Traviságom története

Másnap későn ébredtem, és rögtön elkapott a rettegés. Már a tegnap esti vállalkozás is őrültség volt, kész csoda, hogy sem menet, sem jövet nem találkoztunk senkivel a lépcsőházban, ma pedig azzal tetézhetem mindezt, hogy az osztálytársaim elé merészkedek női ruhában. Az biztos, hogy lebuziznak. Ma, és még az érettségiig hátralévő másfél évben mindennap. Nem akartam én ezt. Azon járt az agyam, hogy miként mászok ki ebből a kutyaszorítóból.
Nem is csajos ruhákat vettem fel reggel, hanem csak farmert és fiúpólót. Elhatároztam, hogy ha anyu megkérdezi, miért, akkor csak legyintek majd, hogy leszek én még lány a farsangon éppen eleget. De nem kérdezte meg.
Délelőtt fánkot sütöttünk anyuval, igazi farsangi fánkot, porcukorral, baracklekvárral. Az iskolai farsangokon az volt a szokás, hogy a lányok süteményt visznek, a fiúk üdítőt. Hát én saját sütésű farsangi fánkot viszek, ha már… Ezzel eltelt a délelőtt, majd megvolt az ebéd, és ahogyan üldögéltünk az ebéd romjai felett, anyu megszólalt:
– Itt az idő készülődni. Háromra kell menni, ugye?
– Igen.
– Akkor fürödj meg először, aztán kezdetét veszi az Edina-projekt – kacsintott rám.
Elvonszoltam magam fürdeni, és közben egész végig azon gondolkoztam, ha már nem lehet lefújni ezt az egészet, legalább el kellene viccelni, hogy ez az egész nem is komoly. De hogyan? Semmi konkrétum nem jutott eszembe.
Vívódásaim az arcomra voltak írva, mert amikor kijöttem, anyu megkérdezte:
– Rosszul vagy?
– Dehogy – sóhajtottam, – csak egy kicsit félek.
– Attól, hogy kinevetnek?
– Attól is. Meg, hogy csúfolnak majd.
– Dehogy fognak csúfolni. Tavaly is az egyik fiú boszorkánynak öltözött, te mondtad, azt se csúfolták.
– Igaz – hagytam rá. Pedig az más volt. Attila egy szőrös, csúnya boszorkánynak öltözött, az nem volt szexuálisan női jelmez, mint az enyém. De a kocka el volt már vetve, így hát átadtam magam a sorsnak.
Olyan mozdulatokkal, mint aki a kivégzésére készülődik, felvettem az egyik hasleszorítós franciabugyit, az elöl csipkés beige-színűt. A melltartókból a fekete push-upos mellett döntöttünk, a charleston-ruha nem igényel nagy melleket, ez a melltartó pedig külön kitömés nélkül is kihozza belőlem a húszas-évek deszka nőideálját. Vadiúj, füstszínű, üvegszálas nejlon-harisnyanadrág került még rám, aztán leültem, és anyu előbb kifestette a körmeimet, majd megcsinálta a frizurámat és kisminkelt. Feltette a fülemre a két kis rombusz-alakú ezüstklipszet:
– Ezeket leveheted, ha zavar, úgyse nagyon látszik a hajadtól. Csak el ne veszítsd!
Bólintottam, miközben néztem az arcom a tükörben:
– El se hiszem, hogy így fogok a többiek elé állni!
– Beijedtél?
– Kicsit igen.
– Figyelj – mondta erre anyu, – van az a farsangi álarcom, vedd fel azt. Meglátod, sokkal bátrabb leszel, ha nem látják közvetlenül az arcodat. Elrejtőzhetsz az álarc mögé.
Ez jó ötletnek tűnt, kicsit könnyebb szívvel folytattam a beöltözést. Felvettem a sárga-zöld charleston-stílusú hosszúujjú ruhát, a fekete körömcipőt, majd megkaptam az ékszereimet, és végül a beígért, sebtiben előkeresett álarcot. Gyönyörű volt, bársonyfekete, míves darab, strasszokkal, a szemöldök vonalában tollakkal.
Tökéletesen festettem benne, nem is ismertem magamra. Remélem más se fog, gondoltam fanyarul.
– Háremhölgynek kellett volna öltöznöm – közöltem, – és akkor egy fátyollal legálisan eltakarhatnám az arcomat.
– Vagy kalózkapitánynak, és akkor nem paráznál itt nekem – vágott vissza anyu.
Anyu ismét bevállalta, hogy kocsival elvisz, csak a lépcsőházat kellett megint túlélni. Szerencsére most sem találkoztunk senkivel, bár nagy baj ellenkező esetben sem történt volna, mert én megint mélyen a homlokomba húztam a kecsua-sapkámat, a sálamat pedig fel az arcom elé, és most a szememet is takarta a farsangi álarc. A télikabát alól kilógó női láb pedig legfeljebb az ismeretlen hölgyeknek kijáró udvarias köszönést eredményezett volna. Az autó pedig már biztonságos hely volt.
A kocsikázás azonban hamar véget ért, az iskola előtt ki kellett szállnom. Magamra maradtam. Innen már nem volt visszaút. Kezemben a fánkos szakajtóval beléptem a suliba. Felmentem a lépcsőn, végigmentem a folyosón, egészen az osztályunkig, minden feltűnés nélkül.
A teremben már nagy a vigadalom, aminek örültem, mert így észrevétlenül settenkedhettem el a büféasztalig, ahol muszáj volt megválnom az addig kitűnő álcázást nyújtó fánkoktól. Már a fogasnál jártam, épp a kabátomat akasztottam fel, amikor rémületemre egy harsány rikkantást hallottam magam mögött:
– Nézzétek már, a kis mimózánk lánynak öltözött!
Megfordultam, és velem szemben az egész osztály rám nézett.
– Tényleg! Még ilyet! Meg sem ismertem! Nem is gondoltam! – hallottam az első kommentárokat. Majd jöttek a poénok:
– Egy csókot, tubicám – karolt át Gábor.
– Micsoda mázlista vagy – állt elém Marci, – nem kell lemenned a földszintre a fiú WC-be, nyugodtan bemehetsz idefönn a lányba is!
– Most már mindig így fogsz járni, vagy ez csak egy jelmez? – találgatta Jocó.
Az első reakciókat így megúsztam, csak a háttérzajból ütötte meg a fülemet egy azonosíthatatlan hang:
– Biztos, hogy buzika!
Igazából messze nem én voltam a legnagyobb szám. Voltak sokkal jobb jelmezek is – szőlő, TV-készülék, kémény, – és volt rajtam kívül is női jelmezes fiú: Szuperdagink rózsaszín balerinának öltözött. Igaz Kati pedig kicsit visszafordította az ivararányt azzal, hogy fiú-jelmezbe, amerikai gengszternek öltözött.
Kis idő múlva már egészen kényelmesen éreztem magam. Az álarcomat is levettem. Ettünk-ittunk, dumáltunk, és én tulajdonképpen el is felejtettem, hogy lánynak vagyok öltözve. Hamar eljött az 5 óra, amikor le kellett menni a tornaterembe, az össz-iskolai farsangi buliba. Rám visszakerült az álarc.
A tornateremben minden osztály vonult egy kört a többiek előtt, megmutatva milyen jelmezben van. Én voltam az egyetlen álarcos, de érthető okokból tartottam magam ehhez a rejtőzködő allűrhöz. Aztán minden osztály delegált egy embert a hagyományos jelmez-zsüribe, és kezdődhetett a mulatság. Lekapcsolták a nagy villanyokat, csak a színes fények égtek, villóztak, és szólt a zene, ment a tánc.
Én nem táncoltam, nem is akartam egyáltalán, mert most, hogy így átálltam a női oldalra, lányokkal nem akartam, fiúkkal meg hülyén venné ki magát. Amikor azonban kihirdették a hölgyválaszt, ráadásul egy lassú számra, Kati elém állt, és megkérdezte:
– Szabad?
Bólintottam. Először a derekát fogtam meg, mint a fiú a lánynak, ő pedig a nyakamat, mint a lány a fiúnak, de aztán rájöttünk a helyzet paradox voltára, hogy pont ellenkezőleg vagyunk öltözve, és kézpozicíót cseréltünk. A következő gyors számnál is táncolva maradtunk, majd amikor egy még gyorsabb jött, abba akartam hagyni. Nem bírom én ezt magassarkúban. Kati azonban rábeszélt, hogy vegyem le a cipőmet, és folytassam mezítláb, csak harisnyában. Így is történt, és én teljesen belevettem magam a táncba, gondosan ügyelve azonban arra, hogy úgy mozogjak, ahogyan azt a lányoktól láttam. Szólt a zene, villóztak a színes fények…, és akkor lekértek.
– Kata, elrabolnám a táncpartneredet!
Egy évvel idősebb, tizenkettedikes fiú volt a lekérő, bizonyos Jorgi becenevű, fókának öltözve. Látásból ismertük, ő is minket, Katit biztosan, engem talán, de biztos, hogy nem ismert fel. Arra gondolhatott, minek táncoljon két lány együtt. Éreztem, hogy itt nagy félreértés van, de gondoltam abból nem lesz baj, hogy ugrabugrálunk egymással szemben.
Amikor hirtelen lassúra váltott a zene, ő ellentmondást nem tűrően hozzám lépett, és átkarolta a derekamat. Akkor kellett volna szólnom, de elmulasztottam a pillanatot. Aztán meg már nem mertem szólni. Átkaroltam a nyakát, és lassúzni kezdtünk. Erőltette, hogy közelebb bújjon hozzám, kénytelen voltam engedni, és álarcom az arcához, állam a vállához ért, miközben ő a derekamról az egyik kezét a fenekemre csúsztatta. Torkomban dobogott a szívem, kivert a víz.
– Hogy hívnak? – kérdezte.
Uramatyám, itt a vég. Ha megszólalok, a hangomról kiderül, hogy fiú vagyok.
– Bocs, udvariatlan voltam – szólalt meg újra. – Először nekem kell bemutatkoznom, ne haragudj. Jorgi vagyok, legalábbis mindenki így ismer. Te is megmondod a keresztnevedet vagy a becenevedet? Ennyi is elég nekem.
Majdnem összeestem az izgalomtól. Megmondanám én a teljes nevemet is, de abból most már botrány lesz.
– Edina – suttogtam vékonyan, kissé megemelve az utolsó szótagot, remélve, hogy a fiú- és a lány-suttogás nem különböztethető meg egymástól.
– Ide jársz? – faggatózott tovább, közben megsimogatva a fenekem.
– Ühüm – suttogtam bólintva, remélve, hogy ezzel beéri.
– Találkozunk majd? – kérdezte, ebben a pillanatban vége lett a számnak. Ő megpuszilt a fülem alatt, és kiengedett a karjaiból. Én köszönetképpen bólintottam egyet felé, és elspuriztam arra, ahol a magassarkúmat hagytam. Kígyóként siklottam a tömegben. Hátranéztem. Nem követett.
Beleugrottam a cipőmbe, és akkor mellettem termett Kati.
– Megúsztad? – vigyorgott dévajul.
– Meg. De hazamegyek. Ennyi volt nekem.
– Várj! Most hirdetik ki a jelmezversenyt!
Maradtam. Felkapcsolták a villanyt, és nagy ovációk közepette kihirdették a helyezetteket, külön a fiúk, és külön a lányok kategóriájában. Azt hittem vége van, de az igazgató néni így folytatta:
– Az idén nyitottunk egy külön kategóriát azoknak, akiket nem tudtunk sem a fiúk, sem a lányok kategóriájában díjazni.
Kezdtem rosszat sejteni. Az első díjat a balerinának öltözött Szuperdagi kapta. A másodikat egy rusnya banyának öltözött kilencedikes fiú. A harmadikat pedig én.
Úgy támolyogtam ki, mint egy alvajáró. Ráadásul az igazgatónő felszólítására az álarcomat is le kellett vennem, de mivel a nevem már elhangzott, ez végül is mindegy volt már. Mikor kezemben az oklevéllel és a doboz Raffaellóval támolyogtam visszafelé, a tömegből egy fóka szólt rám:
– Te fiú vagy, baszki? Pedig azt hittem…, ilyen csajt…!
Jorgi volt. Nem néztem rá, de megismertem a hangját. Elszaladtam.
Az osztályteremben találkoztam Katival. Beszélgettünk. Még csak nyolc óra múlt. Nem akartam hazamenni, mert kilencre vártam anyukámat, és biztosabbnak éreztem megvárni, mint végigmenni az utcákon ebben az öltözetben. Végül is nekem elég volt, ha nem vagyok lenn a tornateremben.
Így aztán kibekkeltük az időt kilencig, aztán hiába vártuk a suli előtt anyut, nem jött. Elindultunk gyalog, feltettem Katit a buszára, majd egyedül sétáltam haza. Sikerült elkerülnöm az ismerősöket, és amikor beléptem a lakásba, anyut a TV előtt találtam.
– Már ennyi az idő? Vagy eljöttél előbb? – kérdezte.
– Már ennyi – feleltem.
Mikor aztán a cipőmtől és a kabátomtól megszabadulva lehuppantam mellé a díványra, a combomra tette a kezét és rám kacsintott:
– És mi volt, kicsi lány?
– Kis híján bepasiztam – feleltem, de ennél többet ismételt faggatózásra sem voltam hajlandó elárulni.

Gay crossdresser fantázia

Fekete átlátszó, spagettipántos hálóing van rajtam. Combközépig ér. A mellrészen csipke, finoman simogatja a mellbimbóm. Leborotváltam a mellkasom. Szép nőies válam van. A kezemen könyékig érő csipkekesztyű. A hálóing alatt fekete csipkebugyi, a comboknál fodros, a hasamnál pici fekete masnival. Persze áll a farkincám. Elég ránéznem egy ilyen hálóingre és már áll. A hálóing fölött szintén átlátszó köntös. A nyakamnál van masnival megkötve. Rővid ujja van, ami finoman simogatja a vállam. Mosolygok. Régóta vártam erre a napra.

Késő délután van. Egy lakótelepi lakás. Az ablakban a lemenő nap fénye. Te az ágyon fekszel a paplan tetején. Köntös van rajtad. Az ágy gyönyörűen megvetve sötétkék fényes, simogató szatén ágyneművel. Az éjjeliszekrényen vörösbor két metszett pohárban. A mélyvörös boron átsüt a beseő napsugár. Az ágyneműre nézek. Hívogató, selymes. Ahogy egy nászéjszakához illik.
Te is mosolyogsz.

Felállsz. Örülsz, hogy itt vagyok. Vártál rám, vágytál rám.

Én lépek először feléd, átölelem a derekad, hozzád simulok. Nagyon boldog és nagyon izgatott vagyok. Kicsit félek. A válladba fúrom az arcom.. Átfogod a vállam és a nyakamba csókolsz. Felemelem a fejem. Lassan összeér a szánk. Annyira szeretem, amikor megcsókolsz. Oda akarom adni magam neked. Örömet, gyönyört akarok okozni neked. Elalélok a kéjes perverziótól, hogy egy másik férfit csókolok. Most gyenge nő vagyok, a szolgád, a ringyód, a menyasszonyod. Nyelved betölti a számat. Rám hajolsz, a fejem kicsit hátrabillen. Egyyre forróbban, mégis finoman, gyengéden csókolsz. Játszunk egymással. A nyelveink körbesimogatják egymást. A kezeid szép lassan csúszik lefelé a vállamról a fnekemig. Amikor mindkét tenyered a fenekemre simul, magdhoz húzol. A csípőnk összeér. Érzem a férfiasságod. A farkincám a bugyimon keresztül hozzádörzsölődik a te farkadhoz. Tolom előre a csípőmet és közben azt érzem, hogy szétrobbanok a vágytól. A köntösöd az öv alatt szétnyílt és már csak az én bugyim vékony pókhálója van a farkincáink között. Már az sem mert nem tudok a bugyimban megmaradni és a kitolakodó buksi feje dörzsöli, simogatja a tiédet. Csókoljuk egymást miközben lent a farkincáink kényeztetik egymást.

Nem bírom tovább és kioldom a köntösöd övét. Hozzád bújok. Megpuszilom az egyik, majd a másik mellbimbódat. A mellkasod picit szőrös, fárfias. Pont ahogy szeretem. A számmal vágigsímogatom a vállad, a nyakad. Közben a kezded a hálóing alatt utat talál a fenekemhez. Szereted simogatni a popsim, és én nem mondom, – de te érzed – imádom, amikor az ujjad betéved a fenekem közébe.. Alulról a maszírozod a zacsim alatti részt és a zacsimat.
Lassan, lassan lejjebb ereszkedem. A szám a testedhez tapad. Végigpuszilgatom a melkasod, majd a hasad. Lejjebb, lejjebb és az arcom hozzáér a gyönyörű faszodhoz. Olyan szép. Nem hatalmas, mert félnék egy hatalmas szerszámtól. De szép, erőteljes. Gyönyörű. Nem borotválod magad, de nem is vagy bozontos. Érzem a vágyad illatát, a finom kis nedvességet a makkocskád végén. A kesztyűs kezemmel az arcomhoz szorítom, majd az arcomat lassan elfordítva a számhoz nyomom. Nem kapom be. Kidugom picit a nyelvem, éppen hogy csak a nyelvem csúcsa a makkod csúcsához érjen. Kóstolgatom a kis nedvet, mint a nektárt a méhecske. Lassan körözök a kidugott nyelvemmel, körbesimogatom ezt a szépséges szerszámot. Közben karjaimmal átkarolom a derekad és most az én csipkekesztyűs kezeim simogatják a te fenekedet. Csücsörítek és egészen picikét a számba veszlek. Most már a számban dolgozik a nyelvem. Csókólózik a makkocskáddal. Körbesimogatja, ismerkedik vele, kényezteti. Kicsit körözök a fejemmel, de még mindig csak a makkod van a számban. A bőr visszahúzódott, a kicsit ráncos fejecske látványa iszúnyúan izgat. Nem bírok magammal, egyre beljebb engedlek a számba és most már egyre nagyobb lendülettel szoplak. Ki-be jársz a számban. Néha megállok egy pillanatra, de csak, hogy a nyelvem dögönyözzön. Kezemmel a fenekedet simogatom, néha felnyúlok a hátadig –ameddig felérek. Elengedlek és előlről nyúlok be a combjaid közé. A zacskódat és a zacskód mögötti részt simogatom. Ezt én is nagyon szeretem, gondolom te is. A tenyerembe veszem a zacsid, a mutatóujjam a fenéklyukadat maszírozza. Te zihálsz, de nem szólalsz meg. Nem is kell. A vad lélegzetvédeledből érzem, hogy jó neked. Hogy kellek neked. Nem is tudom hol nyúljak hozzád. Felváltva simogatom a feneked, a combod, a zacskódat, a farkad tövét. Közben ki be jársz a számban, egy pillanatra kiveszlek, de csak, hogy kívülről az arcomhoz szorítsam, vagy hogy a csipkekesztyűs kezemmel megfogjam, megnézzem, lássam.

Alig hiszem, hogy itt vagyok. Egy igazi férfival. Én vagyok a nőd, a kedvesed. Azért vagyok, hogy neked jó legyen. Persze engem is felvillanyoz ez az odaadás. Bármit tehetsz velem. És te teszel is. De attól vagy igazi férfi, hogy nem vadul, erőszakosan, hanem gyengéden és kedvesen teszed velem amit teszel. Ahogy egy szüzet kezelni illik. Most is olyan kedvesen moslyogsz, ahogy megfogod a kezeimet és felhúzol magadhoz. Mintha táncra kérnél fel.

Egy futó csók. Folytatódik a tánc. Lassan megfordítasz, hátammal a melkasodnak dőlök. Majd mást gondolsz, újra megfordítasz és lassan a nyakamhoz nyúlsz. Egészen lassan megfogod a köntösömet összefogó masnit és kioldod. Leveszed rólam. A szatén suhogva hullik le a földre. Újra forgás. A kezemmel a vállam fölött hátranyúlok és összekulcsolom a tarkód mögött. A te kezeid is elindulnak. A farkad éppen a fenekem közé kerül, ott döfköd türelmetlenül. Te még húzod az időt, de a farkad már nem bír magával. Be akar jutni, és én magamba akarom fogadni. Követelődzik, majd hogy ki nem tépi a bugyim vékony anyagát. Annyira nyomul, hogy mosolyognom kell. Közben a nyakamat csókolod, kezeiddel a melleimet simogatod. Az egyik a mellemen, amásik lefelé halad. Most a hasamnál van. Csípőink együtt mozognak. Kezed még lejjebb csúszik és a hálóing szoknyája alatt a bugyimban landol. A tövétől a hegyéig le-föl simogatja a farkincámat. Megfogom a csuklónál és kihúzom, mert ha tovább csinálod elélvezek. Még nem akarom. Veled együtt akarom csak. Hátrafordítom a fejem, valamit súgni akarok. Te előredőlsz, oda tartod a füled. Tudod mit fogok mondani. „A tiéd vagyok. Kérlek, tegyél a magadévá”.

Megfordulok. Újra megcsókolsz. Egymás kezét fogjuk. Odavezetsz az ágyhoz. Remeg a lábam, de tulajdonképpen az egész testem. Gyengéden hanyatfektetsz az ágyra. A fejem a selymes párnába süpped. Lehúzod a bugyim. Megemelem a csípőm, hogy megtehesd. Olyan pontosan érezzük egymás mozdulatait. Olyan nagyon egy pár vagyunk. Szeretők. Kedvesek. A férfim vagy.

Félek, mert tudom, hogy fájni fog, de egyben akarom is. Semmit nem akarok ennél jobban Megsimogatod a homlokom.A mutatóujjaddal fentről lefelé egyenes vonalban végigsimítsz. Ez mind a tiéd. A homlokom, a szemeim, az orrom, a szám. Játékosan bekapom az ujjad egy pillanatra. Majd halad tovább. A farkincámat ezúttal kikerüli és a tenyered a zárt combjaim közé hatol. Lassan szétnyitod a combjaimat. Lehasalsz, most te veszed a szádba az én farkincámat. Csak egy kicsit, csak párat simítasz rajta. Ez most elég is. Rám mosolyogsz. Előveszed az ágy melletti fiókból a kicsi fekete dildót. Puha szilikon. Tudom, hogy ezen át kell esni, de mégis félek. Felhúzom a combjaimat, hogy hozzám férj. A dildót jó vastagon bekrémezed és a fenekemhez nyomod. Megrándulok. Nem a fájdalomtól, csak önkéntelenül. „Csssss”- teszed a kezed a hasamra, miközben a másikkal a dildóval maszírozod a fenéklyukamat. Ellazulok. A dildó lassan belémcsúszik. Feszül, de nem fáj nagyom. Most vesztem el a szüzességem. Sírni szeretnék, de nem a szomorúságtól inkább a boldogságtól. Ahogy fölémhajolsz a melkasodat simogatom. A farkadig nem érek el. Úgy szeretném a számban érezni, de nem szólok. A dildó már könnyen jár bennem. Kiveszed és az éjjeliszekrényre teszed. Most. Most. Végre fölémtérdelsz. A lábamat egészen felhúzom a mellemig és szét is tárom. Odaillszted a farkad a punci-popsimhoz. „Kérlek, kérlek, dugj meg. Akarlak”. Lassan belémhatolsz. Bennem vagy. Végre. Felnyögök. Bennem van a férfi. Az övé vagyok. Engem dug. Engem akar. Rámhajolsz. Megcsókolsz. Remeg a szám. Nyögdécselek. Te zihálsz. A nyakamat harapdálod. „Dugjál, dugjál, kérlek, jobban, jobban” Már-már kiabálok, nyögök, hörgök. Ahogy rajtam fekszel a hasad a farkincámat dörzsöli, közben finoman de erőteljsen csúszkálsz bennem. „Még, még, még, még..”. Rámborulsz. Én a lábaimmal átfogom a derekad. Mint az igazi nők. Megvonaglasz és én is . A lábammal szorítalak. Te teljes mélységében bennem vagy.
Belémélvezel. Felkiáltunk mind aketten. A gyönyör nem fokozható tovább. Löveled belém a drága gecidet. Lövelés, még egy, még egy, most már egy gyengébb, még egy, egy utolsó…Az én ondóm a hasamon és a te hasadon kenődik szét. A nyakamba csókolsz, majd lassan kicsúszol belőlem. Én – bár mozdulni sem bírok – nem akarom még ababhagyni. Annyira tele vagyok a gyönyörrel, az érzelemmel. Mellémgördülsz. A tenyereddel a hasamon lévő gecimet kenegeted. A kezed hozzáér a farkincámhoz, az újad a popsilyukamhoz vándorol. Felnyögök és megrándulok. Te mosolyogsz újra. Átölelsz. Rádfordulok, most én vagyok felül. Pihenni kell, de még előtte egy kicsi valamit akarok belőled. Ugyanúgy mint az elején, a számmal a nyakadtól indulva szépen lefelé haladva puszilgatlak. Amikor a farkadhaz érek, a számba veszem. Lenyalogatom róla a maradék anyagot. Körbenyalogatom. A nyalogatástól egyet felrándul.
„Nyugi, most csk pihenj egy kicsit. Hatalmas gyönyört okoztál nekem. A magadévá tettél. És különben is, hosszú még az északa….”

Meleg sztori – a csalódás

Mikor megismerkedtem vele, azt hittem, hogy ő a legjobb a világon, beleszerettem életem első és egyben utolsó pasijába, Adam-be.

A nevem Austin Smith, 16 éves koromban, még nem gondolkoztam az öngyilkosságon, de úgy érzem, nincs más választásom. Meg kell tennem. És miközben ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, egy erős kiáltás zavarta meg, már tébolyult agyam működését. Valaki a nevemet kiáltotta, de úgy is tudtam, hogy ki az.

– Austin ne! – kiáltotta Adam

– Menj innen! – ordítottam neki teli torokból – Akkor jó voltam, amikor megdugtál a mosdóban, de utána meg spuriztál vissza Jessica-hoz, te biszexuális állat! UTÁLLAK ADAM, UTÁLLAK! Kihasználtál!

– De Austin engedd, hogy… Neeeee…!

Nem érdekelt, hogy mit mond, mivel nem voltam kíváncsi a hazugságaira. Miközben zuhantam, lepergett előttem az egész életem. A talaj egyre közeledett és közeledett. Mikor földet értem, már semmit sem éreztem, semmit sem hallottam, és legfőképpen semmi sem érdekelt.

8 órával korábban…

Reggel 6:00-kor keltem. Belőttem a séróm, megettem a reggeli virslit, utána átnéztem mindenem ott van-e, majd elindultam a buszra.

7:05-re be is értem, beléptem az öltözőbe, és bekapcsolódtam az osztály ordibálásába. 7:15-kor az oszi szólt, hogy felmehetünk, mire az egész osztály egy emberként indult el. 7:30, becsengetnek. Első óra magyar, nekikezdtünk Radnótinak, utána matek, csak gyakoroltunk, fizika úgy telt, mint a matek, kémián végre elkezdtük a reakciókat, szlovák annyira unalmas volt, hogy inkább a légycsatát nézte az egész osztályt, mintsem a tanár unalmas magyarázatát figyelte volna. Tornán röplabdáztunk.

Órák után szembe találtam magam szerelmemmel, akit csak Adam-nek szólítanak. Elkezdtünk smárolni, ott, a folyosón. Két fiú. Hihetetlen jól tud csókolni, elkezdi masszírozni a nyelved, és amikor már kezdenél belejönni, akkora abbahagyja.

– Szia! – köszöntem neki, egyébként egy hónapja járunk.

– Hy!

– Mizu? – kérdeztem egyszerűen.

– Semmi érdekes. Veled?

– Semmi.

– Nem mennénk be a wc-be, kedvem lenne csinálni valamit. – mondta, mivel már számára is kezdett kínossá válni a csend.

– ÖÖÖ.. Ok, miért ne?

Tudtam mire gondol, így hát követtem egészen a WC-ig. Mikor bementünk, egyikünk sem bírta tovább. Elkezdtünk csókolózni, keményen, forrón. Minden percét élveztem, és szerintem ő is. Elkezdtünk vetkőzni. Bekaptam a bimbóit, csak szívtam, mint kisgyerek az anyja mellét. Újra a száját kényeztettem. A csávó már teljesen kész volt. Tudtam mit akar. Elkezdtem érzékien és lassan lefelé vinni a fejem. Közben nem felejtettem el, izgatni sem. Kigomboltam a farmerját, letoltam, először elkezdtem merev péniszét simogatni, utána boxerján keresztül nyalogatni. Ő többet akart, amit én nem vettem észre, csak azután, miután beletépett a hajamba, letolta boxerját, és számba tette a forró rudat. Erős csípőmozdulatokkal újra és újra a számba nyomta péniszét. A szemem könnyezett a fájdalomtól, de perverz módon élveztem, mikor ilyen erőszakos, mikor nem tud parancsolni az élvezeteinek, és hagyja azt, hogy a farka vezényelje.

– Keféljünk! – mondtam, és remélem határozottabban, mint amikor a Nemzet dal szavaltam az iskola előtt.

Se szó, se beszéd félre lökött, letépte rólam a nadrágot és az alsót, én közben levettem a felsőm és a cipőm.

– Felhúznád a kotont? – kérdezte

– Persze – mondtam, mivel ebben már rutinom van, ő ugyanis azt szereti, ha én teszem fel neki.

Mikor felkerült az óvszer, lassú és finom mozdulatokkal belém hatolt, élveztem, mint kutya a játékot. Ezután egyre erősebb és erősebb lökéseket adott. Megjelent az ablakon a pára, a WC-ben szex szag volt. Már mindketten a csúcson voltunk, amikor kivette belőlem a péniszét, lehúzta az óvszert, és ráverte az arcomra, utána pár rántás után én is elmentem.

Lemostam az arcomról az ondót, és elkezdtünk felöltözni. Ő előbb kész volt, mint én. Mikor befejeztem az öltözködést, kiléptem az ajtón, és láss csodát ott smárolt a „volt csajával” Jessicával. Ez jobban meglepett, mint egy Buds Spencer filmben a pofon.

Odamentem Adam-hez, és egy akkora pofont lekevertem neki, hogy csak nézegetett. Utána futásnak eredtem és meg sem álltam hazáig. Otthon írtam egy sms-t neki idézem „összetörted a szívem, így nem élet az élet, inkább véget vetek neki”. Az sms után pár perccel megérkezett, de már késő volt.

Passzív létemre megdugtak

Megkóstolni Lerryt és váratni magunkat, mindent a szemnek, nem is olyan egyszerű vállalkozásnak bizonyult. Égtem a vágytól. Még aznap délután áthívott Kyra, Lerry nem tartózkodott odahaza. Kyra kifejezéstelen arca nem sok jót jósolt, az ablakon bámult kifelé, a semmibe révedve. Köhintettem, de pontosan tudta, hogy ott vagyok.
– Kyra…
Egy mély sóhaj, nehéz, akár a kő.
– Nézd, ha Lerryről van szó, akkor én…
– Mit képzelsz John, mégis mi a francos fenét képzelsz magadról? Nem elég, hogy elcsábítottad, még magadhoz is akarod kötni? Az öcsém eddig nem volt meleg, érted? Nem volt!
A magasba emeltem a kezem, a pupillám kicsire szűkült.
– Nem tettem semmi rosszat, úgy bánok az öcséddel, akár a hímes tojással. Esküszöm az életemre, hogy semmit nem erőszakoltam rá. Még senkihez nem közeledtem annyi tisztelettel, mint felé.
– Nem? És az ötlet, talán nem tőled származik a költözéssel kapcsolatban? Nem te találtad ki? Mi lesz így Lerryvel, meleggé válik majd egészen, család nélkül, feleség nélkül fog élni?
A vádak, mint nyilak értek, minden egyes szó egy késszúrás a szívem közepébe.
– Egy bestia vagy Kyra! A pokolba veled! Lerry felnőtt, én nem akarom elrontani az életét, mondd meg neki, hogy visszavonva minden, nagyon sajnálom, nem leszek liliomtipró és a világ legnagyobb sötét eleme!
Hazaviharoztam, kár, hogy nem vagyok az a bőgős fajta, mert milyen jó lett volna sírni ahelyett, hogy szétvertem a fél berendezést! Az egyik ablak is betörött, Kyra átrohant a csörömpölésre, az ajtó nyitva maradt, így simán bejött, iszonyodva nézett körül.
– Tűnj el, tűnj a pokolba! – tajtékoztam, ez egyben az a pillanat is volt, amikor a semmit sem sejtő Lerry is odatalált hozzám, hazafelé jövet hallotta a furcsa csattanásokat, így otthona helyett hozzám sietett.
– Mi van itt? – Gyönyörűen festett még úgy meglepetten is.
– Kik voltak, én nem is értem az egészet.
– Nincs baj, menjetek haza!
Otthagytam őket, a zsebembe gyűrtem némi pénzt, és kimenekültem az utcára, szinte futottam. Nem akartam őket látni, meg azt, hogy fájjon.
Őrülten bepiáltam.
Tánc közben dobáltam magamról a ruhadarabjaimat, és szégyentelenül kikezdtem minden férfival, aki csak kicsit is tetszett. Szédültem, forgott velem minden, valaki hazakísért.
Arra eszméltem, hogy az ágyamon fekszem, egy ismeretlen pasas lovagol felettem. Kegyetlenül megdugott, azt sem tudtam, hogy hívják, sem azt, kicsoda-micsoda. A telt heréi csak úgy csapódtak a fenekemhez, óriási bicepszén kanyargó, tetovált minta, szóval igazi nehézfiúnak tűnt. Ezt reggel is megállapítottam, amikor ébredés után ott horkolt mellettem az erős test, akinek izmos válla, akár egy félajtó, rövidre nyírt barna haja, erős állkapcsa illett hozzá. Csak nyeltem egy nagyot.
Mozdulni is alig bírtam, a tag lestrapált teljesen, a hátsóm sajgott, nem is mertem a lepedő alá kukucskálni, milyen lehet a többi testrésze. Ám, amikor óvatosan felálltam, még jobban sajgott az anusom, biztos voltam benne; a legvastagabb bránerrel rendelkező tagot foghattam ki az egész városban.
Nem értettem magam, hogy lehettem annyira felelőtlen és azt sem, ki takarított össze míg én elvoltam. A betört ablakot, és egy törött lábú széket kivéve, semmi nem látszott abból a pusztításból, amit véghezvittem. Lezuhanyoztam, bekentem a lyukam egy nyugtató krémmel, és vártam, hogy ébredjen az ismeretlen, hogy minél előbb kidobjam.
Éppen kávét főztem, amikor megjelent az ajtómban Lerry.
– Annyira aggódtam érted, nézd, beszéltem Kyrával és…
– Hé, pajtikám, gyere vissza az ágyba, hadd nézzem azt az édes popód!
Az ismeretlen szekrényajtó kiáltott az ágyamból…
Lerry először elsápadt, majd elvörösödött, szép szemében hitetlenség tükröződött.
– Szóval te…Én meg azt hittem, hogy…Micsoda barom vagyok! – köpte oda végül, majd elrohant, míg én ott álltam az ajtóban egy alsóban és azt hittem rám szakad az ég. Belül sírtam, az ostobaságom miatt, életem főnyereménye szaladt tova, hogy soha többé ne legyen rá esélyem.
– Várj, Lerryyyy – rohantam utána – részeg voltam, nem is ismerem. Várj, hallgass meg!
A fiú rám csapta az ajtót, én pedig visszakullogtam a lakásomba.

Orvosi rendelésen – beöntés és baszás

A nevem Gabesz, 19 éves vagyok, a szüleimmel élek Budapesten. Alkalmi munkákat vállaltam érettségi után, de végül sikerült elhelyezkednem egy fűszergyártó cégnél. A felvételihez azonban orvosi vizsgálatokon is részt kellett vennem, prosztatavizsgálat is volt, ami nagyon emlékezetes maradt számomra.
Ennek a vizsgálatnak a történetét osztom most meg veletek.
Nagyon izgultam, főleg amikor megtudtam, beöntést is kapok, mert gyerekkoromban volt egy bélfertőzésem, és ez szerepelt az orvosi papíromon, így mélyebben akartam belém nézni.
– Jöjjön fiatalember, nem kell félni.
Az ápolónő ötvenes, kövérkés fazon, így annyira nem égtem, amikor meztelenül fekve a fenekembe nyomta a tartályhoz tartozó csövet. Belém engedte a sok langyos vizet.
Ezután a WC-én töltöttem félórát, majd megmosakodtam, és a kórházi köntösben vártam, hogy sorra kerüljek.
Már délután három is elmúlt, elkaptam a doki és a segédje beszélgetését, mielőtt bevonultam volna.
– Karesz, nekem el kell mennem a bankba, nem tudnád az utolsó pácienst egyedül ellátni?Gond lenne?
– Á, semmiség, menj nyugodtan. Csak zárd be magad mögött az ajtót, már új beteg a várakozón kívül ne zavarjon.
A másik férfi tette-vett, majd eltűnt a helyiségből, én meg örültem, hogy csak egyetlen ember fog velem foglalkozni.
Amint megláttam a dokit, inamba szállta bátorság, pedig helyes harmincas fazon volt, nagy kék szemekkel, helyes arccal, magas, izmos testet takart a köpenye.
– Gábor, ugye? – mosolygott rám, miközben alaposan megnézett magának. Tetőtől-talpig, a 183 centis, erős, de arányos izomzatú testemet.
– Iigen-dadogtam elvörösödve.
– Nem harapok ám, a nevem, Dr. Smichdt Károly.- lekezeltem vele, majd felfeküdtem a vizsgálóasztalra, a lábaim lelógtak, ő kellemes érintésével feltolta őket.Majd papírhalmaza fölé mélyedt a tekintete a mellettem lévő asztalon.
– No, rendben kezdjünk neki. Nem nagy kunszt, pár perc az egész.-Amikor felállt a doki, akkor láttam milyen magas, nálam is magasabb és szélesebb vállú alak.
– Lazítson – mondta majd a mellkasomra tette a kezét, és lesimogatta a nagy tenyerét egészen a köldökömig. Én nem tudom miért, de roppantul jól esett, bele is borzongtam a dologba, a farkam pedig rémületemre megmozdult, elkezdett felállni.
– Jól esik? – kérdezte szenvtelenül, én pedig egyetlen szót sem tudtam kinyögni, csak még inkább pirosodtam.
-Semmi baj, ekkor lehajolt bekapta a mellbimbómat, majd érzékien szopni kezdte, én pedig azt hittem álmodom bizonyosan.
Keze eljátszott a sötét fanszőröm körül,eszméletesen felizgatva, úgy állt dákóm, hogy már fájt. Majd finoman a makkomhoz ért, kicsit a péniszem oldalához, ezt követve pedig a golyóim alatt volt a keze.
– Nagyon helyes srác vagy. Tetszik a helyes arcod, a barna szemed, a tested, és a farkad is – nézett az ágyékomra. Én még mindig néma voltam, csak nyeltem nagyokat megdöbbenve a dologtól. Sokkolt ez a viselkedés, ugyanakkor jól esett eszméletlenül. Az ágyékom fölé hajolt, majd a sztetoszkópjának hűvös felületét a farkam oldalához nyomta. Rám mosolygott, én meg mind aki karót nyelt néztem vissza.
– Engedd el magad bébi, jó lesz minden.
Bekapta a makkom megszopogatta, közben a kezével saját ágyékát dörzsölte, álló dákója kirajzolódott nadrágja alatt, köpenye felgyűrődött.
Amikor a legjobb volt abbahagyta a mozgást a le, fel való bólogatást hímtagomon, majd kezébe vette a műpéniszhez hasonlatos dolgot. Csontszíne vastagsága is farokra emlékeztetett.
– Tedd széjjelebb a lábad, meg kell hogy vizsgáljam a popsidat!- A férfi bezselézte a fenekem lyukát, majd elkezdett körözni a vizsgálófejjel. Egy zsinór lógott ki belőle, ultrahangos műdákó volt. Elkezdett körözni a fenéklyukam körül, majd befelé nyomta puhán, de mégis feszültem, közben pedig elkezdett újra nyalogatni és szopni, amitől már akkor majdnem elélveztem.
– Most feldugjuk és megnézzük minden rendben van-e.-kiengedte a legnagyobb sajnálatomra a farkamat a szájából, pedig akkor esett a legjobban. Majd feldugta nekem tövig a vaskos műanyagot.
– Csodás a szűk kis segged, élvezet baszni a vizsgálórúddal is.-Ekkor monitorra meredt, azt figyelte miközben mozgatta bennem a rudat. Ez eltartott egy pár percig.
– Minden rendben van – mosolyogta, majd kivette belőlem a szerszámot, és egy műanyagfóliára tette félre.
Vetkőzni kezdett, szép teste nagyon megtetszett egyből. Hófehér bőre, erős mellizmai, a pompás segge, és az akkorra már mereven álló vastag pénisze.
Odajött az arcomhoz, farkával megsimogatta az arcomat, szuszogva vettem a levegőt. Finom volt a farok illat, egészen odaszorítottam az arcomat. Ekkor Károly a farkát kezébe vette leköpött rá, majd húzogatta párszor, fölém feküdt, ügyeskednünk kellett hogy elférjünk valahogy.
Megfogta kemény farkát, majd a már laza popsimba tette, de előtte egy óvszert húzott. Jobban feszített, mint a műdákó, főleg amikor beljebb tolta.Fel is szisszentem, de ő csitított.
– Nem fog ez fájni, majd meglátod, milyen jó, ha alaposan seggbe dugnak. A prosztatád már régóta éhes.
Elkezdett dugni lassan, majd mind jobban és gyorsabban. Félrefordítottam a fejem, ő neki sikerült feltérdelni, bár az egyik lábamat tartania kellett. Úgy baszott ahogy én csak legvehemensebb pillanataimban a nőket. Talán még sosem csináltam annyira nagy energiával.
– De jó vagy, remek!- ilyeneket mondott, majd baszott még, aztán hörögve elélvezett. A meleget a kotonon keresztül is éreztem, amint megtölti a gumit. Lekászálódott rólam, majd az óvszert a kukába hajította.
Elkezdett dugni lassan, majd mind jobban és gyorsabban. Félrefordítottam a fejem, ő neki sikerült feltérdelni, bár az egyik lábamat tartania kellett. Úgy baszott ahogy én csak legvehemensebb pillanataimban a nőket. Talán még sosem csináltam annyira nagy energiával.
– De jó vagy, remek!- ilyeneket mondott, majd baszott még, aztán hörögve elélvezett. A meleget a kotonon keresztül is éreztem, amint megtölti a gumit. Lekászálódott rólam, majd az óvszert a kukába hajította.
Alig mozdultam, folyt belőlem a zselé, papírtörlőt tett alám a doki, majd a farkam fölé hajolt, csavaró mozdulatokkal, és szopással érte el, hogy az ondóm a szájába lökődjön. Élveztem nagyon azt is.
– Finom volt, isteni vagy Gabesz. Köszönöm.
Valamit motyogtam távozóban, és még órákig le voltam döbbenve.
Most már nem szégyellem, de újra nem engedném meg senkinek, hogy megdugjon.