahogy a jó meleg víz kezdi feltölteni a hátsómat. Mikor már azt éreztem, hogy kezd feszíteni a sok víz, elvettem a zuhanyrózsát, a víz pedig sugárban zubogott ki belőlem. Ez volt a tökéletes módszer. Ezt megismételtem még egymás után vagy négyszer-ötször. Mikor már csak kristálytiszta víz jött ki belőlem, akkor megmostam jól tusfürdős vízzel, és átengedtem a terepet Tibinek is. A módszert lefigyelve ő is hamar végzett.
Ezek után már nem volt semmi akadálya annak, hogy a hátsónkat is kedvünkre kényeztessük, hiszen patyolat tiszta volt kívül, belül. Egy kis puszilgatás, nyalogatás után fogtam a krémet, és jó vastagon nyomtam a lyukához, és az ujjaimra is a víztiszta gélből. Aztán először csak az egyik, később mindkét ujjamat feldugtam neki. Mikor már ez is könnyebben ment, akkor bekentem a péniszemet is, aztán már gyerekjáték volt a behatolás. Az elején kevésbé tetszett neki a dolog, aztán pedig annyira belejött, hogy egyre csak bíztatott, hogy basszam őt jó erősen.
Meg is tettem, aztán ő következett. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen istenien jó érzés, ha az embert megdugják. Fantasztikus volt. Ő is nagyon élvezhette a dolgot, mert nem kellett neki hosszú idő, és már hallottam is, hogy közeleg a végéhez. Elkezdett egyre hangosabbakat nyögni, majd egyszer csak kikapta belőlem a farkát, és a hátamra élvezett nagy lihegve. Aztán odaütögette, és törölte a farkát a hátsómhoz, és mondta, hogy maradjak így egy pillanatig, azonnal jön.
Jött is mindjárt, kezében a tejszínsprével. A kifolyt gecijét megdíszítette a habbal, aztán az egészet lenyalogatta rólam. Ezután mindketten egyszerre mentünk fürödni.
– Azt, hogy milyen érzés egy segget megdugni, azt nagyjából tudtam, mert kevésszer már csináltam, de hogy ilyen marha jó az is, ha az enyémet dugják meg, azt soha nem gondoltam volna – mondta. – Neked is jól esett?
– Csodálatos volt – mondtam, a tiszta igazságnak megfelelően.
– Nos, akkor most már háromféleképpen elégíthetjük ki egymást. Leszophatjuk, megdughatjuk, és kiverhetjük egymásét. Pont, mint otthon, igaz ott van punci is, és segg is, csak az nem engedélyezett…
Mikor végeztünk a fürdéssel, a mikró sütőben megmelegítettük a pörköltet és a tésztát, majd nekiláttunk az evésnek. Talán még csak az első falat volt a számban, amikor megcsörrent a mobilom.
– Ó, de mázlink volt, hogy nem akció közben csörgött ez a szar mobil. Attól nincs rosszabb, mint mikor dugás közben zavarják az embert – mondtam. – A TMK-s főnök keresett, hogy megtalálták a ládákat. Békéscsabán rakták le a kamion pótkocsijáról véletlenül egy telephelyen, ahová más árut is szállított. Itt a gyárban meg nem számolták meg őket, mert a kamionos azt mondta a targoncásnak, hogy minden ládát pakoljon le, így az nem számolta, hogy hányat rakott le, csak hordta őket egymás után. Aki pedig átvette az árut, a targoncástól csak annyit kérdezett, hogy lepakolt-e mindent? – Az közölte, hogy üres a kamion, erre emez aláírta az átvételt.
– És mikorra kerül ez ide át Szegedre? – kérdeztem.
– Már találtunk szállítót, aki holnap elhozza, de csak három-négy óra körül ér vele ide.
– Akkor még a holnapi napon sem dolgozunk. Az pedig már a negyedik nap csúszás, ami nem a mi hibánkból történt. Ezt kérem, hogy jegyzőkönyvezzék holnap, mert nem szeretném, ha a végén egy esetleges határidőcsúszásnál ezt nem vennék figyelembe. Nem biztos ugyanis, hogy ezt a négynapi kiesést be tudjuk hozni – közöltem.
– Természetesen – válaszolta. – Ők ugyan nem problémáznának a csúszásért, de ha ragaszkodunk hozzá, holnap elkészítteti a jegyzőkönyvet, és majd csatolják a szerződéshez.
– Szerintem így lenne a leghelyesebb – mondtam, és letettem a telefont, majd elmeséltem Tibinek is a hallottakat.
– Nos, akkor a holnapi napra is kellene valami jó programot terveznünk.
– Menjünk be a szobába, kényelmesen a fotelban elfogyasztjuk az ebéd utáni söreinket, és közben megbeszéljük, hogy mit is kezdjünk a holnapi napunkkal.
– Úgy kezdjük, hogy leszopjuk egymást – mondta.
– Nos, az odáig rendben is van barátom, de hát egész nap csak nem lehet ondózkodni.
– Sajnos! – Kár, hogy az ember fütyije nem bírja az egész napi ácsingózást, és elsülést, mert én szívesen csinálnám, de hát: sokat akar a szarka, de nem bírja a farka sajna. Pedig holnap bele kell húznunk, mert ha elkezdjük holnapután a melót, akkor maximum a reggeli és esti jöhet szóba. – Tehát akkor mi legyen?
– Azt javaslom, mondtam, hogy a szopás, és a reggeli után menjünk el a TESCO-ba, ugyanis a kajakészletünk is fogytán van, meg a sörkészletünk is.
– Kéne főzni előre egy pár napra, a hűtőben eláll, és esténként egy darabig lenne főtt kajánk, amit csak melegíteni kell. Egy csomó pénzt tudnánk megspórolni azzal, ha nem járnánk étterembe vacsorázni, meg hát finomabb a főtt házi kaja, mint a hideg szendrók.
– Jó, de tudod, hogy én nem vagyok egy szakács.
– Persze, de segíteni az előkészületekben csak tudsz?
– Ó hát természetesen. Ilyen kisegítő kukta szerepet otthon is vállalok, ha a feleségem egyszerre több félét főz.
– Az már nekem bőven elég – mondta. – Közben pedig néha még egy kis szex is belefér.
– Nagyon rendes tőled, hogy így vállalod a főzéssel járó munkát.
– Szeretem csinálni, és ha ott leszel velem meztelenül, akkor bármit szívesen megcsinálok.
– Egy percig sem hagylak egyedül a konyhában, ezt megígérem.
Ezután felöltözködtünk, és vagy másfél, órahosszát csak a vásárlással töltöttünk. Négy nagy szatyor cuccal tértünk haza, de még vissza kellett mennünk a kocsiba, mert a söröket, ásványvizeket már nem tudtuk felvinni. Mikor elpakoltuk a rengeteg árut, azt mondta:
– Na, akkor cseréljük át a ruhánkat a főzős viseletre.
– Az melyik? – kérdeztem.
– Olvastad a király új ruhája című mesét?
– Olvastam. Tehát meztelen – állapítottam meg.
– Bizony, bizony. – Gyere, segítek felvenni a király új ruháját – nevetett, aztán elkezdte kigombolni az ingemet.
Így kezdődött a nagy főzés. Három féle kaját főztünk egyszerre. Halászlevet, Brassói aprópecsenyét, és Sóletet. De mielőtt mindennek nekiláttunk volna, úgy gondoltuk, hogy jobb lenne előtte egyet elélvezni, mert az álló farok igen zavart volna a főzésben, tehát ott a konyhában szépen kivertük egymás farkát. Két adag ondó díszítette a konyhapultot. Gondosan lemostuk, aztán nekiláttunk a hozzávalók előkészítéséhez.
A halászlé hamar megfőtt, a Brassói alatt is elzártuk már a gázt, már csak a Sólet rotyogott a sütőben, de arra nem kellett már nagyon figyelni, tehát elmosogattuk az egy-két csetrest, ami megmaradt a végére, aztán elmentünk megfürödni.
Mire a borotválkozással, fogmosással, mindennel készen lettünk, a sólet is megsült. Átöntöttük egy nagy lábasba, és rendet raktunk a konyhában. Nem volt kedvünk vacsorázni, mert elteltünk a szagokkal, meg hát azért kóstolgattuk is a kajákat rendszeresen, így utolsó konyhai foglalatosságként mindketten jól megdugtuk egymást a konyhaasztalon.
− Ennyi gyönyörben és élvezésben nincs részem otthon egy hónap alatt, mint most ebben a négy napban veled. Ez isteni dolog.
− Milyen sűrű nálatok a dolog? – kérdeztem.
− Heti egy, maximum kettő – felelte. Ettől többre a feleségem nem hajlandó. Folyton talál valami kibúvót, menzesz idején meg semmi. Pont úgy, mint nálatok. Olyankor én is recskázom, mint ahogy te is elmesélted. Majd, ha hazamegyünk, ilyen alkalmakkor besegíthetnénk egymásnak otthon is. Aztán, ha a feleségeinkkel nem lehet, közösen mégis kellemesebb lenne, mint egyedül.
− Az biztos, de ezen még nagyon ráérünk töprengeni − feleltem. Most szerencsére itt vagyunk egymásnak, hát ezt használjuk ki, amennyire csak lehetséges. Na meg azt is ki kell majd okoskodnunk, hogy meló közben hogyan tudnánk legalább napi egy élvezést beiktatni. Az elég lenne, mert egy menet mehetne itthon, meló előtt, egy ott, és a főmenet este megint itthon. A három bőven elég lesz naponta.
− Mindenképpen megoldjuk a dolgot valahogy. Majd holnap jól szétnézünk, aztán kitalálunk valami okosat.
Úgy is volt. Másmap reggel a mobilom ébresztőjére keltünk. Kölcsönösen leszoptuk egymást, aztán zuhany, fogmosás, és irány a közért, ott kaját és üdítőket vettünk, aztán nyolcra a ragasztógépünk mellett voltunk. Ott volt már Gyuri, a segédmunkásunk is, és persze a frissen megkerült három láda.

Nagy elánnal estünk neki a munkának. Kilenc óra körül jött a TMK-s művezető is, egy fiatal kiscsajjal…
− Jó reggelt uraim! – köszöntött minket. Had mutassam be az új kiskolleginát, Ritát, ő lesz ennek a műhelynek a takarítónője. Tegnap vettük fel. Mostantól kezdve ő is az önök rendelkezésére áll nyolctól kettőig. Minden munkába befoghatják, amibe csak tud, segítsen ő is.
− Már az is nagy segítség lesz, ha mindig kihordja a rengeteg csomagoló anyagot, szemetet, hogy ne kelljen azt is kerülgetnünk – feleltem. – Rita csak vigyorgott, mint a vadalma, és igen látszott rajta, hogy Tiborról alig tudja levenni a szemét. Később mondtam is a Tibinek, hogy a csaj kiszúrta magának. Aztán ez később egyre nyilvánvalóbbá vált, mert állandóan arra sündörgött, ahol a Tibi dolgozott.
Pár nap alatt jól összerázódott a négytagú kis csapatunk. Ritát azzal hülyítettem, hogy ő is nagyon tetszene a Tibinek, csak hát az a baj, hogy a Tibor utálja, ha egy nő nadrágban van. A csaj másnap már combközépig érő munkaköpenyben jött dolgozni, aztán kérdezte tőlem, hogy így már fog tetszeni? − Hát így már sokkal jobb, feleltem. – Biztos lehetsz benne, hogy sokkal jobban fel fog rád figyelni, habár…
− Mi az a habár? – kérdezte.
Tudtam, hogy a lány nem egy IQ-bajnok, ezért tovább hülyítettem… − Látom, hogy nagyon belezúgtál – intettem a fejemmel Tibi felé.
− Tényleg belezúgtam, de mire mondtad, hogy habár? Én nem tetszem neki ugye?
− De nagyon tetszel, de sokkal jobban is tetszhetnél – feleltem.
− És hogyan?
− Úgy tudnád magadra a legjobban felhívni a figyelmét, ha nem vennél fel bugyit.
− Csak nem gondolod, hogy majd mutogatom neki a meztelen puncimat?
− Ugyan már. Szó sincs róla, hogy mutogasd magad. Én csak azt mondtam, hogy ha igazán azt akarod, hogy beléd bolonduljon, akkor ne vegyél fel bugyit, ő azt azonnal megérzi, és attól teljesen beindul. Olyan szerelmes lesz beléd, mint az ágyú.
− Á, most csak ugratsz!
− Dehogy ugratlak. Ez halál komoly.
− Aztán ugyan honnan a fenéből venné észre, hogy nincs rajtam bugyi, ha nem mutatom meg neki.
− Na, azt én nem tudom. Megérzi. Talán kiszagolja, vagy a csuda se tudja hogyan, de arra mérget vehetsz, hogy nem telik bele egy fél óra, és már tudni fogja, hogy nincs rajtad. Próbáld csak ki. Vesd le, és majd meglátod te magad.
− Persze… − Biztosan elárulnád neki, hogy levettem, akkor meg már tényleg egyszerű lesz neki rájönni.
− Nem! Hidd már el, hogy azt ő megérzi. Nem kell, hogy eláruljam. De tudod mit? Nekem se mond meg, hogy mikor veszed le, és akkor majd te is rájössz, hogy igazat mondtam.
− Na, ilyen nincs. Ezt én nem hiszem el!
− Jaj de buta vagy! – Hát, ha nem hiszed, akkor miért nem próbálod ki? Egyszer csak menj be majd az öltözőbe, és vedd le, aztán majd meglátod, hogy hamarosan utána elkezd neked udvarolni. Egy próbát megér a dolog, főleg, hogy semmibe sem kerül levetni egy bugyit, tehát csak nyerhetsz rajta.
− Lehet, hogy egyszer kipróbálom, de lehet, hogy nem. Úgyse árulom el neked.
Ebben aztán megegyeztünk. Pár perc múlva elküldtem a büfébe, hogy hozzon mind a négyünknek 1-1 kávét, aztán félrehívtam a Tibit, és elmeséltem neki az egész történetet.
− Akkorát röhögött rajta, hogy szinte beleremegtek az ablakok. − Jó, de tényleg, honnan a francból fogom tudni, hogy mikor nincs rajta bugyi?
− Ne izgulj. Már idekészítettem az overallom zsebébe a nyeles-flexibilis kistükrünket. (Azt olyan helyeken használjuk a szerelésnél, ahol nem tudunk másként odalátni.) Jó kis célszerszám az. Majd én alánézek, aztán jelzem neked, ha kezdődhet a hülyítése. Már fél kettő volt mire visszaért a kávékkal. Megittuk, aztán mondtuk is neki, hogy elmehet haza.
Másnap aztán állandóan résen voltunk, figyeltük. Aztán úgy tíz óra körül egyszer csak elment az öltözőbe. Jeleztem a Tibinek, hogy kösse le a figyelmét, amíg a nyeles tükörrel gyorsan alánézek. Tibi odahívta a gépsorhoz, és megkérte, hogy az egyik alkatrészt fogja meg egy kicsit. Ehhez jól fel kellett hasalnia a gépre. Én azonnal mögé léptem, és a tükörrel egy pillanat alatt meggyőződtem róla, hogy igen, bingó. Most vetette le a bugyiját. Elmentem tőle jó messzire, hátra a ládákhoz, közben intettem a Tibinek, hogy mehet a dolog.
Várt egy két percet, már nem kellett, hogy fogja a gépalkatrészt, amikor elkezdte a dolgot:
− Hogy te milyen szép vagy ma Rita! – kezdte. Valahogy most sokkal szebbnek látlak. Sminkeltél is? Izgató vagy és nagyon szexis. Vagy úgy is mondhatom, hogy nagyon dögös vagy. Lemerném fogadni, hogy bugyi sincs rajtad.
− De van rajtam! – mondta.
− Na, ne zsongíts engem te lány. Nem tudsz átverni, mert én azt rögtön megérzem. Reggel még volt rajtad bugyi, de most nincs.
− Honnét veszed ezt a hülyeséget? – Nem is értem… − próbálta letagadni a nyilvánvalót.
− Ez nem hülyeség szivi! Hogy honnét veszem, hát onnét, hogy amikor reggel néztelek, akkor nem kezdett még duzzadni a gyíkom. Most, hogy nézlek, most duzzad. Tehát tudom, hogy nincs rajtad bugyi, hiába is tagadod.
− De hát mondom, hogy van! – tagadott tovább.
− Jó, rendben van, de akkor bizonyítsd be. Ha tényleg van rajtad bugyi, akkor úgysem láthatok mást, csak a bugyidat. Rántsd fel a köpenyedet egy pillanatra.
− Nem rántom!
− Na, ugye! – én megmondtam, hogy nincs rajtad. Ha lenne, akkor meg mernéd mutatni, és nem kéretnéd itt magad, mint egy buta szűzlány.
− Na, tessék, itt van − mondta most már Rita is nevetve, és felrántotta a köpenyét egészen a hasáig. Jól látszott a dús, sötétebb szőke fanszőre. Aztán nevetve kiszaladt az öltözőbe.
Így aztán még egyszer alá kellett néznem, hogy most hogyan is állunk. Visszavette, vagy maradt továbbra is bugyi nélkül. – Visszavette. Jeleztem a Tibornak, hogy vigyázz, van bugyi.
− Ejnye, te lány – mondta neki. − Ezt a kis örömet is elveszed tőlem. Ha már úgysem láthatom a puncidat a köpenytől, akkor meg miért vetted vissza. Most kezdtem teljesen beléd szerelmesedni, és te meg elrontasz mindent. Hát nem akarod, hogy beléd szeressek?
− De akarom.
− Na, akkor mars vissza, és úgy legyél, mint az előbb.
Visszament. Újból alánéztem, de a bugyi csak rajta volt. Intettem a Tibinek, hogy vigyázz, át akar verni.
− Na, levetettem. Most boldog vagy? – kérdezte. – Tibi nagyokat szagolt a levegőbe, mint ha vizsgálná a dolgot, aztán tettetett szomorúsággal mondta: Látom, hogy még mindig nem hiszel nekem, hogy pontosan tudom mikor vagy meztelen alsótesttel. Most is rajtad van a bugyi, és azt hitted, hogy át tudsz verni. Az én orromat, és farkamat te nem tudod becsapni. Márpedig a farkam most teljesen puha maradt. Egyáltalán nem érzi a meztelen puncit.
− Hát tényleg megérzed! – Ez hihetetlen! – Még mindig alig akarom elhinni, pedig biz isten igaz. Teljesen el vagyok ájulva… Ilyet még a büdös életben sem hallottam soha. Ha ezt más mesélné nekem, soha el nem hinném, még ha az anyja életére esküdne is meg, de hát most egyszerűen kénytelen vagyok elhinni. Ilyen nincs is, pedig hát van, most már én is belátom.
− Az én farkam a legjobb műszer a világon kislány! – mondta Tibor nevetve. Rita visszaballagott az öltözőbe, és most már tényleg bugyi nélkül jött vissza, megnéztem. Kacsintottam a Tibinek, aki közben a zsebbe nyúlva elkezdte masszírozni a farkát. Aztán, amikor elkezdett neki egy kicsit duzzadni, odahívta a lányt.
− Gyere csak Rita! Add a kezed! Aztán odahúzta a lány kezét a duzzadt péniszéhez. – Na, most már érezheted is, hogy ezt te nem tudod becsapni. Mert most, tuti, hogy nincs rajtad bugyi. Így jelzi a farkam.
− Hát igen. – Már elhiszem a hihetetlent – mondta.
Este, mikor hazaértünk, még mindig ezen a buta libán nevettünk. Megfürödtünk, vacsoráztunk, és egy hatalmasat szeretkeztünk. Jó sokáig játszottunk egymással, a végén pedig kölcsönösen leszoptuk egymást.
Elalvás előtt újra Rita lett a téma. Megbeszéltük, hogy annyira szerelmes a Tibibe, hogy ő biztosan rá tudja majd venni, hogy benne legyen a hármas szexben is. Aztán másnap már ment is a téma kicsi adagokban adagolva. Már ezen a napon kiderült, hogy nem zárkózik el tőle a csaj teljesen, de még nem volt készen rá. Így tovább udvarolgatott a Tibi, de amikor a konkrét szexre terelődött a téma, mindig azt mondta neki, hogy a barátom nélkül nem csalom meg a feleségemet, mert ezt még otthon esküvel megfogadtuk egymásnak. Ő sem lép félre, csak ha én is ott vagyok vele, és én sem szeretkezem őnélküle. Az eskümet pedig nem szeghetem meg – mondta. Így Rita engedett egyre jobban, és jobban, mert már annyira vágyott a Tibi farkára, hogy belement mindenbe, csak már dugja meg végre.
Tehát meg is beszéltük a találkát a hét szombat délutánjára. A lány nem lakott messze, így nem kellett autóba sem beülni miatta. Aznap mi sem dolgoztunk, mert a hét közben meghajtottuk annyira a melót, hogy az ütemtervhez képest jól álltunk, és behoztuk már majdnem teljesen az elveszett ládák miatt kiesett időt is.
Vacsorát is készítettünk a Tibi vezetésével, sonkával és sajttal töltött húst csináltunk, hozzá petrezselymes krumplit. Konyakot, pezsgőt és bort is hűtöttünk be, hogy a gátlások minél jobban oldódjanak.
Mi már főzés közben melegítettünk a szexre, persze nem élveztünk el, csak puszilgattuk, nyalogattuk egymás farkát. Később egy közös fürdés következett, aztán hat óra előtt pár perccel Tibi lement a sarokra Rita elé, a megbeszélteknek megfelelően.
Pár perc múlva már jöttek is. Aztán konyakoztunk két-hárompohárnyit, majd következett a vacsora és a pezsgő. A beszélgetés témája egyre bujább, szexesebb lett, mígnem a szopás felemlegetésére is sor került. Rita közölte, hogy a szopást, azt nem csinálja. Tibi öntött még egy pohár pezsgőt, aztán egyenesen kinevette a lányt.
− Jaj, dehogynem csinálod kedvesem. Sőt te fogod kérni, hogy a szádba vehesd.
Elkezdődött hát a szobában a szex. Agyon kényeztettük, puszilgattuk a csajt, ő pedig fogdosta a farkunkat. Aztán egyre kérte a Tibit, később engem is, hogy dugjuk már be neki, de a barátom közölte vele, hogy bizony addig nem lesz megdugva, amíg mindkettőnk farkát nem szopja rendesen.
− Ne csinálj magadból hülyét szerelmem! – Nézd, a barátom fiú létére bekapja, ha én kérem rá. Vedd a szádba Miki! − Mutasd meg ennek a vidéki prűd libának, hogyan kell azt csinálni. – Na, látod, így kell. Most csináld te, vagy nem leszel megfarkalva, az biztos.
Rita már annyira kívánta a dugást, hogy egy cseppet sem késlekedett, szinte ellökött engem a Tibi farkától, és úgy szopta, mint aki világ életében mást sem csinált eddig. Annyira be volt már nedvesedve, hogy már többször is lecseppent a váladéka. Egyre csak szopta a Tibit, mint egy ma született kismalac. Cuppogott, szívta, szopta, nyalta, majd én is odatartottam az enyémet, hogy azt is kényeztesse. Ekkor már felváltva csinálta mindkettőnknek, egyre intenzívebben.
Megkönyörültem hát rajta. Miközben tovább szopta Tibort, hátulról bedugtam a farkam a puncijába, és elkezdtem megbaszni. Vonaglott, nyüszögött, annyira élvezte a dolgot, de a szopást nem hagyta abba. Én pedig lökdöstem rendesen. Minden lökésemnél jó mélyen a szájába nyomult a barátom farka. Tibor is érezte, hogy a sok szopásnak most már hamarosan meg lesz az eredménye, ezért megfogta a lány fejét, és átvéve az én ütememet, ő is ütemesen baszta a száját. Kisvártatva mind a hárman elélveztünk. A gecit nem nyelte le, de nem is csinált műsort belőle, hogy tele lett vele a szája.
Kicsit pihegtünk, aztán megfürödtünk, majd újra ittunk egy üveg pezsgőt, aztán visszamentünk a szobába, hogy Rita újra keményre varázsolhassa a farkainkat. Jó formában voltunk Tibivel még kétszer sikerült elélveznünk. A lány formás teste jó hatással volt a farkainkra. Ritának mind a három nyílása meg lett dugva, habár a popsiját az atya úr istenért sem akarta engedni, de nem volt kecmec. Tibi addig settenkedett a segglyuka körül, hogy egyszer csak sikerült beügyeskednie a szerszámát, és elkezdte ütemesen baszni.
Az első pár lökés után aztán már nem tiltakozott. Hagyta, hogy a barátom ott is jól megbassza. Hangosan sikongatott, akkorákat élvezett, közben szopta a farkamat, mégpedig nagy élvezettel. Ismét telepumpáltuk őt gecivel, aztán még egyszer az éjszaka folyamán, ahogy említettem is.
Hajnali három óra volt, amikor felöltöztünk, és remegő térdekkel ugyan, de hazáig kísértük. Közben megbeszéltük, hogy ez a kis este annyira jól sikerült, hogy a jövő szombaton megismételjük. Aztán hét közben is volt némi szex az öltözőben, mikor a Gyuri elment valahová, vagy éppen ebédelni, akkor előfordult többször is, hogy hol engem, hol a Tibit szopta le, vagy mindkettőnket egymás után.
Így reggel és este fiús szex volt, délben lányos. Nem is tudnám megmondani, hogy melyiket élveztük jobban. Szerintem egyformán mind a kettőt.
Rita már olyan rutinnal itta a gecit, mint ha anyatej helyett apatejen nőtt volna fel.
Alig vártuk a szombati napot, az újabb orgia eljövetelét. Kiélveztük mindhármunk összes lyukát. Egymást is megdugtuk, és szoptuk is a Tibivel, nem törődtünk vele, hogy Rita látja. Csodálatos módon egyáltalán nem csinált belőle ügyet, sőt még segített beigazítani is, ha kellett.
Mi is elkényeztettük őt. Dugtuk is, nyaltuk is, éppen ahogy, és ahol jól esett. Nagyon élvezte, és persze mi is.
Aztán a búcsúzásnál közölte, hogy sajnos a jövő szombaton nem ér rá. Nem is igen bánkódtunk rajta a Tibivel, hiszen már több mint három hete, hogy dolgoztunk, és még egyszer sem voltunk otthon.
Így elhatároztuk, hogy akkor kihasználjuk, hogy a szombati buli elmarad, és akkor elmegyünk haza. Elsősorban is a gyerekek miatt, mert a szex itt biztosan jobb lenne, mint amilyen otthon vár minket, de mit tehettünk. A nejeknek is kell adni némi gecit.
Így pénteken három órakor abbahagytuk a melót, hazamentünk, megfürödtünk, és irány Pest. Útközben egyszer megálltunk, és egy hipermarketben ajándékokat vásároltunk a gyerekeknek, és a feleségeinknek. Szex aznap már nem volt, nehogy otthon csődöt mondjunk ennyi idő után, mert az igencsak gyanús lett volna.
Otthon aztán meg is volt a szex, diszkréten, kétszer is egymás után. A nejem még meg is jegyezte, hogy látszik, milyen régen voltam otthon. Aztán még szombaton is volt egy laza menet, de vasárnap már nem akarta, mi pedig este indultunk vissza, hogy ott ébredjünk kipihenten hétfőn reggel.
Megbeszéltük Tiborral az otthoni szex élményeinket, aztán ő is megállapította, hogy ugyan olyan alig valamicske volt, mint szokott. Vasárnap már náluk sem volt semmi. Így lefelé menet egyszer félreálltam, és ott a kocsiban leszoptuk egymást. Ez volt ugyanis a legtisztább dolog, hiszen utána nem tudtunk volna mosakodni. Így a gecit szépen az utolsó cseppig kiszoptuk egymásból, aztán így megkönnyebbülve folytattuk az utunkat ideiglenes otthonunk felé.
Otthon aztán megkajáztunk, és a közös fürdőzés után még jól megdugtuk egymás popsiját altatóként.
Hát nem is kellett utána elringatni minket úgy aludtunk reggelig, mint a mormota. Még a reggeli szexet is kihagytuk, annyira jól esett az esti kielégülés. Délben aztán láss csodát, Rita kérte, hogy szeretne mindkettőnket leszopni. Külön-külön mentünk vele az öltözőbe, és meg is történt a szopás. Rendesen telepumpáltuk a száját a gecinkkel, ő pedig mosolygós arccal, csillogó szemmel, örömmel konstatálta, hogy sikerült neki a dolog.
Így telt a hét, aztán jött megint a szombati orgia, amit sajnos megszakított a Tibor felesége. Pont akkor telefonált, amikor ő éppen az élvezés előtti pillanatban volt. Intett, hogy vegyem már fel, aztán mondjam, hogy momentán fürdik, majd pár perc múlva visszahívja.
Kivettem a farkam Rita szájából, kimentem a konyhába, és ott vettem fel a telefont a csukott ajtó mögött, mert nem akartam, hogy Rita és Tibor kéjének a hangjai belehallatszanak a telefonba. Aztán, mikor Tibor telepumpálta ondójával Rita seggét, jött, és visszahívta a feleségét.
Hát tudja a nejem, hogy mikor kell telefonálni, az egyszer biztos!! – morgott mérgesen, mikor visszajött a szobába. Aztán segített Ritának, és ketten szopták le a farkamat. A gecimen is elosztoztak. Egy részét Rita, másik részét Tibi nyelte le. Immáron harmadik alkalommal kísértük a lányt haza. Ez volt Szegeden a negyedik hetünk.
A melóval jól álltunk. Nem kellett kapkodnunk, hiszen másfél hónap állt a rendelkezésünkre, és a teljes igazságnak megfelelően nem nagyon akarózott együnknek sem sokkal korábban hazamenni.
Olyan jól éreztük magunkat, illetve egymást, hogy nem igazán vártuk a meló végét, inkább úgy fogalmaznék, hogy sajnáltuk, hogy hamarosan vége lesz.
Ha csak lehetett, egyetlen alkalmat sem szalasztottunk el. Annyiszor élveztünk, ahányszor csak lehetett. Kiélveztük egymás testét, annak minden porcikáját, mert féltünk, hogy Pesten erre nem sok lehetőségünk adódik majd.
Azért már tervezgettük, hogy mi módon, és hol tudjuk majd ott is kivitelezni a közös kis szexünket. A végső megoldást abban láttuk, hogy mindkettőnknek volt autója, és mindketten szerettünk horgászni, tehát vagy autóval ki a városból és a természet lágy ölén, vagy horgászni menni, ahova vihetünk sátrat is. A melóhely, és a lakásaink sajnos nem igen jöhettek szóba, a szabadtéri szex pedig nagyon időjárásfüggő, a tél pedig teljesen kiesik, tehát akkor egyetlen megoldásként a jól fűtött autó jöhetett szóba.
Sajnos annyit nem kerestünk, hogy motel, vagy hasonló luxus hely gondolata is felmerülhessen. Abban bíztunk, hogy hátha beesik majd néha egy-egy vidéki meló, és azt majd csak úgy vállaljuk, ha együtt mehetünk.
Na de még volt hátra két hét. Melóztunk, és szeretkeztünk végig. Vártuk a szombati orgiát, ami egyre jobban sikerült. A negyedik, és egyben utolsó alkalommal négyszer sikerült mindkettőnknek elélveznie, a Ritának pedig sokszor. A gecit mindhárman nagyon megszerettük. Már nem okozott gondot gecivel telespriccelt szájjal csókolóznunk sem.
Csütörtöki nap volt, a hatodik héten, amikor a gépsort üzemképesen átadtuk, ledolgozva a ládaelveszési késedelmet is.
Ideiglenes otthonunkba visszatérve szomorúan álltunk neki a pakolásnak. Még utoljára szeretkeztünk egy nagyon kiadósat ketten, aztán irány Budapest.
Nem siettünk hazafelé. Több helyen is megálltunk. Már beesteledett, mikor Pest határába értünk. Úgy gondoltuk, hogy még egyszer talán le tudjuk egymást szopni. Egy erdős résznél félreálltam, és megejtettük a búcsúszopást. Jó sokáig tartott mindkettőnknél, mire nagy nehezen el tudtunk élvezni, azt is úgy, hogy igen erősen be kellett segítenünk a kezeinkkel is a dologba, de mindkettőnknek nagyon jól esett, amikor végre sikerült beleondóznunk egymás szájába.
Másnap, pénteken bementünk a melóhelyünkre tíz órakor, de csak azért, hogy beszámoljunk az elvégzett munkáról. Bálint, a művezetőnk addigra már értesült róla, hogy a gép tökéletesen működik, amit be is jelentett az igazgatónknak is, aki megigérte, hogy hétfőn délelőtt átvehetjük tőle a kitűzött célprémiumot is.
Bálint, akárcsak az elindulás előtt, most a megérkezésünk tiszteletére újra meghívott minket sörözni, ahol megbeszéltük vele, hogy szeretnénk, ha párba osztana bennünket a következő melókra, mert most Szegeden megtapasztaltuk, hogy igen hatékonyan tudunk együtt dolgozni. Ennek nagyon örült, és megigérte, hogy mostantól minden melót kettőnkre oszt ki, és ő is külön megköszönte a jó melót, mert Szegedről csak áradozva beszélnek a munkánkról, és hogy még a takarító nő is dicshimnuszokat zeng rólunk. Ezen aztán jót nevettünk.
Sajnos a további szexünk pont úgy alakult, ahogy sejtettük is. Néha, ha meg tudtuk várni, míg mindenki elment, akkor az öltözőben gyorsan leszoptuk egymást. Néha horgászás ürügyén sátorozni mentünk, néha csak autóval ki a városból. Fürdő hiányában szinte csak szoptuk egymást.
Aztán mindketten vettünk a számítógépünkhöz vebkamerát, így aztán olyan is előfordult, ha a feleségeink éppen nem voltak otthon, hogy egymást nézve a monitoron együtt rejszoltunk, majd jobb híjján ő is felnyalta a saját gecijét, és én is.
Egy alkalommal felhívtam, hogy a feleségem ismét leutazik az anyósékhoz gyerekestől, és én melóra hivatkozva nem megyek. Szívesen látnálak egy nosztalgiafőzésre, de biztosan nem érsz rá. Közölte, hogy akkor is eljön, ha döglött fókák potyognak az égből.
Nos, főzésre nem került sor, de a lakás egész területét az előszobától a konyháig, a fürdőtől a hálóig végigszexeltük.
Már az előszobában vetkőztünk, ott kezdte a farkamat szopni. Aztán jött a konyha, de nem főztünk, hanem ott is csak szoptunk, nyaltuk, csókoltuk egymást, bepótlandó a sok elmaradt szexet. Közben felemlegettük a szegedi napokat, Ritát, és hogy milyen jó volt őt minden lyukában megdugni.
Már másodjára élveztünk el, amikor pihenés képpen megnéztük a talált biszex pornómat. Közben is végig egymás farkával játszottunk. Fogdostuk, simogattuk, cirógattuk.
Nagyon tetszett neki a film. Aztán interneteztünk is egy ideig, nézegettük a szexhirdetéseket, és mi is adtunk fel, hogy harmadiknak női partnert keresünk. Természetesen sok reményt nem fűztünk a dologhoz, de hát próba cseresznye.
Közben jeges Martinit iszogattunk. Aztán hála istennek ismét sikerült felállítani a farkainkat, és búcsúképpen jól megdugtuk egymás popsiját. Megfürödtünk együtt, és egy búcsú Martini, és csók után, háromszorosan is kielégülve hazament.

Egy huszonéves családapa első homoszex kalandja egy fiúval

Soha nem gondoltam volna, hogy ez velem megtörténik. Tavalyi nyárnak az elején pontosabban június végén, egy szombati napon történt. Az egyik 18 éves fiú tanítványom a záráskor úgy eltudott bújni, hogy én nem is láttam meg. Miután bezártam este mindent, elmentem zuhanyozni. Amikor háttal voltam az ajtónak, hogy beállítsam a vizet magamnak, egyszer csak a hátam mögé keveredett a srác és elkezdett simogatni. Először a döbbenet miatt fagytam le. Nem értettem, hogy hogyan maradhatott bent. De a döbbenetemet az csak fokozta, hogy nem tudtam őt úgy elutasítani, ahogy ezt illett és kellett volna. Ezt Csanád ki is használta. Egyébként nem néz ki rosszul (185/80, hosszú barna haj, sötétbarna szem, izmosodó karok, felsőtest és lábak, izgató ajkak). Ráadásul a fiú részéről is furcsa volt ez a felém irányuló ilyentén való közeledés, hisz barátnője volt. “Egy huszonéves családapa első homoszex kalandja egy fiúval” bővebben

Meleg erotika 3.

Nem tudtam hol vagyok.
Nem láttam semmit.
Nem éreztem semmit.
A semmi volt az egyetlen, amit értettem.
A sötétség, ami új otthonom lett, tárt karokkal fogadott.
Elfogadtam, de tudtam, hogy valami nincs rendben.
Ez így nem jó.
Ez nem helyes.
Hideg.
Valaki voltam.
Valamit tennem kéne.
Csöpp.
Én vagyok…
Csöpp.
Már csak a hangra koncentráltam.
Lehullott a homlokomra.
Lassan újra láttam.
Lassan újra kezdtem érezni.

A szememet végig csukva tartottam, nem mertem kinyitni.
Csak arra akartam figyelni, hogy hogyan is folyik le az arcomon végig azaz egy vízcsepp.
Érintve a szemhéjamat.
Simogatva az orromat.
Meghintve az ajkamat, majd egyenesen leszaladt az államon a semmibe.
Csodálatos érzés volt és egy újabb következett.
A tüdöm közben megtelt édes levegővel.
A mellkasom felemelkedett.
Újra tudtam lélegezni.
Aztán hirtelen egymás után kezdtek rám hullani a cseppek.
Kinyitottam számat, mert mondani akartam valamit. Valami rendkívül fontosat, ami csak most jutott az eszembe, de a torkom erősen kaparni kezdett és egy szót, de még annyit sem lettem volna képes átadni a világnak és magamnak is belőle.
Fontos volt, csak azt nem tudtam miért.
Egy lehulló csepp pedig éppen az ajkamra esett. Kidugtam a nyelvem és lenyaltam.
Víz.
Tiszta és finom.
Lassan lefolyt a torkomon, ami úgy tűnt már is segített.
– Ilyen lehet az…
– Sean – a nevem hallatán pedig egyből kinyitottam a szemem.
A lakásomon voltam.
Pontosabban a zuhanyzóban álltam. A fakó és szinte már fehér egykoron kék csempék néztek vissza rám. Még is minden másképp volt. A falak elvesztek a sötétben és nem volt végük. A zuhanytálcát nem éreztem és nem is láttam a lábam alatt. A vízfüggöny volt az egyetlen állandó dolog körülöttem.
– Sean – nem hagyva, hogy most is elvesszen, mint most az előbb utána fordultam, de nem láttam semmit.
Csak a végtelen és megállíthatatlan hulló vízcseppeket.
– Sean – néztem előre amennyire bírtam, míg nem végre valamit megláttam – Gyere vissza
A hang.
– Kérlek gyere vissza
Közeledett.
Számomra úgy tűnt, mintha az egyik pillanatban, még csak mérföldekre lenne tőlem, míg a következőben viszont már ott állt előttem. Csak a vízfüggöny választott el kettőnket, míg nem egyet előre lépett és a vízcseppek kapuként nyíltak szét az alakja előtt.
– Sean
Ismerős volt.
– Sean – már majd nem elért, szinte meg tudott volna érinteni, amikor hirtelen felkiáltottam.
– Ne! Ne gyere közelebb! – hátra léptem egyet és látva most már a hang forrását erős fájdalom járta át a testemet.
Olyan, amit sose akarok újra érezni.
Olyat, amit jobb lenne elfelejteni és meg nem történné tenni.
Olyasféle érzés, ami örökkre veled marad, bárhogy kívánod, hogy másképp legyen.
Nem jött tovább. Csak megállt és engem nézett.
– Sean – de valami mégis felé húzott – Sajnálom
Ez a szó.. most másképp hangzott…
Miért akarok ránézni, amikor úgy is tudom, hogy fájni fog?
Őszinte… de honnan is tudnám… ha sosem volt az velem.
Miért akarom érezni, hogy mit adhat ezzel az egyetlen szóval, ha utána úgyis fájni fog?
Mégis…
Ez a váratlan érzés legbelül, valahogy még erősebbnek tűnt még a fájdalomnál is.
– Sean én… – mielőtt még viszont kimondta volna kinyúltam érte.
Erre felfigyelt, ahogy csak én.
Ő nem mozdult, én pedig valamit megértettem.
– Gyere haza kérlek… – már tudtam, hogy milyen a hideg.
Örök. Végtelen. Sötét.
Most viszont valami mást kezdtem érezni.
Furcsa. Meleg. Kellemes. Izzó. Forró.
Szinte ismeretlen volt számomra, hogy ilyen is lehet.
A kezem a vállán volt.
– és sose menj el
A szívem dobogott.
Egyre hevesebben.
Elindultam felé. A lábam magától mozgott.
Közben nem tudva tovább ellenállni felnéztem rá.
A szemei.
Pillantásunk eggyé olvadt és már csak őt tudtam nézni. Eszembe jutottak történetek, legendák, mesék és még olyan mítoszok is, amelyekről azt sem tudtam, hogy ő benne lenne.
Észre sem vettem, hogy már a karjai között voltam, szoros és gyengéd ölelésében és mosolyogtam.
– Sean
Esett az eső, de többé már nem éreztem sem a vízcseppeket, sem a hideget, mert ott álltam a vihar közepén.

– Sean – valaki más volt.
– A barátjával minden rendben van, uram? – a szememet próbáltam kinyitni, de egyszerre volt minden túl fényes és túl sötét.
– Persze, csak kicsit hosszú napja volt, tudja milyen az – nem beszélve a hangokról, illatokról, amik mind azonnal törtek be a tudatomba.
– Rendben – annyira sok volt és aztán jött a fájdalom – Szóval döntött már, hogy mit akar… – én pedig visszatértem.
Kinyitottam a szemem a testemet belülről szaggató érzéstől. Mintha belülről marcangolnának szét – a fejem hátra volt ejtve, amelyet előre döntöttem és a lendülettel egy hatalmasat kiáltottam.
– A francba! – mondtam még pár dolgot, de már csak arra lettem figyelmes, hogy erőteljesen lihegek. Ekkor vettem észre a fiatal srácot előttem. Egy széken ült és minden bizonyára élvezte a műsort a mosolyából ítélve. A lány közöttünk teljesen le volt dermedve. Nem is beszélve a kezében tartott remegő noteszről.
– Saj… – egy erős köhögés félbeszakított, ami úgy látszott egy könnyen nem akart elmúlni
– Biztos, hogy minden rendben van… – a fiú ügyet sem vetve kettőnkre gyorsan visszatért a korábbi témához.
– Természetesen. Szóval akkor lesz kettő karamellás kávé és egy kóla, illet elvitelre kérnék még egy diós muffint. Te, Sean kérsz valamit? Én állom – mire rám került a sor a köhögés elmúlt, a fiúról a lányra néztem és megpróbáltam a lehető legtisztábban kimondani.
– Vizet – rá mosolyogtam, de az arcát látva lehet, hogy teljesen mást csináltam
– Bocsásson meg a barátom miatt. Kicsit szét van csúszva – ránéztem, de azon nyomban már felszolgáló lány felé fordult – Azt hiszem meg vagyunk. Felírt mindent?
A lány mindvégig engem nézett és látszott rajta, hogy bárcsak ne ehhez az asztalhoz jött volna, egyben, hogy azonnal hívja-e a mentőket értem.
– Tessék? – ahogy kimondta, azon nyomban a köztünk és a papírja között váltogatta a pillantását – Azaz. Elnézést, én nem írtam fel a…
– Ott van? – a meglepett a lányról elkezdtem felfedezni a körülötte lévő környezetet, miközben a fiú jót vigyorgott rajta.
Tudom hol vagyok – a lakásomtól nem messze lévő park sarkában nyílt egy új kávéház. A neve…
– Igen. Én biztosan csak… – a lány zavarában visszaigazította az egyik fekete hajtincsét a füle mögé.
– Semmi gond. Mindenkivel előfordul – a fiú mosolya láttán a pincér lány arca elpirult – Egyébként nagyon szép
– Mi? Azaz… Én…
Egymást nézték és közben végre eszembe jutott.
Üvegház. A falak hatalmas téglalap alakú üveglapokból álltak össze, a tetején pedig egyre vékonyodott, majd kicsúcsosodott. Középen egy kör alakú bár volt. Egy oldalán, ahol mi is ültőnk kávéházi jellegű étkek és italok voltak a pultban és hátul, míg a másikon sokkalta inkább étterembe való főételeket lehetett kérni. Az asztaloknál csak néhány ember ült. A szemem egyik helyről a másikra vándorolt, míg nem meglátva a bár falán lévő órát elképedtem.
– Ez lehetetlen
– Micsoda? – ránéztem az asztaltársamra, majd vissza az időre.
– Az idő… vagyis az nem lehet, hogy csak félórája jöttem el a lakásomból, vagy még is? – a fiú hátradőlt a székén és kinyújtva a karját a feje fölött nyújtózott egy nagyot.
Csak most tűnt fel egyszerű, lenge nyári öltözete. Ujjatlan tornádót ábrázoló pólója. Rövid hawaii virágmintás nadrágja és a keresztben tett lábán lévő fekete strandpapucsot.
– Ki vagy te? – a kérdésem hallatán elmosolyodott és egyenesen rám nézett.
Meg kellett volna lepődnöm, egyben már az első perctől kezdve észre kellett volna vennem a hasonlóságokat.
Közülük is talán gyerekes módon a kék szemeket. Talán eddig nem láthattam őket, mégis biztos voltam benne, hogy az övé sem lehet más milyen. Nyugodt, mint a kéklő ég és haragos, akár csak a villámló égbolt vihar idején.
Tévedhettem is, viszont a háttérben a fák lombjai hirtelen megmozdultak az egyik irányba, éppen ugyanúgy ahogy fiú haja itt bent, ellenben nem volt szél, de még légmozgás sem az Üvegházon belül. A fiú a nyújtózást befejezve előre hajolt és a karjait összekulcsolta maga előtt.
Lapok sorai peregtek le a szemem előtt, de annyi mítosz közül, amelyet olvastam, csak egy szólt róla igazából. A neve nyelvem hegyén volt. Ránéztem.
Zeusz, Héra most pedig ő.
Ideje szembe nézni az égiek közül egy újabbal – remélhetőleg kevésbé fájdalmasabban, mint az előzőeknél – és kimondtam.
– Aiolosz – az étterem üvegajtaja kivágódott az erős széltől, megtöltve a helyet levelekkel és hűs levegővel – A szelek királya. A négy égtáj ura
Csak a szemem sarkából vettem észre az egészet, miközben végig őt figyeltem. A dolgozók viszont mielőtt odaérhettek volna a szél úgy távozott, ahogy megjelent. Gyorsan és hirtelen. Furcsa mód az ajtó amilyen gyorsan kicsapódott olyan finoman tudott visszatérni a keretébe.
– Sean Rawel – gyorsan végig futotta rajtam a tekintetét és hozzá tette – Apám szeretője
A pincér lány odajött az asztalunkhoz. Letette az italunkat és egy műanyag átlátszó zacskót benne a muffinnal meg a két kávéval.
– Hozhatok még valamit? – kettőnk között váltotta a pillantását, míg nem Aiolosz hangját hallva felé fordult.
– Csak a számlát – a lány egy pillanatig még ott maradt, várva valamire, vagy inkább valakire, de végül nem történve semmi elindult visszafelé, míg nem utána szóltam.
– Köszönjük – hátrafordult és tudtam, hogy jobban örült volna, ha más mondja ezt neki.
Mint kiderült ő is utána nézett, csak a pillantása sokkal lejjebb állt meg.
– Most, hogy már túl vagyunk a bemutatkozáson – fordította vissza felém a fejét – Térjünk is rá a tárgyra
Ivott egy kortyot az italából, miközben én a kezembe vettem az enyémet.
– 1: Én segítettem neki, hogy ide tudjon jönni és közben az istennek ne láthassák, beleértve ebbe Fenrirt is. 1.5: A terve többi részéről fogalmam sincsen. 2: Megkért, hogy vigyázzak rád. 3: Az előbb tényleg meghaltál. 3.5: Kérlek ezt ne mond el az apámnak – újra a szájához emelte a poharát, miközben én is azt tettem és próbáltam feldolgozni a halálom hírét.
Mire képes voltam egy épkézláb kérdést összetenni a fejemben megittam az összes vizet, de mielőtt kimondtam volna, már tudtam is a választ.
– Az alku. De akkor mégis hogyan tudott… – nem mertem tovább mondani, látva, ahogy Aiolosz olyan erősen lecsapta a poharát, hogy az nyomban darabokra tört.
– Nem tudom, hogyan tette, de garantálom, hogy erről mások is tudni fognak – meghallva az indulatot a hangjában, egyre jobban emlékeztett az apjára.
A jelenet közben a lány már félúton volt felénk a számlával, amikor látta az eseményeket. Megdermedt egy percre, aztán sietve visszament a pult mögé, miközben én farkasszemet néztem egy dühös istennel. A háttérben szinte ciklon erejű szél támadt és az Üvegház mellett elhaladó emberek a kezüket maguk elé téve próbáltak áttörni a viharos erejű légáramlaton. Szerencsére most az ajtó nem vágódott ki, de éreztem, hogy ennek vajmi kevés köze van a rajtuk lévő zárhoz. Aiolosz haragja nem hagyott alá, amikor rákérdezett:
– Hogyan csinálta? – a szeméről a poharat tartó kezére esett a pillantásom, amely vérzett és tele volt szilánkokkal.
Nem igazán foglalkoztatta, viszont az inkább, amikor a válasz helyett egy kérdést tettem fel neki.
– Aiolosz, hogy vagy képes itt ülni előttem és közben nem elpusztítani mindenkit egyszerre a jelenléteddel? – a szél a háttérben megremegtette a kávéház üveg palettáit és félő volt, hogy az isten haragja pillanatokon belül elsöpri az egészet.
Máskor sose tettem volna ilyet. Ellentmondani egy istennel, aki, ha tehetné egy pillanat alatt végezhetne velem az arcátlanságomért. Mindezt következmények nélkül. Az emberek csak elnéznének másfele és remélnék, hogy nem ők lesznek a következő célpont. Héráról tudtam, hogy képes ilyesmire, ahogy Zeusz is könnyedén, tapasztalva az elmúlt 5 évben. De Aiolosz más volt. Most is ahogy ott ültem előtte és még mindig éltem bizonyítéka volt páratlan önuralmának, vagy éppen csak nem volt kedve az apját a kelleténél még jobban feldühítenie.
Fiatalabb volt, mint a többi isten, ez igaz, de bölcsességben, alig, ha maradt alul bármelyikkel is. A szeméből ki lehetett olvasni és egyben egy fajta bűntudatot is.
A pincér lány visszajött egy lapáttal és egy kicsi söprűvel a kezében. Nem nézett egyikünkre sem, miközben letette az asztalra a számlát és elkezdte összelapátolni a darabokat. Az arca fakó volt. A mosolya eltűnt és próbált a lehető legminimálisabb zajjal dolgozni. Némán néztünk egymásra az istennel, míg nem a lány hirtelen felkiáltott, meglátva a srác kezénél lévő vérfoltot az asztalon.
– Úristen maga vérzik! – már rohant volna vissza, amikor Aiolosz a lába mellől felemelte a szatyromat.
– Nem kell sehova sietnie – megállt és meglátva a géztekercseket egyből ki is vett egyet belőle – Előre felkészültem
Próbáltam nem meglepődni, de késő volt. Szája mosolyra görbült, közben pedig a lány bekötözte a kezét.
Az Üvegház egyben maradt és a szél lassan elállt.
– Szerencse, hogy nem ment bele egy szilánk sem – jó szorosan megkötötte, aztán megfogva a lapátot letakarította a maradék szilánkot is az asztalról.
– Balszerencsémre állandóan ilyen helyezetekbe kerülők – rólam a lányra nézett, aki éppen felállt és találkozott a pillantásuk – Született kétbalkezes vagyok
Nem mondott semmit, de az előbbi félelmet az arcáról kezdte megtörni a szája szegletében kezdődő mosoly. Aiolosz benyúlt a zsebébe és meg sem számolva kirakott az asztalra jó néhány papírpénzt.
– Ez fedezi a költségeinket – felállt a székből, megfogta a szatyromat és rákacsintott a lányra – Bocsi a kellemetlenségekért
Eddig fel sem tűnt igazán, de most már értettem. Aiolosz legalább két fejjel magasabb volt nála. Edzett sportos alkata volt. A karja és a lábai elég bizonyítékok voltak erre.
Ha nem is sejteném, de a lány biztosan tovább menne és a saját kezével győződne meg azon részekről, amelyet a ruha eltakar… nem e került-e oda véletlenül egy üvegszilánk – ránéztem és még kitudtam olvasni a kitűzőjén álló Allison nevet.
Egymást nézték és féltem, ha bármit is szólnék, akkor megtörne a varázs. A lány nem törődve azzal, hogy még mindig a kezében tartja a lapátot és a seprűt közelebb lépett hozzá. Ezt az egyetlen lépést pedig kihasználva végignézett az istenen. Annyira, hogy egy külső szemlélőnek ne tűnjön fel, de Aiolosznak minden bizonnyal. A hófehér arcon a vörös felhők közben visszatértek, ahogy a szemük újra egymásra talált. Elhagytam a székemet és meglepődve vettem észre, hogy mennyire ridegen ejtette ki a szavakat.
– További szép napot – Aiolosz elment a lány mellett, aki még utána is ott maradt és meredt előre, mintha a fiú még mindig ott állna előtte. Megfogtam a barna zacskót.
– Viszlát! – a hangom hallatán Allison felnézett, de pillantása a hátam mögé esett.
Aiolosz kiment az ajtón és mint egy végtelen lassított felvételen végül becsukódott mögötte. Még utána is csak arra nézett. A tekintettéből önmagam tükröződött vissza, kiolvasva belőle az elmúlt évek fájdalmait és reményeit. Légy okosabb, mint én – ezt mondtam volna a lánynak és ha tehetném 5 évvel ezelőtt magamnak is – Ők mások, mint mi. Figyeltem, ahogy egy idő után lassan vett egy mély levegőt, majd elindult a pult felé. Lerakta a kezében lévő dolgokat, majd eltűnt az üzlet hátsó részében. Jobb lesz ez így – az ajtó felé menet pedig még eszembe jutott az is, hogy ideje lenne végre megfogadnom a saját tanácsomat. Elfogadni az igazat, hogy mi csak játékszerek vagyunk a kezükben, amit, ha megunnak akkor a végén jó messzire eldobnak és talán sose térünk vissza. Zeai talán tegnap este megváltozott, de az nem változtat a tényen. Ő sem különb Héránál, egy kegyetlen isten, aki szereti, ha fájdalmat okozhat másoknak. Következmények nélkül – bármi is várt engem az ajtó túloldalán, reméltem, hogy végre válaszokat fogok kapni.

Kilépve az Üvegházból Aiolosz az ajtó mellett a falnak dőlve várt rám. Az előbbi rideg merevség, amivel a lánytól elköszönt az arcára dermedt, mint egy végtelen maszk, ami befedte az egész lényét. Távol állt már attól a fiatal sráctól, akinek eleinte képzeltem, most sokkal öregebbnek tűnt és fáradtabbnak. A szemei előre meredtek és mint ha park fái között valamit meglátott volna, aztán hirtelen el is vesztette. Ahogy bámultam az arcát úgy fedeztem fel egy szinte láthatatlan vágást az állától egészen a szájáig fölfelé. A szeme megrezzent és bármi is volt a fák között foszló álomként vitte el magával a szél. Felém fordult és így a seb és a vele járó történet is eltűnt a szemem elől. Persze úgy tettem, mintha észre sem vettem volna. Kíváncsiságomat elnyomta az étteremben elhangzó gondolatok és, hogy minél előbb pontot tegyek az ügy végére.
Nem Aiolosz az, akivel most foglalkoznom kéne. Nem vele kell majd megküzdenem a végén – de hogy kivel is kell azt még én magam sem tudtam, viszont ideje volt tiszta vizet önteni a pohárba. Tekintettemet a park fái felé fordítottam és megindultam előre. Nem kellett még hátra fordulnom sem, hogy tudjam a szelek királya követett. Elég volt csak az ágakat megmozdító és a földön heverő levelek játékát figyelnem. Egy pillanatra becsuktam a szememet és vettem egy nagy levegőt. Erőt kellett gyűjtenem, mert éreztem, hogy a most következendő beszélgetés nem lesz olyan egyszerű, mint azt gondolnám, ahogy az sem, hogy pár perce még halott voltam. Meghaltam – a gondolat íjból kilőtt nyílként suhant végig a tudatómon, míg nem visszanéztem, ahonnan elindult.
A sikátorba és azt követő sötétségbe.
Az oldalam lüktetni kezdett, de nem foglalkoztam vele. Kifújtam és kinyitottam a szememet.
Aiolosz mellettem sétált mindvégig és csendben hallgatta a Hérával való összetűzésemet. Egészen addig, míg el nem értem ahhoz a részhez, amikor megölt. Az egész teste megmerevedett és ha ránéztem volna, akkor tudtam, hogy ugyanaz a dühös szempárral találnám magamat szembe, mint az étteremben. Így hát nem is tettem. Az oldalam mellett most már a torkom és az arcom is forrón pulzált. Megakartam érinteni őket, de félve, hogy mit találok, inkább gyorsan rátértem a lényegre, ami mind a kettőnket érdekelt.
– Héra sose jelent meg igazából, hanem mindig másokat használt fel. Nőket. Általában középkorúakat, akikben a testében megjelenve csúfot űzhetett belőlem az emberek szeme látára. De ez most más volt. Nem csak fitogtatta számomra a hatalmát, használta is rajtam, megmutatva, hogy hozzá képest én semmi vagyok – megálltam, mert lassan alig kaptam levegőt az oldalamban érzett égető fájdalomtól.
Az arcomon ejtett karmolások nyomai forrón parázslottak a bőrömön. A torkom pedig össze szorult egy láthatatlan erőtől. Elakartam zuhanni újból, le a sötétbe, amikor Aiolosz kezét a vállamon éreztem és a hangját nagyon közelről.
– Végy egy mély levegőt – azt tettem, amit mondott és a testem megtelt friss levegővel – Nagyon jó – miközben folytattam a fájdalom fokozatosan múlt el és ahogy teljesen nyoma veszett, muszáj volt éreznem is.
Odatettem az oldalamhoz a kezemet, aztán az arcomhoz, torkomhoz, emlékezve a pincér lányra, ahogy rám nézett bent, de minden bizonnyal csak a látványos visszatérésem rémisztette meg.
– Nincsenek ott Sean – az alku megmentett, de Héra megkínzott majd végül megölt ott a sikátorban – A halál sosem egyszerű. Mindig hagy nyomot maga után, de sosem felszínit, hanem sokkal mélyebbet. Érezni fogod évek múltával is, viszont a rossz emlékek elmosódhatnak – már sokkal jobban voltam és észre vettem a vállamon nyugvó bekötött kezét.
– Ha van valaki, aki képes elfelejtetni és helyette újakat létrehozni – a szavai nem csak nekem szóltak, ha nem önmagának is.
A seb, amit magán viselt talán köze volt mind ehhez. Egy napon remélem, hogy egyszer rá fog találni valakire, akivel megtudja majd osztani. Megérintettem a kezét és ott tartottam. Ő pedig megválaszolta az én kérdésemet.
– Egy fajta tiszteletadás az istenektől az emberek felé. A halandó létben rejlő lehetőségek megismerése – elhúzta a kezét és én vele együtt fordultam felé.
Ahogy folytatta, úgy nézte és kezdte levenni róla lassan kötést
– Halandó testben, amely mi magunk vagyunk. Önmagunk. Szabadon. Sebezhetően. Korlátozott erővel. Átérezni talán egy pillanatig is, hogy milyen lehetne embernek lenni – levette és sehol egy vágás nem volt rajta.
– Mások ezt persze nem így látják – rám sandított és mind a ketten kiről van szó – Ők egyszerű porhüvelynek használják az embereket, hogy megszállják és elérjék velük a céljaikat – mielőtt még berakta volna véres kötést a zsebébe, egy percig még az ujjai között tartotta.
– Egyben lehetőség, hogy megismerjük a halandót, akit az alku során kiválasztunk – váratlanul értek a szavai és egyből gondolkodni kezdtem. Hol? Mikor? És mégis hogyan? – a reggeli arc, ami az ágyamban fogadott, nehéz lett volna nem észrevenni – ellentétben velem – és talán ezzel meg is kaptam rá a válaszomat.
Nem tudom mit tett végül a kötéssel, mert amikor felfigyeltem, már nem mellettem állt, hanem már jóval előrébb sétált és csak az érdekelt, hogy minél előbb utolérjem. Amikor beértem már újra önmaga volt, a fiatal srác nyári ruhában, aki számára az élet csak egy nagy játszótér, de most már én is tudtam, hogy ennél sokkal több rejtőzik benne. A külvilágnak pedig csak annyit mutat, amennyi éppen szükséges.
– Kezdem most már sejteni, hogy az apám miért választott téged – csábosan végigfuttatta a tekintetét rajtam, de tudtam, hogy csak viccel, ami az azt követő harsány nevetése igazolt is, amire muszáj volt visszavágnom.
– Tényleg? – a kérdésemet hallva megálltunk a park közepén található szökőkútnál és az onnan elágazó ösvénynél – Akkor kérlek ne fogd vissza magad, mert én is szeretném hallani
Csak viccnek szántam az egészet, de legbelül valamiért igen is izgatott a válasza, hogy mi az, amit én nem veszek észre és ami miatt most ebbe a helyzetbe kerültem. Mindeközben Aiolosz elnézett a fejem fölött és érezve, hogy talán ezzel akar megszökni a válasz elől megakartam bökni. Az ujjaim félúton megálltak, ahogy hirtelen mindkét kezével körbe fogta őket. Az érintése meleg volt, de az izzó forróság a bőröm alatt elmaradt. Kellemes, de nem egy szeretőé, hanem mint egy baráté.
– Vigyázz magadra Sean és kérlek add át üdvözletemet a makacs apámnak – elengedte a kezemet, az ujjaim között volt a szatyrom és valahogy már is pár lépéssel messzebb állt tőlem, viszont a következővel még egyszer utánam fordult.
– Édesszájú és nagyon szereti a diót – újra megindult, aztán megint szembe nézett velem miközben számomra végre értelemet nyert a vásárolt karamellás kávé és muffin.
– És ha lehetne, hogy még egy ideig nem szólsz a… – gyorsan bólintottam egyet és vettem egy nagy levegőt, ahogy az oldalamban érzett fájdalom egy pillanatra visszatért.
Megértette, aztán végre folytatta az útját a szökőkúttól balra nyíló ösvényen. Figyeltem még egy darabig az alakját, míg nem a fákról lehulló levelek a szél segítségével összeálltak egy nagy forgatagba a szemem előtt. Egy pillanatra még ott ment. Megállt és visszafordult. Rám kacsintott. Aztán a következőben már eltűnt.
Elindultam a másik irányba. Eleinte sétáltam és próbáltam össze rakni a darabkákat, amit eddig tudtam.
Zeusz eljött tegnap este hozzám valamilyen célból, amiért szövetkezett a fiával, hogy elrejtse őt a többi isten elől. Felnéztem az égre. A vihar. Az eső. A szél. Az, hogy egész nap ilyen borús idő volt, nem lehetett véletlen – főleg, hogy a heti előrejelzések erről egy szót sem ejtettek. Nem beszélve arról, hogy a lakásból a patikába és Héra elől való futás közben sem áztam meg. Legalább Aiolosz ennyiben a segítségemre volt, ha nem veszük számításba a reggelit. Héra pedig elszántan Zeuszt keresi és ezért az információért hajlandó még ölni is.
Kiértem a parkból és a maradék utat már futva tettem meg a lakásomig. Válaszokat akartam és bármi is van készülőben, egyetlen egy személyről tudtam azt, hogy ismerheti őket. A fiának nem említettem a fekete sebet, de biztos voltam benne, hogy még ezért is önmagát okolná, így a biztonság kedvéért nem tettem. Aztán hirtelen eszembe jutott.
A nyitott ablak
A szél.
A takaró.
Talán semmi lényeges – gondoltam magamban, még is a lábam gyorsabban kezdett járni.

Az ajtó zárva volt, amit egyből jó jelnek vettem. Kinyitottam, majd bezárva magam után egyből a szobám felé tartottam. Az ágyon a takaró össze volt gyűrődve. Először az ablak felé néztem, ami ugyanúgy zárva volt, amikor elmentem, majd a másik irányba végre megpillantottam. Nem léptem be, hanem inkább ott maradtam a konyhától elválasztó küszöbnél és csak figyeltem. A meztelen lábfejét a padlón. A lábát megformáló izmot és erőt. A köztük lévő férfiasságának vonalát és onnan hátulról a fenekének ívét. Fel a világos ágyék szőrzetén át a köldökéig, amelyet megtört a behajlított karja. A rajta végig futó dominancia. Az ujjai, ahogy lapozták az egyik könyvem lapjait. A szája végén támadt gödröcske és az ajkai rezdülése egy-egy szónál, ami megfogta a tekintetét. A szeme elveszett a sorok között. A sűrű szőke borostája és tarkójáig érő világos haja. Az aranybarna bőre végig a testén. Mindez együtt olyan intenzitással bírt rám abban a pillanatban, hogy csak egy dologra voltam képes gondolni és vágyni egyszerre. Az érintésére a testemen és ezt tudatni is akartam vele mindenáron. Lépni akartam egyet előre, mire azon nyomban visszahúztam. Újra megtörtént – ahogy este, úgy reggel és most is. Olyasfajta érzések, amelyekről én magam sem tudtam, hogy egyáltalán akarom-e vagy nem. Egy erő, ami megpróbál a karjaiba csalni – valamiképp sejtettem, hogy az alku vagy Zeusz, vagy akár mind a kettő állhat a háttérben, viszont meg kellett próbálnom erősnek maradni és ellenállni a kísértésnek. Újra megtettem azt a lépést, de most már tiszta fejjel, viszont még mielőtt a cipőm egyáltalán érintette volna a padlót meghallottam a nevemet.
– Sean – egy határozott mozdulattal becsukta a könyvet és felém fordította a fejét – Nem tudtam, hogy ennyire szereted a könyveket
Kinyitottam a számat, de közben rájöttem, hogy fogalmam sincs mit mondjak, így hát gyorsan becsuktam. Ott álltam mozdulatlanul és nem tudtam mit tegyek most. Szó szerint lefagytam, ő pedig ezt nagyon is élvezte. Mosolygott, egy olyan férfi személyében, aki tökéletesen tudatában volt a hatalmával, mind fizikailag, mind pedig szellemileg, hogy milyen hatással is van ez másokra. Próbáltam kerülni a tekintettét, ami sikerült is egy ideig.
Kerestem a könyvet, amit olvasott. Melyik lehetett? Hova is rakta vissza? Biztos, ami róla szól, vagy nem?
Az ágyat figyeltem. Meddig alhatott? Milyen lett volna, ha mellé bújok? Az illatáról nem is beszélve.
Ezután már nem sok választásom maradt, mint egyenesen ránézni. Miért vagyok ennyire gyenge? Tudtam, hogy köze van valamiféle láthatatlan erőnek ahhoz, hogy szinte alig bírtam tartani magam a jelenlétében, elfelejtve minden problémámat, beleértve a múltat is. Kívántam, de olyan értelemben, hogy szinte bármit megadtam volna, ha most rögtön az ágyra dob és azt tesz velem, amit akar. Várjunk csak! Ez nem én vagyok. Szedd össze magad Sean – a fejemet elborító rózsaszín ködön át láttam, ahogy lassan végig futtatja a szemét rajtam. Csak egy szavába került volna és már nem lenne rajtam semmi. Láthatná a merevedésemet, ahogy most én néztem szembe az övévvel. Centiről centire emelkedett. Sose láttam még, csak éreztem. Fájdalmasan.
Pár órával ezelőtt pedig egészen másképp gondoltam rá. Mintha olvasni tudna a fejemben – felém fordult teljes alakjával, hogy alaposabban szemügyre vehessem, de még így is árnyékban maradt félig. Meg tettem és vele együtt újra felfedeztem a pillantásommal. Az elém tornyosuló magasságát. A teste bámulatos eleganciáját és a benne rejtőző félelmetes erőt. Napokat, de akár éveket is eltöltöttem volna csak azzal, hogy újra és újra megismerhessem minden egzotikumát.
Különleges. Gyönyörű. Maga a tökéletes férfi. Igazi meglepetés viszont akkor ért, amikor észrevettem milyen hatással is vagyok rá. A kezeit ökölbe szorította. Az izmai megremegtek a karján. A kék szemek, amelyekbe, ha belenéztem csak a készülő vihart láttam kibontakozni és most az egyszer kész voltam szembe is menni vele. Minden egyes porcikája sóvárgott, hogy érintsem meg. De, amikor látta a tétlenkedésem, ő maga indult meg és ettől végre magamhoz tértem.
– Zeai! – látva, hogy végre felé tartok, gyorsan megállt, viszont a mosolya egyből elhalványult, ahogy folytattam – Úristen a sebed!
Amit eddig árnyéknak véltem a bal oldalán, az maga az elfeketedett bőr színe volt. Ledobtam az ágyra a szatyrot és a zacskót, miközben közelebbről is megnéztem a sebet. Csúnya volt és nem úgy nézett ki, mintha meg akarna gyógyulni.
– Fáj? – nem válaszolt
Felnéztem rá, ő pedig teljesen félre értette.
– Csak, ha nem érsz hozzám most rögtön Sean – a férfiassága keményen hozzá nyomódott a combomhoz, ahogyan felém hajolt, hogy megcsókoljon.
– Erre most időnk Zeai – félúton megállt, én pedig kihasználva a zavarát megfogtam az ép vállát és leültettem az ágyra.
Leültem a sebes oldalára és elkezdtem kivenni a szatyorból, amire szükségem lehet. Zeai mindeközben némán ült és figyelte, hogy mit csinálok. Bekentem alkohollal a gézt és finoman rátettem a sebre. Néztem a férfi arcát, hát, ha csípi vagy hasonló, de mint Aiolosz, ő sem érzett nagyon semmit, vagy éppen csak nem akarta kimutatni.
– Csíp? megcsináltam még ezt háromszor, hogy befedje az egészet, közben pedig próbáltam elterelni a figyelmét vagy legalábbis az enyémet biztosan – Általában az a jó, ha csíp, mert akkor tisztítja a sebet. Anyám mindig ezt mondta nekem, amikor megvágtam magam vagy lehorzsoltam a térdemet.
Elkezdtem a kötözést és már félúton jártam, amikor megszólalt.
– Aggódsz értem? – nem akartam rögtön kimondani az egyértelmű választ.
Se nem túl gyorsan. Se nem túl határozattan.
– Igen – figyeltem, ahogy az arcára kerül az a rosszfiús mosoly, amitől a szívem már is gyorsabban vert – Elmondod, hogy ki tette ezt veled?
Elővettem még egy géztekercset és elkezdtem azzal is átkötni, hogy biztosan ott maradjon a seben, miközben ő maga elé vette a barna zacskót.
– Egyébként kerestek a munkahelyedről – legszívesebben a fejemhez csaptam volna, amiért elfelejtettem reggel felhívni a főnökömet, hogy ma mégsem megyek be.
Zeai ezt látva is rajtam gyorsan hozzá tette.
– De nyugi. Lebeszéltem az egészet – ivott egy nagy kortyot a kávéból, aztán rám nézett – Tudod milyen meggyőző tudok lenni.
Nem tudom milyen képet vághattam éppen, de azt tudom, hogy valami olyasmit akartam vele jelezni, hogy: Oh tényleg? Tényleg Zeai? Próbáltam elrejteni a mosolyomat, miközben még utolsó simításként bedugtam a maradék anyagot a kötés alá.
Fel sem eszméltem a nagy csend okára, csak, amikor felnéztem. Zeai kezében ott volt a sütemény. Felém fordult és utána minden nagyon gyorsan történt. A muffint eldobta, aztán egyből rám vetette magát. Küzdeni sem volt időm. Átfogta a csuklómat és a fejem fölé taszította. Megpróbáltam kitörni alóla, de szorosan ott tartott és engem nézett. Az írisze sötétebbnek tűnt, mint bármelyik viharfelhő az égen. Dühös volt és most újra láttam azt az embert, aki minden éjjel eljött hozzám éveken át. Követelve, hogy forduljak el és ne tegyek semmit, miközben megerőszakolt. Soha többé.
– Mondd el most azonnal, hogy hol voltál Sean vagy különben olyat teszek veled, amitől az eddigi büntetések semmik lesznek ehhez képest! – üvöltötte az arcomba és most látva fényes nappal a szörnyeteget kevésbé féltem, mint eddig.
Remegett. A teste, mint egy felhúzott íj, csak arra várt, hogy végre tegyen valamit a feszültség ellen. Cselekedjen. Büntessen. Üssön. Verjen meg, akár mit csak valami történjen. Én végig a szemébe néztem, egyszer sem fordítva el a tekintettemet róla. Az arcomat egy maszknak képzeltem el, rajta minden általa elkövetett bűnnel, amivel éppen most nézz szembe. Látva viszont, hogy nem törtem meg, jött a jól ismert módszere. Összeharaptam a számat, hogy még véletlenül se adjam meg számára az elégtételt, hogy lássa mennyire szenvedek. A célomat elértem vele és még jobban megszorította a csuklómat.
– Mit csináltál vele Sean! Áruld el vagy itt helyben eltörőm mindkét csuklódat! – nem érdekelt és hogy végre ő is szenvedjen egy halovány mosolyt sikerült elérnem.
El is értem, amit akartam. A szorítás erősödött, de kitartottam. A szemeimből a könnyekkel nem foglalkozva tovább figyeltem az arcát és láttam rajta. Jóérzéssel töltött el, hogy végre nem csak én érzek így kettőnk közül. Szenvedett, mert azt hitte a fiával voltam együtt. Féligazság, csak ő ezt nem tudta és még ha el is töri mindkét csuklómat, akkor sem fogok többet megalázkodni előtte. Azt akarom, hogy érezze át, akár még az életem árán is.
– Mondd el, hogy mit tett veled Sean! Válaszolj nekem! – már nem éreztem az ujjaimat és biztos voltam benne, hogy a következő szorításnál már mozdítani sem leszek képes – Azt mondtam válaszolj!
Nem szorított tovább, de nem is engedett el. Csak nézett mereven. Lihegett. Az arca csak pár centire volt tőlem. Aztán meghallottam, amit akartam.
– Kérlek Sean. Kérlek! Csak, mondj végre valamit – harag, gyűlölet, erőszak, féltékenység, mindenre felkészültem, csak arra nem, amit ezután láttam.
– Sean – gyengült a szorítása és az erő, ami eddig ott tartott, elengedni látszott.
Könnyűszerrel kiszabadulhattam volna. Akár, ha megkérem, akár, ha fájdalmat okozok neki, ő akkor is elengedne. Megalázhatnám és elismételném az összes szót, amivel engem illetett mindezidáig. Utána pedig meg sem állnék az ajtóig, hanem futnék tovább, minél messzebb tőle. De nem tettem, mert én nem vagyok olyan, mint ő.
Egy szörnyeteg. Egy isten.
– Sajnálom. Nagyon sajnálom – mindezt úgy, hogy közben egy könnycsepp gördült le a szeméből.
Elvette a kezét a csuklómról. Az ujjaimat párszor megmozdítottam, szerencsére csak elzsibbadtak, ami nem volt igaz a kezemről. Nem tört el, de ahogy magamhoz húztam éreztem az égető fájdalmat a bőröm alól. Zeai ezt mindvégig csendben nézte, aztán lefordult rólam és a következő pillanatban leszállt az ágyról. Odament a szekrény melletti falhoz és az öklével belevágott egyet. Mire észbe kaptam volna már mindkettővel ütötte. Az egész lakás zengett tőle. Egy gyors mozdulattal lemásztam az ágyról és odaérve hozzá megragadtam mindkét csuklóját. Tudtam, hogy nem lettem volna rá képes, ha nem hagyta volna, amiért már is hálás voltam neki. Ironikus volt, mert ugyanúgy összefogtam, ahogy ő tette előbb velem. Ránéztem, de ő nem tudott. Ideje volt hát az igazságnak.
– Azért mentem el, mert féltem, hogy a sebed tovább fog fertőződni – néztem egyenesen a cápa-szerű harapásra – így hát lementem a patikába, de közben adódott némi probléma
Az utolsó pár szónál már felnézett. A testét eddig átjáró félelmetes erő újra kezdett alakot ölteni, míg nem valami olyasmit tettem, amire még ő sem számított. Megfogtam a két kezemmel az arcát és megcsókoltam.
Csak állt ott egy helyben. Ledermedve, de éreztem, ahogy kezd megnyugodni és átengedni magát a csókomnak. Én egyszerű halandó képes voltam a nagy Zeuszt meglepni. Nem semmi – elmosolyodtam és ezt megérezve végre beengedett, majd viszonozta. A kezei rátaláltak a testemre és közelebb húztak hozzá.
– Találkoztam a fiaddal – tudtam, hogy mit ígértem és be is akartam tartani, még ha ezzel nem is mondom el a teljes igazságot Zeainek – Ő segített, aztán meghívott reggelizni. Elmondta, hogy mennyire édesszájú vagy és szereted a diós süteményt
A pillantása a földre esett, míg én végig csak az arcát figyeltem. Tudtam, hogy mit nézz és hogy min gondolkodik. Megtámadott, de nem azért mert a fiával voltam, hanem mert attól félt, hogy elveszíthet és többé nem leszek az övé. Én pedig most az egyszer szembe szálltam vele, megmutatva neki, hogy nem félek tőle és többé nincs hatalma felettem. A szörny a sötétben eltűnt, a férfi pedig aki maradt, megtört és most először félt, hogy egyedül marad. Most én is félek. Félek bevallani magamnak, hogy nem tudom hogyan tovább. Mind a ketten győztünk és mind a ketten vesztettünk is. De bárhogy alakul a holnap, az alku még él.
Az istenek nem látnak minket, legalábbis Aiolosz szerint. Én pedig így vagy úgy, de hozzátartoztam, akár szeretném, akár nem. Bárhova bújnék el vagy futnék, ő úgy is megtalálna és visszahozna. Mint egy fordított őrangyal. Vagy inkább ördög -visszafordult felém és képtelen voltam elrejteni a mosolyomat.
– Min mosolyogsz? – átragadt rá is a jókedvem.
– Nem biztos, hogy elakarom mondani neked – közel hajoltam a szájához, hogy szinte csak egy mozdulat választott el tőle – Nem tudom, hogy megérdemled-e
Visszahúzódtam, hogy lássam az arcát és ki tudjam olvasni belőle, mit lép erre, amikor is a kezei megindultak. Egyik pillanatban ott álltam még előtte, a másikban már a levegőben voltam a karjaiban. Az egyikkel megfogta a hátamat, míg a másikkal belemarkolt a fenekembe. Próbáltam dühös lenni, vagy legalább tettetni, de nem sikerült.
– Tegyél le! Zeai. – már nevettem és velem együtt ő is – Zeai! Akkor sem fogom elmondani neked
Nem volt semmi esélyem ellene. Tett velem pár lépést, majd látva, hogy mire készül, azon nyomban vágtam felé egy csúnya grimaszt.
– Azt hiszed ezzel megtudsz győzni, hogy ne dobjalak le? – lenéztem az ágyamra, majd vissza rá.
– Igen – aztán úgy tettem, mintha átgondolnám az egészet, ami még nagyobb mosolyt csalt az arcára – És használ?
Eljátszotta ugyanazt, amit én, majd nagyon komolyan annyit mondott, hogy:
– Nem – hamarabb leértem, mint azt vártam, de még gyorsan felkúsztam a párnák közé, hogy ne kaphasson el.
Már éreztem a lábamon a kezét, ahogy lehúzz és újra felettem lesz. De mikor hátra néztem ő ott ült az ágy szélén és engem nézett.
– Sean
– Zeai – szeretem a nevét kimondani, még ha tudtam is, hogy nem az igazi.
Figyeltem, ahogy a nagy főisten ott ül és most az egyszer rám vár.
– Mondd el mit szeretnél Sean? – a legmeglepőbb, hogy elképzeltem.
Ugratom még egy kicsit. Nevettünk. Beszélgettünk. Ő elmondja, miért jött ide és én elmondok minden mást is. A reggel történtek meg simán csak elvesznek a tegnapban. De nem ezt tettem, hanem hallgattam egy belső hangra, ami azóta, hogy megláttam egyfolytában suttogott a fülembe. Nem akartam többé küzdeni ellene.
Igaz furcsa volt, mert pár órája még látni sem bírtam őt, most viszont újra engedtem magamnak, hogy újra képes legyek hinni.
– Téged – csak őt akartam
Zeai lehúzta rólam a cipőt és vele együtt a zoknit.
– Téged – álmodtam már erről.
Felkúszott a derekamig, majd elkezdte kigombolni a nadrágomat. Ha nem lefelé, akkor egyenesen a szemembe nézett. A sötét fellegek elvékonyodtak és valami új szín költözött bele. Olyan, mint a tiszta napfény. Amikor végzett együtt az alsómmal lerántotta rólam és ledobta a földre. Az ujjai újra rátaláltak, amitől az egész testem megremegett. Nem csinált semmit, de már az is elég volt nekem.
– Téged – csak úgy, mint éjjel.
Felültem és mikor elkezdte felfelé húzni a pólómat felemeltem a karomat. Eldobta és utána már csak mi voltunk meg az ágy. Odahúzott magához és szorosan ott tartott. Úgy csókolt, mint még soha. Mintha minden levegő vétel kár lenne, hogy közben elengedjen. A testünk ott abban az ölelésben eggyé vált. Átkaroltam a nyakát és szinte már az ölében voltam. A keze lecsúszott és megragadta mindkettőnk férfiasságát. Húzott egyet és mind a ketten már is hevesebben vettük a levegőt. Éreztem, amit ő érezz és minden részem még több ért kiáltott.
– Zeai!
– Sean! – megcsókoltam, amikor hirtelen ellökött magától
– Zeai! Mi a… – a kezével odakapott a szívéhez, mint akinek infarktusa van, de ez rosszabb volt.
Sokkal rosszabb. A fekete fertőzés vagy méreg már átterjedt a felsőteste másik oldalára is. Aztán már csak azt láttam, hogy a férfi szeme becsukódik és eldől az ágyon. Látva, hogy legurul gyorsan lemásztam és a végénél visszalöktem. Féltem, ha leesik és beütné a fejét az csak rontana a helyzeten. Mellé térdeltem és elkezdtem szólongatni.
– Zeai! Zeai! Kérlek térj magadhoz! – a feje fölé hajoltam és nem érezve, hallva, illetve látva, hogy lélegezne összeszorult a szívem – Ne! Ne! Zeai! Kérlek ne!
Elmentem az asztalomhoz és megfogva a mobilomat egyből tárcsázni kezdtem a segélyhívót, majd a mentőt. Szívinfarktust mondtam. Nem tudtam, mit mást tehetnék, míg nem ránéztem az ablakra. Azonnal odarohantam és felhúztam.
– Aiolosz! Aiolosz! Kérlek segíts! – kiáltottam ki, de döbbenetemre az ég tiszta volt és sehol nem volt egy felhő.
Tudtam, hogy ez mit jelenthet. Eljöttem az ablaktól. Lefeküdtem az ágyba mellé és mind addig míg bebújtam karja alá visszatartottam a könnyeimet. Átöleltem, ahogy csak tudtam és beszéltem hozzá és minden más istenhez is egyszerre, hogy ne haljon meg. Csak abban reménykedtem, hogy mielőtt Fenrir megölne, még láthatom Zeait. Éppen és egészségesen ahogy kinyitja a szemeit és meglát. Szerencsémre a mentősök hamarabb ideértek.

A városban, pár perccel később Sean és Aiolosz szétválása után…

Ron egész életében csak félelmet ismerte és mindig egyedül volt.
De többé nem – ahogy pár hónapja a nő is ezt mondta neki
Most végre nem kellett többé félnie, mert most már többen voltak.
– Itt van valahol. Tudom – Ron mindenáron bizonyítani akarta rátermettségét Hétnyelvűnek és ezért készen állt bármit megtenni.
Tegnap este óta egy szemhunyásnyit sem aludt és mint kiderült többé már nem is volt rá szüksége. Szinte egész végig a várost járta, csak hogy segítsen megtalálni azt a személyt, akit az újdonsült barátai kerestek.
Eleinte csak egy hang volt, míg nem az elméje mélyéről még hat csatlakozott hozzá. Mindegyikük más volt. Mindegyikük különleges volt, ahogy most már Ron is annak érezte magát. Többé már nem azaz árva volt, akivel azt csinálnak, amit akarnak az emberek büntetlenül. Ők is egy dologra vágytak, akár csak ő. Igazságra.
Ahogy meglátta a parkot a utca végén, a legközelebbi sötét sikátorba szaladt, ahonnan pár ugrással egyik falról a másikra már is fent volt az épület tetején. Egy pár tömbön átszaladt, míg nem megállt a legutolsó szélén, amely előtt ott tornyosultak előtte a szél futta fák. Beleszagolt a levegőbe és valami baj volt.
A határtalan erő mellé, kivételes szaglást is kapott a Hétnyelvűtől, aki rögtön megtanította az este folyamán, hogy hogyan is használja. Gyorsan tanult és örült, hogy ezzel is lenyűgözheti az ősi lényt. Azonban a szag elveszett, ami szinte lehetetlen volt. A többi embert csak egyfajta illat vette körbe, míg ennek a személynek sokkal komplexebb volt, ami nem kicsit gondolkodtatta el, hogy ki lehet valójában. Mind a heten érezték, amit ő és most dühös volt.
– Elvesztettem! – káromkodott, míg nem a fejében megszólaló hét sziszegő hang türelemre bíztatta.
– Elő fog kerülni
– Adj időt magadnak
– Meg lesz az nem sokára
– Utána pedig elkapjuk, ahogy kérte
– Előbb mi, aztán ő
– Eljön az igazság
– Végre szabadok leszünk – Ron eleinte ült majd aztán lefeküdt a tető párkányára.
Hallgatta a heteket és közben nézte a parkot.
Akárhol is vagy mi megfogunk találni – szeretett így gondolkodni és többé nem érezni a magányt, amivel az élet sújtotta. De még most is ha lehunyta a szemét megint ott volt.
A takaró alatt. Az ágyában.
A szobájában, amiről azt hitte, hogy képes kizárni őket. Tévedett. Minden este eljöttek érte. 8 év kellett hozzá, de végül sikerült elszöknie.
A gond csak az volt, hogy soha nem tudott igazán megszabadulni tőlük. Ott voltak a fejében és a testén. Az emlékeiben és a rémálmaiban. Egyszer félt, hogy egyedül marad örökkre, míg nem azt kívánta bárcsak úgy lett volna. Aztán túl sok lett. Nem bírta tovább elviselni és véget akart vetni, de mint az életében, ez sem a tervek szerint alakult. Nap, nap után csak feküdt az ágyban, míg egy angyal eljött érte és megmentette.
– Itt van – Ron felkapta a fejét és már újra érezte
– Menj utána
– Ne hagyd meglógni
– Szükségünk van rá – felkelt és a házak tetején át követte a szagot
– Ez az Ron
– Csak kövesd, ahogy tanítottuk – átszelte a park oldalát, míg nem megállt a sarok végénél és lenézett.
Éppen kijött a parkból és átsétált a szemben lévő járdára, ahol Ron is volt.
– Ő az – követni kezdte – Biztosan ő lesz az
Az tömény, összetett illat olyan kézzel foghatónak tűnt előtte, hogy szinte harapni lehetett volna.
Ron nem mert semmire gondolni és egyébként sem tartozott rá, illetve jobban szerette a nőket. De ez nem jelentette azt, hogy nem találta a fiú illatát vonzónak. Azt viszont furcsának találta, hogy a Hétnyelvű nem szólalt meg. Egyikük sem, amióta megtalálta a célszemélyt. A fiú eljutott az utca feléig onnan viszont átment a túloldalra és egyenesen bement egy boltba.
A ruha üzletben van. Mit csináljak? – de csak némaság fogadta. Hé! Mi van! Hol vagytok? – eddig segítették mindenben és félt bevallani önmagának is, de ők tartották egyben. Nélkülük a félelem újra kezdte szét szedni belülről és a régi a sebek újra szét nyílnak szép lassan. Ron. Én kicsi erős fiam. Adj egy puszit a számra – becsukta a szemét és vett egy mély levegőt. Nem! Nem! Nem! – többé már nem fogja hagyni magát.
Ökölbe szorította a kezét. Kinyitotta szemét és át sem gondolva felugrott, olyan erősen, hogy az alatta lévő beton megrepedt, ő pedig egyenesen a ruhabolt tetejét vette célba. Maga elé kinyújtotta az öklét és amikor elérte a tetőszerkezetet, az úgy tört össze alatta, mint egy marék kártyavár. Hatalmas porfelleggel ért földet, de azt még ő is kitudta venni, hogy ez nem egy ruhabolt, hanem igazából csak egy üres épület. Körbenézett és próbált nem vigyorogni az általa keltett lyukon a mennyezeten.
Hova lett? Hiszen láttam épp ebben a pillanatban bejöni. – keresett bármiféle más ajtót a főbejáraton kívül, de nem talált egyet sem, ami viszont nagyon zavarta, az a rengeteg por volt. Még mindig körülötte keringett és úgy tűnt egyre sűrűbb lesz. Köhögni kezdett és váratlanul újra meghallotta a sziszegést a fejében. Nem éppen azt a választ kapta, amire számított
– Csapda – ekkora már olyan erősen kavargott közben a por, hogy képtelen volt már szinte átlátni is rajta
– Miért nem figyelmeztettek előbb? – kiáltotta Ron, de a hangok újra némaságba merültek, míg valakinek éppenséggel volt mondanivalója rajtuk kívül.
– Szóval te vagy az, aki megtámadta az apámat – nem látta ki az, de amikor beleszagolt a levegőbe az illat ugyanaz volt – Bocsánat a megtévesztésért, de muszáj volt élőben is meg ismernem téged.
A porfelhő szinte falat emelt közte és a külvilág közé, viszont az egyetlen dolog, amire igazán szüksége ott volt csak egy karnyújtásnyira. A fiú.
– Csinálhatjuk ezt gyorsan vagy lassan. Te döntesz? – Ron kinyitotta a száját, de ahelyett, hogy az ő hangja válaszolt volna ők szólították meg az idegent.
– Szelet hányó
– Fattyak egyike
– Szélmalmot kergető – a por fal közeledett felé
– Apja söpredéke
– Mardosó bűn
– Felégetjük a tested – Ron iszonyatos fájdalmat érzett a vállától egészen az ujjáig, míg nem észre vette, hogy a karja már nem is az övé volt.
– Aiolosz. Meghalsz – előre nyúltak, át a porfelhőn és ahogy áttörtek úgy változtak át két sötét lila pikkelyes sárkányszerű fejjé, amelyek egyenesen a fiú felé tartottak. Látni engedték hatalmas éles fogaikat, amelyekről izzó zöld cseppek hullottak alá a padlóra. Nem maradt más a helyükön, mint egy pár égettet szélű lyuk.
A két fej kész volt bármibe belemélyeszteni magát, ami az útjukba kerül, főleg, ha ez egy isten volt.
Ron látta, ahogy az egyik pillanatban ott állt. A fejek harapásra készen lecsaptak, de egyenesen átmentek rajta, bele a szemben lévő falba. Az illúzió pedig szerte foszlott. Az ütközés átjárta Ron testét. Olyan volt számára, mint ha véresre püfölte volna falat az öklével. Amennyire tudott körbe forgatta a fejét és keresni kezdte.
Hova lett? – amikor is a hátából valami előtört. Egy újabb hosszú sárkány fej volt, ami hatalmasra tátva a száját beleakarta mélyeszteni a fogát a hátul álló fiúba, de mint az előző ez sem volt az igazi. Csak ez most levegő helyett porból állt össze.
– Csak kerüljön a fogam közé – és elkezdte kiköpni a szájából a port, Ron pedig érezte a nyelvén a keserű ízt – Bújj elő, te gyáva féreg
– Oh pontosan ott vagyok, ahol lennem kell – már csak a gyomrában érzett fájdalomra eszmélt fel és hogy a rúgás egyenesen átrepítette a szemközti falra.
Hétnyelvű újra elnémult a fejében és közben visszakapta a testét, ami bárcsak ne történt volna meg. A szája teljesen kiszáradt, a kezeit pedig nem tudta megmozdítani és most már a hasa is fájt.
Hangosan nyöszörgött és tudta, hogy most csalódtak benne. Kérni akart még egy lehetőséget és fohászkodott hozzájuk. Csak ne maradjon egyedül a sötétben.
Nem volt erős. Mindig is gyenge volt. Most pedig talán elveszítette az egyetlen lehetőségét is, hogy megmutassa mindenkinek az ellenkezőjét.
Ott feküdt tétlenül és hallotta a közeledő lépéseket. Be akarta csukni a szemét, hogy ha talán nem látja majd, akkor kevésbé lesz fájdalmas, míg nem a fiú hangja meglepte.
– Bocsáss meg az előbbiért – letérdelt elém és finoman megfogta a kezemet – De csak így tudtam biztosra menni, hogy Hidra elmegy egy időre
Beleszagoltam a levegőbe.
Nem ő volt az, vagy legalábbis most már nem. Az illata hasonló volt, de mégis más. Néztem a virágokat a rövid nadrágján és közben minden elnyűtt légzéssel egyre jobban éreztem magam.
A hasam már egyáltalán nem fájt. A torkom száraz volt nagyon, viszont amikor elengedte a kezemet, újra tudtam mozgatni az ujjaimat.
– Gyere hadd segítselek fel – meglátva a kinyújtott karját felém megragadtam és egyetlen egy mozdulattal felhúzott.
Nem tudtam mit mondani és egyszerre féltem, hogy ha megtenném, akkor Hétnyelvű válaszolna helyettem megint, illetve újra kezdődne az egész.
– Ki vagy te? – a hangok nélkül a fejemben támadt űr visszatért, megtöltve félelemmel.
Játssz velem Ron. Játsszunk egy új játékot. Mit szólnál, ha most beöltöztetnélek. Ron. Én édes… – ahogy a torkomon kifért üvölteni kezdtem, hogy elnyomjam magamban.
– Mi a baj? Rosszul vagy? – a fiú nem értette, ahogy senki más sem és az egyetlen, ami eddig segített az a fájdalom volt.
Ütni kezdtem jó erősen a fejemet.
Ron! Apu és anyu most nagyon dühös rád. Rossz kis fiú – nem bírtam tovább és a szemeimből már a könnyeim hulltak.
A tenyeremmel kezdtem, aztán már az öklömmel akartam folytatni, amikor a srác rám kiáltott.
– Hagyd abba! – lépett egyet felém és kinyújtva a kezét megakart érinteni.
A szörnyek visszakerültek a szekrénybe, abban a pillanatban, ahogy a tudatómat újra megtöltötte a kellemes sziszegés.
– Ügyes fiú vagy Ron
– Innentől bízd ránk – megragadtam a fiút kinyújtott kezét, aki azon nyomban felkiáltott fájdalmában.
Az ujjaim belemartak, de aztán ahogy jobban megnéztem, újra a pikkelyes sárkány fej lett helyén, amely most végre elérte a célját. Fogai mélyen benne voltak a fiú a barna bőrében, amely úgy tűnt egyre sötétebbé válik. Meredt üveges tekintettel figyeltem a srác szenvedését, míg nem egy árnyat vettem észre mögötte.
– Itt van – sziszegték egyszerre és a fej ebben a pillanatban engedte el a karját.
– Mi vagy te? – ez volt az utolsó szava, míg nem egyet hátra lépett és megállt.
A hang, ami megszólította hátulról ismerősként csengett.
– Az már nem fontos Aiolosz. Ne is törd rajta tovább a kis fejedet – a fiú és én egyszerre meredtünk a mellkasából kinyúló öt éles pengére – Szép munka volt a viharfelhőkkel. El ismerésem, csak kár, hogy most minden kárba vész a haláloddal. Fattyú
Még mélyebbre tolta és észrevettem, hogy azok valójában hosszú körmök voltak egy kéz végén.
Felnézett a srácra és a mindenki döbbenetére egy széles mosolyt villantott felé haláltusája közben.
– Nem fogsz győzni – erre egy göndör vörös hajú hölgy fehér ruhában kilépett az árnyékok közül és odahajolt a nő a füléhez.
– Már győztem is Aiolosz és ahogy te, úgy Zeusz is megfogja tudni milyen érzés veszíteni – egy mozdulattal kihúzta és ahelyett, hogy vér ömlött volna a padlóra, fény tört fel belőle. – Az egyetlen dolog, amire pedig még emlékezni fogsz azaz újabb kudarc, hogy cserben hagytál egy újabb életet
A fiú felnézett rá. A teste lassan kezdett eltűnni. Daccal a tekintetében mindvégig a nőt figyelte, míg nem egy apró fénygömbbé válva eltűnt. A gömb pedig elszállt a tetőn át.
Nem értettem, hogy most mi történt, de amikor a nő megszólított, egyből tudtam, hogy kicsoda.
– Hello Ron. Úgy-e megmondtam neked, hogy soha többé nem leszel egyedül – ő volt az angyal, aki megmentet.

Meleg képzelgések

Ha lehet fokozni, akkor a teremben még nagyobb lett a némaság. Szinte látható volt az emberek arcán a kín, hogy nem képesek egyszerre két irányba nézni. Azok voltak kivételesen a legjobb helyzetben, akik eddig Harryvel szemben ültek, a vádlottak háta mögött, mert így premier plánban tárult eléjük a jelenet. Nos, meg kell hagyni, nem mindennap adódik ilyen izgalmas és szórakoztató műsor az itt dolgozó ítélkezőknek. Általában csak könyörgő, fenyegetőző, üvöltő, tagadó, beismerő, időnként síró bűnösök, és még bűnösebbek ennek a helynek látogatói.
Egy Harry Potter vs. Caramel meccs, mindkettőjük ellenségének életéért. Ha nem lett volna kínos, akkor ezek a tisztes bírák most bizony fogadásokat kötnek a végkimenetelre. Azért az össze-összevillanó szemekből nagyjából így is sejteni lehetett, ki kinek a győzelmében bízik.

Harry felszegett, dacos fejjel fixírozta Caramelt, aki láthatólag elégedett volt ezzel a döntéssel is. Malfoy pedig rendületlenül hozta az előkelő, hideg formáját. Mindenki kíváncsi volt az ítéletre, mert bár tökéletesen hallották a nem sokkal ezelőtti beszédet, nem hitték, hogy a miniszter valóban szabadon engedi a halálfalót ilyen egyszerűen.

Caramel élvezte a rászegeződő tekinteteket. Mindig is szeretett a figyelem középpontjában állni, és most az az önfejű barom tálcán nyújtotta neki a bosszút és a népszerűséget, ami a választásoknál még igen hasznos lehet. Gyűlölte ezt a konok, makacs, politikailag abszolút nulla kölyköt, aki minden felsorolt negatív tulajdonsága ellenére is nagyobb hatalommal, és befolyással bírt az emberekre, mint amennyire ő valaha is fog. Bosszantotta ez a tudat. Az egyetlen vigasza talán az lehetett, hogy annak a szerencsétlennek fogalma sem volt róla, mi van a birtokában. Harry Potter, főleg nem sokkal így a háború után, ha akarta, simán megdönthette volna az egész Minisztériumot. Megpróbálta hát teljes erejéből a maga vonzáskörében tartani a fiút, aki a hatalom biztos záloga az új világban. Mindent fölajánlott neki, amit törvényes, vagy akár törvénytelen eszközökkel a rendelkezésére tudott volna bocsátani. De nem! Az a szerencsétlen kölyök nem volt hajlandó az együttműködésre. Most pedig maga adja a legtökéletesebb bosszúhoz a fegyvert a kezébe. Caramel gondolatban vállon veregette magát. Ha jól választja meg a feltételeket, akkor az a szemét halálfalóivadék úgy is hamarosan visszakerül ide, ahova való, de előtte pokollá teszi a Kis Túlélő életét.

Malfoy hidegen tekintett a két emberre. Finom ösztönei megsúgták, mi a Miniszter úr szándéka ezzel a kétes húzással, és ha nem tartotta volna ezt az embert egy semmirevaló, szemét patkánynak, akkor most elismerően pillantott volna rá. Pontosan tudta, mire számít a másik, nem hiába nevelték annak, ami, arisztokratának, aki majdan egy nagy múltú család feje lesz. Az ő feladata a Malfoy név tisztán tartása, akár tetszik ez egyeseknek, akár nem. Mindenki tudja, mit jelent viselni ezt a nevet, ő pedig büszke rá. Igen, még most is. Arra természetesen nem, amiért most ezen a helyen kényszerű elviselni ilyen embereket, mint Caramel. Voldemortnak nem lett volna szabad elbuknia, vagy legalábbis tovább kellett volna húznia, amíg apja mindent elrendez, és mint mindig, a család makulátlan múlttal nézhessen szembe a nem is annyira alaptalan vádakkal. De minden olyan gyorsan történt, hogy idő sem volt intézkedni. Lucius, a híresen jó politikus, vesztett. Ilyen nagyban már nem megengedhető a hiba, ő az életével fizetett, és annak a névnek a tisztességével, ami mindig is szinte különálló lényként uralkodott ezen a családon. A rossz döntéssel ide taszította őt is, a fiút, aki egyedül képes tovább vinni a vérvonalat. Most rajta a felelősség, hogy újra a varázslótársadalom fölé emelkedjen, mint Malfoy, és ezért bármit hajlandó megtenni, hiszen ez a kötelessége.
Sosem hitte volna, hogy a helyzethez képest ilyen könnyű dolga lesz majd, hiszen maga a Kis Túlélő, a Nagyúr Gyilkosa kínál neki kiutat. Ha valaki, hát Harry Potter, biztosan kiviszi innen. Draco önkéntelenül is elmosolyodott magában. Milyen ironikus, nemde?

Harry idegesen figyelte szavai hatását. Caramel szemmel láthatóan nyugodtan hátradőlt, és elégedett volt a válaszával. Nem igazán értette ezt a reakciót, azt hitte, komolyan meg kell majd küzdenie, hogy Malfoyt megmentse a dementorcsóktól, ehelyett minden hercehurca nélkül – úgy tűnik – a miniszter rábólint erre a képtelen dologra.
Malfoy meg… Róla nem is tudja, mit higgyen. Most, hogy már nem lobog benne a tűz, hanem visszazárt a régi, hideg álarcába, és így nem képes leolvasni a gondolatait. Az előbb meg mert volna esküdni rá, hogy Draco bármire képes lenne a szabadulásért, most viszont egyetlen jelét sem adja annak, hogy érdekli, ami itt folyik. Mintha takarékra állt volna. Tipikus mardekáros tempó – gondolta fintorogva -, ha van, aki elvégzi a munkát helyettük, minek is törjék magukat.
Mindegy – jutott elhatározásra -, ha belevágtam, végigcsinálom. Azt hiszem, sikerült elintéznem magamnak egy igen hosszú és tanulságos időszakot, aminek a végén megírhatom a disszertációmat malfoy-tanból. De kérdés, hogy lesz-e kedvem megvédeni?

A teremben összegyűlt bírák, őrök, aurorok, és valamilyen sógor, koma, jó barát alapon bejutott szájtátik úgy viselkedtek, mintha egy láthatatlan pingpong meccsen volnának. Ide-oda kapkodták a tekintetüket az érintettek között. Egyetlen pisszenés sem hangzott el az ominózus bejelentés óta. A pince hidege észrevétlen a csontokig mart, segítségére volt ebben a legnagyobb szövetségese, az emberi szív. A falak nyirkosan izzadtak, és a doh szaga is erősebben terjedt, rátapadva minden nyálkahártyára. Épeszű ember nem sokáigbírja ezt a feszültséget, így Harry és Caramel jóformán egyszerre szólalt meg. A fiú, ahogy az illem kívánta, egy bólintással jelezte az idősebb, és magasabb rangú férfinak, hogy kezdje ő.
Caramel, miután ismételten körbehordozta tekintetét, és konstatálta, hogy mindenki rá figyel, megköszörülte a torkát, hogy tovább csigázza az érdeklődést, majd belekezdett a mondanivalójába.
– Uraim, hallották előbbi szavaim. Önök a tanúk mindarra, amit eddig, és mit ezután mondani szándékozom. A döntésemet meg nem másíthatom, főleg én, akinek kötelessége a megfontolt gondolkodás, az egész varázsló társadalom érdekében – Harry kéztetést érzett, hogy a szemét forgassa, de ennyi év alatt kinőtt az ilyen gyerekes érzelemnyilvánításokból. Ráadásul Malfoy is felé pillantott, mintha várna valami efféle reakciót, így inkább maradt az eddig bevált kő merev arcvonásoknál, és gondolati szinten tartotta meg a véleményét. – Ígéretemhez híven tehát, ha Harry James Potter teljes felelősséget vállal az itt megjelent vádlottért, Draco Lucius Malfoyért, akkor az érintett megfelelő óvintézkedések után távozhat.
A tömeg végre sustorogni kezdett. Némelyek morogtak, és nem egy félhangos beszólás fejezte ki nemtetszését, miszerint miért nem kerül a mocskos halálfaló oda, ahová való. A szemekben most felizzott a gyűlölet, arra a lehetőségre gondolva, hogy az általuk oly annyira gyűlölt hatalom egyik képviselője szabadulhat. Többen ellenségesen kezdték méregetni Harryt is, és nem egy fejben megfordult a kérdés, hogy hogyan lehet ez? Miért védi?
Harry érezte a hangulatváltást. Amikor elfogadta a kihívást, még nem volt teljesen tisztában azzal, hogy mit vállal pontosan, de a miniszter önelégült arcát nézve lassan megértette, hogy csapdába csalták. Rápillantott Malfoyra, aki – mint mindig – most is elegánsan ült az őt rabláncon tartó széken, és egyenes háttal, felemelt fejjel nézett farkasszemet az őt fixírozókkal. Nem tűnt meglepettnek, és Harryt bosszantotta, hogy csak ő nem vett észre az egészből semmit. „Az a szemét!” – szorult ökölbe a keze. – „Ha nem tud maga mellé állítani, akkor ellenem hangolja a közvéleményt, ahogy teszi azt már jó ideje, és újra, meg újra oda jutunk, hogy én magyarázkodom az embereknek. De nem érdekel! Akkor sem adom fel! Megmutatom, hogy igeneis jó döntést hoztam!” – Fölemelte a fejét, és jeges pillantással mérte végig azokat, akik megkérdőjelezték ennek helyességét. Többen megszeppenve másfelé néztek. Nem sokuknak volt bátorsága sokáig magán tűrni a haragvó Megváltó tekintetét.

Malfoy határozottan jól szórakozott. Tudta, hogy nyert ügye van. Caramel fontosabbnak tartotta Harry megalázását, mint azt, hogy őt koholt vádak alapján lecsukassa. Nézte a felháborodott embereket, minden különösebb érzelem nélkül. Megvetettte ezt a csőcseléket, akik a látványosság kedvéért jöttek csorgatni a nyálukat, na meg azért, hogy vethessenek egy pillantást, netán odaköszönhessenek a Kis Túlélőnek. Szánalmasnak tartotta ezeknek az embereknek a létét, és jól esett lenézni a gyűlölettel lobogó szemeket. Látta, hogy Harry felé néz, de ez sem izgatta különösebben. Az a szerencsétlen a feladatát már elvégezte, innentől nincs több dolga vele. Mindenesetre tényleg roppant szórakoztató volt változó arckifejezéseit figyelni, amik minden igyekezete ellenére, pontosan tükrözték az adott helyzetről a véleményét. Ki nem hagyta volna, amikor az a szerencsétlen rádöbbent, hogy Caramel a bolondját járatta vele. Viszont meglepődött azon a tekinteten, amit a másik fölemelkedő arcán látott végül. Van tartás benne, az kétségtelen – ismerte el magában –, kár hogy nem nemesnek született, akkor talán kiváló szövetségesek lehettünk volna. Bár, ki tudja, lehet, így volt elrendelve, és akkor is csak halálos ellenségekként tekintenénk egymásra. Kár is ezen rágódni…

A néma háborút ismét a miniszter hangja törte meg. A felháborodott, néhol tanácstalan szemek felé fordultak, amint szólásra emelkedett.
– Természetesen nem kószálhat közöttünk mindenféle megkötések nélkül, amíg ártatlansága be nem bizonyosodik. – Az ártatlanság szóra többen felhorkantak ugyan, de ő nem zavartatta magát. –Tehát, köteles letenni a Megszeghetetlen Esküt, hogy sem ő, sem általa megbízott emberek nem törnek felügyelője életére. Továbbá a vádlott köteles a felügyeletével megbízott, jelen esetben Harry James Potter közvetlen közelében tartózkodni, és értelemszerűen egy fedél alatt lakni vele a kivizsgálás lezárásáig.
A suttogás megint elhalt a teremben erre a kijelentésre, és Caramel nagyon élvezte, hogy ennyire kezében tartja a hangulatot. Elégedett volt a mai napjával.
Harry és Draco most pillantott először igazán egymásra. A zöld és a szürke szemek fenyegetően villantak össze, hisz mindkettő mögött ádáz harc dúlt. A tökéletes önuralommal büszkélkedő Malfoy vonások is megremegtek egy törtmásodperc erejéig, és az egyébként sem türelméről híres Potter-vér is forrni kezdett. Majd mindkettejük részéről egy apró biccentéssel elhessegették az indulat felhőit, és a jóval összeszedettebb arisztokrata csemete szólalt meg először.
– Elfogadom a feltételeket.
Harry még egy pillanatig bírkózott saját indulataival, majd miután sikeresen meggyőzte magát, hogy ezzel is borsot törhet szeretett minisztere orra alá, ő is megerősítette az előtte szólót.
– Draco Lucius Malfoy felügyeletét, a megszabott feltételekkel együtt, továbbra is vállalom.

Meleg Youtuberek Kalandjai 2.

Sziasztok én meg mindig Barni vagyok de most egy másik kalandot hoztam el nektek. Most Ábellel és Henryvel. Ábel egy 170 cm magas szállás barna hajú 23 éves férfi borostával. Nagyon szexi fiúcska. Henry egy 199 cm magas szőke lapos hasu sem izmos sem kövér alkatú.
Ábellel kItalaltuk hogy nagyon hiányzik a nyár mindkettőnknek ezért közösen elutazunk Thaiföldre egy hétre. Magukkal visszük Hennryt. Megvettuk a jegyeket és lefoglaltuk a szállást. Az indulás előtti estén mindannyian átjöttek hozzám a fiúk mert én lakom a legközelebb a reptérhez. Hamar megvacsoraztunk és ágyba bujtunk. Azt beszéltük meg, hogy nem időzunk el semmin hogy holnap fel tudjunk kelni korán mert a gép 5kor indult. Persze mikor befekudtem az ágyamba rögtön jött a kísértés hogy markoljak rá a lomposra. Gondoltam gyorsan kiverem és lefekszem de persze hogy nem lehet. KB már egy órája vertem amikor elélveztem. Túl hangosan nyögtem és bejott Ábel. Megkerdezte hogy jól vagyok-e mert nagnyőgest hallott. Azt válaszoltam hogy igen csak volt egy kis dolgom amit el kellet intézték. Ő csak mosolygott és kimenet. KB fél óra múlva kintről is hangos nyőgést hallotam. Aztán csönd lett. Szólt az ébresztő háromkor és mikor kimentem láttam hogy Ábel farka kint van a boxerbol nagyon izgató volt a makkja. Nagyon kellet tűrtőztetni magam hogy ne vessem rá magamat. Felkeltettem őket és úgy csináltam mint ha nem vettem volán észre a farkát Ábelnek. Kimentunk a reptérre és minden jól ment és életük a gépünket. Én szinte végig aludtam és Ábellel álmodtam. Az ő makkjával. Mikor megerkeztunk a szállásra kiderült hogy van medence is a szálláshoz. Az első este pihiztunk fürödtünk ittunk egy picit de nem sokat. Másnap elmentünk a tengerhez fürdeni meglepetésünkre nagyon sokan nudiztak de szinte csak izmos szexi fiúk voltak. Ott lehetett legeltetnina szemeket. Csak az volt a baj hogy szinte mindenkinek picike volt a farka. Este már jóval többet ittunk mint tegnap. Valaki felvetetette hogy menjünk ki fürdeni a medencébe. Persze mindenkinek tetszett az ötlet. Ledobtuk a pólót és a gatyát meg a cipőt és a zoknit és úgy egy szál boxerben fürödtünk. Elkezdtunk ugrálni és valahogy lekerült Henry boxere ez csak később tűnt fel neki is és nekünk is. Erre felbatorodva én is levettem a boxert. Ábel látva hogy már csak rajta nincs textil ő is lekapta magáról a boxert. Ahogy úgy ugraltunk egyre többször értünk egmás hímtagjához és egyre merevebb lett mindenki. Egyszer csak Ábel és Henry egymásra nézték és rámarkoltak egymás farkára és verték egymásnak. Én is be akartam csatlakozni de nem engedték. Valahogy bevergőttunk a fürdőbe és ott már én is beálltam. Henry lenyomott a földre és az arcomba nyomta a farkát. Én persze rögtön levágtam mi a szitu és elkezdtem nyalni. Ábel sem maradhatott ki a buliból ezért ő is odatolta a farkát a számhoz miután már rendesen elkezdték kurni a számát én elélveztem. Az ondóm Henry seggén csattant amit Ábel elkezdte lenyalni az ondómat a seggeről majd becsúszott a nyelve a lyukába. Nyalta nyalta a lyukat majd egyszer csak levette a tusfürdőt a polcról és a farkára nyomott egy csomót. És behatolt Henrybe. Erre én is megmerevedtem és elkezdtem ujjazni Ábelt és nyelvezni a lyukát. Miután jól kitágult benyomtam a farkam tövig a picsájába. Feksikoltott és elkezdett vérezni a segge. Kurtam a seggét és egyre jobb lett neki is és nekem is. Nemsokára mindannyian elélveztünk elmentünk aludni. Nem aludtam olyan jót már az előző kalandom óta. Másnap reggel felkeltem és ragadt a seggem meg a farkam a sok gecitől. Kimentem a konyhába egy szál fszban. Ott találtam Ábelt persze pucéran aki kávét főzött. Mindenkinek főzött kávét. Henry meg aludt ezért bementünk felkelteni. Lekaptuk róla a takarót persze meztelenül aludt. Felkeltettük és kimentünk meginni a kávét. Rendeltünk egy pizzát ebédre és amíg vártunk kimentünk fürödni napozni meg ilyenek. KB egy órát vártunk a pizzára aztán leültünk enni. Szoba hoztam a tegnap estét. Mindenki azt mondta hogy ma meg kell ismételni a tegnapot. Erre elkezdtem elmondani a közös kalandunkat Benivel. Láttam hogy a végére már mind a ketten álltak mint a cövek. Megkérdeztem őket hogy hány centi hosszú a farkuk. Sajnos nem tudták. Megbeszéltük hogy veszünk egy mérőszallagot és lemérjük. Ez tetszett nekik. Gyorsan felöltoztünk és elmentünk mérószallagot venni. Ábel talált egy testszőrzet borotválót. Muszály volt megvegyük mert elkezdett burjánzani a szőr ott lent. Nagyon vártam hogy haza érjünk és megborotválhassam a farkam. Haza értünk és rögtön dobunk le minden textillt és mentünk a fürdőbe borotválkozni. Én teljesen kopaszra lenyirtam magamnak és átadtam Ábelnek aki szintén kopaszra tolta az egészet. Csak Henry hagyott egy kis “borostát” magának. Előkerestük a mérőszallagot és mindenkinek lemértem a lompost. Ábelnek 19cm hosszú és 15cm volt a vastagsága. Meglepődott mert azt hitte hogy kisseb. Azt mondtam neki hogy mindjárt kap egy kis masszázst. Most jött Henry neki ahhoz képest milyen magas volt kicsi volt. 16cm hosszú és 12cm vastag volt. Neki is ígértem egy masszázst. Most jöttem én. Nekem meg mi dig 20cm hosszú és 18cm vastag. Mind nagyon felizgultunk és elkezdtük verni egymás előtt. Ábel véletlen bekapcsolta a tv-t pont egy meleg szex csatornánál ahol éppen két latin hatkockás csődőr kúrt. Majd kidurrantuk mindnyájan. Elkezdtük verni egymásnak. Nekem volt a legjobb mert én ültem középen ezért én két farkát cibáltam és ketten verték az enyémet. Majdnem egyszerre élveztünk el a fiúkkal. Én élveztem el először a gecim Ábel szexi borostás arcán landolt majd lefolyt az enyhén szőrös mellére. Henry és Ábel gecije az én arcomba landolt aminek a nagyja belefolyt a számba. De a maradék lecsöpögöt a farkamra. Henry rögtön rácuppant a farkamra és lenyalta a nedvem maradékát és a lecsöpögött gecit az arcomrol. Én szájon csókoltam Ábelt és lenyalta róla a gecimet. Majd valahogy lecsúszott a fajem a farkára. Konkretan úgy rányomta a fejemet a farkára hogy majdcsak megfulladtam. Miután tisztára nyalta Henry a farkam jeleztem Ábelnek hogy abba hagynám. Erre ő belém lövelt egy adag apatejet. Nagyszerű nyalhatom újra tisztára a farkát Ábelnek. Miután tisztára nyaltam kezelésbe vettükk Henryt. Ábel a makkjával kezdte. Én a heréit szoptam és szívtam. Majd átcsuszott a nyelvem Henry seggére amit miután kinyaltam elkezdtem ujjazni. Nagyon jó volt.. Mivel Henryvel meg nem dugtam lassan becsúsztattam a farkam a szűk lyukába. Nagyon forró volt. Az elején csak egy picit nyomtam bele majd egyre többet nyomtam be a lucskos járatba. Mikor már kellő ideje kúrtam könnyedén mozgott a farkam. Nagyon jó volt és amikor már majdnem teljesen kész voltam Ábel beakasztotta a farkát a seggembe. De nem ám finomkodva hanem olyan durván hogy rögtön beleélveztem Henrybe. Ő leszállt a farkamról és elkezdte azt szopni és tisztítani. Nemsokára Ábel belém élvezett és ő is odatolta a farkát Henry arcába hogy őt is megtisztítása. Henry jobban szopott mint egy kurva. Nagyon jó érzés volt ahogy kiszivta az összes gecit a farkamból. Ábellel nem tudtuk eldöngeni hogy Henry kit szopjon ezért mindketten beletolruk a farkunkat a szájába. Mikor már egy jó ideje kurtuk a száját kiköpte a két farkát és az enyémet megfogta és lemélytorkozta. Olyan jó volt hogy az a picike ondóm ami ujratermelődött az is kijött. Miután elélveztem elmentünk lefeküdni. De hogy mi volt más nap vagy az után. Az majd a folytatásban kiderül.