A defekt – gay fan fiction

Brian unottan bámult ki a limuzin ablakán. A buli szart sem ért, Stefiék is korán leléptek és neki sem volt sokáig maradása, mert túl sok kamera és fényképezőgép tűnt fel a VIP teremben… Nyilván jó kis bulvárfotókat akartak csinálni… És nyilván sikerült is nekik, mert már javában ment az “ereszd el a hajamat”, amikor ő úgy döntött hogy veszi a képzeletbeli kalapját.
Régebben tök buli volt hergelni a sajtót, meg az érzékenyebb lelkületű állampolgárokat, de mára már kinőtte ezt a fajta szórakozást. A férfiasabb dolgok jobban érdekelték. Szó szerint is …
Nem volt hangulata beszélni a sofőrrel akit kirendeltek neki a szervezők, inkább csak bámult ki a vizes ablakon és dúdolgatott magában… Anno szánalmasnak tituálta volna az efféle viselkedést, de most jólesett neki ez a kényszernyugi.
Nem volt forgalom, nem is értette miért álltak meg jó fél órás út után. Már jócskán kint voltak a városból, elméletileg senki nem állhatta az útjukat, valami oknál fogva mégis megálltak.
-Mi történt?! – engedte le a belső, hangszigetelt ablakot.
-Csak egy pillanat uram…
-Csak egy pillanat… de mi a fene van?
Amennyire ki tudta venni, egy autó dekkolt az út szélén… Egy másik limo… Kíváncsi lett, vajon melyik egoista öntelt részeg idióta szívta meg a hazautat… Szélesen vigyorogva nyitotta ki az ajtót, majd kiszállt. Még az eső sem érdekelte, látni akarta!
Hát nem tudta kivenni első szevaszra… A másik limuzin ablaka teljesen le volt engedve, csak annyi volt biztos hogy férfi az… Öltönyben… Szegény ördög…
-Ki vagy? – dugta be a fejét az ablakon, de rögtön ki is húzta mert olyan tömény alkoholszag csapta meg amilyen már régen nem… Ez a fazon aztán tudott ünnepelni…
-Zártkörű rendezvény! – jött a mogorva válasz. – Kopj le!
-Erre mondanék egy rímet… – mosolyodott el Brian a bajsza alatt. – Hé, csak segíteni akarok!
Az ismeretlen végre Brian felé fordult… Elég kómásan festett, de egyébként baromi helyes volt az arca. És ismerős is volt az alacsony énekesnek, látta már valahol.
-Basszus! Nyolcadik Henrik! – esett le neki.
-Nagyon vicces!
-Tudom ám a valódi nevedet is….csak most nem jut az eszembe.
-Jonathan – büfögte a férfi.
-Tényleg!
Stefan párszor említette már hogy látott egy jó pasit valami királyos sorozatban… Hát nem túlzott.
-Én Brian vagyok. Egyedül vagy?
-Nem. Velem van Jack Daniels.
-Akkor gyere, szállj át, elviszünk.
-Dehogy szállok!
-Defektetek van! És a sofőrök nem kimondottan a diszkréciójukról híresek… Lefogadom, hogy már egy csapat fotós tart erre hogy megörökítsen totál elázva…
-Hé, nem vagyok részeg!
-Persze hogy nem! – állt el az ajtóból Brian hogy utat engedjen Jonathannak, aki alig tudott kikászálódni az ülésből, némi segítséggel mégis sikerült átülnie a másik kocsiba.
-Jack!
-Nyugi, jön ő is! – dobta át a piásüveget újdonsült ismerőse mellé Bri, majd a sofőrjéhez sétált és kiadta a parancsot az indulásra. Sietősen szállt vissza a helyére, kezdett fázni. Alaposan átáztak a ruhái, de ahogy végignézett új útitársán, úgy érezte, megérte.
Jonathan mellőzve minden hollywoodi elvárást, szinte elfolyt az ülésen. Enyhén vizes fehér inge szemtelenül tapadt szépen kidolgozott testére, és hogy az élvezeteknek még ne legyen vége, a felső három gomb be sem volt gombolva…
-Nos… – mosolygott rá Brian szélesen. – Mesélj valamit magadról. Bánatodban, vagy örömödben iszogatsz?
-Nem is tudom….ööö…
-Brian.
-Brian. Csak úgy. Szeretek inni. És cigizni. Nincs nálad….?
-Dehogynincs!
Brian elővette a cigarettáját majd lassan Jonathan telt ajkai közé csúsztatott egy szálat amit aztán meg is gyújtott. Öröm volt nézni milyen jóízűen kezdett bele a pöfékelésbe…Brian gondolatai elkalandoztak kissé, mint mindíg amikor számára vonzó emberi lénnyel hozta össze a sors. Szeretett volna a cigaretta helyében lenni… De még mennyire szeretett volna! De hosszú volt még az éjszaka…
-Hát én megérkeztem – csapta össze a tenyerét amikor negyed óra múlva megállt a fekete jármű. – Arra gondoltam…meghívnálak vacsorázni, ittalhatnál a vendégszobában és majd holnap frissen és kipihenten hazamennél. Mit szólsz?
-Hát…végülis, miért ne?!
-Ez a beszéd!

Jó öt percre volt szükség hogy bejussanak Brian bérelt házába. Talán könnyebb lett volna támogatni ha Brian nem Jonathan feszes fenekét taperolja, hanem mondjuk a derekánál kapja el, de ennyi élvezetet bele akart vinni a dologba.
Amint beértek a házba, Jonathan nem túl szexisen, lehányta magát és az esernyőtartót. Majdnem rákontrázott a házigazda is, de erőt vett magán és gyorsan a konyhába sietett egy pohár hideg vízért. Egyet ivott ő is hogy felkavarodott gyomrát némileg megnyugtassa, aztán visszament a pohárral Johnnyhoz aki rettenetesen szégyellte magát…
-Na, a Versace… – csóválta meg cinikusan a fejét Molky ahogy végigmérte. – Ha ezt a mester látná…!
-Sajnálom…!
-Előfordul…Kapd be vagyis kapd le…! Már összeakad a nyelvem…!
-Jó, bekapom! – röhögött fel Jonathan majd kibújt a megcsúfolt fekete öltönyből. Az ingén is voltak gusztustalan foltok, mielőtt Brian bármit is szólhatott volna, lekapta azt is.
-A nacid is sárga itt-ott … – jött bele Brian. Végülis nem hazudott…
-Levehetem? Nem zavar?
Szegény Johnny nem is sejtette hová keveredett. Mintha az ördögtől kérdezte volna meg hogy nincs melege.
-Túlteszem magam valahogy rajta… Figyelj, tudod mit? Tusolj le! Találsz tiszta köntöst a fürdőben. Mintha otthon lennél!
-Ha otthon lennék, már le lenne üvöltve a fejem.
-Üvöltés nem lesz…legalábbis nem valószínű…
Miután elnavigálta Jonathant a fürdőig, megejtett egy telefont és rendelt kaját bőségesen. Gondolkodott azon is hogy eldicsekedjen-e Stefinek, de aztán letett erről, nem akart kegyetlen lenni. Megterített amennyire tőle tellett, elindította a cd-t ami a hi-fi-ben volt majd leült az egyik kényelmes székre és várt. Vagy a kajára, vagy Johnnyra…
Jonathan hamarabb megérkezett a tágas konyhába egy szürke köntösben…a víz jót tett neki, a vizes haj még vonzóbbá tette és kissé ki is józanította a frissítő zuhany.
-Hugo Boss…nem rossz választás… – dobta Brian kezébe a kicsi parfümösüveget.
-Tetszik az illata? – szagolta meg Brian.
-Igen. Reklámoztam is…háromszor.
-Tényleg?!
-Aha. Fújtam is egy picit ha nem gáz…
-Nem. Pizzát rendeltem, jó sokat.
-Lehet hogy inkább reggel ennék…
-Jobban vagy?
-Sokkal – ült le Jonathan is, szemben Briannel. Arra kifejezetten vigyázott hogy a köntös alól ne lógjon ki semmi még véletlenül sem…metszően kék szemeivel hálásan tekintett az alacsony férfira, aki gyakorlottan állta a tekintetét. – Csak nem kívánom a kaját. Ezek ti vagytok?
-Igen. My sweet prince. Egy elég régi számunk…
-Klassz.
-Hát, ahogy vesszük. Tényleg jó szám, de mindíg megérint…
-Rettenetesen röstellem hogy még nem hallottam felőletek…
-Jobb későn mint soha… – gyújtott rá Brian, majd újra Jonathan szájába dugott egy szál Marlborot. Alig gyújtotta meg, megérkezett a futár. Mivel Jonathan nem akart enni, ő sem fogott hozzá, inkább a hűtőbe pakolta a pizzát…és ott kincsre bukkant.
-Pezsgőt? – emelte ki az üveget.
-Nem is tudom…
-Van mire inni…
Még jó hogy megterített…nem kellett poharakkal bajlódnia, volt már kettő az asztalon. Gyorsan töltött mindkettejüknek aztán már emelte is a sajátját.
-A találkozásunkra!
-A találkozásunkra.
Két-három koccintás után kezdtek visszatérni a limuzinos állapotok. Jonathan nem bírta a piát, nagyon nem, Brian viszont egyre jobban bírta Jonathant. Olyan szép volt…egyszerre volt férfias és ártatlan.És azok az ajkak…! Mintha valaki rajzolta volna őket…
-Mit szólnál ha beljebb mennénk? Kis tévézés meg ilyenek….
-Tévézés, Brian?! Színész vagyok!
-Na és? Fikázd kicsit a többieket! Gyerünk, tudom hogy élvezni fogod!
Jonathan szélesen elvigyorodott majd felállt a székről. Szétnyílt rajta a köntös és Brian végre teljes képet kapott az anatómiai adottságairól is.
-Bocs – csomagolta vissza magát ügyetlenül a férfi. Részeg volt ismét mert ezt is vigyorogva tette.

A nappaliban három hatalmas bőrkanapé is rendelkezésükre állt, Brian Johnnyra bízta hogy melyiket választja, aztán odakuporodott mellé és benyomta a plazmatévé bekapcs gombját. Született feleségek… Pont nekik való sorozatot találtak.
Míg Jonathan tátott szájjal figyelte a televíziózás eme remek termékét, Brian már inkább rá öszpontosított. Az alkohol kezdett benne is dolgozni és a nadrágjába beköltözött a kisördög…Stefan már a szeme állásából tudta hogy mikor éri el ezt az állapotot de Johnnynak halvány gőze sem volt arról hogy Brian miért fészkelődik egyre többet mellette.
-Tetszenek?-bökött a tévé felé.
-Hát…ezt a nőt tolnám mint a lopott biciklit…
-Komolyan?! Melyiket?!
-Végülis mindet…
-Van ám potenciál! – nevetett fel Brian. Jon csatlakozott hozzá.
-Jajj Brian…a nőkkel csak a baj van… – törölgette meg a szemeit amikor kiröhögte magát.
-Igaz. Te Jonathan….!
-Szólíts Johnnynak. A barátaim így hívnak.
-Jó. Szóval…mondták már neked hogy jól nézel ki?!
-Ne bassz! Te is kezded?!
-Csak közöltem egy tényt….de ha jobb, undorító pasi vagy…!
-Na! Ebben már van fantázia!
-Fantáziám az van éppenséggel… És meg is indult amint megláttalak…
Brian megindult a lejtőn, már nem volt megállás. Jonathan kétségbeesetten nézett rá, már nem is érdekelték a tolnivalók… Volt valami a tekintetében ami bátorította az alacsony énekest, pedig első rohamban némi ellenállásra is fel volt készülve…
-Hetero vagyok.
-És? – simította végi a borostás arcát Brian. – Senki nem állította hogy nem.
-Dehogyisnem! Azt írták, úgy nézek ki mint egy meleg… Úgy öltözködöm, pedig ez nem is igaz… Barátnőm van, akit szeretek. Képzeld, egyszer azt is írták hogy… szopós szám van…
-Stefi is említette… – suttogta Brian maga elé hogy Jonathan még véletlenül se hallja meg. – Szép szád van, ez az igazság. És nemcsak a szád szép….meghalok ha nem dugsz meg!
Jonathan szemei kikerekedtek de nem tudott válaszolni, mert Brian az ajkaira forrasztotta a szót egy puha csókkal. Egyetlen pici rezdülésre várt, egy enyhe remegésre ami végigfutott Jonathan testén, amikor megérezte, óvatosan betolta a nyelvét a szájába és úgy csókolta mintha meg akarná enni. Johnny állta a rohamot és pár pillanat alatt annyira megbarátkozott a helyzettel hogy Brian fekete hajába túrt.
-Huh! – húzta el a fejét Molky amikor elfogyott a levegője. – Kis heteróm…nyugi, minden a legnagyobb rendben! Jól csókolsz, az ördögbe is…!
Jonathan összehúzta magát. Totál elpirult amikor Brian a lába közé nyúlt és szó szerint rátapintott a problémára… merevedése lett. Egy pasi csókjától.
-Erről eszembe jutott valami… – Brian felpattant és a konyhába sietett majd egy flakon tejszínhabbal tért vissza. Jonathan fölé térdelt, enyhén kioldotta a köntöst és laza mozdulattal egy szívecskét “fújt” a férfi szőrtelen mellkasára. – Ismered? Szép vagy akár egy ruhaköltemény, édes akár a tejszínes sütemény, de ha kell akkor legyél kőkemény…
-Sosem hallottam….
-Most akkor hallod…édesem…
Bri átadta magát az élvezeteknek, finom volt a hab és isteni a tálalás, Jon kéjes nyöszörgése pedig zene volt füleinek. Óvatosan az ágyékára ült hogy ezzel is mégjobban felizgassa, lassan körözött a fenekével miközben kibújt már már túlságosan is elegáns fekete ingéből. Jonathan ösztönösen a melléhez nyúlt…nyilván kicsit puhább domborulatokhoz volt szokva, de a hangján nem lehetett hallani hogy nagyon csalódott lett volna…egyre rekedtebbé vált és már kezdte könyörgőre fogni, Brian nem akarta kínozni és magát sem…lemászott róla.
Johnny elgyötörten nézte hogy mire készül. Egészen beleizzadt a bemelegítésbe, öröm volt végignézni rajta…
-Menjünk a hálóba…hatalmas ágy van benne… – közölte elszántan és már ment is.
Négy személy kényelmesen elfért volna a puha ágyban amiről beszélt. Stefan imádta, és ő is elégedett volt vele, de ha beszélni tudott volna…
Már mindent előkészített beleértve saját magát is, amikor a partnere is megérkezett.
-Feküdj az ágyra, Johnny….hasra.
Jonathan engedelmesen megtette amire utasították. Kicsit remegett, de ez csak addíg tartott amíg Brian újra kezelésbe nem vette. Úgy bánt vele mintha csak masszírozná, a nyakát, a hátát és a vállait símogatta, néha néha lágy puszit adott egy egy testrészére és egyszer kétszer a belső combját is megcirógatta. Módszeresen izgatta fel újra, nem telt el két perc és Jonathan megint teljesen az uralma alá került.
-Megmutatom mit várok tőled… – húzott fel egy óvszert magára Brian, régen volt már ennyire domináns, ki akarta élvezni.Alig volt már síkosítója, csak remélni merte hogy elég lesz…belemarkolt Jonathan szőkésbarna hajába majd durván beléhatolt.
Egyszerre kiáltottak fel, Brian elvesztette az önuralmát és szinte tépte Johnny haját, miközben egyre erőteljesebb lökésekkel hatolt egyre mélyebbre a testében. Szegény Jonathan a párnába üvöltött, úgy érezte mintha kettéhasítanák a fenekét…Brian pedig élvezte a kínlódását és ha lehet, még durvábban bánt vele. Az sem zavarta hogy vérzik…nem zavarta semmi.
Jó negyed órának kellett eltelnie ahhoz hogy a hagyd abbából eljussanak a csináld mégig és Jonathan torkát végre kéjes nyöszörgés hagyja el. Lassan jutott el a fájdalomtól az élvezetig és már nem is tudta útolérni Briant, aki pár hosszú pillanattal később feljutott a csúcsra.
-A kurva életbe… – motyogta amikor leszállt a színészről és melléhempergett. Sovány kis mellkasa őrült iramban emelkedett majd zuhant, alig kapott levegőt, de mosolyogni már tudott.A szemei szinte ragyogtak ahogy Jonathan arca felé nyúlt. – Erre számítottál?
-Nem is tudom…
-Nekem most le kell zuhanyoznom, de sietek…várj meg!
Brian ahogy volt, pucéran sietett a fürdőszobába hogy felfrissítse magát. Jó kis menet volt, bár nem is számított másra, de a java mégcsak eztán jött, tényleg nagyon vágyott Jonathan karjaiba, el akart veszni bennük. Mindíg is kedvelte az izmos pasikat…pláne ha még jól is néztek ki…
Éppen egy tiszta törölközöért nyúlt amikor Jonathan teljesen váratlanul visszalökte a zuhanykabinba és durván a falnak szorította.
-Vadállat… – mosolyogta a bajsza alatt, de nem bánta ezt a bánásmódot, néha kifejezetten ahhoz volt kedve hogy “megerőszakolják”, és most nagyon jó esélye volt arra, hogy ez fog történni.
Jonathan is mellőzött minden cirógatást és gyengédséget, szinte fintorgott ahogy teljes erejéből a csempének lökte Briant, akinek hirtelen a térde is megroggyant nagy meglepetésében. Minden izma megfeszült mintha edzésen lett volna, olyan hangokat is adott ki magából mintha súlyzót emelgetne… Tényleg vadállattá változott. Csak azt nem tudta hogy nem tud olyat csinálni amivel akár minimális fájdalmat okozna Briannek, ahhoz már túlságosan tapasztalt volt, inkább még nagyobb élvezetben részesítette azzal hogy a végkimerülésig erőlködött… Briannek legfeljebb a medencecsontja fájdult meg, mert már szabályosan kopogott a csempén…
Brian újra elélvezett, öntudatlan állapotában még a hidegvizet is megnyitotta magukra…le is hűtötte a kedélyeket, Johnny is lassabb tempóra váltott mert szó szerint elfáradt. Egy oroszlánüvöltésszerű hang után ami a csúcs elérését hívatott kifejezni, maga felé fordította Briant és a zuhogó vízsugár alatt szenvedélyesen megcsókolta.
-Na…és te erre számítottál? – suttogta szinte a szájába.
-Hát…nem is tudom….talán nem. De kellemesen csalódtam…Te tényleg király vagy….
Jonathan elzárta a vizet majd elvett egy törölközőt, egy másikat Briannek nyújtott.

Abban a pillanatban megszólalt a mobilja.